Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Furcsán épül a nemzeti tőkésosztály

1. rész - Érthetetlenül sok a felesleges tranzakciós költség

meszaros lorinc1
2017.08.01. 07:16
Mészáros Lőrincék világában szinte naponta bejelentenek valamilyen tranzakciót. Sokszor ugyanazt a céget passzolgatják, adják-veszik a különböző érdekeltségek, miközben a világ pénzét kifizetik jogászoknak, tranzakciós szakembereknek. Hogy miért, arra összeszedtünk néhány lehetséges magyarázatot.

Sok különlegessége van annak, ahogy a harmadik Orbán-kormány alatt egy új hazai tőkésosztály épül. Ez az „új hazai tőkésosztály” kitétel ugyan nagy részben egyetlen vállalkozót takar, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármestert, de azért ennyire ne egyszerűsítsük le ezt az írást, vannak természetesen más kedvezményezettjei is ennek a világnak.

Az ismert és leegyszerűsített képlet szerint Mészáros Lőrinc lett az „új Simicska Lajos”, 

vagyis a Fidesz erősen központosított felépítményének az első számú gazdasági potentátja. Ez a kép azonban azért leegyszerűsítő, mert ebben az integrált rendszerben nem egyszerűen személycsere történt, hanem a működési mechanizmusokban is sok az új elem.

Új módszerek jelentek meg

Sorozatunkban több ilyen jellemzőt szeretnénk bemutatni.

  • Miért van annyi bejelentés, miért kell annyi tranzakció?
  • Mi az a magántőkealap?
  • Miért használ ez a világ újabban annyi bankhitelt?
  • Mi az a co-investment?

Ilyen és hasonló kérdéseket lehetne számba venni, ahhoz, hogy megértsük ezt az új rendszert.

Kezdjük azzal az érthetetlen, de mindenképpen egyedi jellemzővel, amely a rengeteg tranzakciós költségben, a tanácsadók és a jogászok agyonfizetésében, felesleges és átmeneti jogi és céges konstrukciók kialakításában testesül meg. Először is lássunk pár példát, hogy mire gondolunk!

Takarékinfo

Kezdjük a példákat a takarékok világával! Itt aztán tényleg teljes tranzakciós őrület zajlik. A takarékok egymásba olvadnak, majd megint csak egymásba olvadnak, a rendszer nagykutyái, vagyis a Takarékbank és az FHB bankjai is össze-vissza vásárolgatják egymást.

De még a legfontosabb beszállítók is állandóan gazdát cserélnek, áttételekkel mozognak. Mintapéldánk a Takarékinfo (korábban Dom-P) Zrt. elnevezésű, fontos informatikai beszállító cég lehet. A takarékok világában informatikai megoldásokat szállító cég 5 milliárd forintos forgalommal és 160 emberrel bír.

Ez a társaság a korábbi Spéder Zoltán-féle érdekeltségi körből egy kis időre már Mészáros Lőrinc egyik bizalmasához, Csík Zoltánhoz (Easy Holding) került. Utána meghatározó tulajdont szerzett benne az AB Banksoft Plus nevű cég. De itt sem melegedhetett meg igazán a társaság, mert végül a Mészáros Lőrinchez kötődő tőzsdei Opimus Nyrt. és a szintén ehhez a világhoz kapcsolódó, korábban szekszárdi fideszesek birtokolta Status Capital Kockázati Tőkealap-kezelő szállt be, egy olyan cég, amelyben pár nappal korábban Mészáros Lőrinc Opimus-érdekeltsége szintén tulajdont szerzett.

Tudja követni? Nem? Lehet, hogy éppen ez a cél? Miért nem lehetett rögtön Mészárosnak adni a céget?

NC Consulting

Anélkül, hogy a Takarékinfo-deal részleteit és valódi mozgatórúgóit ismernénk, érdemes egy kicsit elmerengeni egy tanácsadó cégen! Így hívják: NC Consulting Kft.

