Szexi egyetemista gazdag szeretőt keres

Én a királyommá tudlak tenni, ha te engem királynővé teszel. Mert a mosogatólány nem párja egy királynak. Add meg nekem mindazt, ami egy nőnek szükséges, és akkor én is mindent megadok, ami egy férfinak szükséges.

Ezt az - eredetileg egyébként Bagdy Emőkétől származó - idézetet egy rendhagyó online társkereső egyik felhasználójának profiljáról csórtam, és tulajdonképpen nem különbözik az átlag szexista bullshittől, amivel az emberek jelentős része teleírja a bemutatkozószekciót ezeken az oldalakon.

Egy dolog miatt azonban mégis őszintébb vagy legalábbis egyértelműbb a szokásosnál: a profilt a Puncs.hu-ról, egy kimondottan sugar daddyket sugar babykkel összekötő társkeresőn regisztrálták, ahol nem kérdés, ki mit vár el a másik féltől.

A sugar daddy és a sugar baby kifejezésekkel valószínűleg már sokan találkoztak. Értelmes magyar fordításuk nincs, de a jelenség már ősidők óta adott, és az elmúlt években a társkeresőbiznisz átalakulásával a lehetőség is meglett, hogy tömeges méreteket öltsön az idősebb, vagyonos férfiak és a fiatal, vonzó lányok egymásra találása. A párkapcsolatnak ez a formája egyesek szerint erkölcstelen és gyakorlatilag egyenlő a prostitúcióval, mások viszont csak kölcsönösen előnyös viszonyt látnak benne, amelyben a felek nem rejtik véka alá a dolog anyagi részét sem.

Külföldön már elterjedt műfaj, de Magyarországon csak most indult az első, kifejezetten „sugar-kapcsolatok” összehozására szolgáló oldal, és az érdeklődők gyors gyarapodásából ítélve a cég nagyon is létező piaci résre repült rá.

Elviszlek vitorlázni, cserébe megduglak

„A Puncs.hu kaput nyit arra a világra, amire mindannyian vágyunk.

Ki ne szeretne kellemes társasággal utazgatni, kikapcsolódni, kiállításokra, megnyitókra, gyertyafényes vacsorára járni, vitorláson kortyolni a kedvenc koktélját vagy éppen egy eldugott, ámde gyönyörű szállodában kipihenni a mindennapok fáradalmait?

– ezzel indul a Puncs.hu leírása, és hát bizony, végül is ki ne szeretné mindezt. Az oldal egyértelmű üzenetet közvetít: amennyiben nincs lehetőséged saját erőből elérni a luxust, viszont vonzó vagy és hamvas, akkor itt a lehetőség.

„Ez az oldal a boldogságról szól, amit keresünk. A boldogságot pedig olykor a szürke hétköznapok során nem találjuk, nem is találhatjuk meg. Kikhez szólunk? A szépségükkel és intelligenciájukkal tisztában lévő fiatal lányokhoz és fiúkhoz ugyanúgy, mint az elfoglalt, tehetős úriemberekhez, vagy hölgyekhez, akik megosztanák életük egy szeletét a másikkal, akit kölcsönösen boldoggá tudnak tenni.”

Az oldal saját blogot is üzemeltet, amelyen a sugar típusú kapcsolatokhoz hasznos tippekkel szolgáló bejegyzéseket találunk. Megtudhatjuk például, hogy hány éves korodig lehetsz sugar baby (akár negyveneseknek is lehet keresnivalójuk ebben a világban, csak legyenek magabiztosak és persze nőiesek), hogy milyen egy igazi sugar daddy élete (élvezheti olyan nők társaságát, akikben még „megvan az ifjúság tüze, a lelkesedés, az újdonságokra szomjazás”), vagy hogy miért jobb egy sugar-kapcsolat egy házasságnál (reálisabb elvárások, monogámián túlmutató szexuális kalandok, könnyű szakítás).

Sokallod a tandíjat? Legyél kitartott!

Az oldal sugar baby szempontból egyértelműen a diákokra céloz, amivel feltehetőleg nem lőnek nagyon mellé: azokban az országokban, ahol már bejáratott a műfaj, a felhasználók jókora részét teszik ki a felsőoktatásban tanuló, sugar daddyre vadászó lányok.

