Amszterdam lehet az új London

Szombaton debütált az Indavideón a Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat Hollandiát feldolgozó része. A témának külön aktualitást ad, hogy a Hollandia felé áramlásra jó nagy lapáttal tehet rá a brexit: most hogy Anglia egyre kevésbé lesz vonzó hely az uniós polgároknak, más országokba, például az eddig is népszerű Hollandiába tevődhet át a kivándorlási góc. Ebből az alkalomból kicsit utánajártunk, mire számíthatnak az Európa legvizesebb országában újrakezdő magyarok.

Hollandiáról alapjáraton nyilván mindenkinek a tulipán, a fapapucs, a csatornák, a biciklik és a legális füvezés jut eszébe, de ezen túllépve egy csomó dolgot érdemes tudni az országról, mielőtt kiköltözésre adnánk a fejünket.

Pár adat a hollandiai magyarokról

A legnépesebb Benelux állam már ma is számottevő magyar kisebbséggel rendelkezik: a helyi statisztikai hivatal nyilvántartása szerint mintegy 22 ezet magyar él kint. Róluk viszonylag keveset tudni, a kutatások csak életkorra, nemre, családi állapotra, és arra kérdeznek rá, hogy valaki első vagy második generációs bevándorló.

Ez alapján annyit tudunk megállapítani, hogy a kinti magyarok több mint a fele (13 ezer ember) nem Hollandiában született. Érdekes módon a nemek aránya messze nem egyenlő: 11720 nőt és 10360 férfit tartanak számon. A hollandiai magyarok közül 13 ezren egyedülállók, arányuk az első generációs bevándorlók között különösen nagy, közülük 9 ezren, közel 70 százaléknyian nem voltak még soha házasok. Ez valószínűleg abból fakad, hogy a mostanában kiköltözöttek nagy része fiatal, még nem alapított családot, és a családot alapítók körében is egyre kevésbé fontos a hivatalos papír. A kint élők nagy része, 65 százaléka aktív korú, 20 és 65 év közötti.

A KSH a legutóbbi mikrocenzuson szintén gyűjtött adatokat a kivándorolt magyarok itthoni hozzátartozóitól. Ezeket ugyan már két éve vették fel, de jobb közelítéssel azóta sem rendelkezünk a témában. Ennek alapján Hollandia – bár csak a kétezres évek második felében lett sláger – a 4. legnépszerűbb EU-s célország. A felméréskor az országot elhagyók 4 százaléka ment oda, de a tendencia egyértelműen felfelé ívelő, pedig a felmérés még bőven a brexit előttről származik. Az országba vándorolt népesség pénzhazaküldésben is élen jár, Németország után a második e tekintetben: a hollandiai honfitársaink 35 százaléka ad haza a fizetéséből a statisztikai hivatal legutóbbi számai szerint.

Van pénz, de nem ez számít

Bár a kinti magyarokról kemény statisztikai adataink alig vannak, a Menjek/Maradjakhoz készült egy pszichológiai megközelítésű minikutatás körükben, ami többek között az életcélokat, a hazaköltözési hajlandóságot, az értékrendet mérte fel. Ennek alapján a válaszadók kicsivel több, mint a fele meglehetősen elégedett az éltével, de érdemes megjegyezni, hogy a jóllét nem jön automatikusan: a boldogsággal kapcsolatos kérdésekre adott válaszok erős összefüggést mutatnak a nyelvtudással, a foglalkoztatással és a munkával való elégedettséggel is.

A felmérés arra jutott, a hollandiai magyarok a pénzt mint értéket az utolsók közé rangsorolták a megadott lehetőségek közt, helyette az egészség, a család, a személyes fejődés hódított, összességében talán kevésbé a materiális értékekre helyezik a hangsúlyt, mint a magyarországi magyarok. Hollandiában élő honfitársaink legnagyobb része, 48 százalékuk a hazaköltözéssel kapcsolatos kérdésnél a “talán egyszer” választ jelölte meg, a hamarosan biztosan hazaköltözők csak 13 százaléknyian vannak,

Mivel átfogó, részletes kutatások még nem születtek arról, hogyan élik meg a hollandiai magyarok az ottani viszonyokat, kint élő ismerősökhöz és az ottani magyarok sztorijait gyűjtő blogokhoz fordultunk, hogy megnézzük mi a helyzet. A következőkben benyomások következnek arról, milyen kihívásokkal kell megküzdeni Hollandiában magyarként.

Jó lakhatást intézni baromi nehéz

Hollandiában még európai viszonylatban is kifejezetten drága a lakhatás, az árak Párizzsal vetekednek. Ha nem gondolkodunk saját lakásban, és hajlandóak vagyunk több emberrel összeköltözni, akkor is nagyjából havi 500 euró körüli összeget kell rászánnunk, ha saját szobát szeretnénk egy jobb helyen lévő lakásban. Ráadásul ha egyedül vagyunk, és nem ismerőseinkkel közösen keresünk lakást, akkor más népszerű európai városokhoz hasonlóan a holland városközpontokban is szabályos felvételi meghallgatásokon kell részt vennünk, hogy szobához jussunk.

