Hová tegyük a pénzt? Hová?!

Sokáig nem volt nehéz megtakarítónak lenni Magyarországon: az ember egyszerűen fogta a pénzét, és lekötötte a bankban. Ezt is csinálta szinte mindenki, aki félre tudott tenni valamennyi pénzt. Ez biztonságos dolog, és az utóbbi két évtizedben megszokott magas kamatok mellett egészen jövedelmező is volt. Ennek viszont vége.

Most mindenki törheti a fejét, mit csináljon a pénzével, a bankban ugyanis most már nem fizetnek rá szinte semmit. Vannak vegyes, közepes és egyértelműen nagyon rossz válaszok, összegyűjtöttük ezeket.

Mindent elsöpört a kamat- és adócunami

Amióta tavaly augusztusban többségbe kerültek a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsában a kormánypártok által kinevezett tagok, egymást követő 16 alkalommal vágtak az alapkamaton. Egy évig minden hónapban negyed százalékot, az utóbbi négy hónapban pedig – unortodox módon – egyötöd százalékot.

Ez azt jelenti, hogy most már 3,2 százalék éves kamatot fizet az MNB a bankok kéthetes betéteire. Ennyit kapnak a pénzintézetek, márpedig ők veszítenének rajta, ha ennél nagyobb kamatot adnának nekünk, a lakossági betéteseiknek. Így aztán, ahogy lejött az alapkamat 7 százalékról 3,2-re, úgy, sőt annál is jobban zuhantak a mélybe a banki kamatok. Ha a banki lekötéseket nem a szerződések száma, hanem a szerződésekben lekötött pénz szerint összesítjük, akkor októberben az átlagos kamat már bőven 3 százalék alatt járt.

Az MNB kamatcsökkentésének persze vannak máshol előnyei, például olcsóbban jutnak pénzhez a vállalatok és a magyar állam. Könnyebbséget jelent a hiteleiket olcsóbban továbbgörgető háztartásoknak is (már aki megfelel a bankok feltételeinek). A megtakarítók viszont tényleg sokkal rosszabbul járnak. 

És van egy másik kedvezőtlen fejlemény is. Az idén januárban bevezetett tranzakciós illeték, valamint a kamatadó emelése miatt sokkal drágábbak lettek a banki szolgáltatások. A kamatadó a korábbi 16 százalékról 22 százalékra emelkedett az egészségügyi hozzájárulás (eho) hozzácsapása miatt, a tranzakciós illeték pedig közel megduplázódott. Ezeket a bankok augusztustól kezdve jellemzően gond nélkül hárították át az ügyfeleikre.

A KSH részletes inflációs adataiból is látszik, átlagosan már több mint 50 százalékkal drágábbak a banki szolgáltatások, mint tavaly ilyenkor. Ez önmagában már hiperinflációs szint lenne.  

Viszont a banki drágulást is magába foglaló általános infláció történelmi mélyponton van. Mivel az árak tehát alig emelkednek, még a 2-4 százalékos betéti kamatokkal is el lehet érni egy minimális, infláció feletti reálhozamot.

De mivel ez a korábbi többszázalékos kockázatmentes reálhozamhoz képest kevés, jól látszik, hogy az alacsony kamatra – nagyon helyesen – a bankbetéteink felszámolásával reagálunk. 

Ezen az ábrán a magyar háztartások összes megtakarításának megoszlása látszik az utóbbi négy évben. Valójában nem vagyunk ilyen gazdagok, mivel a hitelállomány is majdnem ekkora, összességében, a fejlett országok átlagával összehasonlítva nem túl magas a háztartások megtakarítási rátája.

Ami elsőre a leginkább szembetűnő, az a kék sáv hirtelen beszűkülése, ami a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítását mutatja. Ekkor ugyanis egy tollvonással háromezer milliárd forint került át a háztartásoktól az államhoz.

Ha viszont jobban megnézzük a folyamatokat, azon belül is a nagy napsárga sávot, ami a lekötött bankbetéteket jelöli, kirajzolódik a háztartások reakciója. A betétállományunk a tavalyi utolsó negyedév óta több mint 900 milliárd forinttal apadt, míg néhány másik kategória ennél is nagyobb mértékben hízott. (Az adatokat azonban torzítja, hogy a magyar megtakarítók egy jelentős része bt.-jén, kft.-jén vagy akár zrt.-jén keresztül teszi el a megtakarított pénzét.)

