Nem csak a pénz miatt mennek el a magyar orvosok

Mára már a magyar munkaerőpiac minden szegmensét megviseli az, hogy aki csak teheti, az megpróbál valahol Nyugat-Európában munkát találni, a pincérektől az informatikusokig.

Viszont egy szakma képviselőinek elvándorlása már akkor morális pánikot okozott a magyar közbeszédben, amikor még sehol nem volt a mostani munkaerőhiány és kivándorlás miatti para: az orvosoké. A külföldre ment magyar orvos a nyugati agyelszívás és a magyar egészségügy állapotának szimbóluma lett, arról viszont leginkább csak anekdoták és pletykák vannak, hogy kik, hányan és miért mentek el a magyar orvosok közül. 

Ezen a helyzeten szeretnének változtatni annak a két tanulmánynak a szerzői, amely az MTA nemrég megjelent Munkaerőpiaci Tükör 2015 című kiadványában olvashatók. Az MTA kiadványa kiemelten foglalkozik a kivándorlás és bevándorlás munkagazdaságtani kérdéseivel, ebből derült ki például, hogy az angliai magyarok nem ugyanazokat a munkákat végzik tipikusan, mint más kelet-európai kivándorlók. 

Az orvosok elvándorlásával foglalkozó egyik tanulmány szerzői az adatokat elemezve arra jutottak, hogy

viszont már egy kisebb béremeléssel csökkenteni lehetne az elvándorlást.  Az is kiderül, hogy két nagy hullámban vándoroltak el a magyarországi orvosok, akik közül a fiatalabbak inkább a pénzt és a jobb munkakörülményeket, az idősebbek viszont valami mást keresnek külföldön.

Két hullámban szívták el az orvosainkat

Varga Júlia, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdasági és Regionális Tudományi Központjának kutatója azt vizsgálta, hogy pontosan mennyi orvos ment el Magyarországról és mikor. Ehhez 2003 és 2011 között vizsgálta az orvosokat az Országos Egészségpénztár, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, a NAV, az Oktatási Hivatal és a Nemzeti Munkaügyi Hivatal adataiból összerakott monstre adatbázisban, amelyben 18 645 ember adatai szerepeltek (a magyar orvostársadalom nagyjából 30 ezer főre becsülhető). Az elemzésből az látszik, hogy

A vizsgált időszak első hét évében folyamatos volt a kiáramlás, a 2010 utáni megugrást pedig nem az indokolja, hogy az orvosok megijedtek az Orbán-kormánytól, hanem hogy Németország és Ausztria ekkor oldotta föl az új EU-s országokból érkező munkavállalók tilalmát, úgyhogy két új és együtt véve elég nagy piac megnyílt a magyar orvosok előtt.

2003 és 2011 között a legnagyobb arányban 31-40 éves orvosok mentek el, összesen a korcsoport 14 százaléka döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét. Ennek a 14 százaléknak a fele 2003 és 2010 közötti hét évben szivárgott el, majd a német és osztrák piac nyitása után egy év alatt még egyszer ennyi fiatal orvost vesztett az ország.

Hasonló arányban távoztak az 51-60 éves orvosok is, bár ők inkább az EU-csatlakozási időszakban mentek nagyobb arányban, 2007-re a 10 százalékuk már külföldön lehetett. A 30 alatti orvosok 12 százaléka ment ki a vizsgált 8 évben, a középkorú, a legkevesebben pedig a középkorú, 41-50 éves orvosok indultak útnak, mindössze 10 százalék.

Az adatokból az is látszik, hogy túlnyomó többségben a férfi orvosok hagyták el az országot, a férfiak 29 százalékkal nagyobb valószínűséggel mentek el, mint a nők. Az arány bizonyos korcsoportokban még magasabb, a 31-40 éveseknél 79 százalékkal nagyobb eséllyel mentek el a doktorok, mint a doktornők, az 51-60 éveseknél viszont az arány fordított, közülük a nők indultak el külföldre nagyobb valószínűséggel.

