Kínzó kérdés: honnan volt pénze Balog Ádámnak az MKB-ra?

Az MKB tulajdonosi körének legfrissebb változása kapcsán minden hazai banki szakember ugyanazt kérdezi. Honnan volt Balog Ádámnak, az adótanácsadói, jegybanki, majd bankári háttérrel rendelkező, vagyis nyilván jó fizetéseket kapó, de milliárdos vagyon felhalmozására mégsem alkalmas életpályával bíró MKB vezérnek pénze arra, hogy közel 10 százalékot vegyen az általa vezetett bankban?

Úgy tudjuk, hogy nem volt ennyi pénze, és nem lett milliárdos. Szemerey Tamásnál van a kasszakulcs. Számoljunk csak!

Körülbelül egy éve zárult az MKB Bank eladási tranzakciója. A 37 milliárd forintos vételárat három befektető dobta össze (a Blue Robin Alap 45, a Metis Magántőkealap 45, a Pannónia Magánnyugdíjpénztár 10 százalékot vett), és az arányos vételárat ki is fizették.

Megbolygatták

Azóta sok változás történt. A Blue Robin 15 százalékot még az eredeti vételáron, 5,55 milliárd forintért eladott az MKB munkavállalói programjának (MRP). Ha értesüléseink helyesek, e szervezetben egyharmad a vezetők és kétharmad az alacsonyabb beosztásban dolgozók részesedése, és forrásaink a vezetői pakettnek a felére taksálják Balog Ádám vezérigazgató kitettségét.

Vagyis ő eddig is az MRP-szervezet révén 2,5 százalékot kontrollált. Annak részleteibe most ne menjünk bele, hogy a hitelből megvett és nem szétszedhető, hanem együtt mozgó részesedéssel milyen egyedi jogok járnak, de ha a részvények ára emelkedik majd, az biztos, hogy a munkavállalók is profitálnak.

A Blue Robinnál 30 százalék maradt. Ez a továbbiakban is így lesz, de a luxemburgi-szingapúri Blue Robin háza táján voltak változások. Ez az alap ugyanis egy olyan cég, a Graha Zrt. birtokában van, amely egy nagyon kedves, de erősen strómangyanús indiai bankár, Rakesh Kumar Aggarwal birtokában volt. Április 26-án ezt a céget, a Grahát vette meg a két magyar üzletember. A Graha kétharmadát Szemerey Tamás (az NHB Bank tulajdonosa, a jegybank elnökének unokatestvére), egyharmadát pedig Balog Ádám, az MKB vezérigazgatója.

Honnan volt a lóvé?

De honnan volt Balog Ádámnak 3,7 milliárd forint körüli összege, ha az eredeti értékesítési árból indulunk ki? Ennek igyekeztünk utánajárni.

Maga az érintett nem kívánt az Indexnek nyilatkozni, de úgy tudjuk, hogy valójában Rakesh Kumar Aggarwal nem is az eredeti áron, hanem szerény nyereséggel adta tovább a részesedését. Számoljunk így a 3,7 milliárd forint helyett 4 milliárd forinttal. A részleteket nem ismerjük, de azt hallottuk, hogy az adótanácsadók és pénzügyesek által kidolgozott struktúrában

Ha információink helyesek, ezt nem az NHB bank nyújtotta. Vagyis Szemrey Tamás szerzett pénzt és úgy állapodtak meg, hogy mivel Balog Ádámnak van a legnagyobb ráhatása a bank működésére, ha ő képes értéket növelni, gazdag lesz.

Egy bank értékelésénél a legfontosabb mutató a P/BV (price/book value), vagyis az, hogy a bank ára hányszorosa a könyv szerinti értéknek. Az MKB-dealnél a P/BV 0,35 volt, vagyis a bank a könyv szerinti érték egyharmadáért kelt el. A mostani tranzakcióban már magasabb áron cserélt gazdát a pakett. Tételezzük fel, hogy a megegyezés 0,4-0,5-ös P/BV értéken született. Innen indul a játék. Ha Balog Ádám ténykedése alatt a P/BV nő, akkor a növekedésben érdekelt lesz a vezérigazgató és valóban milliárdossá válik. Az 1-es értéknél ugyanis a ma 4-5 milliárdos pakett már 10 milliárdot ér.

Vagyis Balog ma nem tudna azonnal pénzhez jutni érdekeltsége eladásával, pénze majd csak abból lesz, ha az MKB értéke jelen pillanattól növekedik. Igaz, az is fontos, hogy mindez még provizórikus, az új, közvetett tulajdonosok még nincsenek jóváhagyva, bejegyezve.

