Laura, Alida
15 °C
32 °C

Mi lenne velünk lakótelepek nélkül?

MG 6713
2016.04.17. 10:11 Módosítva: 2016.04.18. 09:10
A csütörtöki kormányinfón elhangzott egyik legmeglepőbb felvetés az volt, hogy talán jobban megérné hosszú távon, ha panelprogram helyett mindenkit családi házakba költöztetnénk állami támogatással. Ez mind anyagi, mind emberi, mind szervezési szempontból iszonyúan nagy vállalkozás lenne, de ez csak az egyik oldala. Megnéztük, mekkora jelentősége van ma a paneleknek és a milyen hatalmas kulturális lenyomatot hagytak az országon.

Lázár János a csütörtöki kormányinfón lényegében hadat üzent a panelházaknak. Oké, nem instant ledózerolásra kell gondolni, mindenesetre a Miniszterelnökség feje kifejtette, hogy a lakótelepek nem állták ki az idő idő és a klímaváltozás próbáját, így mindenkinek jobb lenne, ha az ott lakó emberek inkább kertes házakba költöznének.

Ehhez valamilyen állami támogatást is belengetett, de egyelőre csak tippelni lehet, mi lesz az ehhez társuló konkrét javaslat, ha lesz ilyen egyáltalán. Mi azért megnéztük, hogy állunk Magyarországon panelekkel, és mit adtak nekünk a Kádár-rendszer emblematikus életközösségei.

Magyarországon a lakóépületek tekintélyes részét teszik ki a lakótelepek, melyek részben klasszikus panelekből, részben pedig betonból öntött közepes vagy nagyméretű blokkokból állnak. A sok lakáshoz sok ember is társul, a 2011-es népszámlálási adatok szerint mintegy 2 millióan élnek lakótelepeken.

 

Ez rengeteg ember és rengeteg ház, ezért elég vadnak tűnik az elképzelés, hogy tényleg mindenki hátrahagyja a paneleket, de nézzük, mi kellene ahhoz, hogy ez megtörténhessen. A Portfolio kiszámolta, hogy ha 1000 négyzetméteres telkeken egy közepes panellákssal megegyező méretű (50 négyzetméteres) házakat húznának fel, akkor ehhez 777 négyzetkilométernyi új terület és 40 millió négyzetméternyi lakóterület kellene.

A pénzügyi vonzata még durvább, amennyiben azt feltételezzük, hogy a panelek helyett azokkal legalább azonos méretű családi házakat építenének, úgy - 250 000 forintos újépítésű négyzetméterárral számolva - 10 000 milliárd forintba kerülne a megvalósítás. Összehasonlításképpen ennyiből 13-szor meg lehetne rendezni a budapesti olimpiát, azt nem merjük kiszámolni, hogy hány inkubátorra illetve lélegeztetőgépre lenne elég.

Lázár János elmondása szerint az ötlet mögött az a megfontolás áll, hogy nem biztos, hogy megéri a panelek szigetelésébe, nyílászárócseréjébe invesztálni, mivel kétséges ennek valódi hatékonysága a klímaváltozás okozta felmelegedéstől szenvedők panellakók életkörülményeinek javítása szempontjából. Nem vetette el azért ezt az opciót sem, ha a felújítás mellett döntenek, akkor ennek mintegy 1 millió lakást kellene érintenie. A másik vázolt lehetőség a fenti terv, ami nem lenne kényszer, csak egy államilag támogatott lehetőség.

Nyilván teljesen esélytelen, hogy akár középtávon teljesen eltűnjenek a panelházak az országból, de már az elképzelés is hátborzongató, hát még ha belegondolunk, mennyi mindent adtak a lakótelepek a hazai kultúrának. Alább a panel életérzéstől inspirált kiemelkedő alkotásokból válogattunk önkényesen.

Panelismeretterjesztés

A panelház tipikusan huszadik századi jelenség, Magyarországon a második világháború utáni, majd a babyboom-generációhoz köthető lakhatási problémák voltak a lakótelepépítés fő motorjai. A paneltechnológia fénykora az 1960-as és 1970-es évek voltak, ekkoriban épült a legtöbb ilyen ház.

A ma már többnyire alacsonyabb presztízsűnek számító lakótelepi lakhatás kifejezetten modern, már-már futurisztikus dolognak számított eleinte, ezt a korszakot elég jól bemutatják a lakótelepekről készült állami kisfilmek.

