Árpád
-3 °C
4 °C
Index - In English In English Eng

Vállalkozni akar? Itt van 10 jó tanács

2015.04.22. 10:21 Módosítva: 2015.04.22. 11:02
Magyarországon nem lehetetlen vállalkozni: ha valaki jó üzleti tervet csinál, van tőkéje, türelme, szakértelme és kitartása, akkor lehet eredményes egy kisvállalkozás is. Az olvasók komoly össztűz alá vették a street food vállalkozást feladó Zsolt és Éva történetét. Szerintük ők is sokat hibáztak kezdő vállalkozóként, nem lehet mindent a rossz adórendszerre és az állami bürokráciára fogni. Tíz jó tanács kezdő vállalkozóknak az olvasók levelei alapján.

Nagyon sok levelet és kommentet kaptunk arra a cikkünkre, amelyikben a street food vállalkozást abbahagyó Zsolt és Éva történetét meséltük el. A cikkel semmiképpen nem azt akartuk állítani, hogy Magyarországon lehetetlen vállalkozni és mindenkit megfojt a bürokrácia. Csak két kezdő vállalkozó mesélte el nekünk, hogy milyen feltételek mellett indultak neki a vállalkozásnak, és a hivatalok mennyire (nem) segítették őket.

Zsolt és Éva története röviden

Zsolt és Éva (a nevüket megváltoztattuk) a kis street food vállalkozásra 10 millió forintos családi kölcsönt fordítottak. Végig munka mellett csinálták, amikor már jobban ment, két embert foglalkoztattak. Napi forgalmuk a kezdeti 16-17 ezer forintról 120-130 ezerre ment fel. Havi bevételük 2 millió forint körül volt. Egy adag étel 500-900 forintba került náluk.

Azért hagyták abba, mert azt tapasztalták, hogy ha nem csalnak és mindent kifizetnek, végül havi 50-100 ezer forint nyereségük lehet, és még ebből kellene kifizetni az alkalmazottakat, a rezsit és egyéb közterheket. Zsolt és Éva őszintén elmondta azt is, hogy persze hibáztak. Az elején nem jól mérték fel, mennyi árut kell beszerezni, és mennyi legyen a selejt. Hibáztak akkor is, amikor késtek az áfa-befizetéssel, vagy egy összegben nem tudták befizetni a villanyszámlát. Vállalkozásukat azonban nem ez tette tönkre. Szerintük a fölösleges bürokrácia, a nem támogató hivatali környezet és a szerintük rossz áfarendszer miatt lehetetlenültek el. 

Zsolt és Éva, valamint az Index kapott bőven hideget és meleget. Több olyan levél érkezett, amelyben hasonló rossz tapasztalatokról számoltak be kisvállalkozók. A kritizálók közül a legtöbben azt a kérdést feszegették, hogy a bukás mennyiben a rendszer és mennyiben Zsolt és Éva hibája volt. Többek szerint  ők csinálták rosszul, és most az államra és a bürokráciára akarják hárítani a felelősséget. 

Mások egyenesen ártalmasnak gondolták a cikkünket, mondván: az a rossz sztereotípiákat erősíti.  „Nálunk a vállalkozót nem igazán tartják semmire. Vagy szimplán tolvaj gazembernek tartják (ez a többség), vagy úgy vannak vele, mint a focival, hogy mindenki ért hozzá (belőlük lesznek Zsoltok és Évák)” – foglalta össze valaki a helyzetet. 

Sokan gondolták úgy, hogy a történet az amatőr, a tehetségtelen és a csalásból élő kényszervállalkozókat igazolja: lám, lám, Magyarországon olyan az adórendszer, olyanok a jogszabályok és a hivatalok, hogy becsületesen nem is lehet megélni. A legkiegyensúlyozottabb vélemény az volt, hogy a cikk egyszerre szimptomatikus a „milyen hely Magyarország” és a „kinek nem való a vállalkozás” kérdésében.