A Németvölgyi út 97-ben bejegyzett cég a honlapja szerint egykori Kossuth Holdingos felszámolók tulajdona. Nagyon okos emberekről van szó. Magyari József, Hetzmann Béla, Takács Zoltán, Váradi Zoltán. A négy tulajdonosnak szinte teljesen azonos a cv-je, a legtöbben ugyanazoknál a cégeknél töltöttek, illetve töltenek be tisztségeket, ilyen az említett Kossuth Holding, de ilyen volt a Szentgál és Vidéke Takarék, majd a B3 Takarék, illetve az Euro-Faktor.

A takarékok világának fő emberét úgy hívják, hogy Vida József, ha megnézzük az életrajzát, ő is éppen a Szentgál és Vidéke, majd a B3 Takarék élén dolgozott. Vida József bizalmi emberei az NC Consultingosok? Vagy az NC Consultingosok előretolt helyőrsége Vida József? Nem tudjuk.

De az érdekes, hogy amióta Vida József a szövetkezeti világ fő embere és rengeteg a tranzakció, az NC Consulting árbevétele megemelkedett. 2012-2014 között minden évben 210-270 millió forint közötti árbevételt ért el a társaság. 2015-ben azonban már 1,115 milliárd forintot, és tavaly is 701 millió forintot.

Nem lennék meglepve, ha a takarékok tranzakciós őrülete során az NC is kapna tanácsadói megbízást, de ezt nem tudjuk. Az egész NC Consulting azonban biztosan érdekes. A Mészárosék által most megszerzett Takarékinfonak nemrégiben új első embere lett, Ihász Zsolt. Talán már nem is meglepő, hogy a Takarékinfo új vezetője is éppen az NC Consultingtól érkezett. Ihász amúgy állítólag jó szakember banki háttérrel, forrásaink szerint még az NC nagy öregjeinél is képzettebb a pénzügyekben.

Mészáros Lőrinc és a szövetkezetek 

Különös szerencséje van Mészáros Lőrincnek a takarékszövetkezeti szektorral. A sok kis szövetkezet vért izzad a létéért, minden fillérért megküzd, de közben sokat kell költeniük például a nagy egységes informatikára. Működésükben, pénzügyeikben sem önállóak, nem dönthetik el azt, hogy miképpen fialtatják megtakarításaikat, azt nagy részben a központi bank, a Takarékbank határozza meg. Mészáros Lőrinc a ló szerencsés oldalára került, az informatikai megvalósító cég ugyanis immár részben az övé és a központi bank, vagyis a Takarékbank is nemrégiben éppen az ő érdekeltségébe fektetett. A Takarékbank ugyanis úgy döntött, hogy valamiért vásárol 2 százalékot a Konzum Nyrt. nevű tőzsdei cégben (az eladó a Konzum PE Magántőkealap volt). A bank igazgatósága biztosan jól meggondolta, hogy miképpen hasznosítsa a szövetkezetek fillérjeiből összeállt szabad forrásait. Mindenesetre július 12-én bejelentette, hogy vásárolt 2 százalékot a Konzumban. Nem tudjuk, hogy mennyiért, de az érdekes, hogy a tőzsdei záróárak alapján a Konzum előtte, utána jóval lejjebb volt, július 12-én 2810. Tíz nappal előtte 979 forint volt, tíz nappal később pedig 1800 forint.

Tranzakciós őrület: MKB

Az MKB Bank privatizációja során nem azt jelentették be először, hogy Orbán Viktor és Matolcsy György környezete viszi el a bankot, hanem előbb azt, hogy a szingapúri Blue Robin és a titokzatos Metis Magántőkealap lesznek a tulajdonosok. Aztán szép lassan Rakesh Kumar Aggarwal úrtól, az indiai-szingapúri átmeneti tulajdonostól Szemerey Tamás, Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére és Balog Ádám MKB-vezérigazgató tulajdonába jutott a Blue Robin, a másik tulajdonost, a Metist pedig egy idő után már nem Jaksa János kecskeméti bankár, hanem Mészáros Lőrinc és Jászai Gellért alapkezelője kezelte.

