Egy szegednyi magyar mélyszegény tűnt el

2014-ben a magyar gazdaságnak elég jó éve volt:

• a GDP 3,7 százalékkal nőtt, 
• a munkanélküliség 7,7 százalékra csökkent,
• a foglalkoztatottság 54,1 százalékra nőtt, így a foglalkoztatottak száma meghaladta a 4,1 millió főt.
• miközben infláció nem volt, az árak kicsit még csökkentek is.

Ez persze hatással volt arra is, hogy Magyarországon az emberek hogyan éltek tavaly. A Központi Statisztikai Hivatal életszínvonaláról szóló tanulmánya alapján sok pozitív változás rajzolódik ki a tavalyi évről: több pénze lett az embereknek, ráadásul ezúttal nem csak a gazdagok jártak jól, miközben az emberek átlagosan nagyobb biztonságban érzik magukat, amikor kimennek az utcára. Ennek ellenére viszont nem kifejezetten megnyugtató, hogy eltűnőben van a középosztály, a fiataloknak elege van, egyre kevésbé bízunk egymásban, és romaként még mindig iszonyatosan nehéz boldogulni az országban. 10 érdekességet szedtünk össze a tanulmány alapján arról, hogy hogy éltünk 2014-ben.

2014-ben a magyar háztartások jövedelmi helyzete összességében javult. Az egy főre jutó nettó jövedelem átlagosan havi 91 670 forint volt, ami 4,8 százalékkal több a tavalyinál. Mivel az árak 0,2 százalékkal még csökkentek is 2014-ben, ez reál értéken 5 százalékos növekedést jelent.

A 4,8 százalék persze csak átlag, a különböző jövedelmi csoportoknak máshogy alakult a jövedelme. Leginkább a középső jövedelmi tizedben lévőknek lett több pénze (hat százalékkal), a legszegényebbeknek átlagos szinten nőtt a jövedelme, miközben a gazdagoknak, tehát a legfelső tizedhez tartozóknak átlag alatt, csak 3,6 százalékkal nőtt a jövedelmük. Nettó értelemben leginkább a legalsó tizedben lévők jártak jól: nekik 2,6 százalékkal lett több a nettó jövedelmük, de országosan is 0,8 százalékponttal nőtt a nettó jövedelem aránya a bruttó jövedelemhez képest.

A legalsó tizedbe tartozók egy főre jutó havi nettó jövedelme átlagosan 26 417 forintot tett ki, ami alig haladta meg az országos átlag egynegyedét, míg a legfelső tizedben élők az országos átlag 2,4-szereséből gazdálkodhattak, egy főre vetítve átlagosan 220 417 forinttal. A legalsó tizedbe tartozók bevételének kicsivel több mint fele (55 százalék) társadalmi jövedelemből, azaz például nyugdíjból, családtámogatásból, munkanélküli-ellátásból származott, míg ez az arány a legfelső tized esetében 21 százalék volt.

Egy főre átlagosan 34,83 ezer forint társadalmi jövedelem jutott havi szinten, aminek túlnyomó részét (81,4 százalék) a nyugdíjak tették ki. Az egész népességre számítva a lakosság összes jövedelmének közel egynegyede nyugdíjbevételből származott. A társadalmi jövedelmek másik jelentősebb, az utóbbi években egyre növekvő hányadát a családdal, gyermekekkel kapcsolatos juttatások tették ki. Egy főre vetítve ez átlagosan 4833 ezer forint volt, ami 8,9 százalékkal haladta meg a 2013. évit.

Az utóbbi években egyre kevesebb jutott viszont munkanélküli-ellátásokra, egyrészt a feltételek szigorítása, az ellátási összegek csökkentése, valamint a munkanélküliek számának visszaesése miatt. 2014-ben a fejenkénti éves átlagos ellátás összege 8082 forint volt, szemben az egy évvel korábbi 9 410 és a 2012. évi 10 961 forinttal.