Oké, legyen kockázat, csak pénz is legyen

Ugyanezekből a számokból adódik a következő, medúzaszerű ábra. Ha 2009 utolsó negyedévét vesszük alapul, és a teljes vagyonon belüli arányok eltolódását nézzük, egyértelművé válik: az egyik legvastagabb megtakarítási kategóriából, a két oldalról is sanyargatott lekötött betétekből özönlik kifelé a pénz.

Az állampapírokba és egyéb kötvényekbe, valamint a befektetési alapokba pedig tódul be; előbbiek állománya közel megduplázódott, utóbbiaké pedig a felével megemelkedett. A jegybanki kamatcsökkentő ciklus pedig rendesen felgyorsította a folyamatot.

A megtakarítók egy része nem tudja eldönteni, hogy mihez kezdjen most, ezért érezhetően emelkedik a készpénz- és a folyószámla betéti állomány is. Egy közelmúltbeli felmérés – az OTP öngondoskodási indexe – szerint egyébként a magyar háztartások 38 százaléka kizárólag otthon, készpénzben tartotta megtakarításait. A máris igényelhető ingyenes készpénzfelvétel újabb lökést adhat ennek.

Sokan viszont – lényegesen több pénzzel – kilépnek komfortzónájukból, és inkább vállalnak némi kockázatot, csak hogy fialjon valamit a pénzük.

Adjunk pénzt az államnak? Pont ennek?

Az egyik nagy nyertese a kamatvágásnak a magyar állam adóssága, az állampapír volt. Ez azért okozhat némi meglepetést, mert az alapkamat csökkentését az államadósság kamatai is követték. Az államkötvények és kincstárjegyek viszont már 2010 vége óta egyre nagyobb arányban vannak közvetlenül a háztartásoknál.

Most már ott tartunk, hogy a 13,2 ezermilliárd forintnyi állampapír-állomány 12 százaléka a háztartásoknál van. Ez egyébként nem a teljes államadósság, mivel van ezen felül 8,6 ezermilliárd forintnyi devizaadósság is – ez utóbbi súlya az utóbbi években csökkent.

A háztartások tehát a forint-államadósság növekedésének üteménél is gyorsabban vásároltak be az államkötvényekből. A folyamatnak nincs vége, csak októberben 30 milliárd forinttal, 1597 milliárdra nőtt a kifejezetten a lakosságnak szánt állampapírok állománya; ez utóbbi kétharmadát az egyéves kamatozó kincstárjegy adja.

Hatott a kampány

Az állampapírok nagy népszerűségét sokféleképpen lehet magyarázni. Az Államadósság Kezelő Központ nagy reklámkampányba kezdett két éve, hogy a kormány terveivel összhangban emelje a lakosság, valamint a hazai vállalatok arányát a teljes adósságállományon belül – emögött egyértelmű a politikai akarat: a hazai szereplők általában nem ijednek meg olyan könnyen a váratlan gazdaságpolitikai lépésektől, mint a külföldi befektetők. A törekvés adópolitikai támogatást is kapott: ha tartós befektetési számlára (TBSZ) vesszük az állampapírt, akkor estenként teljes adómentességet, egyébként pedig komoly adókedvezményeket élvezhetünk. Alacsonyabb a kamatadó, az eho pedig egyáltalán nem terheli.

A magyar államcsőd kockázata ugyan nem elhanyagolható (de azért egyáltalán nem is magas), de az itthoni háztartások úgysem tudnának hova menekülni előle. Ezt a kockázatot a megtakarításaink itthon tartásával vállaljuk, legyen szó állampapírról, bankbetétről, OTP-részvényről vagy hazai befektetési alapról.

Mindenesetre a bankbetétekhez képest még mindig jobban lehet keresni az állampapírokkal, ha nem is sokkal. Ehhez viszont több időre kell elköteleződni, mint amire a magyar háztartások a mostani szokásaik alapján hajlandóak: egyelőre csak nagyon kevesen szánják el magukat arra, hogy egy évnél hosszabb futamidejű befektetésbe tegyék a pénzt. Ez annyiban egyébként racionális magatartás, hogy államkötvények piacán veszíthetünk, ha a lejárat előtt kiugrunk a befektetésből. 

