Csak a lényeg hiányzik hozzá, hogy startupközpont legyünk

Magyarországon annyit hallani az utóbbi években startupokról – amiket most már nem is így kellene hívni az NGM szerint, hanem korai fázisú vállalkozásnak, de ettől most tekintsünk el –, hogy a gyanútlan megfigyelőnek az az illúziója támadhat, Budapest máris startupközponttá nőtte ki magát.

A valóság ezzel szemben az, hogy bár ötletekkel és kreatívokkal jól állunk, menedzsment és értékesítés terén erősen le vagyunk maradva, a széttagolt és alacsony hatékonyságú intézményrendszer pedig nem nyújt elég segítséget az induló vállalkozásoknak. Sikerként hivatkozott fiatal techcégeink – Prezi, Ustream, NNG, LogMeIn – már régen túl vannak a startup-fázison, az új vállalkozók következő generációjának felemelkedése azonban lassabban történik a vártnál, így lemaradhatunk a régiós versenyben. 

Pedig még csak azt sem lehet mondani, hogy a magyar állam nem tekinti fontosnak a kérdést. Kommunikációs szinten legalábbis minden az innovációról, a startupokról, a kisvállalkozások támogatásáról szól, és százmilliárdokban mérhető pénzt költünk el vállalkozásfejlesztési célokra (igaz, dedikáltan startup-fejlesztésre eddig kb. tízmilliárdot, ami más országok ilyen irányú kiadásaihoz képest kevésnek számít).

A nagy mondásokhoz és összeghez képest szerény teljesítmény okai után kutatva a világ egyik legjobban pörgő startup-fővárosába, Tel-Avivba is ellátogattunk, hogy megnézzük, mit tudnak ott, amit itt nem.

Startupok úthengere a Közel-Keleten

Izrael egy kicsit nagyobb magabiztossággal mondhatja magáról, hogy startup-nemzet, mint Magyarország: startupjainak száma nagyjából hatezer, 2015-ben nemzetközi befektetők 4,4 milliárd dollárt tettek induló izraeli cégekbe, és már felfuttatott, majd értékesített vállalkozások összértéke a 8 milliárd dollárt is meghaladta.

Multinacionális vállalatok Izraelben több mint 300 k+f-centrumot üzemeltetnek, és az ország a tavalyi évben a világ innovációs befektetéseinek 4 százalékát vonzotta, ezzel az USA, India, teljes Európa és Kína mögött az ötödik helyen áll, egy főre vetítve pedig évek óta messze az első. Pozícióját úgy is javítani tudta a kockázati tőkéért folytatott versenyben, hogy idén tavalyhoz képest csökkent a piacon keringő tőkemennyiség. 

Izrael önmagában jelentéktelen piac, kis területű, összesen 8 millió lakosa van, akik anyanyelvként egy speciális nyelvet beszélnek, természeti erőforrásokban nem különösebben gazdag, a szomszédaival történelmi okokból rossz viszonyban van.

Valamiért a légkör mégis kedvez az új vállalkozások indításának és sikerre vitelének a globális piacon, különösen a tudásintenzív iparágakban. Tel-Avivban, az ország innovációs központjában annak próbáltunk utánajárni, miért.

Vállalkozásbarát iskolarendszer

Azzal nem árulunk el nagy meglepetést, hogy az egyik fontos tényező a nemzetközi viszonylatban kiemelkedő minőségű és gyakorlatias oktatási rendszer. Izraelben nagy hangsúlyt fektetnek a kiscsoportos problémamegoldásra az iskolákban már kicsi kortól, így a gyerekek megtanulnak csapatban dolgozni.

„Ahogy azt is, hogy a kudarc nem szégyen, ha valami nem sikerül, fel kell állni és újra próbálkozni” – meséli Galit Jacobovitz. Ő menedzser annál a Start-Up Nation Central nevű civil szervezetnél, amely célja, hogy összekösse az üzleti és kormányzati vezetőket potenciálisan ígéretes startupokkal. Ez a mentalitás különösen szerencsés, ha valaki vállalkozónak készül, ugyanis a legritkább esetben fordul elő, hogy bármi elsőre összejöjjön.

