127 ezer lesz a minimálbér, de jó! De jó tényleg?

Csak okosan szabad hozzányúlni

A minimálbér növelésének elsődleges célja természetesen az, hogy jobb életszínvonalat hozzon a legalacsonyabb jövedelműeknek, emellett a gazdaság egészére is gyakorolhat jótékony hatásokat a lakossági fogyasztás vagy a megtakarítások gyarapodásán keresztül. 

Ugyanakkor a képlet nem olyan egyszerű, hogy ha egy kormány növelni szeretné a jólétet, akkor csak feljebb kell tolnia a minimálbér szintjét: egy ilyen lépés előtt mérlegelni kell, hogy az adott nemzetgazdaságban mennyit bír el a munkaadói oldal, különben akár visszafelé is elsülhet az emelés. Konkrétan arról van szó, hogy ha hirtelen radikálisan megnő egy cégnél a bérköltség, az könnyen elbocsátásokhoz, a dolgozók egy részének feketén foglalkoztatásához, vagy a tervezett bővítések (munkaerő-felvétel vagy új beruházások) elmaradásához vezethet.

Hogy a negatív következmények ne múlják felül a pozitív hozadékokat, ahhoz a minimálbér-emelés mértékének megállapításakor figyelembe kell venni a munkáltatók tartalékait és álláspontját, és persze azt is, mennyire képesek a hatóságok betartatni egy országban a hatályos foglalkoztatási törvényeket. Nem véletlen, hogy a béremelések kérdésében a munkáltatók és a munkavállalók lobbiszervezeteivel folytatott érdekegyeztető tárgyalások után szoktak dönteni a kormányok. 

Nem mindenki szerint van rá szükség

A minimálbér szintje nem csak az országok gazdagságától, termelékenységétől függ, hanem bizonyos mértékben attól is, mik az uralkodó nézetek ezzel a politikai eszközzel kapcsolatban az adott helyen és mekkora a lobbiereje a munkavállalóknak. Hagyományosan magas a minimálbér az erős szakszervezeti kultúrával, dolgozói lobbicsoportokkal rendelkező országokban, mint például Németország vagy Franciaország, de ez alól is vannak kivételek. Svájcban, ahol ugyancsak kifejezetten erős a munkavállalói érdekérvényesítés, egyáltalán nincs általános minimálbér, az általános bérszint feltornászása helyett iparágakon belüli bértárgyalásokat folytatnak a dolgozói képviseletek. 

Elsőre talán furcsán hangzó módon több másik fejlett országban, például a híresen szociáldemokrata, nagy munkahelybiztonsággal rendelkező skandináv jóléti államokban sincs minimálbér. A svédek, norvégok és dánok a jövedelemgarancia előnyeinél erősebbnek érzik annak veszélyét, hogy a legalacsonyabb jövedelműeket egy ilyen mesterséges határ kiszorítaná a legális munkaerőpiacról. 

Az OECD legtöbb országában azért másként gondolkodnak, bár abban erőteljes eltérések mutatkoznak, mekkora jövedelmet garantálnak a kormányok a munkásoknak:

Az az ábrán is látszik, hogy Magyarország a sor hátsó felében tartózkodik. Ami azonban innen nem derül ki, hogy

A régióhoz képest lemaradtunk

A magyar minimálbér az utóbbi másfél évtizedben nagyjából leképezte az átlagbér szintjének mozgását alacsonyabb szinten, a legnagyobb különbség a világválság évében, 2008-ban volt, amikor csak 34,7 százaléka volt a legalacsonyabb garantált jövedelem a bruttó átlagbérnek. Az arány drasztikusan 2012-ben javult fel, az akkori emeléssel hirtelen 5 százalékkal javult a minimálbér helyzete az átlag magyar bérhez képest - jelenleg közel 43 százalékon áll. 

Régiós összehasonlítást nézve viszont azt látjuk, hogy az elmúlt években a környező országok elhúztak mellettünk emelés terén, csak a cseheknél növekszik lassabban a minimálbér, mint Magyarországon. Ennek alapján valóban indokoltnak látszik a tervezett 15 százalékos emelés, pláne mert a fokozódó munkaerőhiányban lassan már nem csak a nyugattal versenyzünk a dolgozókért, hanem a szomszédainkkal is, és alacsony bérekkel egyébként sem éri meg versenyezni.

