Teljesen felbolydul a munka világa a következő évtizedben

Kevés téma osztja meg annyira a vele foglalkozó szakembereket, mint a közeljövő technológiai innovációinak hatása a társadalomra, azon belül is a munkaerőpiacra. A Pew Research Center kutatóintézet 2014-ben megkérdezte a szerintük leginkább hozzáértő 1896 embert, mit gondolnak, inkább jó vagy inkább rossz lesz a dolgozó népnek a következő tíz évben az automatizáció és a robotok térhódítása. A szakértők meglepően megosztottnak bizonyultak a kérdésben: 52 százalékuk optimista, 48 százalékuk viszont úgy gondolja, a társadalom nem fogja tudni megfelelően kezelni az új kihívásokat, így azoknak több lesz a vesztese mint a nyertese. 

Akik nem félnek a jövőtől, azzal érvelnek hogy a történelem során már rengeteg technológiai innováció lezajlott anélkül, hogy negatív hatásai lettek volna a foglalkoztatásra, sőt: általában inkább új munkahelyek jöttek létre miattuk. Szerintük hiába veszélyeztet egy csomó munkahelyet a robotika terjedése, ezt bőven kompenzálni fogják a fejlődés során keletkező újak. A technológia megszabadít majd minket a kellemetlen munkáktól, ráadásul a folyamat arra is lehetőséget teremt az emberiségnek, hogy újragondolja a munka fogalmát kreatívabb, közösségibb, társadalmilag hasznosabb irányba. 

Ezzel szemben a majdnem ugyanennyien levő kételkedők úgy gondolják, hogy a negyedik ipari forradalom lényegileg különbözik a korábbiaktól, ezért sokkal nagyobb kihívást jelent majd a munkaerőpiacnak, mint elődei. Szerintük az átalakulás túl gyors lesz ahhoz, hogy a szabályozók és a gazdasági szereplők értelmesen tudjanak rá reagálni, ezért egy sor kellemetlen mellékhatás várható. Ilyen a fehérgallérosokat is érintő tömeges munkanélküliség, vagy a mélyülő szakadék a társadalmi rétegek között. 

A jövő munkaerőpiacát persze nem egyedül a technológiai változások határozzák meg, egy soktényezős képlet eredményeképpen fog eldőlni, mi lesz, és a változások nagyon másképp érinthetnek különböző társadalmi csoportokat, iparágakat, országokat. Az idei World Economic Forumra készült egy jelentés, amely megpróbálja számba venni az összes lehetséges dimenziót a következő 5-10 évben, ebből válogattuk ki a legérdekesebbeket. 

5 millió munkahellyel lesz kevesebb 2020-ra

A WEF-riport legijesztőbb állítása, hogy a munkaerőpiaci trendek alapján a világ 15 legnagyobb gazdaságában 7,1 millió munkahely fog megszűnni a következő 5 évben. Ezt szinte teljes egészében a mesterséges intelligencia és az automatizáció számlájára írható. A gépek eddig csak a kékgalléros pozíciókat veszélyeztették, de a jövőben már irodai dolgozók munkáját is feleslegessé tehetik. 

A veszteséget kompenzálni fogja, hogy a 7,1 millió munkahely megszűnésével párhuzamosan létrejön 2 millió új is, persze más ágazatokban, inkább a magasan képzett munkaerőt igénylő, kevéssé automatizálható feladatok elvégzésére.

Ez inkább a változás sebessége miatt érdekes adat, az összes munkahely számához viszonyítva nem sok: a vizsgált országokban összesen 1,86 milliárdan dolgoznak ma, vagyis a világ összes dolgozójának 65 százaléka.

Nyertes és vesztes ágazatok

A munkahelyek megszűnése nem egyformán érinti az egyes ágazatokat, lesznek olyanok, amelyek kifejezetten felvirágoznak majd a közeljövőben, másokban viszont jelentős mennyiségű dolgozót fognak leépíteni. A kutatók számításai szerint a megszűnő munkahelyek kétharmada az irodai adminisztratív munkakörökre koncentrálódik, de nem fognak jól járni a gyártásban, építésben, összeszerelésben dolgozók, sőt a szórakoztatóiparban is csökkenő emberi munkaerőigényre lehet számítani. 

Mi miatt bolydul fel minden?

A munkahelyek számának csökkenésén túl lesznek más lényeges változások is a foglalkoztatásban. Terjedni fognak az atipikus, rugalmas foglalkoztatási formák, amelyek a jól képzettek számára új lehetőségeket teremthetnek, de összességében növelik a foglalkoztatási bizonytalanságot és magasabb fokú tudatosságot igényelnek a munkavállalók részéről. Egyre több mérnökre és IT-szakemberre lesz szükség. Az elöregedő társadalmakban növekedni fog az egészségügyi szektor súlya, míg a fiatalabb populációval rendelkező feltörekvő gazdaságokban az oktatásban lesz szükség sok munkaerőre. Arányaiban nőni fog a női foglalkoztatottság és valószínűleg több nő lesz vezető pozícióban, mint ma. 