Nem meglepő módon abban a döntésben, hogy egy orvos Nyugat-Európában próbáljon állást találni, nagyon fontos tényező a pénz: a 30 évesnél fiatalabbak és a 31–40 évesek közül azok költöznek nagyobb valószínűséggel külföldre, akiknek alacsonyabb az országos átlagos munkajövedelemhez viszonyított relatív munkajövedelmük.

Az 51–60 évesek közül pedig azok mennek el nagyobb valószínűséggel, akiknek a velük egykorú és hozzájuk más jellemzőkben is hasonló orvosokhoz képest magasabb a relatív jövedelmük, vagyis közülük éppen a sikeresebbek mennek külföldre.

A jövedelemmel összefüggésben az is látszik, hogy a fiatalabbak közül az általános orvosok két és félszer akkora valószínűséggel mentek külföldre, mint a specialisták, az idősebbeknél viszont az általános orvosok 32 százalékkal kisebb valószínűséggel mentek el, mint a szakorvosok.

A pénz nem minden, de nem is semmi

Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki és Simon Dávid, az ELTE TÁTK kutatója  arra volt kíváncsi tanulmányában, hogy mi motiválja az orvosokat arra, hogy elmenjenek. Természetesen erre a kérdésre mindenkinek az a zsigeri válasza, hogy nem kell ezt kutatni, mert hiszen a pénz. Ennél viszont, ahogy erre már utaltunk, kicsit bonyolultabb a történet.

A kutatók kérdőíves vizsgálatot végeztek, amelyben összesen 1086 orvost, itthon és külföldön dolgozót egyaránt arról kérdeztek, hogy hogyan ítéli meg az orvosok helyzetét itthon és külföldön. Ebből próbálták végül kihámozni, hogy mi veheti rá leginkább arra az orvosokat, hogy elmenjenek.

A kutatók 17 körülményről kérdezték az orvosokat, amelyek befolyásolhatják, hogy hol dolgozik az ember szívesen, a bérszínvonal mellett például az egészségügyi rendszer állapotáról, a szakmai lehetőségekről, a lakáskörülményekről, ügyintézésről és hasonlókról. A kutatók azt kérték a válaszadóktól, hogy mondják meg, az adott kérdésben Magyarországon vagy külföldön jobb-e a helyzet. Az alábbi grafikonon a –2 az jelenti, hogy Magyarországon sokkal jobb, míg a +2 azt jelenti, hogy a preferált külföldi országban sokkal jobb.

Az látszik, hogy a bérek mellett az orvosok eszközellátottságát és a munkahely, vagyis a kórház vagy klinikák állapotát, a szakmai fejlődés és az előrejutás lehetőségét is sokkal jobbnak ítélik meg, mint itthon. Ez arra utal, hogy a pénz mellett még sok másik körülmény, többek között az egészségügyi rendszer és az orvosi szakma állapota is arra serkent sok orvost, hogy elmenjen Magyarországról. 

Ezt erősíti az is, hogy Hárs és Simon regressziós modellje szerint, amiben azt vizsgálták, hogy melyik tényezők hogyan hatnak a kivándorlásra, azt találták, hogy sok orvos már akkor is hajlandó lenne elhagyni az országot, ha nem keresne többet, mint itthon. Ahogy látszik a grafikonon, a kivándorlás valószínűsége még az előtt is meredeken nő, hogy a várható bér növekedne az otthonihoz képest. 

Ennek ellenére Hárs és Simon nem gondolja, hogy a munkakörülmények javításával haza lehetne csábítani az orvosokat, mert annyival jobbnak gondolják a külföldi helyzetet a hazainál, hogy azzal nem lehet versenybe szállni. A bérek emelésével viszont annak ellenére is lehetne csökkenteni a kivándorlást, hogy az elemzésük alapján nem minden a bér ebben a kérdésben. Emellett fontos lehet még a képzés, továbbképzés színvonalának javítása is, ami szintén segítene itthon tartani a fiatalabb orvosokat.