Jolán
7 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Egy hét, és eldől: a britek elhagyják-e Európát

GettyImages-540097754
2016.06.16. 07:41
Ráfordult a finisre az EU-tagságról szóló brit népszavazási kampány, az utolsó hétre több felmérésben is előnybe kerültek a kilépés hívei. Az eddig is megosztó kampány az utolsó hétre így újabb fordulatokat tartogathat, miközben a piacok és a font már a kilépés rémképét is erősen megérezték. A bizonytalanok dönthetik el a kérdést, sokan az utolsó pillanatban a kockázatkerülő opciót választhatják. A háttérben viszont megindult a tervezés a britek nélküli unióra is.

Egy héttel az Egyesült Királyság EU-tagságáról szóló sorsdöntő népszavazás előtt egyre szürreálisabb fordulatokat vesz a már eddig is hitlerezéssel és arcon veréssel dübörgő kampány. A népszavazás kimenetele még mindig rettentő szorosnak tűnik, és gyakorlatilag bármi lehet, de egy hét alatt érezhetően teret nyertek a kilépéspártiak a felmérésekben.

Szerdán már szabályos vízi ütközet is lezajlott a két tábor között, igaz, azért ágyúk helyett inkább tömlővel locsolták egymást. A kakaskodás a Tower Bridge-nél csúcsosodott ki, amikor a UKIP-vezér Nigel Farage vezetésével a kilépéspárti halászok flottilája összefutott a rivális csónakokkal. A maradáspártiak nevében Bob Geldof rocksztár szólt át hangosbeszélőn a csalónak nevezett Farage-nak, aki viszont undorítónak és szégyenteljesnek nevezte az ellentiltakozást.

Fokozódik a dráma mindkét oldalon

Mint azt megírtuk, egyik fél sem fogta vissza magát eddig sem a kampányban, volt itt majomverés, hazudozás, túlzás és riogatás is. A bent maradás mellett kampányoló David Cameron miniszterelnök többek között őrültségnek nevezte, hogy „tönkretegyék a gazdaságukat” a kilépéssel, de vizionált már háborút is, ha otthagyják az Európai Uniót. A bennmaradáspárti politikusok az utóbbi időben minden érvet bedobtak e téren, Cameron legutóbb arról beszélt, hogy egy gazdasági pokolgép lenne a kilépés.

A BBC szerint Cameron megint ahhoz a taktikához nyúlt, mint a tavalyi parlamenti választási, előtte pedig a skót népszavazási kampányban: épít azokra a félelmekre is, hogy a kilépésnek beláthatatlan gazdasági veszélyei lehetnének. Azonban egyelőre úgy tűnik, hogy az EU-tagságról szóló népszavazás a gazdasági szempontokon túlmutató identitáskérdéseket helyezett előtérbe. Nem mellesleg pedig abszolút megosztja a kormányzó torykat és szavazóikat is.

A tagság mellettiek közül sokan Sadiq Khanban, London új polgármesterében látják az egyik potenciális megmentőt, az Evening Standard szerint a Cameronnal is együtt kampányoló muszlim polgármester egy utolsó heti kampánykörútra készül, hogy legalább a munkáspárti szavazókat próbálja meggyőzni. A lap szerint váltani fog, azt próbálja kihangsúlyozni, hogy a tagság melletti szavazat a pozitív, és hazafias döntés.

Nagy-Britannián kívül az európai tisztviselők is egyre drámaibb nyilatkozatokat adnak. Donald Tusk, az Európa Tanács elnöke a német Bildnek már arról beszélt, hogy ha az unió túl is élné, az biztos, hogy mindenki veszítene a britek kilépésén.

A kilépés akár a nyugati politikai civilizáció végét is jelentheti

– mondta Tusk, aki szerint nem lehet előre látni a hosszútávú következményeket.

A pótköltségvetés belengetéséből is vita lett

A maradáspártiak szerint a bizonytalanság évtizede következne, ha a britek megpróbálnak lecsatlakozni Brüsszelről. Szerintük veszélybe kerülnének a munkahelyek, a befektetéseket, nem mellesleg pedig mindennek felmenne az ára a boltokban. A kilépés hívei viszont csak hisztérikus riogatásnak tartják az egészet. Egyáltalán nem látják tragikusnak a helyzetet, szerintük a kilépés után 2020-ra már lehetséges lenne például egy szabadkereskedelmi egyezmény aláírása is az EU és az Egyesült Királyság között.

A sztárok is beszálltak

Brit világsztárok sem hallgatták el a véleményüket az Európai Unióról. Az Oscar-jelölt színésznő Keira Knightley a We Are Europe EU-párti szervezet videójában üzente, hogy csak 5 másodpercbe telik behúzni egy ikszet a szavazólapon, ezért mindenki menjen el voksolni, és ne hagyja, hogy mások elcsesszék az életét. A videókampány a fiatalokat szeretné mozgósítani, akik többségének semmi baja nincs az Európai Unióval.

