Huba
17 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Trafik még nincs, de már foglaltak a polcok

2013.06.21. 07:43
A BAT és a Philip Morris olyan szerződéseket kínáltak a trafikosoknak, amelyben részletesen meghatározzák, hogyan nézzenek ki a polcok, a kirakott cigaretták hol legyenek, hány százalékát foglalják el a térnek - legalábbis ilyen kitételek olvashatók abban a szerződéstervezetben, amit a trafikosok a nagy gyártóktól kaptak. Hiába a Continental térnyerése a trafikok elosztásában, a kisebb márkáknak csak morzsák juthatnak. A Nemzeti Dohány NZrt. a törvények betartását kéri, a cégek azt mondják, semmilyen szabályt nem szegnek meg.

Hatalmas pult, pénztárgép, csinos eladónő, a háttérben nagy polcrendszer, rajta cigaretták. Szemmagasságban, a polc közepén a British American Tobacco márkái, lehetetlen nem észrevenni, a kirakott dobozok – Dunhill, Pall Mall, Sopianae, Lucky, Viceroy – elfoglalják a cigarettás polc csaknem felét.

Egészen pontosan 45 százalékát.

A dohánycég a trafikosoknak elküldött egyik szerződéstervezete szerint legalábbis. Ebben ugyanis ezt is egészen pontosan meghatározza, ahogyan sok minden mást is. A szerződésben mellékelt ábrán jelzik, hogyan kell kinéznie annak a nemzeti dohányboltnak, amelyik vele szerződik. A szállító emellett fenntartaná magának „a kizárólagos és elsődleges jogot”, hogy ha az üzlet tényleges kialakítása eltér a szerződésben feltüntetett képen szereplő kialakításától, új polcképet alakítson ki.

A trafikos csak áruljon

A lapunk birtokába került tizenkét oldalas dokumentum nemcsak a cigaretták polcon belüli arányát tartalmazza, hanem meghatározza azt is, hogy az egyéb dohánytermékeknek 35 százalékos részt kell szorítani az erre kijelölt polcon belül, a cég pedig arra is fenntartaná a jogot, hogy a termékek elrendezési sorrendjét megváltoztassa az értékesítési helyen belül. Ha pedig egy másik céggel a trafikos esetleg megegyezne arról, hogy a polcon kívüli kiállítóeszközre is kiteszi a termékeit, a boltosnak a BAT termékeire is tekintettel kell lennie.

Hogy a trafikos mennyire felelt meg a szerződésben foglaltaknak, arról értékelés készül, a cég rendszeresen felkeresi és osztályozza a boltot, és ha nem felel meg a feltételeknek, joga van felfüggeszteni a szállítást. Úgy tudjuk, a cég nem minden trafikosnak kínálja ugyanazt a szerződést, eltérő konstrukciókhoz eltérő feltételeket szab, az Indexnél lévő változatban szabják meg a legnagyobb polcrészt.

Bronz és platina besorolás

Hasonlóan járt el a másik nagy piaci óriás, a többek közt a Marlboro, Multifilter, Bond márkákat forgalmazó Philip Morris is. A cég trafikosoknak megküldött szerződéstervezetének egy példánya szintén a szerkesztőségünkben landolt. Abban szintén rögzítik, hogyan látná szívesen termékeit a trafikosok polcain.

Bronz, arany, platina és gyémánt besorolást adna a boltoknak aszerint, hogy a PM termékeit mekkora arányban helyezik el a polcokon a többi márkához képest, illetve, hogy cég márkáinak milyen széles skáláját, mekkora maximális készlethiány mellett tartják az üzletekben.

Gyémánt kategóriába például az a kereskedő kerülhet, aki a termékek száz százalékát tartja – összesen 64 terméket –, a készlethiány nem éri el a 3 százalékot, a dohánytermékekkel feltöltött helyen pedig legalább 40 százalékos polcrészt biztosít a cég márkáinak. A Philip Morris rendszeres ellenőrzést végez a dohányboltokban és hamar bronz kategóriába sorolja vissza azokat, akiknél nem teljesítik az elvárásokat. (A bronzban legalább 25 százalékos a polcrész.)

