Pandora, Gabriella
-1 °C
4 °C

A cigarettagyártók háborút vívnak az afrikai bagósokért

000 DV792500
2017.07.19. 11:29

Azt gondolhatnánk, hogy a fejlődéssel bizonyos iparágak felett egyszerűen eljár az idő: tönkremennek a tejesemberek, bezárnak a szénbányák, eltűnnek a videotékák, a közepesen távoli jövőben pedig talán okafogyottá válnak az olajcégek, és ahogy egyre drágább lesz a cigi, az emberek pedig egyre többet foglalkoznak az egészségükkel, a dohánygyárak is lehúzzák a rolót.

Mert hát ugye már Magyarországon is egyre csak emelik a cigaretta árát, reklámozni dohányárut már szinte sehol nem lehet, a cigisdobozok tele vannak undorító leszáradt lábujjak és kilyukadt gégék képeivel, nemsokára pedig semmi más nem lesz látható az elrettentő vizuális elemeken kívül, mert az egész EU-ban jön az egységes csomagolás.

Ezek alapján kicsit még akár sajnálhatnánk a világ nagy dohányipari cégeit, még akkor is, ha egy olyan termék árusításából élnek, amely nagyjából hatmillió ember halálát okozza évente, és nem is valami mellékhatásként.

De mielőtt elmorzsolunk egy könnycseppet az egészséges életmód oltárán feláldozott dohányiparért, azért jobb, ha tudjuk:

a legnagyobb dohánycégeknek régen volt olyan jó évük, mint a tavalyi.

Az öt legnagyobb globális dohánygyártó cég (a British American Tobacco, a Philip Morris, az Imperial Tobacco, a Japan Tobacco és a Reynolds, amelyet épp most vásárol fel a BAT) 2016-ban együtt összesen 150 milliárd dolláros bevételt hozott össze azzal, hogy 2270 milliárd szál cigarettát adtak el az egész világon, vagyis annyit, hogy abból minden élő embernek jutna 300 szál. A BAT igazgatóságának elnöke például azt mondta a befektetőknek, hogy 2016-ban igazán kiváló éve volt a cégnek, amelynek profitja tavaly 4 százalékkal emelkedett. 

És a következő tíz évben csak egyre jobb évek várnak a dohánycégekre, ugyanis szinte kimeríthetetlen tartalékaik vannak dohányosokból az egyre bővülő népességű, lazább szabályozású és gyenge vagy korrupt kormányzattal bíró feltörekvő országokban.

A világ 1,1 milliárd dohányosának 80 százaléka már most is az alacsony és közepes jövedelmű országokban él,

ez az arány pedig valószínűleg még inkább el fog tolódni a fejlődő országok irányába. Már csak azt kell minden erővel megakadályoznia a dohányiparnak, hogy Afrika és Ázsia országaiban is bevezessék azokat a fránya szabályokat, amelyek miatt egyre kevesebben dohányoznak a fejlett nyugati országokban. Ebben pedig – örömmel jelentjük a dohányiparért aggódóknak – egyelőre jól haladnak a cégek, ahogy ez a Guardian legfrissebb oknyomozó riportjából kiderült.

Utolérik a haldokló Nyugatot 

Miközben Európában és Észak-Amerikában egyre kevesebben cigiznek, és az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO előrejelzése szerint a dohányosok aránya folyamatosan csökkenni fog a jövőben, a fejlődő országokban a trend éppen fordított. Míg Európában 2025-re várhatóan a népesség 23 százaléka fog csak dohányozni a 2010-es 29,6 százalék helyett (ezen belül Magyarországon 29-ről 20 százalékra csökken majd az arány), hét-nyolc év múlva az amerikaiaknak pedig már csak kicsit több mint 12 százaléka nyúl majd cigihez, Afrikában és Ázsiában még csak most indul be igazán a dohánybiznisz.

Kongóban és Kamerunban például hét éve még csak a lakosság kevesebb mint 14 százaléka dohányzott, 2025-re viszont már kis híján 50 százaléka fog. 

Ha nem is ennyire durván, de egész Afrikában növekedni fog a dohányosok száma, ahogy a Közel-Keleten is (Bahreinben például valószínűleg 60 százalék fog cigizni 2025-re a mostani 25 százalék helyett), és néhány ázsiai országban, például Indonéziában is.  A dohányipari multik ezért most nyálukat csorgatva figyelik ezeket az országokat, hiszen tudják, mennyi pénzt kereshetnek itt, ha számukra jól alakulnak a dolgok.