Május végén 250 híresség írt alá egy uniópárti nyilatkozatot, többek között a Sherlock-sztár Benedict Cumberbatch, a Drót főszereplője, Dominic West, az amerikaiak kedvenc brit sármőre, Jude Law, és a Harry Potter sorozat gonosz boszorkányaként elhíresült Helena Bonham-Carter. Emma Thompson azt nyilatkozta, hogy őrültség lenne kilépni, mert éppenhogy le kellene bontani a határokat, nem újakat fölhúzni. A Top Gear házigazdáza, Jeremy Clarkson szerint Nagy-Britanniának egyedül kevés befolyása van a világra.

A színészlegenda Michael Caine viszont hátat fordítana Brüsszelnek, mert az EU-t irányító kvázi kormány szerinte túl messzire ment. A Forma-1-vezér Bernie Ecclestone is azt akarja, hogy a britek elhagyják Európát. Még azt is hozzátette, hogy Vladimir Putin az a fajta vezető, akinek irányítania kellene Európát, mert ő például megoldaná a szíriai helyzetet.

A kampány a fennálló politikai erőviszonyokat, és lehetséges szövetségeket is átrajzolja. George Osborne pénzügyminiszter szerdán azt mondta, hogy jelentős, 30 milliárdos fontos lyukat ütne a költségvetésen, ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból, ezért adóemeléseket és kiadáscsökkentéseket is belengetett. Azonban 57 tory képviselő már jelezte, hogy leszavazná a pótköltségvetésre vonatkozó javaslatot, és a Cameronékhoz hasonlóan a Brexit ellen kampányoló Labour képviselői sem támogatnák a pénzügyminisztert.

Steve Baker, a Konzervatív Párt egyik vállaltan a kilépés mellett kampányoló tagja szerint a megszorítócsomag ellen lázadás törne ki a párton belül, mert ez szembemenne a konzervatívok tavalyi ígéreteivel. Sőt, az esetleges kilépés esetén szerintük Osborne nem is nagyon tarthatná meg posztját, és Cameron pozíciója is erősen kérdésessé válna. Nem véletlenül hangoztatják a Brexit ellenzői, hogy a kilépéspártiak már kezdenek úgy hangzani, mintha egyenesen alternatív kormánnyal készülnének.

Erre célzott Nicola Sturgeon skót miniszterelnök is, amikor arra figyelmeztetett, hogy a kilépés után a toryk jobbszárnya törhetne előre – feltehetően a Brexit-tábornak is az élére álló volt londoni polgármester, Boris Johnson vezetésével –, amivel szerinte a skót munkások és a skót családok megélhetése is célkeresztbe kerülne. A kilépést pártoló skótok szerint viszont Sturgeon visszanyúlt a McFélemlítés taktikájához. Alex Salmond volt skót miniszterelnök mindenesetre már belengette, nem hagyják, hogy a britek kirángassák Skóciát az Unióból: ha ez megtörténne, akkor függetlenek lesznek és visszalépnek.

Elmozdultak a Brexit felé

A közvélemény-kutatások hónapokon át azt mutatták, hogy a britek csaknem fele-fele arányban támogatnák a Brexitet, illetve maradnának az EU-ban, viszont a népszavazás előtt egy héttel mintha fordulat következett volna, és megerősödtek a kilépés hívei. A héten készített és nyilvánosságra hozott kilenc közvélemény-kutatásból hétben is a kilépés mellett döntöttek volna, a súlyozott felmérések pedig 55-45-ös arányt mutattak ki az EU-ból való távozást támogatók javára.

Az egyik felmérés szerint

  • a konzervatívok között 62 százalékon álltak a kilépés hívei,
  • míg a Munkáspárt támogatói között többségben voltak az EU-pártiak, de több mint harmaduk a Brexit mellett döntene.
  • Az Ipsos-Mori szerint Skóciában is csökkent a maradást támogatók aránya: most 58 százalék szavazna a tagság fenntartása, és 33 százalék a kilépésre.

A kampány során most először vette át így a vezetést a kilépést támogató oldal, és ha csak a felmérésekre hagyatkozik az ember, úgy tűnhet: a finisben már nem is várható, hogy megforduljon a helyzet.

Az utolsó pillanatok dönthetnek

Ugyanakkor a kiterjedtebb módszertannal dolgozó előrejelzések továbbra is valószínűbbnek tartják a bennmaradást. A fogadói piacon például az oddszok alapján még mindig csak 36-38 százalékos esélyt látnak a bennmaradásra, elsősorban azért, mert

a népszavazás előtti utolsó pillanatban sokan a kockázatkerülő opció mellett döntenek.

Mivel pedig ebben az esetben a kilépés a rizikós ismeretlen, a bentmaradás pedig a jól ismert status quo, feltételezhető, hogy a végén mégiscsak visszabillenhet a mérleg nyelve. A világ legnagyobb fogadási oldala, a Betfair is a bennmaradásnak ad nagyobb esélyt. A Reuters által közölt odds alapján 62 százalékos annak a valószínűsége, hogy Nagy-Britannia nem kezdi meg - az egyébként kétéves átmeneti időszakkal járó - különválási folyamatot.