Az albérletkeresésnél érdemes résen lenni, több forrásból is úgy értesültünk, hogy sok a gyanútlan külföldiekre utazó csaló az ingatlanpiacon. Ezért nem szabad bedőlni az olyan ajánlatoknak, amelyek például azt ígérik, hogy bár külföldön van a tulaj, ha a pénzt átutaljuk, akkor elküldik postán a kulcsot. A lakáskeresést tovább nehezíti, hogy más országokhoz hasonlóan akkor tudunk legálisan bérelni, ha már van úgynevezett BSN-, azaz személyi számunk, de ez egyfajta ördögi kör:

Ahhoz, hogy szobát vagy lakást bérelj, legális munka és jövedelem kell, amit nem kapsz meg, mert BSN szám nélkül nem alkalmaznak, tehát nem tudsz lakást bérelni, ami a BSN számhoz kell.

Érdekesség, hogy Hollandiában sok lakásban nem számítanak alapnak a Magyarországon megszokott konyhaeszközök, fürdőszobabútorok: a sütő nélküli, pusztán egy villanyrezsóval és mosogatóval ellátott konyhákat teljesen felszereltként hirdetik, és fürdőkád is sok helyen luxusnak számít, pláne az 1000-1200 euróért bérelhető stúdiólakásokban. Ha az ember egyetemre megy ki, akkor olyan opció is van, hogy kollégiumba költözik – ami a magyar viszonylathoz képest rettentő drága, Amszterdamban 4-500 eurónál indul –, vagy az iskola ügynökségére bízza a szobaszerzést.

Ez aránylag lutri, az Amszterdami Egyetem ügynöksége például akár 500 euró körüli ügyintézési díjat is elkér, és cserébe nem vonultat fel több lehetőséget, csak egy szobát, ami ha végül nem tetszik, akkor is buktuk az alapdíjat. Cserébe viszont legalább nem kell semmit egyedül szervezni, és biztosan nem vernek át sem a beköltözéskor, sem később.

Tanulni ideális

Mivel a kivándorlók jókora része egyetemre megy, érdemes megnézni, milyen a kinti oktatási rendszer. E tekintetben abban nagyjából megegyeznek a beszámolók, hogy a holland oktatás nagyon praktikus és gyakorlatorientált, pláne a mesterképzések szintjén. Ízlés dolga, de sokaknak előnyt jelenthet, hogy a kutató mesterszakokon nincs vizsgaidőszak, a tárgyak tömbösítve vannak, az adott tömb végén kell levizsgázni, így jobban szétoszlik a teher, és nincs vizsgaidőszakkal járó fokozott stressz.

Az egyetemi oktatók elvárják a diákoktól az önálló működést, leginkább akkor segítenek a hallgatók projektjeiben, ha azok elakadnak. Ez a szájbarágáshoz és elméleti jellegű oktatáshoz szokott alapszakosoknak eleinte nehézséget okozhat, de hosszabb távon jól felkészít az egyetem utáni életre, pláne hogy sok helyen több hónapos szakmai gyakorlatot is elvárnak a diploma feltételeként. Aki hosszabb távon is az akadémiai szférában képzeli el a jövőjét, PhD-zna, kutatna, annak jó választás lehet Hollandia, mert kifejezetten sok pénzt szán az állam kutatás-fejlesztésre, az egyetemeknek jó külföldi kapcsolatai vannak.

A holland egyetemek mellett szól az a nem lényegtelen szempont is, hogy

még magyarként sem horribilis összegekért (nagyjából 2000 euró/év) beiratkozhatunk tanulni. Ennyiért még itthon sem feltétlen találni jó mesterképzéseket, nemhogy Angliában, ahol ennek sokszorosát kérik el.

Vannak juttatások, csak győzzük kijárni

Hollandia jól működő szociális ellátórendszerrel rendelkezik, ugyanakkor a burjánzó bürokráciára és a nehézkes idegen nyelvű ügyintézésre sokan panaszkodnak. A támogatások igényléséhez – csakúgy, mint a lakásbérléshez, bankszámlanyitáshoz, és sok minden máshoz – egy rakás papírt kell összeszedni és leadni, de ha átrágjuk magunkat a procedúrán, akkor jól járhatunk. Az ügyintézést egyébként megkönnyíti, ha van az embernek fentebb már említett BSN-száma, mert ezzel rengeteg mindent el lehet intézni online. 

Munkanélküli segélyre akkor jogosult az ember, ha regisztrál mint munkakereső, és az igénylést megelőző 36 hetes időszakból legalább 26-ot igazoltan, legálisan dolgozott. A hivatalt nem tanácsos megpróbálni átverni, mert bár hamis adatszolgáltatással lehet némi jogosulatlan pénzhez jutni, később kamatostul visszafizettet mindent a szigorú holland állam. A holland rendszer kiemelten támogatja a családokat, a gyermekvállalást, a támogatások összege gyermekszámtól függően és korcsoportonként változó, de átlagban negyedévenként és gyermekenként 200-400 euró körül mozog.

