A világvégét januárra tolták

Egyre feszültebben várta a világ, hogy hogyan oldódik meg az utóbbi évtizedek talán legértelmetlenebb politikai-gazdasági válsága. Az Egyesült Államok normális esetben, adósságának mértéke és gazdaságának ereje alapján nem válhatna fizetésképtelenné – a történelemben talán most először pusztán a fizetési szándék hiánya miatt ment volna csődbe egy ország.

Miért fenyegetett akkor a csőd? Nem akartak fizetni?

A három hatalmi ág közül csak az egyiket, a kongresszus alsóházát irányító republikánusok úgy döntöttek idén nyáron, hogy politikai engedmények kicsikarására használják az adósságplafont.

Fotó: Karen Bleier / AFP

Az erről szóló törvény nagyon népszerű az USA-ban, mivel elvileg korlátok közé szorítja az állam eladósodását. De általában rutinszerűen megemelik, mivel az állam bevételei még mindig jóval elmaradnak a kiadásokhoz képest. Ha viszont mégsem – mint arra most esély kínálkozott –, az közvetlen csődveszélyt jelent, beláthatatlan következményekkel. Az amerikai államadósságot ugyanis a legeslegbiztonságosabb eszköznek tartják.

Ebből rövid idő alatt szabályos túszszedés lett, az ellenzéki párt a már törvénybe iktatott egészségügyi reform visszavonását és egy sor más követelést, főleg kiadáscsökkentéseket akarta elérni az adósságplafon emeléséért cserébe. A jelek szerint nem jött be.

Ezt most sikerült elkerülni, de a megoldással igazán senki nem járt jól. Már ha nem számítjuk bele, hogy az alternatíva a világ pénzügyi rendszerének összeomlása lett volna.

Mi lett a megállapodás?

Ahogyan az várható volt, az amerikai politikusok nem tudtak a vitás kérdésekben megállapodni egymással – inkább a republikánusok öngyilkos taktikája enyhe vereségeként értelmező a dolog. A szerdai nagy megállapodás főbb pontjai a következők:

• Újranyit a szövetségi kormány, egészen január 15-ig biztosítják a forrásokat
• Megemelik az adósságplafont, annyival, hogy február 7-ig fedezze a kiadásokat
• Létrehoznak egy kétpárti bizottságot, ami a következő 3-4 hónapban kitalálja a kompromisszumos megoldást a fontos kérdésekre

Ebből is látható, hogy a világot megmentő nagy áttörés néhány hónapnyi halogatásból és egy bizottság felállításából áll. Ezt most mindkét párt sikerként próbálja tálalni, de valójában mindenki vesztett rajta.

Ráadásul még ennek az egyszerű megállapodásnak nem volt kikövezve az útja Barack Obama elnök asztaláig, mivel ahhoz még kellett találni elég képviselőházi republikánust, aki hajlandó szavazásra bocsátani a törvényt. A képviselőházi republikánus többség vezetője, John Boehner korábban is hajlott volna a egy ilyen megállapodás szavazásra tűzésére, de eddig is látszott, hogy gyakorlatilag nincs befolyása a képviselőcsoportjára.

Az ügyeket közelről követő politikai riporterek szerint most már mindenesetre szinte biztos a megállapodás sikere. A keményvonalasabb republikánusok olyanokat nyilatkoznak, hogy „sokáig küzdöttünk, de vesztettünk”. Sokan viszont már félnek közülük, úgy érzik, hogy sokat ártott pártjuk és maguk népszerűségének, valamint az üzleti lobbival való kapcsolatuknak az utóbbi hetek fejetlen, szélsőséges politikája.

Végül azonban beadták a derekukat. Magyar idő szerint hajnali négykor a képviselőház is szavazott a megállapodásról, majd reggel hét előtt valamivel Obama is aláírta a törvényeket. Tehát vége a leállásnak, és újra felvehet hiteleket a szövetségi kormány, elmúlt a közvetlen csődveszély.

A republikánus sikerhez arra lett volna szükség, hogy mindenkit meggyőzzenek róla: elég őrültek ahhoz, hogy ne rántsák el a kormányt a szakadék szélén. De még ez sem sikerült, egyszerűen nem volt elég hiteles a fenyegetőzés.