Miért?

Ez volt tehát a nagy tranzakciós őrületre a mintapéldánk, de nézzük meg a kérdést általánosabban, mi történik, mi az oka ennek a lépcsőzetességnek, ennek a döcögésnek, ennek a mértéktelen költekezésnek? Miért bonyolítják ennyire az életüket? Úgysincs következménye, minek ilyen nehézkesen haladni?

Beszélgető-partnereink több magyarázatot is felsorolnak, ilyen lehet:

  1. a mindig is jogászok vezette Fidesz-világ imádja az ügyek jogi, formai megközelítését,
  2. az ebben a világban jól helyezkedő jogászok és tanácsadók agyonköltségelik a kiszemelt oligarchákat, vagy fordítva, bizonyos közreműködőket így lehet jutalmazni,
  3. a látszat, az óvatosság, vagyis az a furcsa hit, hogy amennyiben A pontból B-be lassabban jutunk el, akkor annak kevésbé lesz társadalmi visszhangja.
  4. a tanácstalanság, nincsenek határozott utasítások és azért még mindig van egyfajta félelem a jogkövetkezményektől.

1. Jogi megközelítés

Az első magyarázat szerint zajlik egy harácsolás, vagyis a nemzeti vagyon egy pár nagytőkés kezébe jut a fenti tranzakció-sorozatok kapcsán. Eközben a jogászok elhitetik azt, hogy amennyiben papíron rendben van minden, akkor soha, senki nem tudja ezeket a tranzakció-sorozatokat morálisan, vagy büntetőjogilag számon kérni.

Már 2010 és 2014 között is más lett az állam megfejésének a logikája, mint a megelőző baloldali időszakban. A szoci éra közbeszerzéseinek zacskóit, visszacsorgatásait, az egymás ellen acsarkodó egyenlően erős emberek világát, felváltotta a state capture, a rabul ejtett állam logikája. Ebben minden rendben van, minden legális, minden megjelenik a Magyar Közlönyben.

Szépen kihirdetnek egy szakmailag látszólag megalapozott, de valójában túlárazott közbeszerzést, a győztes neve megjelenik a hivatalos értesítőkben. A munkát el is végzi a győztes, vagy sokszor az általa felvett alvállalkozók. A cégregiszterben transzparensen megjelenhet a sikeres cég nyeresége és a tulajdonosok adózott legális jövedelemként kivehetik az osztalékot.

A jogászok a törvényben, a formában hisznek. Márpedig a Fidesz alapítói jogászok, ők is az írásban hisznek. Minden szépen be van jelentve, minden ki van hirdetve, korrupciót senki nem vizsgál.

2. Szivatás, költségelés

A következő, az előző pontot egyáltalán nem kizáró értelmezés szerint a NER-t szétszívatják a jogászok és a tranzakciós szakemberek, vagy esetleg a NER szándékosan, az iszonyatos és tök felesleges költségekkel jutalmaz háttérembereket. Soha nem élt ilyen remekül ez az üzletág, állandó tranzakciók, szerződések, struktúrák.

Az MKB eladásánál elképesztő tanácsadói díjakat fizettek, például a jó nevű JP Morgannek. Pedig valójában mindvégig lehetett tudni, hogy a legjobb nemzetközi tranzakciós ház csak díszlet, ahhoz biztosan nem kellett volna drága tanácsadó, hogy egy év múlva a következő neveket lássuk az MKB tulajdonosi struktúrájában: MKB-s munkavállalók, Szemerey Tamás, Balog Ádám, illetve a Mészáros Lőrincék kezelte tisztán magyar tőkét tartalmazó Metis Magántőkealap és a Pannónia Pénztár.