Mint például a Budafoki kísérleti lakótelepről szóló 1966-os ismeretterjesztő filmecske, amelyben nagyon igyekeztek a készítők, hogy a lehető legszuperebb dolognak állítsák be a panellakhatást. Nézzék csak, mi mindenre nem alkalmas egy ilyen lakás:

A kényszeredett kádárista humor kedvelőinek itt van ez a remek darab is, amelyben viccesen igyekeznek bemutatni a telepi életvitel kevésbé praktikus oldalait. Annyiban mindenképpen jó kis kordokumentum, hogy - ahogy a régebbi magyar mozgóképek többségéhez hasonlóan - a főszereplő folyamatosan bosszankodik valamin:

Panelzene

A szocialista államberendezkedés hatásaként Magyarországon a lakótelepek, azon belül is jellemzően a panelházak adták több könnyűzenei műfaj alapjait. Lakótelep nélkül nem is beszélhetnénk magyar hiphopról, hiszen szinte minden komolyabb rapcsapat ilyen környezetből indult és a zenéjükben rendszeresen megjelent a lakótelepi lét tematikája.

Ahogy az Egyesült Államokban a gettók és a projectsek, úgy itthon a panelházak közötti terek máig a központi helyszínei minden underground rapcsapatnak. A borsodi Funktasztikus például szinte a teljes életművét a lakótelepi élet inspirált, de a bőven a Mizu? előtti Fluor is a fehérvári betonrengetegben kezdte el felépíteni a rapkarrierjét. Nem véletlen, hogy ma a mulatós mellett a hiphop tudja legjobban megfogni az embereket Magyarországon, hiszen ez az egyetlen műfaj, amiben még ma is kiemelt téma a panelházak árnyékában felnövő generáció.

Azonban nem csak a rapzenére volt komoly hatással a panelrendszer. A PASO ska zenekar Lakótelep című száma maga a panelromantika, de említhetnénk a Pokolgép Ítélet helyettjét is, amiben talpig bőrdzsekiben nyomulnak metálosok háttérben a panelházakkal. Mivel ezek a lakótelepek alapvetően közösségi térként is működnek, így bátran kijelenthető, hogy a magyar könnyűzene lehet egészen másmilyen lenne, ha nem raktak volna minden nagyobb városba ormótlan panelházakat. A panelok annyira sok műfajt és zenekart inspiráltak, hogy lehetetlen lenne objektív módon kigyűjteni a legjobbakat, de azért összeraktunk egy önkényes válogatást néhány meghatározó darabból a Pokolgéptől a Vad Fruttikon át a DSP-ig:

Panelfimművészet

Teljesen biztos, hogy a sok más dolog mellett a magyar film sem az lenne ma, ami, hogyha nem lettek volna lakótelepeink. A zenékhez hasonlóan számolatlan alkotást inspirált a telepi életérzés, a legklasszikusabb természetesen a lakótelepek Rózsadombján, Gazdagréten forgatott Szomszédok, de egy évtizeddel korábban volt kifejezetten lakótelepi tematikájú ifjúsági sorozatunk is, az Utánam, srácok. A Szomszédokat senkinek nem kell bemutatni, ezt a részt csak azért teszem ide, mert szépen látszik benne a panelház, és mert egészen hihetetlen, hogyan sikerült egy ilyen rövid epizódba ennyire nagy adag szexizmust belecsempészni:

A telepen játszódó filmek közül egyik személyes kedvencem a Falfúró, ami a panelhangulat mellett a későszocialista erotikába is nyújt egy kis betekintést:

Az egyik leghíresebb élő magyar rendezőt, Tarr Bélát is megihlették a panelek pályafutásának első szakaszában, Panelkapcsolatok című 1982-es filmjében a Koltai Róbert-Pogány Judit házaspár jeleníti meg a panellét nyomorultabb oldalát:

Aztán ott van Dyga Zsombor filmje, a Tesó, ami már kétezres évek terméke, és egy szexfüggő pornóíróból illetve egy elvarázsolt zenebuziból álló testvérpár viszályát mutatja be. Ebből sajnos nincsenek kivágott jelenetek, viszont sok más magyar filmhez hasonlóan fent van az egész az Indavideón, ahogy Szimler Bálint szintén panelek közt játszódó Szemle-díjas rövidfilmje, az Itt vagyok is.  

Panelszellemváros

És hogy hogy néznének ki a panelek, ha mégis elhagynák őket a lakóik? Nyilván sehogy, mert építenének valami mást a helyükre, de vannak olyan lakótelepek az országban, amelyek az idők során tényleg kiürültek, viszont még annyira sem vette a fáradságot senki, hogy lebontsa a panelházaikat. A leghíresebb szellemvárosunk talán Szentkirályszabadja, amelyen ma is élnek, de a város korábban szovjet katonák lakta, ötemeletes panelházakból álló része a rendszerváltás óta üresen áll. Így fest ma a telep: