Angelika
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Hat gazdasági elmélet, amitől leesik az álla

2014.05.11. 16:43
Miért rasszisták a vállalatok? Miért bűnözünk? Miért kezdtek el a nők is munkát vállalni? Miért lesz valaki öngyilkos, vagy drogos? Eladhatom a májam, ha éppen olyanom van? Azt gondolta, hogy a közgazdászok unalmas figurák? Ha a nemrég elhunyt Gary Becker egyik elméletén sem lepődik meg legalább egy kicsit is, akkor tényleg nem önnek való a közgazdaságtan. De az is lehet, hogy a cikk elolvasása után egyből eladja a máját.

A közgazdászok unalmas öltönyös figurák, akik az inflációt, a GDP-t, és ehhez hasonló unalmasnál unalmasabb mutatókat számolgatnak, és a többi fura öltönyös figurával vívnak ölre menő csatákat ezekről az unalmasabbnál unalmasabb témákról

– nagyjából mindenki valami ilyesmit gondol az ortodox közgazdászokról, aki a tudományág mélységeit még csak olyan halványan érintette, hogy sírt, nevetett, vagy esetleg a kettőt együtt csinálva valaha leesett már egy székről, amikor meghallotta, hogy Matolcsy György már megint japán kisgyerekek fenekén lévő pöttyökkel vegyített simplicityre építette fel a magyar gazdaság következő évre vonatkozó növekedési pályáját.

Gary Becker

Közgazdaságtant és szociológiát tanított a University of Chicagón, ahol 1955-ben szerzett Phd fokozatot. A közgazdasági Nobel-díjat 1992-ben kapta meg. A szociológiai témákon túl munkagazdaságtannal is foglalkozott. Közéleti kérdésekben is rendszeresen megnyilvánult, 1985 és 2004 között a Business Weekbe írt konzervatív hangvételű véleménycikkeket. 2004-től Richard Posner, amerikai bíróval közösen blogoltak a Becker-Posner blogon. 2014. május 3-án halt meg 83 éves korában.

A közgazdaságtan ugyanakkor régóta nem csupán a piaccal kapcsolatos elméletekkel való bűvészkedés, és ha van benne igazán érdekes unortodoxia, akkor az általában nem a matolcsy györgyi értelemben merül ki. Az utóbbi nagyjából ötven évben a tudomány ugyanis szépen lassan elkezdett olyan kérdéseket is vizsgálni a saját eszközeivel, amelyekkel korábban kizárólag csak más társadalomtudományok művelői – szociológusok, politológusok, vagy kriminológusok – foglalkoztak.

A nemrég elhunyt amerikai Nobel-díjas közgazdász, Gary Becker egyike volt azoknak a társadalomtudósoknak, akik sokszor meredeknek tűnő elképzeléseikkel teljesen újszerűen értelmeztek különféle társadalmi jelenségeket. Becker jelentőségét az is mutatja, hogy a család gazdaságtanáról írt Treatise on the family című munkája az egyik legtöbbet hivatkozott közgazdasági könyv a Google Scholar szerint.

Fura, hogy egy közgazdász megmagyarázza, hogy miért házasodunk, vagy hogy miért éri meg teljes munkaidőben bűnözéssel foglalkozni? Összeszedtünk hat kreatív elméletet, hogy megmentsük az unalmasnak gondolt közgazdászok becsületét.

1. Nem éri meg rasszistának lenni

Becker életének első komoly kutatása a chicagói egyetemen írt doktori disszertációja volt, amelyben arra kereste a választ, hogy miért van faji alapú diszkrimináció a munkaerőpiacon. Az akkoriban menőnek számító elméletekkel szemben azzal érvelt, hogy a diszkrimináció valójában nemcsak a diszkrimináltnak, de a diszkriminálónak sem éri meg.

Becker szerint ugyanis azzal, hogy egy cég valamilyen bőrszínű embereket nem alkalmaz, hátrányba kerül, hiszen lehet, hogy pont egy diszkriminált bőrszínű lenne a megfelelő ember egy adott pozícióba. 

Ezek alapján azt is megmutatta, hogy azokban az iparágakban, ahol a kevesebb szabály miatt nagyobb verseny tud kialakulni, kevésbé lesznek érdekeltek a cégek a diszkrimációban, mivel hátrányuk származik belőle.

2. A nők hasznosabbak a munkaerőpiacon, mint otthon

Becker közgazdasági keretben vizsgált egyszerű társadalmi jelenségeket: azt, hogy a 20. században miért kezdett egyre több nő dolgozni, a lehetőségköltségek fogalmával magyarázta. Ez azt jelenti, hogy amikor döntünk, kiválasztunk egy szimpatikus opciót, de emiatt már nem választhatjuk a többi opciót.

Ha például úgy határozok, hogy egész nap otthon maradok és videókat nézek, amin szőrös állatok ugrálnak trambulinokon, akkor nem tudom egész nap Széles Gábor Facebook-profilját figyelemmel követni a közéleti és tudományos tájékozottságom fenntartása érdekében, vagy a munkahelyemen cikket írni egy csodabogár közgazdász fura elméleteiről.

Becker szerint tehát a nők eleinte azért kezdtek fokozatosan munkába állni, mert az általuk elvégzett munkát egyre inkább háztartási gépek kezdték elvégezni. A munkaerőpiacon eközben magasabb reálbéreket tudtak megkeresni, így összességebben jobban megérte nekik a munkaerőpiaci, mint az otthoni munka. Tehát a piaci munka lehetőségköltsége olcsóbbá vált, mint a többi opcióé, így érdemessé vált munkába állni.