Pedig Afrika és a Közel-Kelet eddig a világ legkevésbé dohányzó régiójának számított, 2010-ben még itt haltak meg a világon a legkevesebben a dohányzásra visszavezethető betegségekben. Vagy, ahogy a dohányzás és a dohányipar ellen harcoló közegészségügyi szakemberek és aktivisták mondják: Afrika és a Közel-Kelet még nem esett áldozatul a dohányjárványnak. 

Hogy miért fog viszont itt is minden eddiginél jobban elterjedni a cigi, annak alapvetően három oka van:

  1. Ezeknek az országoknak egyre nagyobb a lakossága, különösen sok itt a gyerek és a fiatal.
  2. Ez a lakosság pedig már keres annyit, hogy káros szokásokat tudjon megfizetni, de annyit még nem, hogy eleget foglalkozzon a saját egészségével.
  3. És ezekben az országokban még nem annyira szabályozott a dohányipar, különösen a cigi reklámozása, mint a nyugati országokban.

Ezt pedig a dohányipar csúnyán ki is használja: egy 2015-ös tanulmány arra jutott, hogy

a fejlődő országok lakossága 81-szer annyi dohányhirdetésnek van kitéve, mint a fejlett országoké,

beleértve a tévé- és rádióhirdetéseket és a plakátokat is. Trafikokba is sokkal többször botlik az ember például afrikai országokban, mint Európában. A WHO tanulmánya szerint a szegényebb országokban két és félszer annyi helyen árulnak cigit, mint a gazdagabbakban.

Ami pedig kifejezetten aggasztja a közegészségügyi szakembereket, az az, hogy ezeknek a boltoknak a 64 százalékában szálanként is lehet cigarettát venni. Ez egyrészt ellentétes a WHO nemzetközi szabályaival és a legtöbb ország törvényeivel, másrészt nagyban hozzájárul ahhoz, hogy olyanok is rágyújtsanak, akiknek amúgy nem lenne pénzük egy egész dobozra, például gyerekek. Ráadásul a Guardian szerint sok afrikai trafikban egyenesen a csokik, cukorkák és üdítők között vannak a szálanként árult cigik.

A szegényebb fejlődő országok a fejlődés egy nagyon érdekes csapdájába estek, már ami a dohányzást illeti: annyira már fejlettek, hogy virágzó piacot nyújtsanak a globális dohányiparnak, annyira viszont még nem gazdagok és erősek, hogy ellen tudjanak állni a GDP-jüket megközelítő bevételű, iszonyatos jogi és politikai infrastruktúrával felszerelt cégeknek. Pedig a WHO szerint a dohányzás és a dohányipar inkább csak szegénységben tartja ezeket az országokat:

  • miközben a profit a cégekhez vándorol,
  • a dohányzók betegségeinek kezelése eszement összegeket emészt fel az egészségügyi költségvetésből;
  • a betegség és halál miatt munkaképes emberek esnek ki a gazdaságból, akik cigi helyett amúgy másra költve a pénzüket is pörgetnék a keresletet;
  • a dohánytermelés és cigarettagyártás pedig, bár foglalkoztatásban és GDP-ben hozzájárul sok fejlődő ország gazdaságához, nagy környezetszennyezéssel és erdőirtással jár.

Persze a fejlődő országok kormányai tennének a nyugatiakhoz hasonló lépéseket a dohányzás és a dohánymarketing korlátozására, viszont ebben ők sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a fejlettebb országok. Erre pedig most éppen a dohányipar Szent Grálja, Afrika a legrosszabb példa, ahogy azt a Guardian riportja mutatja. 

A dohányipar piszkos háborúja

A lap szerint a világ legnagyobb dohányipari cégei, a  BAT, a Philip Morris és az Imperial Tobbaco legalább nyolc afrikai ország kormányának írtak fenyegető leveleket, amelyekben követelik, hogy vonják vissza vagy meg se szavazzák a dohányforgalmazásra vonatkozó szabályozásokat. Ezekben a levelekben leginkább azt írják, hogy a különböző tervezett szabályozások (egységes, márkajelzést nem mutató csomagolás, nagy egészségügyi figyelmeztetés, elrettentő képek, emelt adók) 

  • nemzetközi szerződésekbe ütköznek;
  • vagy akár egyenesen alkotmányellenesek;
  • óriási csapást mérnének az adott ország gazdaságára, a kereskedelmi forgalomra és a foglalkoztatásra, ami persze leginkább a szegényeket érintené;
  • a tervezett intézkedések pedig amúgy sem használnak semmit a dohányzás visszaszorításában.

