Hüp, hüp, hüp, Varga-trükk
További Gazdaság cikkek
-
Lázár János 600 milliárd forintos vasútépítési fejlesztésről számolt be - Közeleg a határidő, megjelent a tervezet
- Megszületett a nagy megállapodás, évekre előre rögzítették, hogyan nőnek a bérek
- Ez sokaknak fájni fog: tízszeresére emelik a parkolás díját az egyik kerületben
- Kétéves mélyponton a magyar deviza
Öt hónap telt el azóta, hogy Varga Mihály elfoglalta Matolcsy György helyét a nemzetgazdaság irányításának az élén, a Fidesz mérsékeltebb szárnyából érkező politikustól higgadtságot, kiszámíthatóságot vártak a gazdaság képviselői. Ennyi idő elteltével úgy tűnik, a két elvárás közül az új miniszter csak az elsőnek tudott megfelelni.
Hogy a márciusi csere a tárca élén egyben gazdaságpolitikai irányváltást is jelentsen, az nem volt reális elvárás, hasonlót a kormány sem ígért. Orbán Viktor a kinevezéskor is kijelentette, az irányon, prioritásokon nem változtatnak. Kevesebb konfliktust, több egyeztetést, az átalakítások lassítását, konszolidációt viszont határozottan előrevetített a személyváltás.
„Matolcsy szerepe az volt, hogy létrehozza a magyar gazdasági modellt, amely megalapozza a növekedést. A múltat nem lehetett folytatni, ezért konfliktusok árán is bele kellett vágni a nagy átalakításokba” – magyarázta a miniszterelnök. A gazdasági tárca élére pedig egy „nyugtató minisztert” nevezett ki, utalt Varga Mihályra.
Több a törvény, mint bármikor
Mi látszik az átalakulásból? A kiszámíthatóság, tervezhetőség területén nem sok. A törvénygyár idén nemcsak tartotta a korábbi termelési szintet, de Varga alatt felgyorsult, a várt konszolidáció elmaradt. A Complex kimutatása szerint míg 2012 első félévében 89 törvényt, 13 kormányrendeletet alkottak, a Nemzetgazdasági Minisztérium pedig 16 rendeletet adott ki, addig 2013-ban már 124 törvénymódosítás és 244 kormányrendelet volt, a Varga vezette tárca pedig szintén lekörözte Matolcsyékat, 27 rendeletet adtak ki.
Pedig a gazdasági szereplők semmit nem értékelnek úgy, mint a kiszámíthatóságot. Hosszú távon akkor tudnak tervezni, ha tudják, hogy nem változik naponta az adózási, jogi környezet, ha biztonságban érzik beruházásaikat, ha az állam világos és stabil játékszabályokat alkot.
A piaci változások, a technológiai fejlődés, a megjelenő új versenytársak egyébként is elég kihívást jelentenek a vállalatoknak a stratégia, majd az üzleti tervek megalkotásánál. A gazdaság növekedése szempontjából tehát a legtöbb, amit az állam tehet – azon túl, hogy ösztönzi a versenyt – hogy kiszámíthatóságot, nyugalmat teremt. Amikor Varga Mihályra kinevezésekor elemzők és a piaci szereplők azt mondták, hogy érti és ismeri a gazdaság működését, lényegében erre gondoltak.
Látszólagos váltás
Nem tökéletes, de jó mérője a nyugalomnak, ha nem mindennapos téma a hírekben a magyar gazdaságpolitika, ha nem kell a kereskedelmi híradókban és a köztelevízió hírműsoraiban nap mint nap beszámolni az új tervekről és változásokról. Ezek alapján megdöbbentő lehet, hogy az állítólagos konszolidáció mégis jóval több témával szolgált a hírekben, mint a nagy átalakítások időszaka.
Végignéztük, hogy az NMHH kimutatása szerint a különböző hírműsorokban milyen arányban szerepeltek a magyar gazdaságpolitikáról szóló hírek Varga regnálása óta, és összevetettük Matolcsy György egy évvel korábbi időszakával. Az uniós hiányeljárásról és a devizahitelesek megmentéséről szóló híreket ebbe az összesítésbe már bele sem vettük, ezek egyébként még jobban Varga irányába döntenék a mérleget.