Az általunk megismert szerződésszövegben amúgy nem térnek ki arra, hogy a boltosnak milyen előnye, vagy hátránya származik abból, ha egyik, vagy másik kategóriába tartozik, mindemellett nehezen érthető, hogy jutalmazás nélkül mi értelme lenne egy hasonló kategóriarendszernek.

Megkérdeztük erről a céget is, egyelőre várunk a válaszra. A törvény mindenesetre megköti, hogy az árrést leszámítva a trafikos a nagykereskedőtől, illetve mástól az eladáshoz kötődő ajándékot, árengedményt, kedvezményt, vagy egyéb más juttatást nem fogadhat el. Így feltehetően a cégek csak az árrés differenciálásával tudnak kedvezni az elköteleződő trafikosnak.

A polc nagy része meg is telt

Ha tehát a trafikos a BAT 45 százalékos feltételének is szeretne megfelelni, a Phillip Morrisnál pedig az előkelő gyémánt kategóriába kerülni, mindössze 15 százaléknyi helye maradna a polcon a többi cég termékeire, ennyi jutna a például a Camelt forgalmazó JTI-nek, a Gauloisesről ismert Imperialnak, a Róna Dohányfeldolgozó Kft.-nek, vagy akár a trafikügyben sokat emlegetett Continentalnak.

Tény, az így kialakult polcarány jól tükrözné a piac jelenlegi viszonyait, a piaci részesedések alapján nagyjából hasonló a leosztás, az mégis kérdéses, mennyire felelne ez meg a törvényalkotó eredeti szándékának.

Lázár Jánosék, a törvényjavaslat kidolgozói ugyanis többek közt azzal is érveltek, hogy az új rendszer kiegyenlítettebbé teszi az erőviszonyokat, márpedig ez – ha a szerződés így marad –, csak részben jön össze. A hódmezővásárhelyi érdekeltségű, és többek közt a Pannónia, Enter és Silver cigarettákat gyártó Continental piaci részesedése eddig mindössze néhány százalék volt, és bár a cégcsoporthoz tartozó Tabán Trafik munkatársai valóban sok koncessziót nyertek, ebben a formában valószínűleg sokkal több tere nem lesz a cég termékeinek.

 

Teljesen jogszerű

A trafiktörvény szövege egyébként csak azt rögzíti, hogy a trafikosok kizárólagos értékesítési szerződést nem köthetnek a nagykereskedővel, és nem teremthetnek olyan helyzetet sem, „amely egyes dohánytermék-nagykereskedők termékeinek értékesítését – a többi piaci szereplő rovására súlyosan hátrányosan – lényeges mértékben előnyben részesíti”.

Hogy mi számít súlyosan hátrányosnak, azt eldönteni alighanem bírósági hatáskör, úgy tudjuk azonban, hogy a versenytársak és a trafikosok egy része nem nézte jó szemmel a nagy dohánycégek szerződéseit. A Nemzeti Dohány Nonprofit Zrt. mindenesetre a közelmúltban egy szakmai egyeztetést is összehívott, ahol az állami cég felhívta a figyelmet a szabályok betartására, a megjelent sajtóközlemény szerint a cégek pedig aláírásukkal megerősítették, hogy egyetértenek a törvény szellemiségével.

Légrádi Petra, az NDN Zrt. szóvivője az Indexnek azt mondta, hatékony és pozitív volt a kezdeményezés, évek óta nem volt példa a dohánypiac ilyen mértékű összefogására, és már látni a pozitív jeleket is a piaci szereplők körében.