A mindenkori hozamokat itt lehet követni; jelenleg az egyéves kincstárjegy 3,14 százalékot hoz, a tízéves államkötvény viszont már szép, 6,07 százalékot. A prémium államkötvény ráadásul hozzáadja a kamatbázishoz a legfrissebb hónap éves fogyasztói árindexét – ebből szempontból mondjuk kifejezetten kedvezőtlen, hogy sokéves mélypontra zuhant az infláció. Átkozhatjuk a rezsicsökkentést meg az alacsony hazai keresletet.

Bízzuk a profikra?

Aki viszont tényleg akkora hozamot akar, mint az egy-két éve lekötött bankbetétjeivel, és nem bízik magában annyira, hogy maga vegye kezelésbe a befektetéseit, az lassan nem tehet mást, minthogy profik segítségét kérje. Ennek az eszközei a befektetési alapok, ahol a megtakarítók különböző feltételekkel összeöntik pénzüket, és rábízzák valakire.

A befektetési alapokban kezelt vagyon az iparági szövetség, a BAMOSZ adatai alapján tavaly augusztus vége óta ezermilliárd forinttal emelkedett, összesen 4433 milliárd forintra (ez nemcsak a háztartások, hanem az összes többi szereplő együttes vagyona). Ez kisebb részben az alapok hozamának az eredménye, nagyobb részben pedig a bankokból oda átvitt pénz felel a kezelt vagyon növekedéséért.

Maguk az alapok viszont nagyon sok dologban különböznek. A pénzpiaci és likviditási alapok azért népszerűek, mert szinte ugyanolyanok, mint a bankbetét: könnyen pénzre válthatóak, biztonságosak, mivel rövid lejáratú értékpapírokba fektetnek, igaz, éppen ezért nem hoznak nagy hozamot. És a várható hozam szinte hozzá van szegezve az MNB alapkamatához – márpedig a befektetők éppen ettől menekülnének.

Még mindig magasan a pénzpiaci alapokban van a legtöbb pénz, de az alapokon belüli folyamatokból már úgy tűnik, hogy kezd megjönni a befektetők kockázattűrési kedve. A kötvény-, a vegyes és az abszolút hozamú alapokban a sok beáramló pénz miatt idén megduplázódott a kezelt vagyon értéke. Különösen utóbbiak, az abszolút hozamú alapok érdekesek ebből a szempontból, itt ugyanis alig van megkötés, a portfóliómenedzser abba fektet, amiben épp fantáziát lát.

Részvényekből nem kérünk

A részvényalapoktól viszont továbbra is szinte irtózik a magyar, annak ellenére, hogy az utóbbi években a kötvénypiacoknál talán csak a részvényindexek teljesítettek jobban. Az amerikai és a német irányadó indexek mindenkori csúcsokat döngetnek folyamatosan – igaz, van, akit éppen ez tántorít most el a befektetéstől.

A kötvényalapok pedig annak ellenére népszerűek, hogy sokak szerint érik már, hogy az amerikai jegybank, a Federal Reserve elkezdje mérsékelni likviditásnövelő programját, ami leginkább talán a kötvényekre lenne pusztító hatással világszerte. Ha pedig a magyar jegybank is kamatot fog emelni a jövő év első felében – mint ahogy az elemzők egy része várja –, akkor a magyar kötvények is vesztenek majd értékükből (a 800 milliárdnyi kötvényalap-vagyonból 88 milliárd van nem magyar kötvényben).

Akit részletesebben érdekelnek a befektetési alapok, érdemes a BAMOSZ honlapján vagy máshol szétnézni, összehasonlítani az alapok eddigi teljesítményét, kockázati besorolását.

Mire figyeljünk?

Nem árt végiggondolni néhány szempontot, mielőtt odaadnánk a pénzünket egy befektetési alapnak. A múltbeli teljesítmény egyáltalán nem garancia a jövőre nézve. Érdemes megnézni, hogy milyen időtávon milyen volt a hozam – a befektetők általában érthető okokból kevésbé szeretik azokat az alapokat, amelyek hatalmasakat mozognak. Ha külföldre visszük a pénzt, akkor árfolyamkockázatunk is lesz, tehát a forint többi devizával szembeni árfolyama is hat közvetlenül a befektetésünk értékére.

Hatalmas különbségek vannak a jutalékokban, kezelési költségekben is. És nem utolsósorban a kockázat: ha valami nem sikerül, akkor akár az összes pénzünket is elveszíthetjük. Zuhanni kezdhet például az pénzügyi eszköz vagy eszköztípus – a feltörekvő piaci államkötvényektől a techcégek részvényein át a kőolaj határidős szerződéséig –, amihez a befektetési alap kötve van, vagy el is hibázhatja a befektetési politikáját a portfóliókezelőnk.