De ha majd esetleg a Mátrai Erőművet Mészáros Lőrincék a szlovák-cseh EPH csoporttal együtt veszik meg, az eklatáns példája lehet annak, ahogy a dörzsölt brókerek, angolszász iskolákban edzett tranzakciós szakemberek megtalálják kedvenc partnertípusukat, a rejtőzködő, de nagy politikai hátszéllel és vastag pénztárcával rendelkező finanszírozót. Soha semmin nem keresnek olyan jól az ilyen pénzügyesek, mint az ilyen tranzakciókon. Most zajlik a tranzakciós világ nagy dőzsölése.

3. A látszat

Az sem kizárható, hogy a NER-nek még mindig van egy érdekes szemérmessége, vagy álszemérmessége. Miközben a jól értesültek pontosan tudják egyes tranzakciók valódi célját és hátterét, hogy hova tart a portéka, de az aktorok mégis sok tranzakciós költséget vállalnak valamilyen fokozatosságért, valamilyen látszatért.

Mikor jutsz el A pontból, B pontba, ha mindig csak az út hátralevő részének a felét teszed meg? A gyakorlatias válasz az, hogy soha, a matematikai pedig az, hogy csak a végtelenben. Ha a Mediaworksnek Orbán Viktor felé kell közelednie, de mindig csak fele olyan közel kerül, mint annak előtte, akkor soha nem lesz Orbán Viktoré a kiadó, vagy legfeljebb valahol a végtelenben.

Jobb a látszat. Többet kérhet az eladó, ha tudja, hogy milyen komoly a szándék, jobban zúgolódhat a közvélemény, ha nyílt a tranzakció. Érdekes, hogy még az előbbiekhez képest jóval kisebb tranzakciót jelentő Figyelő-tranzakciónál is volt egy furcsa, közbeiktatott áttétel. Előbb Ducsai Ákos Investender nevű cége vette meg a felszámolásból az újságot és csak pár nappal később került az át Schmidt Mária családtagjaihoz, vagyis a K4A Kft-hez.

Tranzakciós őrület: Mediaworks

A médiapiac elkezdte pletykálni, hogy Orbán Viktor szívesen látná a közvetlen közelében kedvenc lapját, a Nemzeti Sportot. Aztán amikor a lapot birtokló Mediaworks váratlanul bezárja a Népszabadságot és felerősödne a pletyka, hogy ez már a nagy tulajdonosváltás miatt történik, akkor mindenki cáfol. Pár nappal később mégis felbukkan a pletykákban nevesített Opimus Press, de az érintettek még mindig cáfolják, hogy a cégnek bármi köze lenne Mészáros Lőrinchez. Végül Mészáros Lőrinc és kedves családtagjai a nevükre veszik a vállalkozást. Vicces fokozatosság, könnyen változik az élet.

4. Tanácstalanság

Végül néha tapasztalható a sok tranzakció körül egyfajta tehetetlenség is. A felek sokszor nincsenek tisztában a feladattal. Többen bejelentkeznének végrehajtónak, hiszen minden feladathoz jövedelemszerzési lehetőség is járul.

Végső soron egyetlen erős szavú ember van a rendszerben, a miniszterelnök, de azt senki nem várhatja el, hogy gazdasági részletkérdésekben is ő adjon utasításokat. Ameddig ezt a feladatot Simicska Lajos irányította, addig a hatalmasságok, miniszterek beültek a Radóc utcában a váróba és vártak.

A mostaniak azonban sokszor egyáltalán nincsenek tisztában a pontos feladattal, az erőviszonyokkal, és hibázni nem akarnak. Jellemzően nem attól félnek, hogy valamilyen üzlet majd törvénytelen lesz, szabálytalan, a felügyelet, vagy az ügyészség lecsap, hanem attól, hogy a láthatatlan erő, a NER irányítóinak akaratából félreértenek valamit.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)