A legnagyobb, idén tízéves és többmilliós bázissal rendelkező ilyen oldal, a SeekingArrangement saját statisztikája szerint egyre elterjedtebbé válik a diákok közt ez a fajta párkapcsolat. 2010-ben még csak 79 ezer egyetemista felhasználójuk volt, ez 2016-ra 1,9 millióra nőtt világszerte. Az okok nyilvánvalók: a diákok egyre nagyobb része érzi úgy, hogy az alternatívájuk az elképesztő eladósodás a tanulmányaik alatt, ennek elkerülése érdekében pedig inkább hajlandók bevállalni egy sugar-kapcsolatot.

A legdurvábban az USA-ban nő a diákok eladósodottságának aránya és a hitelek összege, a jelenség olyan méreteket öltött, hogy már csak diákhitelválságként hivatkoznak rá a sajtóban. 2016-ban a diákok 70 százaléka adósságot halmozott fel a bachelor-diploma megszerzéséhez, az összes tartozást pedig nagyjából 1,3 billió dollárra becslik. Ezzel párhuzamosan a diplomák értéke is inflálódott némileg, a tanulók közül sokan úgy érzik, nem éri meg azon az áron részt venni a felsőoktatásban, hogy közben egy életre eladósítják magukat.

Magyarországon ennyire nem vészes a helyzet, de tény, hogy az elmúlt pár évben az egyetemre járás költségei jócskán megemelkedtek az ingyen hozzáférhető felsőoktatási helyek szűkülésével és az elszaladó albérletárakkal. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy Amerikában és itthon is megtalálják a piacukat a sugar-kapcsolatokat kínáló oldalak, amelyek kisebb erőfeszítésért (vagy szerencsésebb párosítás esetén akár egy tényleg jól működő kapcsolatért) cserébe ígérik a gondtalan élet lehetőségét.

A Puncs fő sugar baby célközönsége teljesen vállaltan diáklányokból áll, a kezdőoldalon legörgetve rögtön az alábbi kérdésekbe futunk bele, amelyekre rákattintva meggyőző szövegeket kapunk az arcunkba arról, hogy miért is éri meg jobban kitartottnak lenni, mint bármi más: 

Tehetős nőként nem túl vonzó lehetőség

A sugar daddys társkeresőkkel kapcsolatban értelemszerűen gyakran merülnek fel morális kifogások, jogosan fogalmazhatunk meg feminista szemléletű, vagy akár a hagyományos értékrendből kiinduló bírálatokat is a koncepcióval szemben. Ezekre a vádakra a szolgáltatások üzemeltetőinek mindig van a tarsolyában néhány ellenvetés, más kérdés, hogy ezek mennyire meggyőzőek.

Kézenfekvő felhozni például, hogy a sugar-kapcsolatok propagálása aktívan hozzájárul a hagyományos férfi-női szerepek megerősítésééhez, vagyis a nők anyagilag kiszolgáltatott helyzetben tartásához. Erre a csattanós válasz úgy hangzik, hogy nem csak férfiak lehetnek az anyagi biztonságot nyújtó, idősebb fél szerepében, ugyanúgy regisztrálhatnak fiatalokat kereső sugar mommyk is az oldalakon.

A Puncsnál valóban adott ez a lehetőség, de egyelőre meglehetősen kihasználatlan: kérdésünkre elárulták, hogy a felhasználók túlnyomó részét sugar daddyk és sugar babyk teszik ki, a fordított elrendezés pedig elenyésző. Ami nyilván nem független egyrészt az idősebb, független nők számától, másrészt attól a ténytől, hogy sokkal kevésbé vállalható idősebb nőként fiatalabb szeretővel mutatkozni, mint fordítva, tehát a gyakorlatban az oldalak mégiscsak erősen fenntartják a hagyományos nemi elrendezést. 

Ez egyébként abban is megnyilvánul, hogy a férfiak sokkal kezdeményezőbbnek tűnnek, mint a fiatal lányok. A cikk megírása előtt próbaképpen regisztráltunk két álprofilt: az egyiket egy sugar daddy, a másikat egy sugar baby nevében, és míg néhány nap elteltével a női profil postaládája már tíz fölötti érdeklődő levélnél járt, a férfiébe csupán egy kérés futott be a privát fotók megtekintéséért. 

Prostitúció vagy kölcsönösen előnyös kapcsolat?