Az egyetemisták is pályázhatnak némi kiegészítésre, ha szülőik keresete alacsony. Havi 270 eurót vágnak hozzánk csak úgy, ha uniós állampolgárok vagyunk és a szüleink jövedelme nem üti meg a kijelölt szintet – erre magyarként elég jó esélyünk van. Sokáig érvényben volt egy diszkriminatív, a holland diákoknak kedvező rendszer, amelyben a bennszülött egyetemistáknak alaphangon utaltak havi 290 eurót, míg a más uniós államból érkezetteknek csak akkor, ha igazolni tudták, hogy az iskola mellett dolgoznak havi minimum 56 órát. Ezt nemrég megszüntették, de ez nem azt jelenti, hogy most már mindenkinek jár a pénz, hanem azt, hogy a hollandoknak sem. Van viszont mindenki számára elérhető kedvezményes diákhitel, ami fedezi a tandíjat.

Az egészségügyről elég jókat hallani, többen említették a magán- és állami szféra együttműködésén alapuló biztosítási struktúrát és a kimagasló háziorvosi rendszert.

Ha jó munkát szeretnénk, kell a holland nyelv

Az egyik legtöbb kritika az általunk megkérdezett emberek részéről a holland mentalitást érte, amit bár nyilván nem lehet mindenkire érvényesnek tekinteni, de általános érzésre azért körülírható, és állítólag nem egyszerű megszokni magyarként. Sokan kiemelik, hogy a hollandok bár egy szinten barátságosak a külföldiekkel, igazából nem kifejezetten befogadók; még az olyan egyetemi szakokon is nehezen állnak le külföldiekkel mélyebben barátkozni, beszélgetni, ahol angolul folyik az oktatás is nehezen. A sok bevándorló ellenére nehezen viselik, ha valaki nem tud hollandul, állásokat is nagyon nehéz megszerezni csak angol nyelvismerettel.

Előfordul, hogy konyhai kisegítői, takarítói állásokba sem vesznek fel a holland nyelvismeret hiánya miatt, pedig ezekben aztán nem nagyon kell kommunikálni. Legális állást – ami ugye a legális lakhatás feltétele is – még nehezebb szerezni hollandul nem tudóknak, ezért aki hosszabb távra tervez, annak mindenképpen javasolt beiratkozni nyelvtanfolyamra. Azért azt is érdemes megemlíteni, hogy ha egyszer találunk munkát, akkor kimagaslóan jó a fizetés, még a képzettséget nem igénylő munkákért is olyan jól fizetnek, hogy nem gond a megélhetés, a minimálbér 1500 euró havonta. 

Elég durva érzés részmunkaidős pincérként vagy takarítóként többet keresni, mint a Magyarországon egyetemi docens anyád

- foglalta össze a helyzetet egyik interjúalanyunk. 

Nem olyan lazák, de őszinték

Szintén sok kritika éri a bennszülöttek lazaságát, illetve annak hiányát, többen is arra panaszkodnak, hogy nehéz velük spontán programokat összehozni. A Magyarországon mindennapos, aznap napközben összerántott munkahelyi, baráti sörözések kevéssé jellemzők a hollandokra, az emberek – még az egyetemisták is – túlságosan be vannak táblázva ehhez, a szociális élet több szervezést igényel. Még azok is, akik azzal az elhatározással költöztek ki, hogy főleg hollandokkal és más nemzetiségűekkel szeretnék körülvenni magukat, gyakran kapják azon magukat, hogy keresik az ottani magyarokat – már csak azért is, mert hiányzik a megszokott társasági kultúra.

És ha már Magyarországnál tartunk: többen arról számoltak be, hogy sok holland elég lekezelően, illetve tudáshiányosan áll hozzá hazánkhoz. Egyik válaszadónkkal az is megesett, hogy egy állami hivatalban a jogosítványa kiváltásakor az ügyintéző nem akarta elhinni neki, Magyarország az EU része, amíg meg nem bizonyosodott erről a Google segítségével.

Ezek a negatívumok nyilván kevésbé igazak a hatalmas expat-központ Amszterdamra és a fiatalokkal, külföldi diákokkal teli egyetemi városokra, viszont fokozottabban jellemzőek a kisebb helyekre. A kellemetlen oldal mellett persze ott van az is, hogy beszámolók szerint a hollandok általánosságban sokkal jobb kedélyűek, optimistábbak, praktikusabbak és nem ítélkeznek annyira külső jegyek, például öltözködés alapján, mint azt itthon gyakran látjuk. Arról is sokan számolnak be, hogy az ottaniak meglepően őszinték, nem haboznak a másik szemébe mondani, ha valami probléma van, habitus kérdése, hogy ez kinek mennyire jön be. 

Érdekesség, hogy bár a az ELTE TÁTK Módszertani Kutatóközpontjának felmérése szerint a magyarországi Y-generáció értékrendje a holland társadaloméval egyezik a legnagyobb mértékben, a kint élők közül azért sokan meglehetős nehézségekről számolnak be beilleszkedés terén – ez persze önmagában nem sokat jelent, előfordulhat, hogy máshol még rosszabbul menne nekik. 

(Borítókép: Kerékpáros Amszterdamban. Fotó: Marcel Antonisse / AFP )