Béla
12 °C
27 °C

Nagyon nagyra nőhet Mészáros birodalma

text
2018.03.01. 10:36
A Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett tőzsdei cégek részvényei az elmúlt évben szárnyaltak, maguk a vállalatcsoportok is egyre méretesebbre duzzadnak, és hamarosan további bejelentések várhatóak. Felnőhet-e a birodalom a Mol, OTP, Richter és MTelekom mellé a budapesti tőzsdén?

Attól, mert valami nagy, még nem feltétlenül szerez örömet, tartja a mondás. A Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterhez köthető tőzsdei cégek az elmúlt évben azonban nemcsak nagyon nagyra nőttek, de méretes árfolyam-emelkedésükkel sok örömet is okoztak a kisbefektetőknek.

Ma már a cégek 300-400 milliárd forintot is érnek.

Többféleképpen lehet számolni, az alsó érték akkor jön ki, ha csak a legközvetlenebb érdekeltségeket, a Konzum, az Opus Global és az Appeninn nevű cégeket vesszük figyelembe. A felső érték pedig akkor, ha a CIG Pannónia Életbiztosítót is belevesszük a matekba. A cégcsoport bővülése eddig töretlen volt.

A hazai politikai életben azonban most fordulóponthoz érünk, közelednek az áprilisi parlamenti választások. Ha a Fidesz nyer, akkor a tőzsdén jegyzett Mészáros-társaságok sztorija nem bicsaklik meg, a portfóliók tovább hízhatnak.

Ha azonban – a jelenleg ismert közvélemény-kutatásokra rácáfolva – a kormánypárt veszítene, akkor alighanem vége szakadna ennek a fajta gyors építkezésnek.

Ezt még akkor is érdemes rögzíteni, ha a Mészáros-birodalom egyre több lépésben igyekszik távolodni a politikailag támogatott cégcsoport képétől a piaci alapon is megállni képes csoport irányába. A társaságok állandóan közleményeket jelentetnek meg, és a két zászlóshajó, a Konzum és az Opus Global mostanában telnek meg különböző fontos értékekkel, amiről ebben, illetve ebben a cikkben írtunk

Mostani írásunk célja, hogy tőkepiaci oldalról megvizsgáljuk: lehet-e ezekből a cégekből külön-külön vagy még inkább együtt (egy közös Mészáros Lőrinc Holding Nyrt. formájában) valami igazán nagy, akár nemzetközi tőkepiaci értelemben is komolyan vehető részvény?

Alapvető állításunk szerint jelenlegi formájában még biztosan nem, de a jövőben, nagyon sok lépés megtétele után, esetleg igen. A kérdést az alábbi pontok mentén vizsgáljuk:

  • Elemzés. Mikor jut el ez a csoport oda, hogy a meghatározó cégeket (Konzum, Opus Global) a tőkepiaci szakma elemezze? Hiszen ez alapvető feltétele lenne annak, hogy professzionális befektetők is vásároljanak.
  • Menedzsment. Mikor talál a csoport hiteles, az üzleti élet számára megbízhatóságot sugárzó, megfelelő képességekkel rendelkező vezetőket, akiknek a személye és tudása garancia arra, hogy a holdingokban ne csak részeket lássunk, hanem szinergikus egészet is? Ha a kommunikáció az marad, hogy a fő stratéga Mészáros Lőrinc, akkor ez a pont reménytelen.
  • Indexek. A hazai tőzsdeindexbe kerülés fontos lépcső volt a Mészáros-cégek életében. Van-e esély arra, hogy valamelyik papír a nemzetközi befektetők számára mérvadó MSCI-indexekbe is bekerüljön?
  • Közkézhányad. Előbbi kérdéssel szorosan összefügg, hogy mikor teremthető érdemi közkézhányad a papírokban. Hogyan érhető el, hogy a szabadon forgó papírok arányának növekedése ne csapja agyon az árfolyamot?
  • Transzparencia. A menedzsmentkérdéstől sem függetlenül, mikor érezheti úgy a közvélemény, hogy a cégek nem ad hoc vásárlások mentén, politikai hátszéllel haladnak előre, hanem a közvélemény számára érthető üzleti stratégia mentén építkeznek?

