Kiszúrta az OLAF szemét Tiborcz cégének csalásgyanúja

2018.02.07. 11:34

Piszok nagy csalások és szervezett bűnözés gyanújára figyelmeztette az Elios közbeszerzései miatt Magyarországot az uniós pénzek elcsalása elleni független hivatal, az OLAF. Nálunk indul is eljárás, mint ahogy mindig, csak jellemzően a mi ügyészségünk sose talál semmi érdekeset végül a nagy értékű korrupciógyanús ügyekben, az egész hátterének például itt olvashat utána.

A kormány a négyes metróéval ellentétben itt teljesen megtagadta az OLAF-jelentés nyilvánosságra hozatalát, a 24.hu viszont azt állítja, hogy megszerezte, és részleteket is közöltek belőle. Ez alapján nem túl okos, de stabilan

szervezett csalási folyamatokat épített ki Tiborcz korábbi cége 

a szintén az állam lehúzására játszó állami szereplőkkel. 

Például csak ők vagy konzorciumuk indulhatott

Pontosabban 35 közbeszerzést vizsgáltak, mindegyiknél arra jutottak , hogy felmerül a visszaélés gyanúja, de az esetek felében, 17 pályázatnál szervezett csalási mechanizmus nyomait találták meg.

Ezek azért elég egyértelműek lehettek, tekintve, hogy a megjelölt – egyébként 2012-es – pályázatokon csak az Elios tudott indulni. A hasonló közvilágítási projekteknél azt szokták megadni, hogy milyen világításra, milyen lámpákra és abból mennyire van szükség. Ezeknél viszont jellemzően megköveteltek speciális, LED-fényforrásos kiépítési referenciát is, amivel a lap szerint  csak a Elios rendelkezhetett, még a legelső hódmezővásárhelyi közbeszerzési győzelmük folytán. 

Emellett 17 pályázatnál az egyébként sokszor használt „belső megtérülési ráta" nevű mutató kiszámolásával kellett bizonyítani, hogy az egyébként is inkább drága LED-fényforrás majd megtérül a városnak. Ezt 50 ezer világított órával, 15 évre kellett volna kiszámolni, ennyi volt a lámpák élettartama. Csak a képletben használt 50 ezer világított órát minden pályázatban átírták százezerre az utolsó lehetséges módosításkor, teljesen hasból, hiába nem bírnak közel sem ennyit ezek a fényforrások.

Papíron így megfelelt a pályázat az elvárt alacsonyra kiszámolt energiaáraknak, de a lehető legtöbb munkaköltséget számolták fel érte. Az Elios egyik említett pályázatnál sem felelt volna meg az elvárt megtérülésnek, ha nem alkalmazzák ezt a nem túl rafinált csalási megoldást, jelzi a jelentésre hivatkozva a lap.

200 ezret nem írhattak, mert százezer óra volt felső határa annak, amit a magyar szabályozás még engedélyezett. A lámpákat adó, belga–magyar tulajdonú Tungsram-Schréder 2012-es katalógusa, szintén jóval alacsonyabb, 60 ezer és 80 ezer óra közötti élettartamszámokról ír.

Az OLAF-nak ezért furcsa, hogy a pályázatokat nem a kiíró piaci igényeire alapozva írták meg, hanem mintha az lett volna az fontosabb igény, hogy

a lehető legtöbbet fizethessen Tiborczéknak az adott önkormányzat.

Drága volt az Elios, gyorsan bemutathatta, hogy „más” még drágább

Aztán a saját ajánlatukhoz képest szereztek be egyéb elvileg független, indikatív árajánlatokat, amiket a magas áraikat igazolták volna különböző egyéb piaci árajánlatokkal. Ezeknél egy kivételével mindig annyi történt, hogy a második és harmadik legjobbnak bemutatott ajánlat minden egyes esetben pontosan 5 és 7 százalékkal lett magasabbra árazva, függetlenül a költségektől és a lámpák árától. A kivétel Balatonfüred volt, ahol 12 és 21 százalékkal árazták túl a az Eliost magas árait alátámasztó indikatív ajánlatokat. 

Az OLAF azt gyanítja, hogy az értelmi szerzők nem maguk az érintett önkormányzatok voltak, ők ezt lehetőséget átadták a közbeszerzési tanácsadóknak. Ez azért kellemetlen, mert a Tiborcz samesza, a sokáig viccesen titkolt Hamar Endre tanácsadó cége, a Sistrade Kft. közösen írta meg a beadott Excel-táblákat az Elios Innovatív munkatársával, bizonyos Mancz Ivett-tel.

Hamar Endrének ráadásul befolyása volt a kiírások feltételeinek módosítására, miközben a győztes cégben, az Eliosban még nyíltan tulajdonrésze is volt. Az Elios és a Tungsram-Schréder közti kapcsolat is szokatlan lehet, utóbbi gyakran féláron adta a lámpákat az Eliosnak a többi céghez képest valamiért, írja a lap.