Munkaerőhiány: járulékcsökkentés jön, de az elvándorlást nem állítja meg

Varga Mihály elárulta, hogy az NGM-ben éppen járulékcsökkentést tervezgetnek. A miniszter diagnózisa szerint 250 ezer ember nem dolgozik, miközben ötvenezer betöltetlen állás van az országban. És tegyük hozzá, hogy több régióban és szakmában igen masszív a munkaerőhiány. Nyilvánvaló tehát, hogy lenne kit munkára fogni, de mégsem megy, vagy a képzettséggel, vagy a munkaerő árával (költségével) vagy pedig a mobilitási hajlandósággal van a baj.

Nyilván benne van a pakliban mindhárom faktor, ezek közül Varga első intézkedésként a munkaerő költségét próbálná meg mielőbb lejjebb vinni.

A munkavállalók foglalkoztatása tényleg nagyon drága Magyarországon. A rendszeresen összetett régiós rangsorokból az látszik, hogy a minimálbér és az átlagbér szintjén sereghajtóak vagyunk a közép-európai térségben, viszont a kettő, de inkább a három gyerekeseknek járó családi kedvezménnyel dobogós helyen állunk. Viszont három gyerekes nagycsaládból kevés van, és jellemzően a cégek sem az ő kedvezményeikkel kalkulált bérekre építik üzleti tervüket, hanem az általuk kínált munkakörökre jellemző piaci átlagbérrel.

Mivel a kedvezmények országonként nagyon változatosak, így ezekkel az alábbi összevetésben mi sem számolunk, mert összehasonlíthatatlan végeredményt kapnánk az egyéni élethelyzetek különbségei miatt.

Nagyon drága

Egy magyarországi minimálbéresnek 143 ezer forintba kerül a foglalkoztatása, a versenyszférában ugyanez 347 ezer forint. Fontos látni, hogy egy cégnek akkor érdemes ennyi pénzért felvenni valakit, ha a dolgozó ennél több pénz megtermelésére képes.

M A G Y A R O R S Z Á G
	Minimálbér (2016)		Versenyszféra átlagbér (2016 I.né.)*
	forint	százalék	forint	százalék
Teljes vállalkozói bérköltség	142 635	128,5%	346 950	128,5%
Szociális hozzájárulási adó	29 970	27,0%	72 900	27,0%
Szakképzési hozzájárulás	1 665	1,50%	4 050	1,50%
Bruttó bér	111 000	100%	270 000	100%
Személyi jövedelemadó	16 650	15,0%	40 500	15,0%
Munkavállalói járulékok	20 535	18,5%	49 950	18,5%
Nettó bér	73 815	66,5%	179 550	66,5%
				*forrás:KSH

A többséget ebből a nettója érinti, ami arányaiban - a környező országokhoz viszonyítva - kevés. Azaz a drága munkaerő nem jelent relatíve magas kézhez kapott fizetéseket. A minimálbérnél és az átlag szintjén is a nettó alig több a teljes bérköltség felénél (51,75 százaléka). A többi adók és járulékok formájában az államkasszát, a nyugdíjbiztosítót és az egészségpénztár számláját gyarapítja. 

Ezen szeretne most változtatni Varga, de hogy nem kell valami eget rengető átalakításra számítani, sejteti az a miniszteri lábjegyzet, miszerint a tehercsökkentés mellett fontos szempont, hogy "a járulékoknak fedezniük kell az egészségbiztosítás kiadásait és a nyugdíjakat is". 

Szűk a mozgástér

Megnéztük az idei költségvetés egyik mellékletében, hogy egy-egy százalékpontos járulék- vagy adókulcscsökkentés nagyjából hogyan érintené az államháztartást 2017-től - a jövő évre előrejelzett bevételi előrejelzések számai alapján.

• A személyi jövedelemadónál 114 milliárd forint lenne a költségvetési kiesés, ha a 15 százalékos kulcs 14-re esne.
• A szociális hozzájárulási adó 27 százalékról 26-ra csökkentésének 170 milliárd forint az ára, amit a nyugdíj és az egészségkassza érezne meg.

Márpedig ezt a kormány sem akarja, az erős elhatározással teremtett egyensúlyt az előttünk álló évekre készített költségvetési kivetítések alapján a kabinet nem szeretné felrúgni - illetve, ha mégis megteszi, akkor az egészség - vagy nyugdíjkasszából hiányzó pénzt csak a költségvetésből érkező közvetlen támogatással lehetne pótolni.

Hogy mihez lenne érdemes hozzányúlni, abban a jelek szerint nincs konszenzus a vállalkozások és a munkavállalók között - mondjuk különösebb vita sem egyébként. Amit biztosan tudunk - mert egy szimpla automatizmus -, hogyha a munkavállalók valamelyik terhét mérséklik (szja, nyugdíj-, egészségbiztosítási- vagy munkaerőpiaci járulék), akkor a nettó bérek megemelkednek, de a vállalkozásoknak nem lesz egy fillérrel sem olcsóbb a foglalkoztatás.