Még senki nem elemez

Amikor mindenki a Mészáros-papírokról beszél a tőkepiacokon, akkor természetesen nem kerülhető el, hogy olykor szakemberek is megszólaljanak. Zsiday Viktor blogger-sztárbefektető a dél-koreai csebolokhoz hasonlította nemrég a vállalatcsoportot, és alapvetően a kockázatokat hangsúlyozta. Virág Ferenc, a Random Capital vezetője a Portfoliónak megfogalmazott ellenvéleményében viszont éppen ellenkezően ítélte meg a cégek helyzetét, és nagyon pozitívnak láttatta a cégek további növekedési lehetőségeit. Hivatalos elemzésekkel azonban nem állunk jól.

A Budapesti Értéktőzsdének van egy támogatott programja, amely során neves piaci szakemberek a közepes kapitalizációjú (midcap) tőzsdei cégekről készítenek elemzést. Ennek során Vágó Attila, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető elemzője készített már egy méretes CIG-elemzést, illetve az is látható, hogy szintén a Concorde hamarosan az Appeninnről is ki fog jönni egy elemzéssel.

Igaz, nem is biztos, hogy a Mészáros-csoport annyira örülne a szakmai elemzéseknek, legalábbis a Concorde CIG-re adott határozott eladási javaslata alaposan felborzolta a kedélyeket. Igaz, úgy tudjuk, amikor a hosszú munkával elkészült elemzési folyamat megindult, akkor még sehol nem volt a biztosítói piacon a Konzum, és az elemzésben található fair ár még vonzó lett volna, de mire az elemzést publikálták, még éppen be lehetett venni a Konzum megérkezését, viszont addigra már a tőzsde megelőzte az árat, így muszáj volt „sell címkével" ellátni.

A zászlóshajókról azonban, vagyis a Konzumról és az Opus Globalról még nincsenek elemzések. Több hazai befektetési vállalkozással is beszéltünk, és mindenhonnan hasonló tartamú válaszokat kaptunk.

Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a cégek elemzése, hiszen a legtöbb kisbefektető mostanában e társaságokRól érdeklődik.

De egy reális tanulmány elkészítése ma még irreálisan nagy munka lenne, és ami még fontosabb, tisztességgel gyakorlatilag nem is lenne megvalósítható. Ennek okai között arról hallottunk, hogy hiányoznak a hiteles nyilatkozók (menedzsmenttagok), a több évre visszanyúló nemzetközi (IFRS szerinti) kimutatások, és annyira összetettek a portfóliók, hogy egy-egy holdingcég elemzéséhez valójában nagyon sok egyedi ágazatot és azok cégeit kellene feltérképezni, így valójában egy-egy ajánlás tíz-tizenöt, egymástól független elemzés összessége lenne. Ugyanakkor különböző okokból de úgy tudjuk, hogy a Concorde mellett az MKB- és az OTP-csoporton belül is elindult valamifajta átvilágítási/elemzési munka.

Páncél

Vajon miért pakolt be a Mészáros család pár klasszikusan családi céget is a tőzsdei társaságokba? Ez akár egyfajta garancia is lehet, hiszen a nyilvánosság megvédi az értékeket. Emlékezhetünk, amikor a csődbe ment Buda-Cash Brókerház egykori vezetői telepakolták az Opimus nevű cégüket mindenféle részesedéssel, talán éppen erre bazíroztak, hogy egy nyilvános társaságot nehezebb bevonni a kártalanításba, mert az nem csak az övék. És lám, amikor megbuktak, a tőzsdei cég vagyonelemei nem kerültek be a kártalanítási folyamatba. Ha bárkinek a NER-világban vannak kétségei az április 8-i Fidesz-győzelemben, nem rossz megoldás egy kisbefektetőkkel is megfelelően ellátott holdingba pakolni az értékeket. Ha változás van, a kisrészvényesek egyfajta védelmet jelentenek, nehezebb kicsavarni a javakat a cég haszonhúzóitól. Ellehetetleníteni persze mindig lehet cégeket, holdingokat, de azért az sem mellékes, hogy egy ennyire heterogén portfóliót még célzott jogszabályokkal sem könnyű bántani.

Komoly, főleg nemzetközi hátterű befektető elemzés nélkül nem hoz befektetési döntést, így előbb-utóbb nagyon fontos lesz, hogy elkészüljön egy ilyen. Ráadásul aki elsőként kilép egy elemzéssel a piacra, még egyfajta versenyelőnyt is szerezhet.