A prostitúcióval való rokonítás vádjára szintén van válasza azoknak, akik ezekből a cégekből profitálnak. Elméletben ugyanis a sugar-kapcsolatoknak nem kötelező eleme a szex, lehetséges, hogy az idősebb fél pusztán szimpátiából támogatja a fiatalabbat. Arról értelemszerűen nem állnak rendelkezésre adatok, hogy az érdekkapcsolatok hány százaléka lehet szexmentes, de ha tippelnünk kéne, nem tennénk túl jelentősre az arányt – pláne, hogy a Puncs blogon közölt bejegyzések is jórészt a szabados, izgalmas szexuális életet emelik ki előnyként, illetve hogy a sugar babység legfontosabb kritériuma a vonzó külső.

A legerősebb érvek talán a harmadik jellemző kritika ellen állnak rendelkezésre. A sugar-kapcsolatokat sokan azért bírálják, mert kiábrándítóan materialisták, anyagias szempontokat hoznak be egy olyan viszonyba, aminek döntően a felek romantikus vonzalmán kellene alapulnia ideális esetben. Erre viszont azt lehet mondani, hogy a párkapcsolatokban amúgy is kiemelten fontos az anyagi oldal, attól, hogy ezt nyíltan kimondjuk, és „kölcsönösen előnyös viszonyra” törekszünk, még nem leszünk rosszabbak másoknál.

Utóbbi állítás terén Brandon Wade, aki a SeekingArrangement megalapításával a műfaj úttörőjévé vált, még messzebbre megy. Ő egész konkrétan azt állítja a CNN-re írt véleménycikkében, hogy

a szerelem egy szegények által kitalált fogalom,

és amúgy sem tart örökké, ezért kár túlmisztifikálni. Wade saját szempontjából nem a levegőbe beszél, a SeekingArrangementet úgy agyalta ki, hogy ő is egy volt a félénk informatikusok közül, akik nem találnak maguknak partnert, pénzük viszont van dögivel. Mivel látta, hogy nincs egyedül a problémájával, lefejlesztette a sugar-randioldalt, eszetlenül sikeres lett vele, aztán fogott magának egy jóval fiatalabb, csinos ukrán lányt. Tanya és Brandon Wade 2012 óta házasok, a magánéletükbe nem látunk bele, mindenesetre kifelé azt a képet sugározzák, hogy a kapcsolat mindkettejük legnagyobb megelégedésére szolgál. 

De a Wade-féle drasztikus állításoktól hátrább lépve is találhatunk érveket amellett, hogy a jól működő párkapcsolat inkább gazdasági egység, mint bármi más: az emberiség civilizált történelmének nagyobb részében két ember életének összekötése nem a vonzalomról, hanem a családok megélhetésének optimalizálásáról szólt. A romantikus, szexuális szerelem, mint a házasság alapja csak a huszadik században lett domináns (sőt, lelki, erkölcsi szempontból egyedül elfogadható) nyugaton. A sugar-kapcsolatok divatba jövésével úgy tűnik, a párkapcsolatok anyagi meghatározottsága, amit egyszer már kizártunk az ajtón, most visszamászik az ablakon, csak éppen a házasság helyett a szeretői viszony képében.

Ettől még persze nem túl szívderítő belegondolni, hogy az egyéneket gazdasági kényszerek viszik bele intim viszonyokba, és eközben minden bizonnyal egy csomó lelki sérülést szenvednek, ráadásul az áldozatokat hozó felek legnagyobb része továbbra is nő, de sok újdonság nincs a dologban.

Itthon is van rá igény

Megkérdeztük a Puncs.hu üzemeltetőit, mi a véleményük a felmerülő kritikákról, amire azt válaszolták: „A Puncs.hu nem kínál zsákbamacskát, csupán a piaci igénynek próbál megfelelni, ami úgy gondoljuk, hogy Magyarországon is létezik a társkeresés ezen formájára.

Szerintünk a pénz nem elegendő a szerelemhez, de biztosan megédesíti azt. Az oldalon olyan embereknek kínálunk ismerkedési lehetőséget, akik hisznek abban, hogy az anyagi háttér és az általa elérhető közös élmények megszépíthetik a kapcsolatukat.

A cég az igényeket minden bizonnyal jól mérte fel, ha hihetünk a saját magukról közölt adatoknak, akkor egy hónappal az indulásuk után már kétezer társkereső regisztrált az oldalra, és ha Magyarországon beindul az üzlet, 2017-ben nem zárják ki a külföldi terjeszkedés lehetőségét sem.

(Címlap és borítókép illusztráció: Bob Thomas/Popperfoto/Getty Images Hungary)