Izraelben kiemelt figyelmet fordítanak a nyelvoktatásra, a fővárosban gyakorlatilag nem találni olyan embert, aki már helyben járt iskolába, és ne beszélne folyékonyan, felszabadultan angolul – ez pedig nem hátrány egy olyan országban, amelynek gazdasága szinte teljesen távoli, külföldi piacokra van utalva. Legalább ennyire fontos, hogy

Az oktatási rendszerben szintén jó pont, hogy nem gondolják azt, hogy már kész embernek kell lenni ahhoz, hogy az ember részt vegyen a felnőttek dolgaiban. Így már gimnazista korban bevonják a tanulókat céges gyakornoki programokba, amelyek nem a kávéfőzésről szólnak.

Ezzel előbbre kerül egy olyan fázis, ami itthon a legtöbbeknek csak egyetem alatt vagy után jön el, ha eljön egyáltalán. Ráadásul ez az opció nem csak a nagyvállalatoknál adott, frissen indult startupok közt is nagy kultúrája van az iskolai együttműködésnek, vagyis a 15-18 éves diákok egy cég beindításának kezdeti nehézségeit is testközelből láthatják. A jól teljesítő tanulók gyakorlati tapasztalatokra, kapcsolati hálóra tesznek szert, és akár maradhatnak is iskola mellett dolgozni a kötelező katonai szolgálatuk megkezdésééig.

A magyar állami oktatási rendszer ezzel szemben nemhogy alsóbb szinteken nem segíti a vállalkozói szemlélet kialakítását, de még az egyetemről, akár gazdasági képzésekről is a legtöbben úgy kerülnek ki, hogy fogalmuk sincs az alapvető gyakorlati kérdésekről. Az alapítványi iskolák közül már van, ahol elindult valami, az AKG-ban pédául a Young Entrepreneurs programban a gimnazisták megtanulnak céget alapítani és működtetni, de ez inkább csak ritka kivételnek számít.

Kapkodnak a katonákért a techcégek

A katonasággal elérkeztünk a sikerrecept legérdekesebb részéhez. Magyar fejjel ugyanis nehéz elképzelni, hogy a kötelező sorkatonaság másra is jó lehet, mint hogy megtanuljuk mesteri szinten kipucolni a vécét fogkefével, vagy hogy – ahogy pártolói szeretnek fogalmazni –, a fegyelmezés révén „embert faragjon” a fiatal fiúkból.

Izreaelben állandóan készültség van, ezért fel sem merül a kötelező katonai szolgálat eltörlése: lányoknak két, fiúknak három évet kell eltölteni a seregben, sőt, a vállalati programokhoz hasonlóan már gimnázium alatt lehet jelentkezni önkéntesnek. A sereg azért fontos, mert a katonák itt nemcsak harctéri képzést kapnak, de az izraeli katonai hírszerzésnél

Ehhez elsajátítják az alap programozási nyelveket és a területen nélkülözhetetlen gyakorlatokat, így a katonaságtól már a munkaerőpiacon értékes tudás birtokában kerülnek ki.

Nem véletlen, hogy az ország techiparának fő profilja a kiberbiztonság, a Cybersecurity Ventures top 500-as listájába tavaly 26 izraeli cég tudott bekerülni, míg teljes Európa 73 vállalkozást adott hozzá. A kiberbiztonság egyébként azért is különösen jó választás, mert az egyik legdinamikusabban növekvő ágazatról beszélünk a globális techpiacon: 2016-ban a biztonságtechnológiai befektetések nőttek a legjobban, 50 százalékkal. Nem is csoda, hiszen az internetes lopások előrejelzések szerint öt év múlva már évi 6 billió dolláros kárt okoznak majd világszerte, szóval ebbe biztosan megéri fektetni.