Itt vannak a várható változások legfontosabb motorjait:

Furcsa szakmák a láthatáron

A technooptimisták jóslatai részben biztosan valóra válnak, ugyanis szinte biztos, hogy már a közeljövőben egy csomó új típusú állás jön létre. Becslések szerint

Ezek az új munkafajták részben talán olyasmik lesznek, amikről most nem tudjuk elképzelni, hogy piaci alapon működőképesek lennének, de később már lesznek, akik fizetnek értük. Ilyenek lehetnek bizonyos szociális, képzési, művészeti területen megjelenő munkák, amelyek speciálisan emberi képességeket igényelnek.

De akár egyszerűbb dolgokra is gondolhatunk: a sorozatgyártott cuccok mellett már jó ideje egyre nagyobb igény mutatkozik házi, kézműves termékekre, a jövőben ez a trend tovább fokozódhat. Természetesen az IT-szektorban is egy csomó új igényt hozhatnak a következő évek. Ki gondolta volna például 15 évvel ezelőtt, hogy ma a keresőoptimalizálás egy jelentős munkakategória lesz? 

Az új foglalkozások jócskán átrendezhetik azt is, miket tartunk fontos képességeknek a munkaerőpiacon. A jelentés szerint már 2020-ra kicserélődik a munkáltatók által elvárt legfontosabb tulajdonságok egyharmada olyan képességekre, amelyek ma még nem szerepelnek a topligában. Ez is különbözően érinti az egyes iparágakat, a legkevésbé a média és szórakoztatóipar változik majd ebből a szempontból, a legjobban pedig a pénzügyi, befektetési ágazat. 

A céges képzéseké a jövő

Kérdés persze, hogy fog mindezzel lépést tartani az oktatás. A pesszimisták szerint leginkább sehogy, és ebben a kérdésben még a pozitívabb jövőképpel rendelkezők is elismerik, hogy komoly gondok vannak: már ma is az a helyzet a gyorsan változó ágazatokban, hogy

Ráadásul sok ország (köztük Magyarország) még egyáltalán nem eszmélt rá, hogy az általános iskolától kezdve olyan dolgokkal tömik tele a diákok fejét, amelyek abszolút nem számítanak hasznos tudásnak az internet világában. 

Éppen ezért a jövőben meg kell, hogy változzon a munkáltatók szerepe. A huszadik században a cégek inkább arra voltak berendezkedve, hogy passzív befogadóként felvegyék az oktatási rendszerből kikerült vagy más cégektől igazolt embereket, eztán viszont sokkal nagyobb részt kell majd vállalniuk a dolgozóik képzéséből, ha versenyképesek akarnak maradni. 

Az átalakulásban nagy rész jut majd a multiknak, amelyek hiába csak a kisebb részét foglalkoztatják a világ 3 milliárd dolgozójának, helyben rengeteg kisebb vállalkozást is életben tartanak. Ezért sok múlik majd azon, a nagy cégek hogyan kezelik a problémákat és mennyire tudnak gyorsan alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez. 

Lassan, de beköszönthet a nők kora

Ahogy különféle iparágakat és társadalmi rétegeket, úgy nemeket is másként érintenek a jövő munkaerőpiaci változásai. A nők számára meleget és hideget is tartogat a jövő: egyrészt sok iparágban ők lehetnek a változás motorja, másrészt viszont most úgy tűnik, hogy a megszűnő munkahelyek nagyobb része esik majd azokra a területekre, ahol több nő dolgozik. Tipikusan ilyenek az egyszerűbb, adminisztratív irodai munkák, amelyeket a legjobban megritkítanak a mostani folyamatok.

Ezen persze lehet változtatni, és a felmérésből az jött ki, hogy sokan eltökéltek is ebbe az irányba. Kimutatható, hogy bár a nők ma mér képzettségben lehagyták a férfiakat, világátlagban mégis alacsonyabb pozíciókat töltenek be, ami maximum azoknak a férfiaknak kedvez, akik esetleg emiatt jutnak könnyebben előre. Az alacsony női foglalkoztatás illetve a ki nem használt női képességek mérhetően visszavetik a gazdasági teljesítményt mind iparági mind országos szinten.

Makacs problémának tűnik a genderalapú bérkülönbségek jelensége is, amelyről az összes most felmért iparágban beszámoltak a nők, bár messze a legnagyobb arányban a kereskedelemben. A jövőben várhatóan közelít majd egymáshoz a nők és a férfiak átlagfizetése, de a folyamat sokkal lassabb a kívánatosnál, és mint a kutatásból kiderült, a női munkások arányának javítása nem vonja magával automatikusan a bérek egy szintre kerülését, ezért erre külön stratégiát kell kidolgozni. 

A WEF kutatói által megkérdezett szereplők közül sokan látják úgy, hogy a közeljövőben kiemelt stratégiai cél lesz a nők jobb munkaerőpiaci integrációja és a tudásuk okosabb hasznosítása. A folyamatnak ugyanakkor gátja lehet az egész társadalomban és vállalatvezetői szinten is kimutatható, tudatos és tudattalan előítéletek a női munkaerővel kapcsolatban.