Az érem másik oldala viszont, hogy a kilépéspártiak elkötelezettebbnek tűnnek: jó részük ezt az egészet a nemzet élet-halál harcaként fogja fel, ezért mindenképpen elmennek majd voksolni. A nagy kérdés, hogy a kevésbé elkötelezett, de inkább a maradásra hajló bizonytalanokat sikerül-e az utolsó pillanatban az urnák elé rángatni. A bizonytalanok nagyjából 5-15 százalék között mozogtak a legutóbbi felmérésekben, és a skót népszavazás példájába is kapaszkodhatnak még Cameronék. 2014 szeptemberében a felmérésekben átlagosan 4 százalékos előnyt mértek az egység híveinek, ami végül több mint 10 százalék lett, 55,3-44,7-re döntöttek a maradás mellett.

Persze kérdés, hogy egyáltalán megbízhatók-e a közvélemény-kutatások. Bár például a parlamenti- és elnökválasztások esetén általában relatíve pontosan meg lehet jósolni az eredményt a felméréses módszerrel, a népszavazások terén jóval bonyolultabb a helyzet. Legalábbis ez látszik a svájci példán is, ahol évente tucatnyi referendumot tartanak, de a közvélemény-kutatók így is simán vétenek 20 százalékos hibákat. A bizonytalanságot növeli, hogy elég alaposan tévedtek már a pollsterek a tavaly májusi parlamenti választáskor. Cameron szóvivője mindenesetre a Brexit felé mutató legutóbbi felmérésekre csak így reagált:

Csak egyetlen poll számít, ami június 23-án készül.

Már eddig is megérezték a piacok

Relatíve optimista a Bloomberg Brexit-figyelője, amely a közvélemény-kutatási átlag mellett a piaci mozgásokat, konkrétan a font árfolyamát és a vállalati kötvénypiac alakulását veszi figyelembe. Ez a módszertan jelenleg 39 százalékos esélyt ad a kilépésnek, ami elég magas, de azért annyira nem, mint ami a felmérésekből következne. Azonban ez a mérce is elég nagy romlást jelent, és számos mutató arról árulkodik, hogy

a piacok nagyon idegesek a kilépés réme miatt.

A font értéke például elég jó képet ad arról, hogy hogyan látja az esélyeket a piac. Abban ugyanis nagyjából mindenki egyetért, hogy a kilépés eléggé odaverne a brit valutának: a kérdés nem az, hogy gyengülne-e, hanem hogy mennyit. A rizikót a piac is kezdi beárazni, ami meglátszik a font árfolyamán is: a dollárral szemben az elmúlt egy évben több mint 10 százalékot esett, és az utóbbi hetekben-hónapokban nagyon hektikusan alakult az árfolyam.

De ennél is jobb a képet ad a piaci idegességéről az, hogy mennyien és milyen felárral kötnek rizikókerülő opciós üzleteket a fontesés kivédésére. Mind az árfolyamkilengések, mind pedig a kvázi biztosítási felárak 2008-at, a pénzügyi válság idejét idéző értékeket mutatnak. A font esésére játszó üzletek értéke pedig már elérte a 25 milliárdot.

Ennél bizakodóbb képet mutat a vállalati kötvénypiac, ahol a február végi-március eleji megugrás után a brit cégek „felára” mostanra nagyjából visszatért a normális kerékvágásba a többi európai vállalatokhoz képest. A részvénypiacokon azonban továbbra is tapintható az idegesség: a londoni tőzsde a múlt hét közepe óta zuhanásban van, csak a legnagyobb 100 cég több mint százmilliárd fontot vesztett értékéből négy nap alatt.

Túlmutat Nagy-Britannián

A legnagyobb gyomrost viszont alighanem Wolfgang Schäuble, a görögökkel szembeni könyörtelenségéről hírhedt német pénzügyminiszter helyezte kilátásba, ő ugyanis kerek-perec közölte:

ha a britek kilépnek, akkor ne is álmodjanak arról, hogy szabadon kereskedhetnek továbbra is az unióval.

Eddig ugyanis ez volt a kilépéspártiak egyik fő ígérete: szerintük a kilépéssel Nagy-Britannia megszabadulna az uniós szabályok jelentette béklyótól, viszont a brit cégek továbbra is a megszokottak szerint üzletelhetnének Európában.

Persze Schäuble keménysége nem fedi a teljes képet, a német kormány valójában sokkal óvatosabb állásponton van egyelőre. Angela Merkel például elég visszafogott, diplomatikus hangnemben noszogatja a briteket a bennmaradásra, pont azért, mert tudja: a kemény belemenés a kilépési kampány malmára hajtaná a vizet. Végső soron tehát Schäuble és Merkel klasszikus rossz zsaru-jó zsaru taktikát folytat, kérdés, hogy érdekel-e ez bárkit a brit választók közül.

Az mindenesetre biztos, hogy a háttérben megindult a tervezés a britek nélküli unóra, és nem a német pénzügyminiszter az egyetlen, aki példát statuálna a britekkel a további lázongást megakadályozandó. A Politico értesülései szerint a franciák is „véres brexitre” készülnek, és a brit kilépés esetén meg akarják erősíteni pozícióikat az új, és (kontinentális szinten) így eggyel kevesebb nagyhatalmat tömörítő szervezetben.