Van menekülés a milliárdos csekk elől?

Előzmény: az egymilliárdos csekk története címszavakban

Előző cikkünkben arról írtunk, hogy István (akinek nem ez a valódi neve) egyszer csak egymilliárdos sárga csekket kapott a NAV-tól.

• Egy 2008-as ügy miatt vették elő, sok részletben másfélmilliárd forintot vett fel bankfiókokból egy vállalkozás számlájáról
• István állítja: stróman volt, megbízóinak mindig továbbadta a pénzt
• A NAV az összes elmaradt adót és bírságot Istvántól követeli
• Rengeteg a tisztázatlan részlet: egy tulajdonos és az ügyvezető (mindketten külföldi állampolgárok) sem végezhetett volna gazdasági tevékenységet Magyarországon
• Több érintett eltűnt, mások azzal védekeznek, hogy visszaéltek az adataikkal
• Úgy tűnik, ezt a NAV elhiszi, talán azért, mert túl bonyolult lenne a tényleges haszonélvezők után menni
• Ez év végével elévül a vagyongyarapodás, tehát esélyes, hogy a legnagyobb nyerteseket már soha nem vehetik elő
• Istvánt igen, mert ellene jogerős határozat lesz addig

Cikkünk megjelenése után egy szakértő felajánlotta: pro bono, azaz ingyen képviseli Istvánt, hogy felhívja a figyelmet egy általános problémára: a NAV sokszor megelégszik az elé dobott vagyontalan strómanokkal a vagyongyarapodások vizsgálatakor. Ezzel az a baj, hogy tőlük eleve esélytelen bármit behajtani, közben más helyett is ők viszik el a balhét, a közpénz elveszik, a valódi tulajdonosokat pedig futni hagyják. 

Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke szerint most is ez történik: a NAV Istvánnál akar megállni, pedig rengeteg még a nyitott kérdés. Elég arra gondolni, hogy több érintett úgy ússza meg az ügyet, hogy azt állítják, csak visszaéltek az adataikkal – pedig lehet, hogy náluk meg is lehetne találni az eltűnt vagyont.

Nehezítő tényező, hogy többen külföldi állampolgárok, de emiatt a NAV-nak nem szabadna feladnia: ilyen erővel szabad rablást hirdethetne bármilyen külföldi, főleg EU-n kívüli állampolgár Magyarországon.

Az egész balhét István viszi el

A NAV az összes felvett pénz után Istvánnal fizettetne adót, mert az összeget az ő adóalapjának tekinti. Erre törvényadta joga van: az adóhivatal megbecsülheti az adócsalók adóalapját. Mivel István vette fel a másfél milliárdot, a NAV-nak nem muszáj vizsgálnia, hogy a pénzzel mi történt később, hiába valószínű, hogy a pénz nem egy ember kezében landolt.

A NAV viszont ezt nem szokta figyelembe venni: „A becslés jogintézményéből a NAV kiiktatott mindenféle ellenbizonyítást, most már ott tartunk, hogy a saját bizonyítékaik kapcsán semmilyen kételyt nem kívánnak elfogadni”.

Mindezt a közpénzek védelme érdekében teszik, de ebből az jön le, hogy a hivatal bárkit elintéz, akit vizsgálni kezd.

– mondta Ruszin erről. 

A becslés módszere alapesetben jól működik, de nem húzható rá minden vizsgálatra. Vegyük például egy vállalkozó 25 éves fiát, aki a semmiből alapít 650 millió forint törzstőkéjű céget. A NAV a vizsgálat során arra jut, hogy a fiúnak erre nem volt forrása. Valószínűsíthető, hogy az apa csalt adót, de csak a fiút tudják elkapni, de a módszer ettől még működik, a büntetést azok kapják, akik adót csaltak.

A hunyók széttárják kezüket

A strómanok esetében más a helyzet, ők mások helyett viszik el a balhét. „A vagyonosodási rendszert az adórendszer ellen használták fel, a hunyók pedig széttárják a kezüket, hogy ott sem voltak″ – fogalmazott Ruszin, aki feltételezi, hogy István fél a valódi elkövetőktől, ezért nem meri őket megnevezni.

Pedig elég Stadler Józsefre gondolni, aki úgy is újra börtönbe került, hogy korábban eltiltották az üzleti élettől (nem lehetett vezető tisztségviselő gazdasági társaságban a közügyektől való eltiltás miatt) – strómanjai ugyanis rávallottak. Ruszin szerint kialakult bírósági gyakorlat van arra, hogy a tényleges tulajdonosnak is felelnie kell ilyen esetekben.

Stadler József bírósági tárgyalásán 2011-ben

Fotó: Bugány János

Keretes írásunkban részletesen elmagyarázzuk, hogy néz ki a folyamat, ami Istvánra vár. Aki csak a végkimenetelre kíváncsi, nyugodtan ugorja át a részleteket.

Nem csukják le

Röviden összefoglalva István nagy eséllyel nem fogja megnyerni a pert, ami majd csak a jogerős határozat után fog indulni. De nem is ez a cél: azért kell védekezni, hogy ne csak tőle legyen követelhető a pénz, szakszóval ki kell terjeszteni az egyetemleges felelősséget az adótartozásért.

Azt leszámítva, hogy egy törleszthetetlenül nagy adósság marad a nyakán, Istvánnak nem kell drákói szigorra számítania: nélkülözhetetlen telekommunikációs eszközeit, bútorait, tárgyait nem vehetik el, csak azt, ami nem szükséges az alapvető életvitelhez. Önmagában a vagyonosodásért valószínűleg nem is fog börtönbe kerülni, más kérdés, hogy a fizetése 33 százalékával törlesztenie kell majd, ami azt jelenti, hogy 830 helyett 2490 éve van, hogy visszafizesse az összeget.

Ruszin arra is felhívta a figyelmet, hogy 2012 óta nehezebb ennyire átláthatatlanul működő cégeket létrehozni: a NAV az adóregisztrációs eljárásban megtagadhatja az adószám kiadását cégalapításkor, ha az ügyvezetőnek, tulajdonosnak túl nagy az adótartozása, új cégeknél pedig adókockázati elemzést végezhet (például ellenőrizheti, hogy létezik-e a telephely, vagy működik-e ott a vállalat), és akár egy hónap után törölheti a céget.

A szakember szerint ebből a szempontból a 2012 előtti liberális szabályozás több kárt okozott, mint amit használt, mivel rengeteg kockázatos cég jött létre.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!