Mit tudunk eddig az Elios-ügyről?

Bár a kormány úgy döntött, nem hozza nyilvánosságra az OLAF jelentését, mégis fokozatosan szivárognak ki a dokumentumok arról, hogy melyik város pályázatánál milyen gyanús dolgokat talált az EU-s szerv. Így pedig ahelyett, hogy a kormány egyben átesett volna ezen a láthatóan fájdalmas dolgon, már több mint egy hónapja folyamatosan téma, hogy Tiborcz István volt cége hogyan játszott össze a fideszes önkormányzatokkal, és zsebelt be milliárdokat.

Most megpróbáljuk összefoglalni, hogy eddig mi történt az ügyben, mit tudtunk meg az Elios csalásgyanús pályázatairól, és hogy mi várható ezek után.

Halló, itt OLAF!

Arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök veje és unokájának édesapja miként nyerte szét az ország közvilágítási közbeszerzéseit a fideszes vezetésű önkormányzatok hathatós együttműködésével, már elég sokat írt a sajtó az elmúlt években. Az újabb Elios-bomba január 12-én robbant, amikor nem más, mint a világ egyik legfontosabb gazdasági lapjának tartott Wall Street Journal írta meg, hogy az OLAF Tiborczék összes uniós pénzből finanszírozott közbeszerzését gyanúsnak tartja. Az EU csalás elleni hivatala azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy az Eliosnál landolt teljes összeget, vagyis nagyjából 12 milliárd forintot kérje vissza a magyar kormánytól.

Minderről persze a kormány már tavaly decemberben tudott,  az OLAF jelentését ugyanis még karácsony előtt megkapták, csak azt annyira kellemetlennek találta az Orbán-kabinet, hogy próbálták elsunnyogni. Amikor pedig kiszivárgott a jelentés, akkor a választások befolyásolásáról, brüsszeli politikai támadásról és hasonlókról kezdtek beszélni. A teljes jelentést azóta sem hajlandók nyilvánosságra hozni. (A 24.hu ugyan megszerezte a teljes jelentést, és az alapján több cikket is írt a témában, a portál sem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a teljes szöveget, forrásvédelmi okokra hivatkozva.)

Mindez nem lenne annyira kellemetlen, ha  a kormány nem teremtett volna precedenst a 4-es metró ügyével. Ennél az uniós beruházásnál az OLAF szintén csalást tárt fel, és pénzt kérne vissza. Mivel ez az ügy még az MSZP–SZDSZ-koalíció idejére datálható, így a Fidesz-kormány rögtön nyilvánosságra hozta a teljes jelentést, és halálosan komolyan vette az abban foglaltakat. 

Elkerülő manőverek

Akárhogy is, az Orbán-kormány őszinte sajnálatára újra téma lett az a rendkívül kínos történet, amely miatt már azt gondolhatta volna a kormányzó elit, hogy nem kell aggódnia. Az OLAF-jelentés miatt viszont újra elő kellett szedni az ügyet. A kormány és a Fidesz több stratégiát is kipróbált, hogy hogyan lehetne megbirkózni a Tiborcz-üggyel.

• Egy ideig elkezdtek Simicska-cégként hivatkozni az Eliosra, mert 2010 és 2013 között a kormánnyal összevesző korábbi fideszes főoligarcha cége is tulajdonos volt az Eliosban. Ez viszont mit sem változtat a tényen, hogy Tiborcz hamarabb volt sikeres a céggel, mint ahogy Simicska beszállt, végig a cég ügyvezetője volt, és bőven nyert nagy tendereket Simicska távozása után is. (Ráadásul Simicska akkoriban épp Orbán Viktor szövetségese volt, tehát vele az ügy nem kerül távolabb a miniszterelnöktől.)
• Aztán a Fidesz, egész pontosan Gulyás Gergely frakcióvezető összeállított egy útmutatót, hogy mit mondjanak a fideszesek, ha Tiborczról kérdezik őket. Ennek a lényege az volt, hogy az OLAF-jelentés egy „brüsszeli kampányjelentés", 2014-ben is a választások előtt jöttek hasonló támadások, ezzel csak Orbán Viktort akarják támadni Brüsszelből, és amúgy is, Simicska. Ez pedig annyira beakadt a fideszeseknek, hogy például Hollik István akkor is elszavalta a direktívát, amikor pont arról kérdezték, hogy miért írtak össze ilyen útmutatót a fideszeseknek. 
• Végül inkább úgy döntöttek a fideszesek, hogy egyszerűen nem beszélnek, ha Tiborczról kérdezik őket. Amikor pedig Szél Bernadett LMP-s politikus a parlament nemzetbiztonsági bizottságában akart tárgyalni a jelentésről, a fideszesek Németh Szilárd vezetésével újra kivonultak, mert Soros. 

