További Gazdaság cikkek
Még egy utolsó kísérletet tesz a Mol, hogy megegyezzen az INA ügyében a horvát kormánnyal. Ha ez sem sikerül, eladhatja a horvát energiacégben lévő 49,1 százalékos részesedését, szükség esetén az oroszoknak – erről csütörtökön az APA osztrák hírügynökség számolt be. A magyar vállalat nem kommentálta a hírt, ugyanakkor ha el is hangzott hasonló lehetőség a horvátokkal való tárgyaláson, egyelőre inkább tekinthető nyomásgyakorlásnak, mint valós szándéknak.
Az oroszokkal ijesztegetnek
A vita középpontjában az INA menedzsmentjogai állnak, az irányítást ugyanis egy 2009-es részvényesi megállapodás a magyar vállalat kezébe adta. A horvátok szerint ezt a Mol törvénytelen eszközökkel érte el – lefizették az akkori miniszterelnököt –, a Mol szerint erről szó sincs, mindössze ezt kérték cserébe azért, hogy megmentsék az akkor az összeomlás szélén álló vállalatot. (Részletesen itt olvashat a Mol és az INA kapcsolatáról.)
A horvát államnak jelenleg 44 százalékos tulajdonrésze van az INA-ban, az uniós csatlakozással pedig ezt elvileg 25 százalékra kell csökkentenie, vagyis az szóba sem jöhet, hogy visszavásárolják az egykori állami céget. Ráadásul stratégiai kérdésekben továbbra is vétójoguk van, tehát nem annyira a tulajdonosi hányad érdekes, hanem az, hogy ki irányítja a céget, ki hozza a döntéseket.
Az INA ügye politikai témává vált. Horvátországban a Mol számít „rossz multinak", ami idegen érdekeket képvisel, – vagy ahogy a balközép horvát kormány pénzügyminisztere, Slavko Linic fogalmazott – a Mol jelentéktelen lerakatává fokozná az INA-t. A horvát kormány egy ideje szeretné megváltoztatni a Mollal kötött részvényesi szerződést, a közelmúltban egy politikusokból és szakértőkből álló tárgyalódelegációt is felállítottak, Ivan Vrdoljakot, a horvát gazdasági minisztert nevezték ki a tárgyaló bizottság élére.
A Mol rendszerint azzal érvel, hogy a régióban rajtuk és az oroszokon kívül más befektető nem nagyon jön szóba, álmodozhatnak a horvátok nagy amerikai energiacégekről, a realitás az, hogy a horvátok vagy megelégednek a magyar jelenléttel, vagy a cég az oroszoké lesz. (Akik ezzel növelnék befolyásukat a délkelet-európai kőolajpiacon, amit feltehetőleg az Európai Unió sem nézne jó szemmel.)
Egymásnak feszülő erők
Ha a Mol most valóban újra előhúzta az orosz-kártyát, az értelmezhető egyfajta válaszreakcióként is Hernádi Zsolt, Mol-vezér kihallgatásának szándékára. Az üzenet lényege: ha el is lehet érni jogi úton, hogy semmis legyen a részvényesi szerződés, a végeredmény jobb nem lesz, az oroszok sem engednek majd nagyobb teret a cégben a horvát kormány befolyásának. Egyelőre azonban még az is bizonytalan, hogy mennyire komoly az a szándék, hogy Hernádit Zágrábban a vádlottak padjára ültessék.
Hiába lengette be ugyanis a horvát ügyészség (USKOK) az uniós csatlakozás után júliusban, hogy a megváltozott jogi helyzetet kihasználva újra Hernádi Zsolt kihallgatását kérik, a Legfőbb Ügyészség az Indexnek elmondta, még mindig nem érkezett jogsegélykérelem a horvátoktól.
Megkérdeztük a horvát ügyészséget is, hogy egyáltalán elküldték-e már a kérelmet, vagy küldenek-e bármit is, az ügyészség szóvivője, Vuk Djuricic azonban lapunk kérdésére mindössze annyit közölt, a folyamatban lévő ügyeket nem kommentálhatják.
Önmagában egyébként az sem világos, miért tartanák szükségesnek Hernádi kihallgatását a magyar ügyészségen keresztül intézni. Kara Pál, a Mol jogi igazgatója korábban azt mondta, a horvátok az uniós csatlakozás után akár közvetlenül is beidézhetnék gyanúsítottként Hernádit. Ez erős adu lehet a horvátok kezében.
