Öt lehetőség, hogy mit kezdenek most a britek az EU-val

A csütörtöki népszavazáson egyértelművé vált, hogy a brit szavazók többsége szerint az Egyesült Királyságnak nincs helye az EU-ban, ezzel pedig hosszú jogi, kereskedelmi és diplomáciai egyeztetések veszik majd kezdetüket az unió és Nagy-Britannia jövőbeni kapcsolatáról. Posztl András, a DLA Piper szakértője összeszedte a lehetséges forgatókönyveket, a kapcsolat lehetséges formáit. 

1. Az Európai Gazdasági Térség része, de nem az EU tagja

Norvégia, Izland vagy Lichtenstein példáját követve az Egyesült Királyság dönthet úgy, hogy kilép az EU-ból, az EGT-nek azonban része marad. Ebben az esetben továbbra is érvényesek maradnának a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodások, az Egyesült Királyság továbbra is hozzájárulna egy kisebb összeggel az EU büdzséjéhez, valamint az uniós jogok többsége is érvényben maradna, mint például a munkajogi, versenyjogi vagy közbeszerzési jogi szabályozások, a döntéshozatali mechanizmusokból azonban a szigetország kimaradna. Norvégia például az uniós jogszabályok majdnem 75 százalékát implementálta, annak ellenére, hogy nincs beleszólásuk a jogalkotási folyamatba.

2. Az EFTA, de nem az Európai Gazdasági Térség része

Az Egyesült Királyság újra csatlakozhat az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz is, ugyanakkor az EGT-n kívül maradna, a Svájci példához hasonlóan. A szigetország ebben az esetben bilaterális kereskedelmi megállapodásokat köthet az uniós országokkal, annak érdekében, hogy továbbra is hozzá tudjon férni az egységes piachoz. Svájchoz hasonlóan érvényben maradna az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának alapelve. Az Európai Unió Bírósága helyett az EFTA-bíróság joghatósága alá tartozna, és az EGT tagjainál is alacsonyabb hozzájárulást kellene fizetnie az EU-nak. Ennek ellenére az EU szerint ez a modell nem fenntartható hosszú távon, és várhatóan Svájc is hamarosan csatlakozik majd az EGT-hez a belső piachoz való teljes hozzáférés érdekében.

3. Vámunió

Az Egyesült Királyság úgy is megállapodhat az EU-val, hogy az áruk belső piacához hozzáférhet (a szolgáltatásokhoz viszont nem), anélkül azonban, hogy vámot kellene fizetnie, Törökországhoz hasonlóan. Törökországnál az egyedüli elvárás, hogy az országnak egyes jogterületeken alkalmazkodnia kell az uniós jogszabályokhoz, például a fogyasztóvédelem, a versenyjog és a szellemi tulajdonjog terén, valamint az EU jóváhagyása nélkül csak korlátozottan létesíthet kereskedelmi megállapodásokat harmadik országokkal.

4. Szabadkereskedelmi megállapodás

Az Egyesült Királyság kialkudhat egy szolgáltatásokra és árukra is vonatkozó szabadkereskedelmi megállapodást is az EU-val, Kanada mintájára. Ebben a modellben nem érvényesül a szabad munkaerő-áramlás, és az EU-s költségvetéshez sem kell hozzájárulni. A belső piaci hozzáférésbe azonban egyes áruk nem tartoznak bele (például az autóexport vámköteles lenne), valamint a pénzügyi szolgáltatások sem.

5. A WTO-tagság

Ha a britek úgy döntenek, hogy a World Trade Organization (WTO) szabályrendszere alapján kereskednek, Kína mintájára, azzal minden uniós jogszabályi kötelezettség és alapelv alól mentességet kapnának, ugyanakkor minden brit exportcikk vámkötelessé válna, és elveszítenék direkt hozzáférésüket a pénzügyi szolgáltatásokhoz is, nem is beszélve arról, hogy mindazzal a közel 60 országgal egyéni kereskedelmi megállapodást kellene kötniük, amelyek szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek az EU-val, ez pedig hosszú évekig tartó tárgyalásokhoz vezetne.

Nehéz tehát előre látni, hogy a fenti modellek közül melyik fog megvalósulni, ugyanis a döntésbe az EU-nak is bele kell majd egyeznie. A jogi szabályozás egyértelműen az alapján változik majd, hogy az Egyesült Királyság mennyire marad szoros kapcsolatban az EU-val, az azonban már most látható, hogy a Brexit többek között a munkajogra, a környezetvédelmi jogra és a pénzügyi szolgáltatások szabályozására lehet drasztikus hatással, ugyanis ezek nagy része az uniós jogszabályokból deriválódik.