Ettől viszont az Elios-ügy nem sikkadt el, sőt, folyamatosan téma, és még várhatóan jó ideig az is lesz. Az OLAF nem rendelhet el nyomozást, de javasolta a magyar hatóságoknak, hogy költségvetési csalás és ehhez kapcsolódó bűncselekmények gyanúja miatt nézzen újra bele az Elios-ügybe.

Az ellenzék erősen kételkedik abban, hogy az a nyomozó hatóság, amelyik egyszer már legyintett az Elios-ügyre, másodszor majd megállapítja valakinek a bűnösségét. Ezeken a kijelentéseken Polt Péter legfőbb ügyész rendszeresen hivatalból megsértődik, de az Elios ügyével kapcsolatban azt is mindig elmondja, hogy az OLAF maga nem állapíthat meg bűncselekményt, a magyar hatóságok pedig már nyomoztak az ügyben, és nem bukkantak bűncselekményre. 

A nyomás mindenesetre nagy az ügyészségen, legutóbb például Ingeborg Grässle, az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának elnöke, a Fideszt is soraiban tudó Európai Néppárt politikusa mondta azt, szeretné, ha valódi rendőrségi nyomozás folyna a miniszterelnök vejével kapcsolatos ügyben ahelyett, hogy a kormány csak Brüsszelre mutogat, és a választások befolyásolásáról beszél. 

Tiborczék receptje? 

Bár a kormány nem hajlandó kiadni az OLAF-jelentést, azok a levelek, amelyeket a hivatal az érintett magyar önkormányzatoknak küldött a vizsgálat eredményeiről, folyamatosan nyilvánosságra kerülnek. Eddig már kiderült, mit írt az OLAF Szekszárd, Szolnok, Kalocsa és Mórahalom polgármesterének, a Kecskemétnek és Zalaegerszegnek címzett leveleket pedig  a helyi vezetés  nagy médiavisszhang mellett tartotta vissza a nyilvánosságtól. 

Ezekből már elég jól össze lehet foglalni, hogyan is működött az Elios rendszere, és mely további cégek vették ki a részüket abban, hogy Tiborczék nyerjék meg a pályázatokat. Ezekből a levelekből kitűnik, hogy

Mindez pedig még jóval azelőtt elindult, hogy az önkormányzatok kiírták volna a saját pályázataikat a lámpák cseréjére. A folyamat nagyjából úgy nézett ki, hogy amikor az önkormányzatok kitalálták, hogy szeretnének pályázni a közvilágítás-korszerűsítésre költhető uniós pénzre, akkor megkerestek olyan cégeket, amelyek segíteni tudnak a közvilágítás műszaki részleteihez annyira nem értő önkormányzatoknak a pályázatokban műszaki és energetikai tanulmányokkal. A pályázatok nagy részénél ezeket a tanulmányokat a Sistrade és Tender-Network nevű cégek végezték, amelyek nem voltak teljesen függetlenek az Eliostól. A Sistrade például annak a Hamar Endrének a tulajdonában áll, aki egy ideig az Eliosban is tulajdonos volt, és akinek korábban is volt közös cége Tiborcz Istvánnal, ráadásul aki jelenleg is Orbán vejének üzlettársa. 

Az OLAF azt is megállapította, hogy a városok, például a Szolnok és Kalocsa pályázatait auditáló INS Kft. sem volt független az Eliostól, olyannyira nem, hogy a cég önkormányzatoknak írt ajánlatát az Elios egyik vezetője, Mancz Ivette és Puskás András, a Sistrade ügyvezetője írták. Sőt, az is feltűnt az OLAF-nak, hogy az önkormányzatok pályázatainak egyes fejezeteit Mancz Ivette írta társszerzőként. 

Biztos, hogy ez volt a helyzet Hódmezővásárhelyen, ahol Tiborczék az első nagy közbeszerzési sikerüket aratták. A vasárnapi polgármester-választás után kikerült az Elios szerződése az önkormányzat honlapjára, amelyből kiderül, hogy Lázár János még polgármesterként 2010-ben úgy kötött 721 millió forintos szerződést az akkor még ezen a területen teljesen kezdő Eliosszal a város lámpáinak LED-re cserélésére, hogy még meg sem volt rá az uniós pénz, sőt, az sem volt biztos, hogy a város pályázik az ehhez szükséges EU-s pénzre. Ráadásul még a város saját közbeszerzése sem zárult le, mivel az egyik vesztes pályázó, a Tiborczéknál jóval tapasztaltabb Tungsram-Schréder megtámadta a döntést a Közbeszerzési Döntőbizottságnál (ez mit sem változtatott a döntésen, viszont a Tungsram-Schréder az Elios beszállítója lett).