Ezért nem ítélték el Hernádit
A Mol-vezér körül mindenesetre egyre izzasztóbb a helyzet, a horvát bíróság ugyanis elsőfokú, nem jogerős döntésében már „kétséget kizáróan bizonyítottnak látta”, hogy Ivo Sanader ötmillió euró kenőpénzt kapott az INA menedzsmentjogainak átengedéséért, a Mol-ügyért 7 és fél évet rótt ki a horvát bíróság a volt kormányfőre.
Az, hogy Hernádit, „mint Sanader megvesztegetőjét” nem ítélték el, lényegében annak köszönhető, hogy nem uniós tagországként kisebb volt a horvátok mozgástere. Hibába küldtek jogsegélykérelmet a magyar ügyészségnek, és kérték a Mol vezérének gyanúsítottként való kihallgatását, az ügyészség – többek közt nemzetbiztonsági okokra hivatkozva – megtagadta a kérést, így Hernádi jogi értelemben nem lett gyanúsított a Sanader-perben.
Nem kell sokat találgatni, mi lett volna Hernádi sorsa, ha időközben például Horvátországba megy, ahol közvetlenül is át tudják neki adni az idézést. Az sem túl nagy talány, mi lenne vele most, ha a horvát ügyészségnek – kihasználva az EU-tagságot – sikerülne őt gyanúsítottként beidézni. Még ha más is lenne a horvát bíróság döntése másodfokon, jó esély van arra, hogy ha a Mol-vezér kimenne Zágrábba, biztonsági érdekekre hivatkozva a büntetőeljárás sikere érdekében őrizetbe vennék. Hernádi pedig alighanem ezzel kényszerű búcsút vehetne a vezérigazgatói poszttól, függetlenül attól, hogy ártatlan-e, vagy sem.
Valaki nem mond igazat
De ártatlan-e, vagy sem? A kérdés több mint kényes: az elviekben független horvát bíróság ugyanis első fokon ebben tulajdonképpen már állást foglalt. Nem jogerősen, de kimondták, Ivo Sanader 5 millió euró kenőpénzt kapott, cserébe segített abban, hogy a Mol átvegye az irányítást az INA-ban. Csakhogy a magyar oldalon éppen a horvát bíróság függetlenségét vitatják, szerintük politikai nyomásra elfogult döntés született, a bíróság hibát hibára halmozott. Az egyetlen cél az volt, hogy Sanadert politikai ellenfelei rács mögött tudják, Hernádi pedig csak egy szerencsétlen mellékszereplőként keveredett a történetbe.
Ezt az olvasatot több dolog is erősíti. A vád majdnem egészében Robert Jezic vallomására épült, akinek a szavahihetősége legalábbis megkérdőjelezhető, a tárgyalás során is többször önellentmondásba került. A horvát nagyvállalkozó ellen – aki korábban maga is üzleti és baráti kapcsolatban volt Sanaderrel, és aki vállalkozóként egyébként személyesen üzletileg is kárvallottja annak, hogy a Mol megszerezte az INA irányítását – évek óta több nyomozás folyik, korábban őrizetben is volt. Amióta azonban tavaly a volt miniszterelnök elleni per koronatanúja lett, szabadlábon van, még az útlevelét is visszakapta. Többen azt feltételezik, hogy vádalkut kötöttek vele.
A bíróság bizonyítékként felhasználta egy Stephan Hurlimann nevű, Jezichez köthető, Svájcban élő férfi vallomását is, aki szerint neki Jezic korábban már mondta azt, hogy a „magyaroktól pénz fog érkezni”. Hurlimann azonban nem nevesítette a Molt, és alkalom sem nyílt arra, hogy a védelem ezt a részt pontosítsa a vallomásában, ugyanis hiába idézték be többször is, nem jelent meg a bíróságon.
Hol van a pénz?
Ami tény, két ciprusi offshore cég – a Cerena Holding Limited és a Hangarn Oil Products – valóban fizetett a horvát miniszterelnökhöz közel álló Robert Jezic svájci offshore-cégének, a XenoplastShipping AG-nak. Az utalások első, 2,6 millió eurós részletét 2009. július 17-én, a második, 2,4 millió eurós részletet július 18-án utalták. Csakhogy a tárgyaláson a Hangarn képviselője elmondta, ezt a pénzt nem Ivo Sanadernek szánták, hanem valóban Jezicnek, akinek küldték.
