Sosem látott pénzügyi háború kezdődik

Ma döntött az Európai Bizottság (az erről szóló cikkünket itt olvashatja), hogy hogyan keményítenek be az Ukrajnában agresszorként fellépő Oroszországgal szemben. A szürke brüsszeli testület ritkán kap szót ekkora nagyhatalmi ügyben, és ritkán kap ekkora figyelmet. Az európai külügyminiszterek viszont kedden gyakorlatilag felhatalmazták őket, hogy a következő témákban tegyenek javaslatot:

• Hogyan nehezítsék meg Oroszország hozzáférését a tőkepiacokhoz?
• A kettős (katonai/civil) célú termékek, a fegyverek és a többek között az energiaiparban használható eszközök kereskedelmében mit korlátozzanak?

Ezek messze túlmutatnak az eddigi, csak személyek ellen irányuló korlátozásokon, vagy azon, hogy leállították oroszországi projektek EU-s finanszírozását (ez tényleg magától értetődő egy ilyen konfliktus esetén).

Fotó: Mikhail Klimentyev

Az Európai Bizottság ötletei alapján dönthetnek majd az állam- és kormányfők a jövő héten az új, sokkal keményebb szankciók életbe léptetéséről egy rendkívül csúcstalálkozón. A mostani hangulatban nehéz elképzelni, hogy maradjanak a mostani lagymatag európai intézkedések - ez pedig elég rossz hír Putyin szempontjából.

Az már eddig is látszott, hogy a nyugati fenyegetések lebegtetése is működik. Bár az EU elég gyenge, és az USA is csak picit erősebb korlátozásokat vetett ki orosz szereplőkre, végig a napirenden tudták tartani a témát, és így nem szűnt meg a gazdasági nyomás. Ezt Oroszország gazdaságának legfontosabb szereplői érzik magukon – a vállalatok drágábban jutnak forráshoz, a bizonytalanság miatt beruházások maradnak el, a gazdag emberek külföldre menekítik a pénzt –, az már most szinte biztos, hogy az ország recesszióba süllyed idén.

Mindig csak a széthúzás

A szankciókkal szembeni eddigi európai vonakodás mögött nem volt nehéz felfedezni az országok önérdekét. Mindenki annak a területnek a korlátozását szeretné elkerülni, amiben az ő országa érdekelt, miközben mind tudják, hogy csak együtt lehet hatékony a szankciós csomag.

• Németország és több keleti tagállam az energiaimport korlátozását nem tartja elképzelhetőnek.
• Nagy-Britannia, és néhány kisebb szereplő, például Luxemburg a pénzügyi szankciókat kerülnék el mindenképpen, a briteknél ez a vagyonos oroszok vagyonát kezelő londoni bankok miatt kézenfekvő.
• Franciaország a fegyverexport korlátozását akadályozná meg, mivel mindenképpen el akarják adni az oroszoknak a helikopterhordozóikat.

A Mistral-osztályú, francia gyártmány Vlagyivosztok Saint-Nazaire kikötőjében március 5-én,

Fotó: Frank Perry

Márpedig pont ez a három dolog – olaj/gáz, pénz és fegyver – az, amivel együttesen meg tudnák fogni az oroszokat.

Ebből a hatalmi kirakós játékból is látszik, hogy a negyedik-ötödik legnagyobb európai hatalom, Hollandia elvesztése mennyire fájó lehet az orosz érdekek szempontjából. A holland kormány korábban a szankciókkal kapcsolatos óvatosság egyik fő szószólója volt, többek között azért, mert az ország Oroszország egyik legnagyobb külkereskedelmi partnere. A malajziai járat tragédiája óta viszont a közvélemény nyomására egyértelműen a szankciók mellé álltak.

Ezzel bombázna az EU

Közben az európai diplomaták jó érzékkel kiszivárogtattak egy dokumentumot, amiből kiderül, hogy már áprilisban is egészen súlyos szankciókon gondolkodtak. Az Európai Bizottság már akkor elég messzire ment az ötletelésben. Azóta pedig kikerült a ma tárgyalandó javaslatnak is egy vázlata, amit szerdán küldtek el az európai fővárosokba. Most valahol a gyengébbik és a keményebbik verzió között tarthatnak.