Ez óriási lökést jelentett az Eliosnak, ami ezután olyan összegű referenciával rendelkezett, amellyel egy másik közvilágítással foglalkozó cég sem, így a többi önkormányzatnak csak annyit kellett tennie, hogy jó nagy összegű előzetes megbízáshoz kötötte a pályázatát, ezzel garantálva, hogy csak Tiborczék nyerhessenek. 

Az OLAF más gyanús dolgokat is talált az önkormányzatok pályázataiban:

• Például azt, hogy az önkormányzatok pályázatát elbíráló irányító hatóság, vagyis a Miniszterelnökség az utolsó pillanatban átírta a pályázati követelményekben, hogy milyen megtérülésnek kell megfelelniük a városok új lámpáinak: 50 ezer óra használat helyett 100 ezer óra használat után kellett megtérülnie a beruházásnak, ami azért volt fontos, mert amúgy azokkal a lámpákkal, amiket aztán az Elios beszerelt, nem feleltek volna meg az EU-s pályázat követelményeinek az önkormányzatok. Csakhogy az Elios által biztosított lámpák nem is bírták 100 ezer óráig.
• A városok a kivitelezés piaci árát, vagyis hogy nagyjából mennyiért reális kicserélni a lámpákat, több városban három cég „indikatív ajánlata" alapján állapították meg, az OLAF viszont kiderítette, hogy ezt a három ajánlatot ugyanaz a személy írta (az egyik cég, az SMVH Kft. vezetője, ez a cég gyakran volt az Elios alvállalkozója), az ajánlatok pedig minden költségtételnél pontosan ugyanannyival, pontosan 5 és 7 százalékkal tértek el egymástól. 
• Mórahalom közvilágítási pályázatán az önkormányzat dokumentációja szerint indult az Eliosszal szemben egy másik cég, a Simo Kft., amelynek vezetője viszont azt állítja, nem is indultak azon a közbeszerzésen. 

Ezek alapján úgy tűnik, hogy egyrészt egy egész kis cégháló vett részt a pályázatok Eliosra szabásában és előkészítésében (az OLAF hét fontos céget számolt össze, amelyek gyanúsan sok Elios-pályázatnál bukkantak fel), másrészt hogy a Miniszterelnökség is besegíthetett abban, hogy minden simán menjen, és hogy a pályázatokba írt lámpatípusokra (amilyeneket az Elios árult) meg lehessen kapni az EU-s pénzt. 

Akkor most mi lesz?

Ezt nem igazán tudni. Jogi következménye hamar nem lesz az ügynek, mert az ügyészség szerint a nyomozás az ügy bonyolultsága miatt évekig is eltarthat. Úgyhogy még várni kell egy ideig, hogy kiderüljön, másodszorra talál-e szervezett csalásra utaló nyomokat a magyar rendőrség és ügyészség, és ha igen, emiatt kit vonnak felelősségre. 

Az Európai Bizottság viszont enélkül is dönthet úgy, hogy visszakéri az Eliosnál landolt 40 millió eurót, vagyis nagyjából 12 milliárd forintot. Az OLAF erre is csak javaslatot tehet, ahogy a magyar nyomozás elrendelésére is, viszont ha az EU ezt megalapozottnak tartja, akkor eldöntheti, hogy kér-e vissza pénzt, és ha igen, mennyit. Volt már olyan, hogy Magyarországnak vissza kellett fizetnie valamennyi uniós forrást bajos pályázatok miatt, de egyik sem érintette még a miniszterelnök rokonait.

Ez nyilván pénzügyileg és politikailag is elég rosszat tenne a magyar kormánynak. Lázár János korábban már belengette, hogy ha fizetni kell, akkor a kormány Simicska Lajossal és cégével, Közgéppel rendezteti a számlát. Ez viszont inkább a politikai felelősség tologatásáról szólt, mintsem a probléma valódi kezeléséről. Hogy kell-e majd fizetnie a magyar kormánynak, és mennyit, az nyilván valamilyen politikai alku eredménye lesz az Európai Bizottság és a kormány között, viszont várhatóan ez az alku legfeljebb a választások után köttetik meg, mert az EB valójában pont hogy nem szeretne úgy tűnni, mint aki befolyásolja egy ország választási kampányát. 

Vagyis egyelőre a Tiborcz–Elios-ügy megmarad belpolitikai botránynak, amivel a magyar pártoknak, sajtónak és választóknak kellene valamit kezdeniük. Sokkal több már nem derülhet ki annál, mint amit már valójában évek óta tudunk, innentől pedig megmarad a kérdés, hogy meg lehet-e úszni az ilyesmit. Erre pedig még nincs egyértelmű válasz. 

Nyitókép: Levél az OLAF-tól Szalay Ferencnek, Szolnok polgármesterének