Nyert a bank, de lehet, hogy fizetni fog

Megszülte nagy izgalommal várt ítéletét a Kúria: nem nyilvánították semmisnek a devizahitel-szerződéseket, és nem lesz elszámolás sem. Nagy győzelem ez az OTP-nek és a több banknak.

Utólag pótolják az árfolyamrést

A testület döntése életben tartja a szerződést, ám tett egy kiegészítést, miszerint az alkalmazható árfolyamrés 1 százalék lehet. Erre azért van szükség, mert valóban kifogásolható, hogy a bank a futamidő alatt módosította az árfolyamrés mértékét. A szerződés tehát hiába semmis, a hiba kijavításával azonban a szerződés teljes mértékben megfelelő.

11

Galéria: A Kúria ítéletére várnak a devizahitelesekFotó: Huszti István / Index

A Kúria szerint a szerződés megkötésekor nem volt egyértelműen meghatározva az összes költségelem, és az akkori THM (teljes hiteldíj-mutató) tartalmazta az árfolyamrést. Márpedig ez szerintük akkor – a szigorúbb devizahitel-törvények meghozatala előtt – szabályos volt. A devizaátváltás költségét pedig egyértelműen az ügyfélnek kellett viselnie, és a tájékoztatás is pontos volt. A bíróság azt is megállapította az ítélet indoklásában, hogy teljesen bizonytalan, mi alapján lehetne megállapítani a szerződés semmiségét.

Korábban a Kúria – az al- és felperesi érvek meghallgatása, majd némi kérdezgetés után – elállt az azonnali döntéstől, két héttel elhalasztották az ítélethirdetést, mára.

Nincs vége a pernek

A döntést követő sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a döntés csak részben teremt precedenst. Egyedül az árfolyamrés költségként való elszámolásával kapcsolatos állásfoglalást kell átvennie a bíróságoknak a Kúriától, ami nem feleltétlenül dönti el a többi semmisségi per eredményét. Nagyjából ezer devizahiteles per van folyamatban országszerte, bár közülük sokat nyertek a bankok.

Az is lehet, hogy az OTP-nek fizetnie kell. A devizaadós ugyanis 5 millió forintot követel a banktól, ennyit veszthettek az árfolyamkülönbözeten, amit az OTP egyoldalúan megemelt 2008-ban. Ez az eljárás még folytatódik, most minden bizonnyal újra fogják számolni, hogy az újraírt szerződés értelmében mennyivel fizetett túl az adós a banknak. Ez akár komolyabb összeg is lehet – de szó sincs arról, hogy nem kellene tovább törleszteni.

Ez volt az utolsó reménysugár

Az első- és másodfokon az adós győzelmével zárult per központjában az árfolyamrés kérdése áll. Az OTP Bank a szerződésben Lázár Dénes, az adóst képviselő ügyvéd – egyben a Pitee érdekvédelmi szervezet vezetője – a bíróság által lényegében jóváhagyott érvelése szerint nem tüntette fel a vételi- és az eladási árfolyam közötti különbséget külön költségtételként. Márpedig az a szerződés, ami nem tartalmazza az összes költséget, semmis. A Fővárosi Törvényszék döntése ugyan jogerős volt, de az ügynek mégsincs vége, az OTP ugyanis felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához.

A szerződés ugyan tartalmazta, hogy vételi árfolyamon folyósít a bank és eladási árfolyamon törleszt az adós. Az adós a konkrét szavakat (árfolyamrés) és mértékeket (%) hiányolta a szerződésből. Az OTP Bank szerint viszont egyrészt az árfolyamrés nem költség, ezért nem szükséges külön nevesíteni, másrészt a THM-ben fel volt tüntetve. Így látja ezt a legfőbb ügyész, valamint a PSZÁF is.

11

Devizahitelesek várják a Kúria döntésétGaléria: A Kúria ítéletére várnak a devizahitelesek(Fotó: Huszti István)

A Kúria döntésének azért nagy a jelentősége, mert ez lehetett volna az első eset, amikor valóban jogerősen pert vesztene egy bank egy devizahiteles ügyben. Korábban Kásler Árpád hasonló ügyét Luxemburgba, az Európai Unió Bíróságára küldte tovább a Kúria.

Jogállamban csak a törvény

A bankok és a PSZÁF szerint nagy baj lenne abból, ha tömegesen semmisnek nyilvánítanák a devizahiteles szerződéseket – és nem csak a bankok vesztenének. Ebben az esetben ugyanis alapesetben végelszámolás következne, amikor is az adósnak is meg kellene térítenie a tőketartozásának maradékát. Ez esetenként többmillió forint lehet, amire a végtörlesztést kihagyó adósoknak nincs sok tartaléka. Arra mindenesetre nincs jogi esély, hogy az adós megtartsa a házát, és a tartozás visszafizetésétől is mentesüljön.

A folytatólagos teljesítés esetén – ilyen a devizahitel-szerződés is – egyébként is nehéz visszaállítani az eredeti állapotot. Ha pedig a bankoknak le kell írnia az összes devizahitel-tartozást (amire nincs sok esély), annak pusztító pénzügyi következményei lehetnek, mivel a tőkéjük többszörösét teszi ki a devizaadósság-állomány.

Ennek azonban csak elvileg van jelentősége: pénzügyi stabilitási hatásokat (illetve akár azt, hogy lehet-e államcsőd a tömeges perekből) nem mérlegelheti a bíró, ugyanis csak a törvény szava számít egy jogállamban. Nem is ezzel indokolták a döntést.

De mégis, ki a hibás?

Abban, hogy Magyarországon így elharapózott a devizahitelezés a kétezres években, és ez később ekkora tragédiához vezetett, megoszlik a felelősség. Fel kell vetni természetesen a bankok felősségét, hiszen nem tájékoztatták megfelelően az ügyfeleiket a kockázatokról, és saját kockázatkezelésük sem volt túl jó (emiatt maguk is komoly veszteségeket szenvedtek a nem fizető hitelek leírásán).

A legnagyobb hibát valószínűleg a szabályozó hatóságok követték el, akik – több környező ország gyakorlatával szemben, számos ismert korábbi példa dacára – nem korlátozták megfelelő mértékben a devizában történő eladósodást. Mégsem lenne teljes a kép, ha a lakosság felelősségéről nem beszélnénk egyáltalán. A szerződések jogszerűségét viszont nem ez alapján döntik el.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!