Ezek közül leginkább az első pont az, ami igazán fenyegető, ez ugyanis nemcsak üres fenyegetés, a dohánycégek már pereltek be országokat arra hivatkozva, hogy a tervezett szabályozásokkal az adott ország megszeg valamilyen nemzetközi kereskedelmi egyezményt.

A Philip Morris például 2010-ben 25 millió dollár kártérítést követelt Uruguay kormányától arra hivatkozva, hogy a cigisdobozra tett nagy elrettentő képek korlátozzák a céget a szellemi tulajdona használatában és a profitszerzésben, Ausztrália kormányát pedig a 2011-ben bevezetett egységes csomagolás miatt perelte be a cég.

Bár a Philip Morris mindkét jogi eljárást elvesztette, egy per akkora anyagi kockázatot jelent az államok némelyikének, hogy Paraguay és Costa Rica például inkább elállt attól, hogy hasonló szabályozásokat vezessen be, mert úgy döntöttek, hogy nem engedhetnek meg maguknak egy ilyen procedúrát. Éppen ezért a WHO szerint

a legtöbb fejlődő ország egyszerűen fél lépni a dohányiparral szemben.

Nemrég az is kiderült, hogy a dohányzást visszafogó szabályozások kikezdésére már bevett gyakorlatai vannak a dohánycégeknek. A Marlboro cigiről híres Philip Morris például Powerpoint-prezentációkban szedte össze a legjobb gyakorlatokat arról, hogyan kell az országokat eltéríteni attól, hogy betartsák a WHO nemzetközi dohányszabályozási egyezményét, amelyet amúgy 168 országgal együtt Magyarország is aláírt. Összeszedték például, hogy

  • mire hivatkozva kell megtámadni a bíróságon és a médiában a szabályozást;
  • hogyan érdemes arra törekedni, hogy az adott ország pénzügyminiszterei és ne az egészségügyi tárca foglalkozzon a dohányadóval, merthogy előbbieket jobban meg lehet győzni gazdasági érvekkel;
  • és hogy meg kell akadályozni, hogy egy régióba tartozó országok össze akarják hangolni a dohánytermékekre vonatkozó adószabályozásukat. 

A dohánycégek leveleit megkapó afrikai kormányok

most éppen a kenyai legfelsőbb bíróság döntését figyelik árgus szemmel,

ami nagyban befolyásolja majd, hogy miképpen reagálnak a dohányipar fenyegetéseire. Kenya nemrég egy átfogó dohányipari szabályozást akart bevezetni, amely 2 százalékkal emelné a cigaretta adóját, és növelné a cigisdobozon lévő figyelmeztető szöveg méretét.

Ezt a csomagot még februárban megtámadta a bíróságon a kenyai dohánypiac 70 százalékát lefedő British American Tobacco, amelyben most (miután első és másodfokon vesztett a cég) a legfelsőbb bíróság döntését várják. A Guardian által megszerzett bírósági anyag szerint a BAT azt követeli a bíróságtól, hogy a szabályozási csomagot úgy, ahogy van, helyezze hatályon kívül, ugyanis az abban foglalt szabályozások jogtalanok, a csomagolásra vonatkozó részek ellentmondanak  nemzetközi kereskedelmi szerződéseknek, a 2 százalékos adóemelés pedig elfogadhatatlan, és komoly negatív hatással lesz a nemzetközi befektetésekre és a foglalkoztatásra.

Az ügyben csak az augusztus 8-i kenyai választások után születik majd döntés, de ha a mostani kormány elveszti a választást, akkor nagyjából mindegy, hogyan dönt a bíróság, a BAT ugyanis állítólag már kellőképpen lefizette az ellenzéket ahhoz, hogy egy esetleges új kormány ne akarjon pont a cigaretta adójával vacakolni. A BAT persze tagadja, hogy bárkit korrumpáltak volna, mint ahogy azt is, hogy bármilyen szabályozást ellenezne, de úgy látják, hogy bizonyos esetekben nincs más lehetőségük, mint perelni.

Kérdés persze, hogy ezek a taktikák működni fognak-e Kenyában, ha ugyanis ott sikerül meghiúsítaniuk a dohányszabályozást, akkor elképzelhető, hogy Kongó, Burkina Faso, Etiópia és még egy rakás afrikai ország inkább bele se kezd a dohányiparral szembeni hadakozásba. Ha nem, akkor már az isten sem menti meg a dohánycégeket attól, hogy degeszre keressék magukat az ebbe nagy számban belehaló afrikai dohányzókon.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?