Üzleti titok

Megkeresésünkre a BAT azt mondta, "az új rendszer és a kiskereskedők hosszú távú és fenntarható eredményes működése érdekében több ajánlatcsomagot is kidolgoztak, melyből minden partner kiválaszthatja a számára legoptimálisabbat". Hangsúlyozták, hogy szerződéseik maradéktalanul megfelelnek a jogi követelményeknek, az ajánlatok részleteiről azonban üzleti titokra hivatkozva nem adtak tájékoztatást.

Az Index által megkérdezett egyik trafikos azt mondta, új, a szigorú kikötéseket már nem tartalmazó szerződést egyelőre nem kapott a cégektől. A megállapodás azonban valószínűleg megkerülhetetlen, mivel a Philip Morris és a BAT a piac két legfontosabb szereplője, nem igazán engedheti meg magának a kereskedő, hogy velük nem szerződik.

Milliárdok mentek a kereskedőnek

Miután a nyílt reklámozást a törvény tiltja, a dohánycégek csak a kiskereskedőre tudnak hatni, szinte kizárólag csak tőlük függ, hogy mennyit fognak értékesíteni. A korábbi gyakorlat az volt, hogy a dohánycégek a törvényben szabályozott árrésen felül, éppen annak alacsony mértéke miatt a kiskereskedőknek meghatározott volumen elérése esetén forgalmi visszatérítést, listázási díjat fizettek, összesen milliárdos nagyságrendben.

Ezen felül komoly költségtényező a polcképért fizetett pénz. Kereskedelmi láncoknál, benzinkutaknál a cigaretták elhelyezkedése a polcon mindig meghatározott módon történt, azaz minden egyes márkának, azon belül minden terméknek megvolt a megvásárolt pontos helye. A dohánycégek eddig is versenyeztek azért, hogy hány cigarettahelyet kapnak a véges számú helyet biztosító polcon, illetve hogy a termék szemmagasságban helyezkedik-e el, vagy a félreeső sarokban.

Egy, az Index által megkérdezett iparági szakértő már korábban is azt mondta, a cégek milliárdos nagyságrendben költöttek erre eddig, nehéz elképzelni, hogy ezután ölbe tett kézzel várnák, hogy most a trafikos saját belátása alapján rendezgesse az áruit, és ezzel döntően meghatározza az óriási cégek eredményét.

A tarfiktörvény szerint a kiskereskedő köteles valamennyi általa forgalmazott dohánytermékből típusonként, márkajelzésenként, illetve a márkajelzések minden alfajtája után legalább egyet-egyet a dohányboltban „a pultvonal felett, illetve az elkülönített helyen belül a fogyasztók számára jól láthatóan, a csomagolás előlapjával megjeleníteni.” Ebbe a meghatározásba azonban sok minden belefér, viszonylag nagy mozgásteret enged a trafikosnak.

Könnyebb az ellenőrzés

A nagy dohánygyártók közel tíz éve a kereskedelemben megszokott nagykereskedelmi rendszer helyett saját disztribúciós hálózat kialakítása mellett döntöttek. A logika az volt, hogy ha minden boltba saját maguk viszik az árut, akkor pontosabban le lehet követni az adott bolt igényét, jobban biztosítva, hogy véletlenül se alakuljon ki áruhiány.

Továbbá abban bízva, hogy jobban tudják érvényesíteni a személyes kapcsolatot, mintha egy nagykereskedő száz másik termékkel együtt lerakodja az övéket is. Ez összességében nem hatékony, hiszen egy nagyker is el tudná látni a több mint negyvenezer hazai trafikot is, de azt is jelzi, hogy mennyire oda kellett figyelniük a trafikosra, azaz az értékesítőre.

Részben tehát kapóra is jött a dohánytörvény korlátozása, a korábbi 25-40 ezer kiskereskedelmi egység helyett csak legfeljebb az ötödébe, ötezerbe kell majd szállítaniuk. A gépjárműpark és a személyzet töredékével ellátható a disztribúció és az ellenőrzés, anélkül, hogy a piacon kialakult pozíció sérülne.