A pár története azonban épp azért lehet tanulságos, mert ők most kezdtek neki valaminek Magyarországon – tapasztalatok nélkül. A sok levélből és hozzászólásból ezért most összeállítottunk egy kis tájékoztatót azoknak, akik most vágnának bele egy kisvállalkozásba. Hogy csinálják és hogyan ne csinálják?  A jó tanácsok a levélíróktól, az Index Facebook-oldalán és egy zárt vállalkozói csoportban kommentelőktől származnak, akik két jellemző csoportra oszthatók:

  • akik tanulták vagy tanítják a vállalkozást, de nem vállalkozók
  • akik már régóta rutinos vállalkozók

1. A vállalkozás is egy szakma, tanuld meg!

A két fiatal lelkesedésből vágott bele a dologba, sokat nem teketóriáztak. A vállalkozáshoz azonban önmagában a lelkesedés és a pénz kevés, ebben mindenki egyetértett.  „Egy vállalkozás sikeressége nemcsak azon múlik, hogy valakinek van jó ötlete, szorgalmas, van tőkéje. Sok minden egyébhez is kell érteni, elég komplex tudás kell még egy kőmíves esetében is. Ettől vállalkozó." 

Nem árt alaposan tájékozódni, olvasni a lehetőségekről, mielőtt az ember belekezd. Ez az emberek egy részét azonnal vissza is tartja attól, hogy elinduljon. „Ha előre kalkuláltak volna, láthatták volna, hogy csak úgy megy, ha több tőkét vontak volna be. Vagy belátják, hogy ennyiből ez a vállalkozás nem indítható be, és más területen próbálkoznak". 

A fontos információk akár pénzbe is kerülhetnek. „Több szakmabelivel kell beszélni, sok cikket elolvasni, könyvelőket kikérdezni, adótanácsadóval leülni, akár elmenni részmunkaidőben ilyen helyre dolgozni” – írta egy kommentelő. Ez megóvja az embert az olyan kellemtelen tapasztalatoktól, hogy „valaki utólag lepődik meg azon, hogy adót kell fizetni, de akkor nagyon”.

2. Csinálj üzleti tervet!

Üzleti terv nélkül nem is érdemes belevágni semmilyen vállalkozásba. „Üzleti terv? Fedezeti pont? Fejest ugrani előkészületek nélkül garantált csalódás. És szerintem azt, hogy a kalkulált forgalommal nem tudnak nyereségesek lenni, ezt előre is ki lehetett volna számolni."

Egy másik kommentelő is úgy látta, hogy Zsolt és Éva nem számolta végig, hogy 500-900 forintos adagonkénti árral mekkora forgalom kellett volna az elegendő bevételhez. Egy üzleti tervnél „nem a multik által villogtatott ezeroldalas szörnyetegre kell gondolni, egy ekkora cégnek max. 5 oldalon lehet csilivili üzleti tervet összerakni legalább 5 évre előre. Saját használatra az bőven elég, viszont már lehet látni a kereteket, az eszközöket, erőforrásokat.”

Egy harmadik vélemény szerint ha jobban belegondolunk Zsolt és Éva eredményébe, a 10 millió forintos befektetésre a havi 50-100 ezer forintos legális haszon nem olyan rossz, hiszen évi 6-12 százalékos nettó hozamot jelent. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem kellett volna mellette még a saját munkájukat is beletenni. Azt maguk is felismerték, hogy méretprobléma volt az egésszel.

3. Ha kapitalista vagy, legyen tőkéd!  

A bevezetés időszakára minden vállalkozásnak megfelelő likviditást kell biztosítania, hiszen az elején gyakorlatilag minden vállalkozás veszteséges. Többen kárhoztatták Zsoltot és Évát amiatt, hogy másfél év után feladták, pedig éppen addigra indult be igazán a bolt.

Ez azt jelzi, hogy nem mérték fel egy vállalkozás felfuttatásának időtávját. „Aki nem képes annyi tőkét befektetni, ami a beindításhoz szükséges, az nem gondolta át a legalapvetőbb dolgokat sem.” 

A cég abba bukhatott bele, hogy nem volt elég nagy a forgalmuk, nem számoltak jól előre, és nem volt elég pénzük kibírni addig, amíg be nem indul a vállalkozás. „Két alkalmazottal havi minimum 500 000 - 1 000 000 forint a fix kiadás. Ha ez nincs meg előre minimum egy évre, akkor majdnem garantált a bukás.”

4. Inkább fizess meg egy jó könyvelőt!

Igenis lehet tisztességes könyvelőt találni, aki ért is ahhoz, amit csinál, nem bujtogat csalásra, ellenben megtalálja azokat a szabályokat, amelyek engednek némi törvényes mozgásteret, így meg lehet fogni a pénzt is, írta le sommás véleményét egy hozzászóló. A jó könyvelő persze sokba kerül, de lehet, hogy ezt érdemes megfinanszírozni.