„You can't have your cake and eat it” – említ egy angolszász bölcsességet az egyik elemző, vagyis nem tudod egyszerre megenni és megtartani a sütidet. A hasonló magyar mondás sikamlósabb, a szüzesség megtartásáról szól. A lényeg, hogy elemzés csak akkor készülhet, ha a cégek vezetői hajlandóak valóban kitárulkozni, és transzparensen bemutatni a csoportot. Ameddig azonban ez nem történik meg, addig nem reális a megfelelő elemzés.

Sztármenedzserek kellenek

A cégcsoportból ma még nem áll jól hiteles sztármenedzserekkel sem. Ha egy tőzsdei kibocsátó a legnagyobbak ligájába kopogtat, akkor oda professzionális menedzserek kellenek. A hazai blue chipeket (OTP, Mol, Richter Gedeon, Magyar Telekom) vezető üzletemberek, vagyis Csányi Sándor, Hernádi Zsolt, Bogsch Erik (elnök) és Christopher Mattheisen ismert menedzserek, az üzleti magazinok címlapján mosolygó, vezető anyagokra érdemes szakemberek.

Távol álljon tőlünk, hogy megbántsunk bárkit is, de a legnagyobb Mészáros-céget, vagyis az Opus Globalt vezető

Ódorné Angyal Zsuzsanna megítélése a tőkepiacon vélhetően nem összemérhető az előbb felsorolt vezetők reputációjával,

ahogyan a cég elnöke, vagyis a felcsúti polgármester Beatrix nevű lánya sem professzionális blue chip menedzserként jut az eszünkbe. Igaz, ő a Mészáros család herceghalmi főhadiszállásán valóban foglalkozik a családi cégekkel.

A Konzumot vezető Jászai Gellért már ismertebb szereplő. Kívülről úgy tűnik, hogy alapvetően ő koordinálja a tőzsdei cégek építkezését, nemrég médiaszereplést is vállalt, az InfoRádió Aréna című műsorának adott interjújában egyébként maga is csoportként kezelte a négy céget.

Amíg Mészáros a fő stratéga

A lényeg azonban az, hogy a Mészáros-csoportban még nem látható a professzionális, az üzleti szinergiákat irányító központi menedzsment, ez mindenképpen gátja az elit ligának. Jászai Gellért az említett interjúban például azt hangsúlyozta, hogy olykor naponta többször is beszél, a csak meghatározó tulajdonosként említett Mészáros Lőrinccel, aki nélkül komoly, stratégiai döntés nem születhet.

Amíg ez így marad, addig biztosan nem hiszi el a tőkepiac, hogy ez egy piaci és nem politikai bizalmi alapon épülő csoport.

Az más kérdés, hogy tőkepiaci szempontból vannak ügyes szakemberek, akik értik ennek a világnak a mechanizmusait, a szabályozott piac megkövetelte bejelentési rendet, a kínai falat, a jövőbeli információk kifecsegésének tilalmát.

A tőzsdei mestertervet alapvetően Jászai Gellért rakta össze, amikor pedig a Konzum egyszer a Corvinus Egyetemen kiállt a kisbefektetők elé, akkor az a Fekete Péter beszélt, aki sokáig Londonban élt, Jászaihoz hasonlóan a Jefferies londoni befektetési házban dolgozott, de a svájci UBS-nél is volt egy ideig. Egyik ismerőse szerint főleg a nemzetközi tudást hozza be a felcsúti kötődésű testületi tagok mellé. Mellettük a Raiffeisenben pallérozódott Linczényi Aladin koordinálja a központi csapatot, amely ma pár tucat emberből, leginkább vállalatfelvásárlási jogászokból áll.

Vagyis a menedzsment egy része professzionális munkát végez, de inkább csak M&A-ügyletekben, illetve tőkepiaci értelemben. Az optimalizációból, a közös holdingjellegű irányításból, általában is az operatív cégirányításból még hiányoznak a nyilvánosság elé kiállítható menedzserek. „Ezen dolgozunk most" – ismerték el a háttérben a cégcsoportból is.

Nemzetközi indexbe kerülni

A Budapesti Értéktőzsde hivatalos indexében, a BUX-ban 0,5-2 százalékos egyedi súlyokkal már benne vannak a Mészáros-papírok. Ez nagyon fontos, hiszen tavaly egy indexkövető befektetési alap már nem tehette meg, hogy ne vegye meg ezeket a részvényeket, hiszen akkor igencsak lemaradt volna a benchmarkhoz képest.