A pénz pedig nem a Moltól származik, hanem Mihail Gucerijev orosz olajmágnástól, aki egy Krk-szigeti földterületet szeretett volna vásárolni Jezic vegyipari cégétől, a Diokitól, és környezetvédelmi engedélyeket szeretett volna szerezni, hogy egy a Barátság–Adria-vezetékhez kötődő, régóta húzódó és rendszerint a horvát környezetvédelmi szabályozáson elcsúszó projekt egy kulcsfontosságú állomását megvalósítsák.
Nem lesz olyan egyszerű
Furcsa momentum volt a tárgyalásban az is, hogy a horvát bíróság egyáltalán nem használta fel a magyar ügyészség által az ügyben készített nyomozati anyagot, noha az jóval részletesebb adatokat tartalmazott, mint amihez a horvátok hozzáférhettek. A magyar ügyészség ugyanis – bár visszautasította a horvát kérést Hernádi gyanúsítottként való kihallgatására – saját hatáskörben ismeretlen tettes ellen nyomozást indított.
Ennek keretében Hernádit tanúként öt órán keresztül hallgatták ki, tíz évre visszamenőleg adatokat kértek be a Moltól, számlamozgásokat, szállítóleveleket vizsgáltak, adatokat gyűjtöttek be. Hernádi az ügyészségnek beszámolt arról is, mikor miről tárgyaltak Sanaderrel. A magyar ügyészség egyébként azt állapította meg, hogy a vád nem kellően megalapozott, a vizsgálódást lezárták.
Ha ezt a horvát bíróság nem is vette figyelembe a tárgyaláskor, most mégis ez lehet az egyetlen ütőkártya a magyar fél kezében. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának egykori tanácselnöke egy rádióinterjúban azt mondta, a horvátok ugyan most már akár uniós elfogató parancsot is kiadhatnak Hernádi ellen, ha nem tudják máshogy elérni, hogy megjelenjen a zágrábi bíróság előtt gyanúsítottként, a magyarok viszont ezt a saját hatáskörben végzett nyomozásra hivatkozva megtagadhatják.
Ez alapján ugyanis nincs olyan alapos gyanú a Mol-vezérrel szemben, ami az előzetes letartóztatását indokolná. Völgyesi szerint, ha a horvátok célja valóban Hernádi kihallgatása, és a további vizsgálódás az ügyben, azt minden további nélkül megtehetik Budapesten is, nem kell hozzá Zágrábba menni. Úgy vélte, nem túl esélyes, hogy elfogatóparancsig menne az ügy. Ha valóban megérkezik a megkeresés akár az ügyészségnek, akár közvetlenül Hernádinak, sok múlik majd a jogértelmezésen.
Bukhatják a menezsmentjogokat is
Szerettük volna megismerni a tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti koordinációt segítő Eurojust uniós testület jogi véleményét is az ügyben, innen azonban a Legfőbb Ügyészséghez irányították kérdéseinket. Az ügyészség pedig megkereséünkre csak annyit közölt, nem kívánnak „találgatásokba bocsátkozni” az üggyel kapcsolatban, hiszen egyelőre még megkeresés sem érkezett a horvátoktól.
Hernádi Zsolt és a Mol számára valószínűleg a legrosszabb forgatókönyv, ha Zágrábban kell a bíróság elé állni, ahol ha kimondják, hogy megvesztegetésen alapult az INA menedzsmentjogainak megszerzése, újabb pert indíthatnak, ami semmissé teszi az INA–Mol-megállapodást a menedzsmentjogokról. Nem lenne viszont semmis a tulajdoni hányad, bárhogy is dönt a bíróság, a Molnak megmaradna a 49,1 százalékos része. Az irányító jogok nélkül ez azonban már nem olyan jó üzlet, ha a horvátok politikai célokat érvényesítenének a menedzsmentben – például meghatároznák, hogy melyik pénznyelő finomítóba ruházzon be –, az megviselné a Mol eredményét is. Ebben az esetben valóban megfontolhatják a tulajdonrészük eladását, ami azonban feltétlen a horvátoknak sem állna az érdekében.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