Matolcsy idejében mindössze kétszer volt több gazdaságpolitikáról szóló hír, mindkét alkalommal nagyrészt az IMF-tárgyalások körül felizzó eseményeknek köszönhetően, amelyekhez egyébként eleve a szervezetekkel tárgyaló Vargának volt több köze. Amióta tehát Varga Mihályt márciusban a Nemzetgazdasági Minisztérium élére kinevezték, szinte folyamatosan téma a gazdaságpolitika, és nem mondható, hogy a megvalósulás szintjén bármennyivel is kiszámíthatóbb lenne, mint Matolcsy alatt.
Maradtak a módszerek
Emlékezetes az Európai Bizottsággal való alkudozás a hiányeljárás megszüntetése előtt, ahol Orbán és Varga egymásnak ellentmondó üzeneteket közvetítettek a közelgő csomagról. Onnan kezdve, hogy egyáltalán nincs szükség kiigazításra, eljutottak odáig, hogy egy a bizottság által vártnál is nagyobb megszorítást helyeztek kilátásba.
Minden előzetes egyeztetés nélkül bedobták a reklámadó ötletét, amely lényegében lenullázta volna a két legnagyobb kereskedelmi tévécsatornát, majd visszaléptek az ötlettől, továbbra is bizonytalanságban tartva a szereplőket. Megemelték a tranzakciós illetéket, jelentősen megdrágítva ezzel pénzhasználatot, áttételesen megszüntetve az ingyenes kártyás fizetéseket.
Nem növelte a kiszámíthatóságot az sem, amikor a gazdaságpolitikai vezetés – anélkül, hogy előtte erről a bankokkal beszélt volna – bejelentette, ki kell vezetni a devizahitelt, mint terméket a piacról. Most sokféle lehetőségről találgatnak – a forintosítástól a kötelező árfolyamgáton át a bankoknak drámai veszteséget okozó megoldásokig –, teljes homályban tartva a bankrendszer szereplőit.
Noha Varga bejelentette, tárgyalni kezdtek a csomagról a Bankszövetséggel, erőből tárgyalnak. Azt mondták, ha a bankok nem hajlandóak a „kompromisszumra”, akkor a kormány megvalósítja, amit elképzelt. Ugyan nem Varga közvetlen hatásköre, de minisztersége alatt történik a takarékszövetkezetek erőszakos integrálása is, amely kapcsán Demján Sándor írt több alkalommal is kemény hangú levelet Orbán Viktornak.
Varga nem biztosíték
Kinevezésekor a költségvetés módosításával kapcsolatban Varga Mihály elmondta: az államháztartás körül a legfontosabb szempont a kiszámíthatóság, a kormány csak szükséges esetben módosít. Szükséges eset azonban mindig van, csak idén már négyszer írták át a büdzsét, legutóbb éppen a Varga-csomag miatt.
Régi terv volt, hogy a nagyon magas, 27 százalékos magyar áfakulcsot egy még magasabb 30-34 százalékos luxusáfakulccsal egészítsenek ki, korábban ez az ötlet visszapattant az Európai Bizottságról, a jelenlegi uniós szabályok nem teszik lehetővé. Ehhez képest Orbán Viktor nemrég bejelentette, Varga Mihály feladatul kapta, hogy jövőre azért építse be a költségvetésbe a luxusáfát.
Az eddigi események alapján úgy tűnik, Varga személye nem garancia arra, hogy ne történhessenek előre nem látható, váratlan és merész húzások, komplett iparágak működését alapjaiban újraíró lépések. Ebből a szempontból Varga Mihály nem váltotta be a reményeket.