A hadsereg a fiatalok kapcsolati hálójának szempontjából is nagyon fontos, sokan később katonatársaikkal alapítanak közösen céget. Ha nehéz helyzeteket éltek át együtt, akkor kiderül, kivel tudsz jól együttműködni, ami egy vállalkozásban is ugyanolyan fontos – mondják a Star-Up Nation Central munkatársai.

A hadsereg hatékony informatikusképzésének bizonyos szempontból a műszaki felsőoktatás látja kárát: a tehetséges fiatalok

Épp ezért a startupvilág és az egyetemek közti együttműködés Izraelben kevésbé hangsúlyos, mint a világ többi részén, a hadsereg és a techcégek között viszont nagy az átjárás.

Ez a többségnek nem okoz problémát, viszont erősen diszkriminatív, hogy az izraeli arab lakosság fel van mentve a katonai szolgálat alól, amivel nem csak a nehézségektől, de az ottani képzési lehetőségektől is elesnek, ők tehát a rendszer kárvallottjai. Ezt újabban külön nekik indított programokkal igyekszik ellensúlyozni az állam, az Innovációs Hatóság saját statisztikája szerint az elmúlt nyolc évben sikerült megnegyvenszerezni a techiparban dolgozó arabok számát, de még mindig messze van a helyzet az esélyegyenlőségtől. 

Az állam is odateszi magát 

Mindez nem működne ilyen olajozottan megfelelő állami háttér nélkül, a kormánynak nagyjából két évtizeddel ezelőtt főszerep jutott az izraeli startup-ökoszisztéma beindításában. A befektetett energia mostanra egy nagyjából önjáró startupvilágot eredményezett az országban, amire nem kell számolatlanul önteni az állami támogatást, viszont képes a piacról bevonzani befektetőket.

Ez persze nem jelenti, hogy az állam a maga eszközeivel nem járul hozzá a kedvező környezet fenntartásához.

ezzel másodikak a világon Dél-Korea mögött (Magyarországon ez a szám 2 százalék alatt van), és kiterjedt állami intézményrendszer segíti az innovatív kezdő vállalkozásokat: nemzeti innovációs hatóság, és a gazdasági minisztériumon belül külön 450 millió dolláros költségvetéssel gazdálkodó Vezető Tudósok Hivatala (Office of Chief Scientists), ami a k+f-menedzsmentért és az inkubátorprogramokért felel.

Izraelben 8 millió főre 24 állami inkubátorház jut, de nem csak ezek segítik az induló cégeket: külön piaci műfaj fejlődött ki arra, hogy startupokat kössenek össze nagyvállalatokkal, ilyen például a Berlinben és Krakkóban is működő Hub:raum inkubátor és akcelerátor, amely a korai fázisú cégeket segít ki pénzzel, mentorálással és az Izraelben különösen aktív Deutsche Telekom üzleti kapcsolati hálójával. 

Az állami oldal emellett hatékonyan működik együtt a magántőkével, ami szintén elképesztő mennyiségben van jelen az ország méreteihez képest. Az izraeli kockázati tőke-iparban több mint 70 nagy hazai és nemzetközi alap képviselteti magát, az idei évre az elemzők rekordmagasra, 5 milliárd dollárra (közel 1,4 billió, vagyis ezermilliárd forintra!) várják az ezekből tisztán piaci alapon kezdő cégekbe befolyó tőkét. 

A magyar rendszer még döcög

A magyar helyzet ehhez képest egy kicsit másként fest. Az állami szervek közül a Pálinkás József vezette Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal felel a startup-ökoszisztéma fejlesztéséért, ők startup-inkubációra az idei évben a bőséges uniós forrásból összesen 5 milliárdot áldoztak inkubátorházakra – ezek az uniós támogatások felhasználási szabályai miatt mind vidéken vannak. Hazai pénzből jövőre további hármat terveznek beindítani Budapesten és Pest megyében, az összesen 8 inkubátor a tervek szerint 60-70 induló cégnek segítene kibontakozni.