2014-ben az átlagos megélhetéshez a magyar háztartások havi nettó 114 ezer forint fejenkénti összeget tartottak szükségesnek, a nagyon szűköshöz 63 ezer forintot, a nagyon jó szinthez pedig havi 210 ezer forintot jelöltek meg. A tényleges jövedelmi helyzet nagyban befolyásolja azt, hogy az emberek mekkorának tartják ezt az összeget, ahogy az az ábrán is látszik.

A Gini-együttható 2014-ben 28,2 volt, ami azt jelenti, hogy jövedelmi egyenlőtlenségben a magyar társadalom a 2013-as növekedés után visszatért a 2012-es szinthez. Magyarország így európai összehasonlításban még mindig a közepesen egyenlőtlen országok közé tartozik.

A Gini viszont csak a jövedelmi egyenlőtlenségeknek a mértékét jelzi, arról nem tudunk meg belőle sokat, hogy a társadalom különböző jövedelmi csoportjai között hogyan oszlik meg a jövedelem.

Ha megnézzük a különféle jövedelmi ötödök hogyan részesülnek az összjövedelemből, többet tudhatunk meg az egyenlőtlenségekről. Jól látszik az ábrán, hogy míg a jövedelemeloszlás az előző évtizedben nagyjából stabil volt, addig 2009 után a leggazdagabbak még gazdagabbak lettek, míg a legszegényebbek még szegényebbek.

A jövedelmek megoszlását előre meghatározott csoportok alapján is lehet mérni. A KSH a mediánjövedelemtől mért távolságuk alapján öt rétegbe sorolta a társadalom tagjait. Ez alapján a legszembetűnőbb változás az elmúlt nyolc évben, hogy egyre vékonyabb a magyar középosztály, miközben az felső réteg és a felső-közép réteg hízik. 

2014-ben Magyarországon a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 28,2 százalék volt, ami 3,6 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A legveszélyeztetettebb társadalmi csoportok a gyerekek és a fiatalkorúak, az egyszülős családok, a munkanélküliek és a roma származásúak. A szegénységet azonban többféleképpen is lehet mérni. Az Európai Unióban szokásosan használt terminológia szerint 2014-ban

• a relatív jövedelmi szegények közé a lakosság 14,9 százaléka tartozott, ami azt jelenti, hogy 450 ezer fő élt évi 844 ezer forintnál kevesebb pénzből tavaly Magyarországon. Ez 2013-hoz képest minimális, 0,1 százalékpontos csökkenés, azaz most már nem nő a relatív szegények aránya, ahogy az elmúlt években.
• Az emberek 19,4 százaléka, azaz 1 millió 880 ezer ember volt súlyosan deprivált. Ez 4,6 százalékpontos csökkenést jelent az előző évhez képest.
• És 7,1 százalékuk - tehát 690 ezer ember - élt nagyon alacsony munka intenzitású háztartásban: ez 2,6 százalékponttal kevesebb 2013-hoz képest.

A magyar társadalom 7,1 százaléka érintett egyszerre két szegénységi dimenzióban. Közülük a legnagyobb arányt, 5 százalékot azok tesznek ki, akik egyszerre jövedelmi szegények és súlyosan depriváltak. 

A legrosszabb kilátásokkal rendelkezők, vagyis azok aránya, akik mindhárom dimenzióban együttesen érintettek, a 2013. évi 4,7 százalék-ról 2014-re 3 százalékra csökkent, ami azt jelenti, hogy közel 166 ezren kikerültek a legreménytelenebb helyzetben lévő rétegből. Az uniós tagállamokhoz viszonyítva Magyarország a tartós jövedelmi szegénységi arány tekintetében az átlagnál kedvezőbb helyzetben van, a tartós és relatív jövedelmi szegénységi aránya szerint pedig megközelíti az átlagot.