És mást is. „A munkavédelemre és munkaügyre havi fix összegért alkalmazunk tanácsadót, aki felel mindenért, elkészíti a szükséges iratokat és oktat minden munkavállalót. Egyszerűbb, mint bírságot fizetni. Tanácsot adózás témában csak akkor kapsz, ha jó könyvelőd van (sok pénzért), vagy veszel egy órás tanácsadást profi adózási szakértőtől 20-50 ezer forint/óra összegért. Minden esetben nagyon felkészültnek kell lenni és vagy tudni minden szabályt kívülről, vagy ügyvédekkel tanácsadókkal körbevenni magad és a céged."   

És lehet becsületesen csinálni? Reméljük, de ebben nem vagyunk egészen biztosak. Egy könyvelő konkrétan ezt írta: „Én vállalkozóként könyvelek más kisvállalkozásnak. Számtalan olyan emberrel találkoztam aki a vállalkozás megalapításakor eldöntötte, hogy ő lesz, aki rendesen és tisztességesen fogja csinálni. Max. 1-2 év és vagy abbahagyják vagy felveszik a ritmust.”

5. Kérj segítséget a NAV-tól! :)  

Zsolt és Éva azt tapasztalta, hogy a hivatalok és hatóságok hozzáállása egyáltalán nem volt támogató. Mintha csak arra ment volna ki a játék, hogy a sok bonyolult szabály közül valamelyiket az ember előbb-utóbb úgyis megsérti, és akkor jól megbüntethetik. Olvasóink tapasztalatai ebben a kérdésben erősen megoszlanak. A hivatalok, konkrétan a NAV támogató hozzáállására példaként többen is megírták ezt az alapesetet: „Ha valamit nem tudunk és kérünk egy írásbeli állásfoglalást a NAV-tól a kérdésben, a válasz végére oda van írva, hogy ezt egy esetleges revízió során nem használhatjuk, mert a revizor eltérően is értelmezheti a kérdést.”

Szóval akkor segít vagy nem segít a NAV? Álljon itt két vélemény.

„Nekem, ez idáig – 1992 óta – folyamatosan, mindig, mindenben segítettek a hivatalnokok (APEH-NAV, ÁNTSZ, önkormányzat, tb-sek, felelősség biztosító, egészségbiztosítási pénztárak - ezek mind kellenek a vállalkozásomhoz!). Soha semmilyen akadályba nem ütköztem, (kivétel a kezdő vállalkozóként a vállalkozásommal kapcsolatos a törvényekkel való nem törődésem....minek azt tudni nekem...). Sőt, gyakran olyan birkatürelemmel magyarázták el a hibákat, és tettek javaslatot, aminek az lett az eredménye, hogy rájöttem, ha én akarok magamnak valamit, akkor bizony, ahhoz alaposan meg kell nézni, hogy mihez mi kell!”

„A NAV egész konkrétan már csak pénzbehajtó cégként működik, az új ekáernek köszönhetően pl. útközben lefoglalják egy cég teherautóját a rajta lévő áruval és addig nem kaphatjuk vissza amíg nem rendezzük a tartozást. Egy ügyfelemnek több millió ft romlandó áruját foglalták le és közölték, hogy visszakapja ha fizet, persze az hogy befizesse és a papírokat is elrendezzék nem megy gyorsan a NAV-nál, tehát az árut buktad, mehet a szemétbe, te pedig ott állsz, pénz, áru és minden nélkül.”

6. Lődd be jól az árat!

A cikkünkben lévő leegyszerűsített áfakalkulátorunkon is látható, milyen fontos a megfelelő fogyasztói ár meghatározása. Ellenkező esetben ugyanis a vállalkozás az áfaszabályok miatt könnyen veszteséges lehet. Egy régi motoros vendéglátós azt írta: az érzékeny árverseny miatt mindenki alá megy az áraknak, és itt kezdődnek a bajok. Minőségi alapanyagok, a megfizetett hozzáértő szakemberek, és a rezsik mellett nem lehet 700-800 forintból kihozni egy minőségi ételt legyen az street food vagy bármilyen melegkonyhás hely.