Bár az uniós forrásokat nyilván nem véletlenül a kevésbé fejlett régióknak adják, kétséges, mennyire lesz ez hatékony innovatív startupok támogatása szempontjából.

Nagyon nagy szükség van jól működő inkubátorokra, de harminc egyetemi ötletverseny után úgy látom, hogy a vidéki városokban – talán Debrecen, Szeged, Győr, Miskolc és Pécs kivételével – nincs meg az a projektmennyiség, amely megtudná tölteni az inkubátorokat.

– mondta el megkeresésünkre Turcsán Tamás Péter, startup-szakértő, a Connect East Incubator alapítója. "Az oktatás és az innovációs utánpótlás képzés nem termel elég használható tudással rendelkező ötletgazdát, projektet, illetve mivel nem térképezte fel eddig senki a hazai és határon túli tehetségeinket, így nehéz lesz megszólítani őket. Izraelnek naprakész adatai, információi vannak az innovációs ökoszisztéma szereplőiről, pontosan tudják, hogy ki, milyen témában dolgozik, így könnyű segíteni őket, célba érnek az állami és üzleti szféra támogató lépései" – tette hozzá.

A Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökségnek is van egy Input nevű, 2,4 milliárdos keretösszegű programja az ország fejletlenebb régióira célozva, ennek célja három éven belül kétszáz infokommunikációs startup külföldre segítése. Itt is felmerül ugyanaz a probléma, mint a vidéki inkubátorprogramnál: erősen kétséges, hogy van-e, és területileg megfelelő helyen van-e ennyi IKT-startupunk.

Szőrmentén kapcsolódik a témához az elmúlt években több mint 100 milliárdból futó, innovatív kisvállalkozásokra célzott Jeremie-program, ami azonban egyrészt mérsékelt hatékonysággal osztotta a pénzt, másrészt korai stádiumú startupok közül kevesen tudtak mit kezdeni vele. Balogh Péter, a Baconsült startupokkal foglalkozó konzultációs központ egyik alapítója szerint a Jeremie a startupvilágnak leginkább abban segített, hogy behozta a köztudatba a témát, de egyébként nem volt hatékony.

Annyi pénzt öntöttek egyszerre a piacra, amennyi életképes ötlet még nem volt akkor, és pláne nem állt rendelkezésre elég szakember, aki már épített fel startupot.

Így a pénz jelentős része szükségszerűen kárba veszett, olyan cégekbe ment, amelyekből nem lett semmi, miközben számos előremutató projekt van, amelyet semmilyen módon nem támogat az állam. Ilyen például a BME-s Bacsa László és csapata által vezetett Demola innovációs labor, ahonnan már több ígéretes projekt – többek közt az egyik DLD-re kijutott startup – is elindult.

A Jeremie utáni világ egyik új szereplője egy 50 milliárdos állami alap lesz, amelybe 30 milliárd GINOP-os forrással száll be az EU és 20 milliárddal a Magyar Fejlesztési Bank. Ez már október végével felállhat Pálinkás József szerint, célja pedig az inkubátorokban kinevelt vállalkozások tőkéhez juttatása lesz. Mindezt összevéve jövőre valahol 50 és 60 milliárd között lesz az állami támogatás, amit ilyen-olyan fázisban levő startupokra szán a magyar állam.

De nem csak az államtól kell várni a megváltást

A magyar kormányzati támogatás önmagában eltörpül az Izraelben rendelkezésre álló tőkemennyiség mellett, de ez még nem feltétlen baj: jó esetben a pénz nagy része amúgy is a piaci befektetőktől jön.