Különösen érdekes, hogy hogyan alakultak az anyagi nélkülözés mérésére vonatkozó egyes tételek. Minden kategóriában volt valamennyi javulás, de kiemelkedik például, hogy amíg 2010-ben még az emberek kb. kétharmadának nem volt pénze nyaralásra, 2014-már csak az 55 százalékuk nyilatkozott így.

A KSH 2013 óta vizsgálja a romák életkörülményeit is. Ez alapján az lászik, hogy a 16 évnél idősebb roma származásúak körében az országos átlagnál háromszor nagyobb vannak szegények vagy társadalmi kirekesztődésnek kitettek. A roma háztartásokra több olyan dolog is jellemző, ami általánosan növeli a lecsúszás esélyét: a roma háztartásokban átlag feletti a gyerekek száma, nagyon magas a legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya és a munkanélküliek aránya is.

Az is érdekes, hogy hogy érezték magukat a magyarok tavaly, ezért a KSH az emberek szubjektív jóllétével kapcsolatban is készített felmérést. Ebből az derült ki, hogy bár a fiatalok a legelégedettebbek az életükkel, de 2013-hoz képest 2015-ben kevésbé voltak elégedettebbek, miközben a helyzet csomó más szempontból javult. Ahogy 2013-ban, úgy 2015-ben is a 74 éves vagy idősebb korosztály volt a legkevésbé elégedett az életével.

A 16–24 év közötti magyar fiatalok 44 százaléka számolt be arról 2015-ben, hogy nagyon elégedett az életével. Az életükkel nagyon elégedettek aránya az idősebb generációkban folyamatosan csökken, a legidősebb korcsoportban 17 százalék volt. A 16–64 évesek körében átlagosan a nők elégedettebbek az életükkel, ez időskorban megfordul, és a 65 évesek és idősebbek körében már a férfiak az elégedettebbek.

Amíg az elégedettség inkább stagnált, a bizalom csökkent a magyar társadalomban: a statisztikai hivatal 10-es skálán méri azt, hogy az emberek mennyire bíznak másokban, ahol 0 a legalacsonyabb, 10 a legmagasabb bizalmi szintet jelöli. És amíg 2013-ban még 5,3-as átlag jött ki, idén már csak 5. Persze az, hogy ki mennyire bízik meg az emberekben, sok mindentől függ még.

A felmérésből kiderült, hogy a fiatalok kicsit jobban bíznak másokban (5,4 pont), viszont a harmincasak már átlagon alul bíznak egymásban és másokban (4,9 pont), és nagyjából ez a szint jellemző az idősebbekre is.

A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy minél magasabb az egyén iskolai végzettsége, annál nagyobb bizalom jellemzi. A legfeljebb általános iskolai végzettségűek átlagosan a legbizalmatlanabbak (4,7 pont), míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetén a legmagasabb az átlagérték (5,4 pont).

Érdekes, hogy miközben az egymás iránti bizalom csökkent, az emberek nagyobb biztonságban érzik magukat az országban: míg ugyanis 2013-ban a válaszadók 65 százaléka számolt be arról, hogy biztonságban érzi magát sötétedés után az utcán, a 2015-ös felmérésben arányuk 74 százalékra emelkedett. És bár településtípusra lebontva a községek lakói érzik magukat leginkább biztonságban (79 százalékban),  a 2013 és 2015 közötti pozitív változás mértéke Budapesten a legerőteljesebb: 15 százalékponttal nőtt azok aránya, akik biztonságban érzik magukat.

A biztonságérzet persze attól is eléggé függ, hogy a megkérdezett az ország melyik részén él: amíg ugyanis például Nyugat-Dunántúlon kiugróan magas (82 százalék) az ott élők közül azok aránya, akik biztonságban érzik magukat a közterületen, Észak-Magyarországon a megkérdezettek 35 százaléka válaszolta azt, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de veszélyben érzi magát sötétedés után egyedül az utcán.