Feltéve, hogy tőkevédelem és/vagy hozamgarancia nélküli befektetési alapot választottunk. A garantált alapok biztosabbak, de alacsonyabb hozamot adnak, vagy magasabb költségeket vernek ránk.

Rendben, de akkor hova tegyük azt a tőkét?

Ez eddigieket összegezve: nincs tökéletes megoldás. Vagy meg kell elégednünk az alacsonyabb hozammal, vagy fel kell vállalnunk a kockázatot. Ha találunk is jó ajánlatot valamelyik banknál, a bankváltást megnehezíti a pénz mozgatásának magas költsége, a tranzakciós illeték. Ez alól a részben adómentesen vásárolható államkötvények jelentenek kivételt, ami indokolja is népszerűségüket.

	Futamidő	Várható bruttó éves hozam*	Kockázati szint
Folyószámla bankbetét	nincs	0-1,5 százalék	alacsony
Lekötött bankbetét	egy hónap – egy év	2-4 százalék	alacsony
Kamatozó kincstárjegy	egy év	3,75 százalék	alacsony
Prémium magyar államkötvény, 2016/I	3 év	4,4 százalék	alacsony
Pénzpiaci és likviditási alapok	nincs	9,1 százalék – 0,8 százalék	alacsony
Tőkevédett befektetési alapok	(változó)	39,1 százalék – 0 százalék	alacsony
Vegyes alapok	(változó)	52,1 százalék – 0,1 százalék	mérsékelt
Abszolút hozamú alapok	(változó)	plusz 34,1 százalék – mínusz 51 százalék	közepes
Kötvényalapok	(változó)	plusz 31,3 százalék – mínusz 18 százalék	jelentős
Részvényalapok	(változó)	plusz 63,2 százalék – mínusz 12 százalék	jelentős
		* befektetési alapoknál az egyéves múltbeli teljesítményt vettük alapul, ami csalóka lehet, különösen a kötvényeknél és a részvényeknél.

Mit lehet még kezdeni a pénzzel?

Az alacsony kamatkörnyezet elvileg arra kellene, hogy ösztönözze a gazdasági szereplőket, hogy kockáztassanak – vagy keressenek valami izgalmas befektetést, vagy fogjanak vállalkozásba, mindenesetre kezdjenek valamit a pénzükkel.

A befektetési alapokat, mint láttuk, megtalálták a magyar befektetők, a hazai részvénypiac pangásából és a brókercégek adataiból viszont arra lehet következtetni, hogy egyelőre kevesen ugrottak fejest saját befektetéseik kezelésébe. (A saját számlára a devizapiacon spekuláló magyarok adatait nézve ez összességében talán nem is akkora baj.) 

Tankönyvi esetben az ingatlanpiacot is támogatja az alacsony kamat, bár Magyarországon egyelőre nem sok látszik ebből: a lakás- és ingatlanpiac helyzete évek óta változatlanul siralmas. Persze vannak, akik már most arra spekulálnak, hogy tovább már nem eshetnek az árak. Erre még nincs bizonyíték, és hiába van nagy hagyománya a lakástulajdonlásnak, pont a legutóbbi közgazdasági Nobel-díjas figyelmeztet arra, hogy hosszú távon a részvénypiac sokkal jobb befektetés, mint a drága és gyorsan amortizálódó ingatlan.

Amit semmiképpen ne tegyünk

Akik pedig kevésbé ismerik a tőkepiacok működését, viszont elég mohók ahhoz, hogy vágyjanak az ott elérhető mesés hozamokra, könnyen válhatnak csalók vagy piramisjáték-szervezők áldozatává. Ezek a gonosztevők agresszív ügynökökkel keresik a pénzügyileg kevésbé képzetteket, hogy magas és garantált hozamokkal kicsalják tőlük a megtakarításaikat.

A problémát érzi a kamatcsökkentéssel a visszaélések mértékének elharapódzásáért részben felelős MNB is: nemrég a rendőrséggel, az ügyészséggel, a Belügyminisztériummal és a NAV-val közös akciócsoportot indítottak az engedély nélkül pénzt kezelők csalásainak feltérképezésére.