A Mészáros-papírok ugyanis szárnyaltak, a Konzum például a 100 millió dollár feletti kapitalizációjú részvények közül a világ legjobbja volt – szeret büszkélkedni maga Jászai is, Így nem csoda, hogy még alacsony súlyuk ellenére is bizonyos napokon ezek a részvények adták a BUX emelkedésének a zömét. Ebben a folyamatban a hazai alapok kissé kényszerű vásárlásai azért erős támaszt adtak az árfolyamnak.

Ehhez képest egy szinttel magasabbra akkor léphetne a csoport, ha a fejlődő piacok szempontjából legfontosabb nemzetközi indexekbe, elsősorban az MSCI globális és regionális indexébe is bejutna a papír.

Ebben az elit klubban most a hazai részvények közül az OTP, a Mol és a Richter Gedeon van benne Magyarországról, de elvileg négyen is lehetnének.

Ehhez egyik forrásunk becslése szerint 8-900 milliárd forintos kapitalizáció, megfelelő tőzsdei forgalom és a jelenleginél érdemben magasabb közkézhányad lenne szükséges.

Ezt a szintet elérheti akár újra a Magyar Telekom is, de ha például a Telenor-csoportot megkaparintaná a Mészáros-birodalom, akkor akár ez a kör is. Mindez nem esélytelen, játsszunk csak el egy pillanatra egy gondolatkísérlettel. A Mátrai Erőművet Mészárosék egy cseh céggel, az EPH-val kebelezték be. Bár a norvég Telenor tudomásunk szerint nem tárgyal még Mészáros Lőrinccel, de ha a szintén a cégcsoportra aspiráló Petr Kellner összefogna Mészárosékkal, és megosztoznának a Telenor portékáján, azzal mindenki jól járhatna. 

Ha érdemben bővülne a cégcsoport mérete, és megvalósulna a belső tervekben szereplő 80 százalék piaci, 20 százalék állami kötődésű bevétel aránya, akkor akár nemzetközi befektetők is megjelenhetnének befektetőként, ami újabb lökést adhat a történetnek. Ahogy egy korábban Londonban dolgozó tőkepiaci szakember fogalmazott, ebben az esetben akár egy nemzetközi SPO (secondary public offer, vagyis másodlagos forgalomba hozatal) is indokolt lenne.

Semmi kétsége ne legyen, ha ebben üzletet látnak, akkor a legnagyobb londoni házak is örömmel adják a nevüket a tranzakcióhoz

– vélte a forrásunk. Amíg ez nem valósul meg, addig is méretesebb hazai intézményi befektető akár már a közeljövőben is vásárolhat.

Közkézhányad

A NER-papírok alapvető problémája a közkézhányad kérdése. Egyre többen kezdik megérteni, hogy Jászaiék céljai nem rövid távúak, ők nemcsak a kisrészvényeseket szeretnék megrángatni, hanem valami nagyot szeretnének építeni.

Ám masszív közkézhányad még sincsen a papírokban, a legtöbben jelentős forgalmat generálva utaznak olykor kicsit a papírral, de ha a sok most következő tőkeemelés és apport közben érdemi részvénymennyiséget szeretnének a nagy tulajdonosok a piacra szórni, akkor nagyon visszaesne az árfolyam.

Átláthatóság kellene

A legnehezebb kérdés azonban az: miképpen mosható le, hogy ez a csoport erősen politikafüggő?

Jászai Gellért az InfoRádióban értetlenségének adott hangot, mondván: ő nem gondolja azt, hogy a cégeknek bármi kitettségük lenne a politika felé, hiszen az a lakossági ügyfél, aki az MKB szolgáltatásait választja, bármilyen politikai beállítottságú lehet, ahogyan a pihenni vágyó emberek sem politikai alapon szelektálnak, amikor például a Hunguest szállodáit választják.

Sem azt nem tudhatjuk, hogy Jászai Gellért mennyire gondolta a válaszát komolyan, sem azt, hogy rajta kívül van-e még valaki a tőkepiacon, aki politikai kitettségektől mentesnek gondolja ezt a csoportot.

De azért pár lehetséges gondolatot felvázolnánk.