„Tudni kell, hogy 5-900 forintos adagonkénti áron még street foodot sem lehet kitermelni, mert az alapanyag hányadnak ildomos lenne 21-23 százalék körül maradni. Ha ennyi, akkor, ki lehet termelni az esetleges veszteséget a lejárt szavatossági idők miatt selejtezett alapanyagot, de jut alkalmazottra és minden másra is. Vannak hosszú évek óta nyereségesen működő street food helyek, valahogy nekik is sikerült."

„Két üzletem is csődbe ment amiatt, hogy alámentem az áraknak. Kevés volt a lelkesedés, energia, és a szakértelem. Felismerve hibáim, minőségi alapanyagokból dolgozom manapság, és megkérem az árát. És nincs okom panaszra. Ha színvonalas kiszolgálással párosul a minőség ( a legjobb reklám mindig a vendég, és az pénzbe sem kerül) lehet sikeresen üzemeltetni úgy is, hogy törvényesen csinálod." Egy másik levélíró szerint Zsolt és Éva esetében már egy észrevehetetlen 5 százalékos áremelés is 1 200 000 forinttal növelte volna az éves bevételt, és így több lett volna a nyereségük.  

7. Vendéglátózni akarsz? Tanuld meg a szabályokat? 

Nem könnyű betartani a szabályokat, főleg a vendéglátóiparban, ami ma sokkal szabályozottabb terület, mint a pénzügyi szektor. A rigorózus szabályok körét egy olvasó még tovább gazdagította. Például még a csapból folyó vizet is be kell vizsgáltatni az ÁNTSZ-szel.  Vagy „egész nap nem mosogathatja el az ember azt a kést, amivel a szendvicset megkeni, ha nincs 16 külön mosogatója és kézmosója. Emiatt zárásig kell gyűjtögetni ezeket és csak akkor szabad elmosogatni. Arról nem is beszélve, hogy a zöldséget csak gazdasági bejáraton lehetne bevinni egy üzletbe.”

A vendéglátásban a sok szabály nem véletlenül van. Ezekkel lehet megelőzni egy tömeges fertőzést, ételmérgezést, ami a vállalkozás végét is jelentené. Erre persze nem biztos, hogy az egészségügyi kiskönyv vagy a hűtő-ellenőrzési füzet a legjobb megoldás. Az állam azonban nem állhat folyamatosan ott minden alkalmazott mellett. Az például a vállalkozó felelőssége is, hogy a szakács vagy a felszolgáló megfelelő egészségügyi állapotban van-e. És a munkavédelmi oktatás sem véletlenül van. Egy levélíró szerint ugyan triviálisnak tűnik legtöbbünk számára, hogy a működő húsdarálóba ne nyúljunk bele kézzel, de mindig van olyan, akinek nem az. Ha csak egy esetet meg lehet előzni az oktatással, akkor már megérte.

8. Ha félős vagy, ne csináld!

Zsolt és Éva állandó félelemmel ültek a saját boltjukban, hiszen tudták: ha jön egy ellenőrzés, biztos találnak olyat, amiért megbüntethetik őket. Erre persze a legegyszerűbb válasz az, hogy ha szabályosan csináltak mindent, akkor nem kell félni. Csakhogy nem olyan könnyű mindent szabályosan csinálni. Abban igaza lehet több kommentelőnknek, hogy vállalkozónak csak olyan ember menjen, aki nem félős. Elvégre egy autóversenyző sem retteghet, ha gyorsan kell hajtania, írta valaki Zsolt és Éva történetét olvasva. És az is igaz, hogy „aki nem bírja az ellenőrzésekkel járó stresszt, az maradjon a pult mögött felszolgálónak, és ne vezesse a helyet”.

Zsolt és Éva megtartották állásukat, és a vállalkozást a szabadidejükben csinálták. Mindketten megtartották főállásukat, amivel együtt közel 400 ezer forint volt a jövedelmük. Egy kommentelő szerint ma nagyon sokan gondolják azt, hogy kevés a 280 ezer nettós fizetés „és akkor inkább vállalkozzunk, mert Józsinak is jól megy, milyen jól él. A háttérbe, hogy ezért ő milyen áldozatokat vállal, és ez mennyibe fog kerülni adókkal, járulékokkal együtt, már nagyon kevesen gondolnak bele. Ha minden vállalkozó az indulás előtt felmérné ezeket a kockázatokat, akkor rájönne, hogy nem is olyan rossz neki a 280 nettó amiért nulla bürokráciával kell szembesülnie, és fixen becseng minden hónapban a bankszámlájára.”