Ezzel szemben, ha a munkaadók járulékát csökkentik, akkor a kézhez kapott fizetések nem emelkednek, cserébe csökken a vállalkozók összköltsége. Ők pedig ezt a pénzt vagy lenyelik, de a munkaerőhiányos gazdaságban ennél sokkal valószínűbb, hogy magasabb bérek formájában végül tovább adják. A fizetésemeléseket pedig várhatóan majd oda koncentrálják, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Ahogy a fenti táblázatban is látjuk, egy átlagbér kifizetése a versenyszférában a bruttó bér felett 77 ezer forint vállalkozói költséggel jár. A szocho egy százalékpontos csökkentése a munkaadónak ennél a bérnél 2700 forint megtakarítást jelentene. Ugyanennél a bérnél az egy százalékpontos szja csökkentés természetesen ugyanennyi megtakarítást hozna az alkalmazottaknak.

Az tehát, hogy a kormány melyik kulcshoz és milyen mértékben nyúl hozzá, azon is múlik, hogy pontosan miben látja a problémát, és hogyan akarja kezelni azt. A többletjövedelem a különböző esetekben más társadalmi csoportoknál marad, míg a kieső bevétel más és más államháztartási alrendszert érint majd.

Csökkenteni kell, nem is kérdés

Hogy lépni kell valamit, akkor látszik a legjobban, ha a régiós versenytársainkhoz viszonyítjuk magunkat. Mivel a munkaerőhiány egyik oka a nyugati kivándorlás, így talán a legizgalmasabb, hogy pontosan milyen bérekkel csábítják külföldre a magyar munkaerőt, és, hogy milyen esélyekkel indulnak a magyar vállalkozók a munkaerőért folytatott versenyfutásban. 

Megnéztük Ausztriát, ami sok magyarnak logikus célpont, ha a magasabb fizetés vonzza külföldre. Ott így fest a helyzet.

AUSZTRIA 2016
	Minimálbér**		Versenyszféra átlagbér
	forint***	százalék	forint***	százalék
Teljes vállalkozói bérköltség	771 400	130,83%	1 088 236	130,84%
Munkaadói járulékok	181 780	30,83%	256 506	30,84%
Bruttó bér	589 620	100,0%	831 730	100%
Személyi jövedelemadó	24 056	4,08%	79 680	9,58%
Munkavállalói járulékok	105 955	17,97%	149 545	17,98%
Nettó bér	459 609	77,95%	602 505	72,44%
				*forrás: Mazars **bérszámfejtő fizetése egy év munkatapasztalattal Bécsben ***EUR/HUF 310

Mivel a minibálbérek hasonlítgatása félrevisz (ott nincs általános, központilag megszabott minimálbér, ezt ágazati minimálbérekkel helyettesítik), érdemes a versenyszféra átlagából kiindulni.

Az elsőre meghökkentő bő háromszoros különbségen túllépve fontos tanulság, hogy a teljes bérköltség és a munkavállalók nettójának aránya kedvezőbb, mint Magyarországon. Magyarul jobb ott dolgozni, mint itt. Az alacsonyabb jövedelem irányába haladva pedig a különbség jelentősen megnő. Ez azt jelenti, hogy az alacsonyan képzettek és pályakezdők foglalkoztatása Ausztriában lényegesen könnyebb, mint nálunk. Pedig Ausztria ebben nincs is a régió éllovasai közt.

Tökéletesen igaza van tehát Vargának, amikor arról beszél, hogy mielőbb hozzá kell nyúlni a járulékokhoz. Már csak az a kérdés, hogy mennyit kellene fizetnie itthon a versenyszférának ahhoz, hogy a munkavállalók elszivárgása alábbhagyjon. Az világos, hogy a táblázatokból következő szakadéknak csak egy részét kellene bérekkel betemetni az ottani színvonal eléréséhez. Ennek az az oka, hogy az árak Ausztriában magasabbak, nálunk nem kell annyi pénz kell ugyanazokra a dolgokra, mint odaát. Az alábbi táblázatban az EU28 átlagához viszonyítva látszik, hogy a háztartások mire és nagyjából mennyivel költenek többet a határ túloldalán.

Nagyon leegyszerűsítve a helyzet az, hogy náluk átlagosan közel kétszer annyiba kerül az élet, miközben több mint háromszor annyit keresnek.

Ez pedig azt jelenti, hogy nincs az a járulékcsökkentés, amivel látótávolságon belül kerülnének az osztrák fizetések. Ez csak a magyar termelékenység felzárkózásával történhetne meg. Addig pedig valószínű, hogy a kivándorlás is folytatódik, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is fontos az adók és járulékok folyamatos, programszerű (nem egyszeri) csökkentése.

A munkaerőhiányról szóló többi cikkünket itt találja.