A magyar bankok nem manipulálták a kamatlábat

Az MNB és a PSZÁF szakemberei szerint nem utal semmi arra, hogy befolyásolták volna a budapesti bankközi kamatlábat, a Bubort, ám mégis szükség van annak reformjára – kérdés azonban, hogy a megújítás milyen hibákat akarna kiküszöbölni, írja a Napi Gazdaság.

A Libor és a Bubor között vannak hasonlóságok, ám a nagybankok kereskedőit a londoni kamatláb befolyásolásra bujtogató ösztönzők hiányoznak a budapesti referencia-kamatláb esetében − mondta egy tegnapi előadáson a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi elemzője, Erhardt Szilárd. A szakértő − aki szerzőtársaival a januári MNB Szemlében bővebben is kifejtette a gondolatot − rámutatott, a Bubor iránya (az Euriborhoz hasonlóan, de a Libortól eltérően) a hitelkihelyezés kamatát, tehát nem a bankok forrásköltségét hivatott tükrözni a különböző időtávokon. A bankoknak ezért nem szükséges a saját − a becsült hitelköltségekben jelentkező − renoméjuk, illetve az esetleges stigmahatás miatt aggódni, ami az egyik fő motivációs tényező volt például a Barclays Libor-befolyásolási ügyében.

Eredményes manipuláció nyomára nem, csak viszonylag apró folyamati hibákra bukkantunk − tette hozzá az előadáshoz Gázmér Zoárd, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felügyeleti igazgatóságának ügyvezető igazgatója, a szervezet minap közzétett vizsgálatára utalva. A vizsgálathoz kapcsolt tanulmányból kiderül, hogy a Buborhoz köthető intézményi derivatív pozíciók − túlnyomórészt a bankoknak devizaforrásokat biztosító kétdevizás kamatlábcsere-megállapodások, CIRS ügyletek − mérete arányaiban sem összehasonlítható a Liborhoz kötött elképesztő mennyiségű derivatív pozícióval. A Libor-botrányban a legelterjedtebb motiváció az volt, hogy a kereskedők − az adatbeküldőkkel összebeszélve − biztos profitot értek el a kamatlábhoz kötött derivatív értékpapírok néhány bázispontos mozgását kihasználva.

A Bubor manipulációja tehát nem indokolt sem a stigmahatás, sem a kapcsolt derivatív pozíciókon elért profit alapján, piaci vélemények szerint azonban mégsem ilyen egyszerű a helyzet: a bankok egy másik úton mégis érdekeltek lehetnének az önbevalláson alapuló és minden ellenőrzést nélkülöző Bubor-kamatlábak befolyásolására. Ha ugyanis felfelé módosítják a valós kamatokat, akkor a hitelek kamatmarzsain nagyobb bevételt érnek el, ami a magyarországi bankok esetében korántsem elhanyagolható ösztönző. A PSZÁF az MNB és a Bubort összeállító Magyar Forex Társaság adatai alapján vizsgálta meg a folyamatban részt vevő bankok viselkedését, ám mint Gázmér elmondta, az adatbeküldők és a banki kereskedők kommunikációját nem fésülték át − pedig a Libor-botrányban a bizonyítékok javát éppen a szaftos chat- és e-mail-részletek jelentették.

A PSZÁF tanulmánya mindenesetre arra a következtetésre jut, hogy a Bubor ugyan nem követi le pontosan a jegybanki alapkamatot vagy más benchmarkot, ám olyan mértékben rásimult az előbbire, hogy nem vethető fel az eredményes manipuláció gyanúja (igaz, voltak intézmények, amelyek jellemzően felfelé, és voltak, melyek lefelé húzták az átlagot). A vizsgálat azonban megállapítja, hogy a folyamat szabályozatlansága, a kockázatkezelés és az ellenőrzés hiánya hatalmas problémákat vet fel − pedig az MNB részvétele a folyamatban azt a látszatot keltheti, hogy itt szigorúan ellenőrzött tevékenységről van szó.

További veszély a PSZÁF szerint, hogy e hónap elejétől kezdve már csak tíz bank veszt rész a Bubor fixálásában, ami miatt − a szélső értékeket megadó számok nyesése után − gyakorlatilag néhány bank határozza csak meg a kamatlábakat. A felügyelet ezért hamarosan átfogó javaslatcsomaggal jelentkezik, ami tartalmazni fogja a bankközi piac újraélesztésére, a bankközi limitek kiterjesztésére és az önként vállalt üzletkötési kötelezettség bevezetésére tett ötleteket is. Javasolni fogják ezenkívül a jegyzett futamidők számának csökkentését, valamint a kamatláb-meghatározás átfogó módszertani előírását is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!