3. Egyre kevésbé van szükségünk hosszú házasságokra

Magasabbak lettek a bérek, egyre kevésbé diszkriminálták a nőket a munkaerőpiacon, és egyre inkább gépek végezték a háztartási munkát. Ehhez még hozzájött az is, hogy elterjedtebbé vált a fogamzásgátlás, mint korábban, és a válás is egyre egyszerűbbé vált. 

Ahogy arról az Index is írt, gazdasági megközelítésben a legerősebb érv a hosszú házasság ellen, hogy túl nagy és túl hosszú elköteleződéssel jár. A hagyományos örökre, de legalábbis 50 évre szóló házasság helyett már most is inkább a házasság-válás-újraházasodás modellje fut. Becker erről is írt egy könyvet.

4. A bűnöző pont olyan, mint bárki más

Abban az időben, amikor Becker a bűnözést kezdte kutatni, a társadalomtudósok alapvetően úgy gondolták, hogy az emberek azért vetemednek bűnözésre, mert ki vannak rekesztve a társadalomból, vagy mert valamilyen mentális betegségük van.

Bár a többihez hasonlóan ez a vita sincs lejátszva, Becker ezen a téren is újat tudott mondani. A történet szerint a közgazdász az egyik reggel épp késésben volt egy vizsgáról, ahol Phd-hallgatókat szóbeliztetett, amikor elgondolkodott a lehetőségein: vagy messzebb parkol, és elkésik, vagy az egyetemhez közel áll meg tilosban.

Becker végigszámolta, hogy mennyi esélye van arra, hogy elkapják, és ez mennyi pénzébe kerülne, és a másik opciót is végigmatekozta. A szóbelin azt kérte a diákoktól, hogy közgazdaságtani eszközökkel elemezzenek egy hasonló szituációt. Mivel a diákok nem szerepeltek túl jól, Becker elhatározta, hogy a büntetés gazdaságtanát fogja kutatni.

Az így kialakított elméletének a lényege az volt, hogy a bűnözők pontosan ugyanolyan motivációk szerint cselekednek, mint bárki más, az egyetlen különbség az, hogy saját elhatározásukból bűnöket követnek el. Becker szerint ezért főleg pénzbüntetéssel, másodsorban a megfigyeltség érzésének növelésével lehet visszaszorítani a bűnözést. A közgazdász ezzel együtt úgy gondolta, hogy a teljesen bűnmentes társadalom csak egy utópia. Becker kritikusai szerint egyébként ezzel az elmélettel ideológiai muníciót nyújtott az USA-ban a nyolcvanas évektől felfutó konzervatív büntetésmániának.

5. Van olyan, hogy megéri függőnek vagy öngyilkosnak lenni

A közgazdász elmélete szerint amikor rászokunk valamire, jó esetben végig tudatában vagyunk annak, hogy a szer meg fogja változtatni az ízlésünket ahhoz a pillanathoz képest, amikor először fogyasztjuk. A dohányos például tudja, hogy amikor ma rágyújt egy cigire, akkor azzal egyszerre károsítja ma az egészségét, és növeli annak az esélyét, hogy holnap is rá akar majd gyújtani.

A fogyasztó ezen kívül még a dohányzás pénzbeli költségeit is mérlegeli, amiből az is következik, hogy ha például kihirdetik, hogy a dohány jövedéki adója egy év alatt meg fog duplázódni, akkor az elmélet alapján a dohányosok egyből kevesebb cigit fognak szívni, mivel tudják, hogy egyre drágább lesz függőnek lenni.

Ezt az elmélet egyébként elég sokan kritizálták, ráadásul az empirikus bizonyításával kapcsolatban is annyi a vita, hogy nehezen lehetne egy jól alátámasztott elméletnek nevezni.

Becker nagyjából ilyen alapon értelmezte az öngyilkosságot is: szerinte valaki akkor jut el oda, hogy végezzen saját magával, amikor úgy kalkulál, már annyira kevéssé lehet elégedett az életével, hogy egyszerűen hasznosabb annak véget vetni.

6. Eladom a májam, ha úgy tartja kedvem

Becker egy másik közgazdásszal egyszer írt egy tanulmányt arról, hogy ha létrehoznánk a szervek nemzetközi szabad piacát, akkor megoldhatnánk a szervhiányt, és egy csomó ember életét tudnánk így megmenteni.

A közgazdászok egy vesét 15 ezer, egy májat pedig 32 ezer dollárra taksáltak. Az ötlet kritikusai szerint az ötlet a valóságban úgy nézne ki, hogy a gazdag nyugatiak felvásárolnák a szervkereskedők által kizsákmányolt szegények szerveit. Az ötlet egyébként teljesen meglepő módon azóta sem valósult meg.

Az biztos, hogy Becker olyan témákban tudott újat  mutatni, amikbe korábban csak a társadalomtudományok más alágainak művei ütötték bele az orrukat. Nagyon sok kritikát kapott viszont ugyanilyen irányból pont azért, mert a más fajta módszertannal működő társadalomtudományok számára teljesen kiakasztó az, ahogy Becker haszonleső robotként tekintett az emberekre. A különféle társadalomtudományok közti módszertani eltérés viszont nagyon régi vita, és jelenleg - például az ún. viselkedési közgazdaságtanon keresztül - pontosan ezekre az ellentmondásokra keresik a választ.