Ügyesebben és többet beszél
Varga nem sikertelen ugyanakkor a kommunikációban: jóval többet szerepel a hírekben, mint elődje, több élő szereplést, stúdióbeszélgetést vállal el, több interjút ad, mint Matolcsy. Higgadtan, visszafogottan magyarázza a lépéseket, tartózkodik a túlzó, népmesei fordulatoktól, nincs benne indokolatlan optimizmus a gazdasági fellendüléssel kapcsolatban. Kerüli a nagy szavakat, hajlamosabb az önkritikára, nem tekinti kudarcnak, ha be kell ismernie a hibákat. Ebből a szempontból tehát egyértelműen beváltotta a reményeket.
Ismert hűtős jóslatával ugyan megjárta a mémkészítők műhelyeit is, egy-egy mondatával azonban messze nem kavar akkorra port, mint Matolcsy, karaktere inkább a visszafogott szakemberé. Ezzel egyébként részben feledtetni is tudja, hogy minden más maradt a régiben, maga a hangnem sokat segít neki abban, hogy ne omoljon teljesen össze az imázs: ez már a konszolidáció korszaka, az adórendszer bebetonozott, a költségvetés biztos alapokon nyugszik, a növekedés lassan, de biztosan megindult.
Pont jókor érkezett
Vargát erősítette ráadásul számos olyan dolog is, amelyhez nincs, vagy inkább csak áttételesen van köze. Megszűnt a Magyarország ellen kilenc éve életben tartott hiányeljárás, az eredmény nagyobb részt köszönhető Matolcsy történelmi léptékű megszorítócsomagjainak, mint Varga munkájának. (Az általa elfogadott csomag eltörpül az előző évek kiigazításai mellett.)
Csitultak az indulatok az eurózónában is, miközben néhány évvel ezelőtt még mindennapi kérdés volt, hogy széthullik az övezet, vagy valamelyik ország kilép az EU-ból, mára kissé távolibbnak tűnik ez a lehetőség. Jelentős tőzsdei pánikok Varga alatt nem voltak, és bár a forint árfolyama kinevezésekor és most is gyenge – az euróval 300 forint környékén kereskednek – tartósan egyelőre nem ragadt ilyen szinten az árfolyam.
Hogy mennyire más helyzetbe érkezett az új miniszter, mennyire eltérő problémákkal kellett szembenézni, az látványosan kirajzolódik Matolcsy és Varga egy-egy interjújának grafikus összevetéséből is. Varga Mihálynak 2013-ban már leginkább a gazdasági növekedés beindítására kellene fokuszálnia, Matolcsynak az eurózóna válságából még egy sötétebb korszak jutott.
Most jön a neheze
Míg Matolcsy alatt valóságos veszélynek tűnt az összeomlás, most kevésbé feszült a befektetői hangulat, az IMF-re jelen pillanatban nincs szükségünk, sőt előtörlesztjük a tőlük kapott pénzt, a csődkockázat nem magas, az állampapírok jól fogynak. A globális élénkülés hatására érkeznek halvány, pozitív jelek a reálgazdaságból is, Németország farvizén mi is elkezdtünk evickélni. A külső körülmények alakulása alighanem sokat kitakar az igazi Varga-képből, derűs időben kellett folytatnia Matolcsy megkezdett munkáját.
Két nagy próbatétel viszont áll előtte a következő időszakban. Az egyik az újabb devizásmentés, a másik a luxusáfa bevezetése – mindkettőre a miniszterelnöktől kapott utasítást, és várhatóan mindkettő jelentős érdeksérelmekkel jár. Most derül majd ki, Varga Mihály önálló, piackonform ötleteit mennyire képes keresztülvinni, képes-e a sarkára állni akár Orbán Viktorral szemben is, vagy az unortodox ötletek egyszerű végrehajtóként vonul majd be a történelemkönyvbe. Az eddigi nyilatkozatai inkább az utóbbira utalnak.
Ezen kívül számos fontos, a költségvetési fegyelmet lazító törekvés látszik, a pedagógusok béremelésétől a népesedési csomagon át kisebb, választások előtti ajándékokig. Kérdés, Varga meddig tudja fenntartani a konzervatív és józan gazdaságpolitikus képét, ha beindul az igazi kampány.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