  • Az MKB-nak azért nemcsak lakossági ügyfelei vannak, hanem sok NER-bizalmas vállalkozását is finanszírozzák, miközben az MKB más állami üzletekhez is jutott az elmúlt időszakban. Ebben semmi politika nem lelhető fel?
  • Az Opus Globalba integrálandó Mészáros és Mészáros Kft. elég sikeres volt az elmúlt években az infrastrukturális tendereken. Vajon egy esetleges rezsimváltás után is ilyen jó esélyei lennének?
  • Mészáros Lőrinc médiaportfóliója sem panaszkodhatott mostanában az állami hirdetések bántó hiányára. Biztos, hogy ennek semmi köze nincsen a politikához?
  • Vajon az a sok támogatás, amelyet a zöldmezős beruházások le tudtak hívni, vagy a politikaközeli bankoktól könnyen kapott hitelek mennyire indokolhatók pusztán az érintett vállalatok remek üzleti elképzeléseivel? Nem érződik itt is némi politikai hátszél?

Jó ez, rossz ez?

Fenti kérdésekre nehéz azt az objektív választ adni, hogy mindez piaci alapon alakult így. Abban azonban már eltérőek a vélemények, hogy mindez mennyire kártékony. Akik csak a nagy tőzsdei sikert látják, azok az egekbe dicsőítik a társaságokat, mondván: végre elhozták a nyereséget, az árfolyam-emelkedést a hazai tőzsdére és ami még fontosabb, a hazai kisrészvényeseknek is.

„Minden kapitalizmus, még a csodált amerikai is úgy épült fel, hogy a cégcsoportok eleinte rettenetes eszközökkel terebélyesednek, nézze meg Gould, Vanderbilt, Rockefeller és Rothschild példáját! Majd az állam letöri a családi birodalmak monopóliumait, és az utódok már tisztes vállalkozók lehetnek” – hallottuk.

Vagyis e gondolat szerint a Mészáros Nyrt. jobb mint a nagy blue chipek, mert ezek legalább magyar részvényeseket gazdagítanak.

Az pedig, hogy az irányítóik elég rendes információs előnyben vannak, nem csoda, az a kérdés, hogy mire használják azt. A Budapesti Értéktőzsdén nagy hagyománya van annak, hogy a kisrészvényesek nem, csak a vezető tulajdonos jár jól egy-egy céggel, emlékezzünk Leisztinger Tamás és az Aragó-kisrészvényeseinek az esetére vagy a Várszegi Gábor mellett szenvedő Fotex-kisrészvényesekre.

Vannak azonban olyan történetek is, ahol a londoni elemzők ugyanúgy fanyalogtak, például az OTP vagy a Mol mesterséges, úgynevezett baráti kezes vagy treasury részvénystruktúráira, de itt legalább a kisrészvényesek is nyerni tudtak a részvényekkel. A Mészáros-papírokra eddig az utóbbi út volt az igaz, olyan befektetőt lasszóval is nehéz fogni, aki rosszul járt ezen részvényekkel.

Hogyan tovább?

A Mészáros-cégek ma még mindig csak „víziópapírok”. Közeledve a választásokhoz, azért már elég sok érték bekerült a társaságokba. Valamifajta struktúra azért már kezd látszani. Hiába kisebb cég, azért a Konzumnak van részesedése a többi társaságban. Amúgy pedig

  • a Konzumban a vagyonkezelésen kívül főleg banki, turisztikai illetve ingatlanpiaci elemek vannak;
  • az Opus Global gyűjti össze az ipari és médiapiaci érdekeltségeket;
  • a CIG tisztán egy biztosító;
  • az Appeninn pedig egy ingatlanportfólió.

Nagyon-nagyon a csíráiban, de azért elindult valami regionális terjeszkedés is, ebből még sok nem látszik, de azért külföldi szállodák már vannak a portfólióban, és nyitási tervekről is hallani. A cégcsoport eredettörténete nagyon átpolitizált, de egyre több olyan elem is megjelenik a portfólióban, amely politikai támogatás nélkül is értelmezhető.

Ha például sikerülne megszerezni a Telenor hazai cégét, az egy évi 25-26 milliárd forintos eredményt elérő versenypiaci cég lenne.

A Konzum, az Opus Global még jobb is lehet, meg kell várni, hogy hova megy, meddig nőhet. Igazi tőzsdei cég azonban csak akkor nőhet ki ebből a világból, amikor valódi menedzsment, szakszerű elemzések, érdemi közkézhányad és transzparens stratégia is látható lesz a csoportban.

15%
3899 Ft
3315 Ft
15%
2999 Ft
2550 Ft