Itt csak viszonylag marginális termékek külkereskedelmét korlátoznák, többek között az orosz luxuscikkek importjának tilalmát (vodka, kaviár, gyémántok), korlátoznák az élelmiszerek behozatalát. Elrendelnék több érzékeny termék (műtárgyak, vegyszerek, gumiabroncsok) és a fegyverkereskedelem korlátozását. Bekeményítenének az ehhez kapcsolódó exportfinanszírozásban is, újabb emberek és vállalatok kerülnének a szankciós listára, felfüggesztenék az orosz projektek támogatását.

Itt már egészen durván korlátoznák a külkereskedelmet. Még szélesebben korlátoznák az érzékeny technológiák kereskedelmét, teljesen leállítanák a kettős célú termékek eladását, kemény pénzügyi szankciókat vezetnének be, megtiltanák nyugati vállalatoknak az oroszországi felvásárlásokat és korlátoznák a tőkeáramlást is. Akadályoznák a tengeri és a közúti közlekedést. Az energiaimport korlátozása felé tett első lépésként kvótát vezetnének be a szénkereskedelemben.

Ez tényleg kemény lenne: betiltanák az orosz olaj és földgáz európai importját. Ezzel viszonylag gyorsan térdre kényszerítenék az ország kiadásainak egészét ebből finanszírozó Putyint, igaz, elég kemény lenne az európai tél is. Ehhez képest szinte elhanyagolható, hogy megszüntetnék az orosz-európai tőkeáramlást mindkét irányban, és nyílt tőkepiaci korlátozásokat vezetnének be.

Az biztos, hogy az olaj- és gázexport leállítása őszig nem fog komolyan felmerülni, márpedig akkor már jönni fog a hideg, tehát politikailag jóval nehezebb lesz egy ilyen lépést eladni, mint a gondtalan nyáron. Ebbe a forgatókönyvbe belegondolni is nehéz, nálunk is kemény következményekkel járna, de pusztán az, hogy komoly emberek lebegtetik a lehetőségét, már önmagában jelzésértékű.

Oroszország csendben elvérzik

Míg a nyugati országoknak Oroszország csak az egyik legnagyobb külkereskedelmi partnere (bár tény, hogy több ország esetén hatalmas az energetikai kitettség), addig az oroszok teljes mértékben függnek az európai energiaexportjuktól. Annyira, hogy az orosz gazdaság növekedése ennyire szorosan összefüggött az utóbbi években az olajárral:

Putyin kezében nincs olyan gazdaságdiplomáciai eszköz, amivel nagyobb sérülést tudna okozna az európaiaknak, mint magának. Az energiaexport korlátozásával Oroszországban sokkal nagyobb kárt tenne. Ráadásul már most, minden válságtól függetlenül sem túl jók az olaj- és gázipari kilátásaik, és ezen elég sokat rontana, ha mostantól nem lehetne nyugatról energetikai eszközöket behozni az országba.

A konfliktus viszont szinte teljesen megbénította az országot üzleti szempontból. A vállalatok hitelköltségei iszonyatosan megnőttek a kockázatok miatt, és a bizonytalanság miatt egyébként is inkább elhalasztják a beruházásokat. A pénz pedig kitartóan menekül. Miután 2013-ban 63 milliárd dollár elmenekült Oroszországból, addig idén is nagyjából hasonló mennyiségű tőke léphetett meg. (Az IMF Oroszországról szóló jelentéseit  itt  és  itt  találja)

Minden ezen dől el

Persze a gazdasági háborúban nem mindegy, hogy milyen a megtámadott ország hatalmi szerkezete. Oroszország egy oligarchia, ahol a nyugati országoknál kevésbé számít az érdekeltek széles körének a véleménye – viszont minden másnál jobban játszik a Putyin környezetében lévő erős emberek szava.

Ebből a szempontból nem mindegy, hogy nekik mekkora kellemetlenséggel járnak Oroszország nagyhatalmi konfliktusai, és hogy mennyit nyernek belőle. A Putyin környezetét megcélzó szankciók elől eddig elég jól megléptek pénzügyileg az oligarchák, hiszen adóparadicsomok és pénzügyi közvetítők százai állnak rendelkezésükre. Azon túl, hogy mennyire hatékony szankciókat választanak az európai országok, leginkább ezen fog eldőlni ez a gigantikus pénzügyi háború.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!