Fenti információk után persze még mindig rengeteg kérdés marad? Miért gondolta úgy anno a szingapúri-indiai Rakesh Kumar Aggarwal, hogy egy szanálási folyamat alatt álló magyar bankba fektet? Ki adta az ötletet? És ki adott neki kölcsön? A Gránit Bankról tudjuk, hogy kölcsönzött, de nem az egész összegre, itt még lehetne érdekes elemeket feltárni.

Az adatigénylés

Ám, ha jól ismerjük a jelenlegi jogi helyzetet, sokkal akkor sem leszünk okosabbak, ha sikeres lesz a Magyar Narancs és a Transparency International adatigénylése. Ők ugyanis a jelenlegi UBO-kat (ultimate beneficial owner, vagyis végső haszonhúzókat) szeretnék megismerni, de a Blue Robinnál az adatigénylés végén csak Rakesh Kumar Aggarwalt kapnánk meg. A másik részvényesnél kiderülhetne viszont, hogy a Metis Magántőkealap mögött valóban Szijj László áll-e.

A struktúra ugyanis eltérő. A Metist Jaksa János, egy kecskeméti bankár képviseli, ám ő nem tulajdonos, csak az alapkezelő vezetője. A pénzt más tette a Metis mögé, vélhetően Szíjj. Rakesh Kumar Aggarwal azonban maga áll a tulajdonos mögött, még ha ő vélhetően éppen ugyanannyit kockáztat, mint Jaksa (semmit, vagy keveset), de azt mégsem tudjuk meg, hogy ki adott neki kölcsön.

Az MKB korábban jelezte, hogy a neki limiteket meghatározó külföldi bankoknak feltárta az UBO-kat. A bankok jól vizsgáztak titoktartásból, legalábbis nekünk nem sikerült megtudni, hogy ezekben a levelekben kik szerepeltek az MKB haszonhúzóiként a dokumentumban, de nagy összegben mernénk rá fogadni, hogy az indiai úr.

Hát, itt tartunk. RKA amúgy nem csak egy jelképes képviselő, hanem nemzetközi ügyeken tényleg dolgozik a bankban. Sokat van Budapesten és azért is szeret idejárni, mert az egyik testvére Bécsben él. Indiából nézve, az valóban csak a szomszéd falu. A kifogástalan eleganciájú és modorú üzletember állítólag tényleg nagyon gazdag ember. Mégis, ha tippelnünk kéne, ebből a szép vagyonból valójában semmit nem kockáztatott soha az MKB-dealben.

Hitelből

Izgalmas jogi kérdésnek tűnik az is, hogy lett-e olyan tulajdonosa az MKB Banknak, akinek van hiteleiaz MKB-tól. Ez állítólag nem is új keletű probléma az MKB-deal kapcsán. Forrásaink úgy tudják, hogy

Vannak limitek, bejelentési kötelezettségek, de a jogászok sokat dolgoztak az előkészítésen, vélhetően alaposan feltérképezték, hogy minden jogszabálynak megfeleljen Matolcsy unokatestvérének tranzakciója.

Végül azt nem tudjuk, hogy a Graha Zrt.-t Szemerey és Balog pontosan a korábbi hitelekkel együtt vették át, vagy át tudták strukturálni a finanszírozást. Azt hallottuk, hogy az alapvető struktúra megmaradt, de Szemerey kisebb ráncfelvarrásokat azért tudott eszközölni.

A sok technikai, jogi és pénzügyi kérdés mellett persze a lényeg az, hogy az MKB-nak nincsen erős, külföldi tulajdonosa, az új részvényesek biztosan élvezik a hatalom bizalmát, de

Amióta az Orbán-kormány meghirdette az 50 százalék feletti hazai tulajdont, egész sok minden változott már a bankrendszerben. Elment az amerikai GE, a német BLB, a francia Axa, az olasz Banco Popolare, a koreai Hanwha, a Takarékbank német tulajdonosa, illetve részlegesen az amerikai Citi is távozott.

A hazai vevők közül vásárolt maga az állam, az OTP, a MagnetBank, illetve egy rakás hazai takarékszövetkezet, sok-sok magánszemély. Banktulajdonos lett Szemerey Tamás, Balog Ádám, Vida József, vélhetően Szijj László és még sokan mások.

Jó ez nekünk? Vagy óriási kockázatot vállalunk? Az idő majd megadja a választ.