Intézményesedik a válságkormányzás

Az amerikai gazdaságnak is sokat ártott a mostani szkanderozás. Az állam leállása miatt 800 000 állami alkalmazott vesztette el átmenetileg az állását, ami önmagában is nagy ütés a gazdaságnak: az ő októberi bérüket senki nem fogja elkölteni. A sok negatív, nagy veszélyről szóló hír miatt a gazdasági bizalmi mutatók egyébként is megzuhantak.

A politikai hercehurca ellen tüntetők Washingtonban

Fotó: Jewel Samad / AFP

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mivel az állami statisztikákat gyűjtő alkalmazottakat is „nem létfontosságú” munkaerőnek tartották, és fizetés nélküli szabadságra tették. Tehát nem volt, aki az októberi gazdasági adatokat összegyűjtse. Ezért a befektetők és az elemzők is sötétben tapogatóznak a gazdaság állapotával kapcsolatban. Pedig a bizonytalanságnál a vállalatok és a tőkepiacok sem utálnak semmit jobban.

Vannak más zavarok is. A szövetségi kormány fontos szerepet tölt be a jelzáloghitel-piacon, itt sokak hiteligénylése akadt meg a kormány leállása miatt. Az adóhivatal sem üzemelt teljes gőzzel. Arról nem is beszélve, hogy az idei év elején egy olyan automatikus kiadáscsökkentés lépett életbe – még a 2011 nyári, majd a 2012 végi adósságplafon-ütközet miatt –, ami mindkét párt szerint az őrülettel egyenértékű, és az állam normális működését fenyegeti.

A fogyasztást, ingatlanpiacot, az állam működését és a cégek beruházási kedvét romboló politika viszont a szerdai megállapodással a helyén marad. Ha megszavazza a képviselőház, január-februárban újra a mostanihoz hasonló válság következhet – gyakorlatilag intézményesíthetik a válság általi kormányzást.

Zombikat nem lehet legyőzni

De ha ennyire romboló hatása van ezeknek a mesterségesen legyártott válságoknak, akkor miért csinálja ezt a washingtoni politikai elit? – vetődhet fel bennünk a kérdés. Erre csak hosszasan, az amerikai választási rendszereket, a politikai eljárásjogot és a két párt különös ideológiáját körbejárva lehetne válaszolni.

Így most lehet azon tűnődni, hogy ki nyerte a 2013 őszi adósságplafon-válságot. A republikánusok semmit nem értek el politikai követeléseikből: az egészségügyi reform megy tovább, a kiadáscsökkentések kérdését elhalogatták, a többi felmerült követelésről nem is beszélve. A párt ráadásul elképesztően népszerűtlen lett, az amerikaiak több, mint kétharmada őket teszi felelőssé a kialakult válságért. Így ők biztosan nem nyertek.

De nem győztek a demokraták sem. Annak ellenére, hogy visszaverték az ellenzéki követeléseket, az annak alapjául szolgáló eszközöket benne hagyták a kezükben. Obama és a demokraták 2010 óta, tehát amióta a republikánusoké az alsóház és a demokraták elvesztették a szenátusi szupertöbbséget, gyakorlatilag semmilyen reformot nem tudnak megvalósítani.

Az ő céljuk az lenne, hogy megszüntessék az adósságplafont, vagy legalább kössék össze a költségvetéssel, hogy ne kerüljenek többet olyan helyzetbe, mint most – tehát hogy felmerüljön az esély, hogy az állam nem tud fizetni olyan kiadásokért, amiket már megszavazott. Erről szó sincs, néhány hónap, és kezdődik újra az egész.

Ráadásul hiába szenvedtek politikai vereséget a republikánusok, ez nem biztos, hogy elveszi a kedvüket a jövőben a hasonló akcióktól. Nekik elsősorban nem a közvélemény egésze, hanem a hazai szavazókörük, és főleg az ottani jól szervezett, ideológiailag az államellenes jobboldali Tea Party-hoz húzó keménymag felé kell megfelelniük. Ezért őket – írja egy pénzügyi blogger, Felix Salmon – akár még meg is erősítheti a mostani kudarc.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!