Pályázatból még egyetlen startup sem ért el hosszú távú sikereket

- véli Turcsán Tamás Péter, aki szerint a megszokott pályázati rendszerek helyett új formákat kellene kipróbálni, jó esetben ilyen lehet az új inkubátorok hálózata. "Az elmúlt években voltak olyan pillanatok, amikor volt erős párbeszéd, egyeztetés és valamelyest eredmény is, de sajnos nem jutottunk a folyamat végéig az illetékes, startupok működését értő államtitkár, Cséfalvay Zoltán távozott a rendszerből", tette hozzá.

A pénz amúgy nem minden, sok induló vállalkozás már profi mentorálással is előre tudna jutni. A DLD magyar standjára kivitt egyik magyar startup, a Sybrillo képviselője, Nagy Ildikó is leginkább ezt hiányolta a magyar környezetből:

A mostani szakaszban üzleti mentorálásra és új kapcsolatokra lenne a legnagyobb szükségünk. Magyarországon nincs egy egységes rendszer, sok kis párhuzamos kezdeményezés fut egymás mellett, amelyek sehol nem találkoznak, így hamar elakad a kapcsolatépítés lehetősége.

Oké, de hol vannak Magyarországról a kockázati tőkealapok, a startup-hubok, az üzleti angyalok és a mentorok, akik nélkül nem jöhet létre életképes startup-ökoszisztéma? Itt már nagyobb az éhség, hazánk kifejezetten tőkehiányos, és még a profi befektetői kör is nagyon kicsi.

Nem csak pénzzel él a startup

Balogh Péter szerint itthon csak most kezd el kialakulni a startupoknak kedvező üzleti kultúra, a potenciális befektetők pedig még a tanulási folyamat elején vannak. A Basonsült, amelyet Balogh és társa, Mázi Mária egy évvel ezelőtt alapítottak, illetve a Power Angels nevű üzleti angyal-csapat, amelyben nyolc befektetőtársukkal vesznek részt, ennek az űrnek a betöltésére törekszik. A Baconsült és a Power Angels célja, hogy tíz éven belül legalább tíz, nagyjából ezer főt foglalkoztató cég nőjön fel befektetéseik segítségével a magyar piacon.

Balogh Péter az NNG, a sikeres magyar techstartupok egyikének alapítója, a cégből tavaly szállt ki – vagy ahogy a startupvilágban mondják, exitelt –, mivel már nem szeretett volna az időközben középvállalattá fejlődött cég napi ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Az exit után Mázival először hobbiszinten adtak tanácsokat kezdő startuposoknak, de hamar nyilvánvalóvá vált: akkora a hiány Magyarországon ebből a műfajból, hogy még az is kitesz egy főfoglalkozást, ha nagyon megszűrik, milyen ötleteket karolnak fel.

Így jött létre a Baconsült, amely egyszámjegyű részesedésért cserébe ad tanácsokat kiválasztott startupoknak. Jelenleg 12 induló céggel foglalkoznak, ezzel az idei évre be is telt a naptár, pedig jelentkezők lennének bőven – innen is látszik, mekkora szükség van olyan befektetőkre, akik szakmai tanácsokkal is segítik a fiatal vállalkozókat.

Baloghék szerint a magyar piacon most összesen 5-10 sikeresen exitelt cégalapító van, közülük is kevesen foglalkoznak a következő generáció kinevelésével. Balogh és Mázi abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem szorulnak rá gyorsan megtérülő befektetésekre, úgy tervezik, hogy nagyjából egy évtized múlva fognak pénzt látni a most támogatott startupokból.

Többek között ezért sem a befektetői oldal dominál a Baconsültben, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a mentorálásra, szakmai tanácsokra, amelyet a startup-kultúrában smart money-nak, okospénznek neveznek. Mert

egy startup az elején majdnem mindent rosszul csinál.

Ezért különböző területekről érkező szakértőkre van szüksége, akik megmondják, mikben és milyen sorrendben kell fejlődni.”

(A tel-avivi utazást Deutsche Telekom támogatta.)