Mélypontra kerültünk a tehetséggondozásban

Kijött a világ egyik legjobb üzleti iskolájától, az INSEAD-tól a tehetséggondozásról szóló komplex, éves rangsoruk, amit 2013 óta állítanak össze. Ez pedig nagyon rossz hírt hozott: 119 országból már csak az 52. helyre vagyunk jók az okos emberek tartós idevonzásában és megtartásában.

Nehezen állhatnánk rosszabbul

Tavaly még a 41.-ek voltunk, ami szintén nem túl erős pozíció, de a mostani visszaesés jelenti, hogy a magas jövedelmű országok közül mi lettünk hátulról a harmadikok. Abszolút értékben pedig olyan szegény országok állnak előttünk, mint Jordánia és Kazahsztán, míg olyanok követnek, mint Oroszország és a Fülöp-szigetek

Különösen rossz mutatóink voltak a hazai verseny erősségénél, a kormányzat és az üzleti szféra kapcsolatainál. De még rosszabbul mértek minket abban, hogy más országokhoz képest az elérhető technológiát mennyire használjuk ki. Elég rosszul állunk az élethosszig tartó tanulásban is, okos nőként biztosan iszonyú nehéz nálunk értelmesen dolgozni. Ezenkívül kiugróan kevéssé tudjuk megtartani a tehetséges munkavállalókat. 

A lista összes országa közül viszont nálunk a legkönnyebb megszabadulni a dolgozóktól, nem kell egyeztetni a harmadik féllel vagy sokat fizetni a kirúgottaknak. Emellett őrült bőkezű az országhoz képest a nyugdíjrendszerünk, az egy főre jutó orvosok száma is igen magas még mindig, és rengeteg ember kap középfokú végzettséget igazoló papírt. Ehhez képest képzett munkaerőt alig találni idehaza.

A gyenge helyezésünknél is kicsit rosszabbak vagyunk egyébként például a bevándorlók elfogadásában, de csak 63.-ak. Összességében nem álltunk rá a teljes idegenellenességre a felszínen iszonyatosan régóta tartó hasonló kampányunkkal együtt se.

Az élen Svájc és Szingapúr áll a teljes listában. Budapest egyébként nem szerepelt annyira rosszul, a városok hasonló indexében 41. lett Hannover és Zaragoza között. 

Módszertan

Ez a rangsor egy összetett index, ami önmagában más versenyképességi indexhez hasonlóan nem igazán értelmezhető. Viszont a trendek és a súlyosan elmaradt területek elég világosan bemutatják, hogy hol állunk különösen jól vagy rosszul a versenytárs országokhoz képest. 

Az egész egyébként több részből áll össze, azt próbálják számba venni, hogy mennyire jól tudják egyes országok

• kinevelni,
• odacsábítani,
• foglalkoztatni
• és minél teljesebben kihasználni a tehetséges emberek tudását.

Ehhez nem csak az állam által könnyen módosítható tényezőket néznek, mint az oktatási rendszert leíró mutatók vagy munkaerőpiac rugalmasságához kapcsolódó adatok.

Hanem például az üzleti környezet is, hogy mondjuk mennyire könnyű vállalkozást működtetni, vagy hogy mi alapján hoznak döntéseket az adott ország vállalatvezetői. Azt is hozzá kell tenni, hogy rengeteg egyéb felmérés eredményét használták fel, az adatok döntő többsége nem saját forrásból származik.

Itt töltheti le angolul az egész anyagot. A könyv végén magyarázzák meg a változókat, ha valamit részletesebben szeretne megnézni.