De mit szólnak majd mindehhez a régóta járulékcsökkentésért rimánkodó magyar munkaadók, és végső soron ki fogja a béremelés árát megfizetni? 

Itthon inkább pozitív a mérleg

A múltbeli példák azt mutatják, hogy ha nem is túl drasztikus, de mérhető hatása van a foglalkoztatásra nézve a legális munkaerőpiacon a minimálbér megemelésének: valamelyest csökken az alkalmazásban állók száma. A legtöbb erről szóló tanulmány a 2000-2002-ig tartó időszakban véghezvitt emelést vizsgálta, mivel ennek mértéke volt arányaiban a legnagyobb. Míg 2000-ben csak 25 500 forint volt (mai áron 49 ezer forint) addig 2002-re elérte az 50 ezer forintot (mai áron 84 ezer forint).

Ez az emelés a gyakorlatban azzal járt, hogy

Vagyis a növelés valóban visszavetette némileg a minimálbéresek foglalkoztatási mutatóit.

Ugyanakkor ebben az időszakban a béremelkedés mértéke a foglalkoztatás csökkenésénél sokkal látványosabban érintette a minimálbéresekben bővelkedő vállalatokat: a kontrollcsoporthoz képest 21,4 százalékkal kerestek jobban a dolgozók. Vagyis a foglalkoztatás kismértékű csökkenését bőven ellensúlyozta a fizetések javulása a legalacsonyabb keresetűek közt. 

A munkaerőhiány miatt biztonságosabban emelhető

Ugyanakkor érdemes figyelembe venni a következmények kalkulálásakor, hogy a jelenlegi helyzet több szempontból különbözik az akkoritól, és a készülő emelés mértéke sem olyan radikális. Mivel munkaerőhiány van, a cégek jó eséllyel kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy elbocsássanak alkalmazottakat, hiába kell nekik többet fizetni.

Arra persze van esély, hogy egyesek átcsúsznak a legális munkaerőpiacról a fekete foglalkoztatásba, de ezt részben kompenzálhatja az, hogy a minimálbérre bejelentett, a fizetésük egy részét borítékban kapók közül többen átkerülhetnek a szürke piacról a fehérre.

Ráadásul a statisztikák azt mutatják, hogy az utóbbi években Magyarországon visszaesett az egy munkaórára vetített munkaerőköltség aránya a megtermelt értékhez képest, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a cégek átlagban tudnának többet adni a mostani a fizetéseknél (ebben persze van némi szórás ágazatonként). 

Főleg a fogyasztók fizetik meg

Hogy a munkáltatók nem roppannának bele az emelésbe, az már csak azért is valószínű, mert szintén a kétezres évek eleji tapasztalatok azt mutatják: akik valójában megfizetik ezt, azok a fogyasztók. Az adatok szerint a minimálbér növekedésének jobban kitett ágazatokban drágulás ment végbe, aminek következtében a cégek jobban növelték profitjukat, mint a kevésbé érintett társaik. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a teher nagy részét a cégek áttolták a vásárlóikra.

A vásárlók közé a magyar társadalom minden rétegéből jutott, mivel a sok embert minimálbéren foglalkoztató ágazatok közt ott van az élelmiszeripartól kezdve a bútorgyártáson át a vendéglátásig sok minden. A számok alapján azonban kijelenthető, hogy arányaiban a magasabb jövedelmű háztartásoknak kerül a legtöbbe a minimálbér-emelés, bár teljesen a szegényebbek sem menekülnek: az alapélelmiszerek drágulását ők is megérzik. 

Ezen a helyzeten segíthet a kormány egy okosan kitalált járulékcsökkentési lépéssel, amelyet már belengetett a Nemzetgazdasági Minisztérium, pénteken pedig a terv részleteit is közölte Varga Mihály. Négy éves távlatban 4+2+2+2 százalékos csökkentést akarnak végrehajtani, és azt is kikényszerítenék, hogy a csökkentéssel megspórolt pénz egy részét a cégek béremelésre fordítsák, amivel talán tompítható a minimálbér-emelés költségeinek teljes áthárítása a fogyasztókra.