Érdemes megtanulni azt is, hogy a vállalkozás egész embert kíván, nem lehet főállású munka mellett csinálni. Az embernek fel kell készülnie, hogy akár évekig nem tud kivenni pénzt a vállalkozásból, és az első mínuszos hónapban sem szabad megijedni és visszamenekülni a biztos munkahelyre. 

9. Ha elbuksz, kezdd újra!  

Zsolt és Éva a rossz tapasztalatok után föladták a dolgot, és nem akarnak újra vállalkozók lenni. Lehet, hogy ezért sem alkalmasak erre a pályára? Egy kommentelő azt a bölcsességet idézte, hogy minden igazán sikeres vállalkozás mögött 5-6 kudarcos próbálkozás is van. Ha azt szeretnénk, hogy Magyarország a sikeres kisboltok és kisvállalkozások országa legyen, nagyon fontos lenne, hogy az első sikertelen vállalkozói próbálkozásába az ember ne rokkanjon bele teljesen anyagilag, és ne menjen el a kedve végleg a dologtól. Legyen esélye újra próbálkozni, ha tanult a hibáiból. 

10. Bezzeg külföldön minden jobb

És írtak nekünk a bezzegezők is:

  • „Próbáltatok már külföldön hasonló vállalkozást indítani? Tudjátok mi a menet pl. az Egyesült Királyságban ? Első kézből ismerem a menetet (...): regisztrálsz mint vállalkozó, es bejelented a szándékod. A kormány oldalán emberi nyelven (értsd nem jogi halandzsa) le vannak írva a kötelezettségeid, és mindenben támogatnak, hogy ennek megfelelj. Kapsz brosúrakat, szakkönyvet, előre kinyomtatott íveket, amiken követheted pl. a napi takarításokat, árubeszerzést, miegymást. Kijönnek az ellenőrök megnézni a konyhát, ahol főzöl, és tanácsokat adnak, hogy hogy lehetne jobb. Ezeket természetesen mind ingyen és bérmentve. Igen, ugyanazok a szabályok itt is, mint Magyarországon, csak itt nem az a cél, hogy halálra szívassanak, hanem hogy sikeres legyél, minőségi termékeket szolgáltass, ne legyen senki se beteg az ételtől, legyenek alkalmazottaid, pörgesd a gazdaságot.”
  • „Például nekem nagyon tetszik az Egyesült Királyságban, hogy ha magánvállalkozást kezdesz, csak akkor fizetsz adót, járulékot, ha már van profitod. Szerintem ez így van rendjén. Nem?” 
  • „Ausztriában csinált egy éttermet egy magyar srác. Bejelentkezett 1 év után az adóhivatal. Kedves honfitársunk térdig fosta magát. Erre kijött egy ellenőr, odaadta a névjegyét, hogy ő a kirendelt mentor, miben segíthet?! Átnézte a könyvelést, megmutatta, hol lát hibát. Kérte (sic!) javítsa ki, és ha kérdése van, szóljon, jön és segít!!!!”

Fontos tanulság

Zsolt és Éva vállalkozását sokan a professzionális cégekhez mérték, de egy hozzászóló jól érezte, hogy őket egészen más kategóriába kell sorolni. Egy család számára jövedelmet, megélhetést nyújtó kifőzde/bisztró működtetése volt a cél, nem egy új, piachódításra készülő gyorsétterem hálózat elindítása, volt olvasható az egyik hozzászólásban.

A kommentelő szerint szerencsésebb országokban az ilyen kisvállalkozásokat teljesen másképp kezelik. Ezeket könnyítetten, kevesebb és életszerűbb szabályok, és minimális bürokrácia mellett lehet működtetni. Ezek sokszor visszavezethetik a munka világába a munkanélkülieket,  kifehéríthetnek szürkén végzett tevékenységeket, nyugdíjas de még aktív korban lévő embereket hozhatnak a termelésbe. Ez a  közmunkánál biztos eredményesebb lenne. 

„És igen, ezek nem professzionális vállalkozások, egy cipésztől nem várok üzleti tervet és cash-flow menedzsmentet... de még azt is elnézem, hogy késik a bevallásával. Segíteni, támogatni kell őket nem elkaszálni, mert a nemzetgazdaság (nagy szavak) és a helyi piac számára is marha fontosak.”