Elmúlt nyolc év: elment mellettünk a régió

A kormány elmúlt nyolc évét értékelő cikksorozatunk első részében bemutattuk, hogy miközben a társadalom felső 20-30 százaléka korábban szinte soha nem látott tempóban gazdagodott, a társadalom legalján lévő egymillió ember helyzete szinte semmit nem változott. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a kormány gazdaság- és társadalompolitikája is.

Mostani cikkünkben pedig megnézzük, hogyan teljesített a magyar gazdaság a régió többi országához és korábbi saját magához képest. Az összkép: saját korábbi teljesítményünkhöz képest javult a helyzet, de ha a versenytárs országokat nézzük úgy tűnik, mások valamivel többet hoztak ki magukból az utóbbi években.

Ez kevés lesz

Miközben 2010 és 2014 között a cégek és a lakosság főleg a 2008 előtt felhalmozott adósság visszafizetésére fordította a jövedelmét, 2014 után már beruházásra és fogyasztásra is maradt pénz. A fogyasztást 2014 után a kormányzati intézkedések – mint például a minimálbér emelése, egyes állami szektorok béremelései – mellett olyan folyamatok is pörgették, amik nemcsak a magyar gazdaságra, hanem az egész régióra jellemzőek voltak.

Bár az ábrán csak ennek a folyamatnak az eleje látszik – ugyanis az EU statisztikai hivatalának csak 2015-ig vannak összehasonlítható adatai –, 2014 óta az egész régióban munkaerőhiány van, ami a munkaadókat folyamatosan béremelésre kényszeríti. Emiatt a jövedelmek is nőni kezdtek az egész régióban, viszont ha megnézzük, hogy ebben hogyan állunk a többi országhoz képest, azt látjuk, hogy

A következő ábra alapján pedig az is látszik, hogy

Sőt, ha a trend folytatódik, akkor lassan már Románia is lehagyhat minket bérszínvonalban, bár ehhez azért még sok időre lesz szükség. 

Amikor négy évvel ezelőtt az Orbán-kormány 2010 és 2014 közötti gazdaságpolitikáját értékeltük az Indexen, az értékelést azzal fejeztük be, hogy abban az időszakban annyira nem volt szufla a magyar gazdaságban, hogy már csak javulásra lehet számítani. 

Abban a négy évben nagyjából az ország külkereskedelmi teljesítményét lehetett igazán pozitív trendként értékelni, ugyanis a rendszerváltás óta először jutottunk el oda, hogy több árut és szolgáltatást adtunk el külföldön, mint amennyit behoztak ide. Ez a trend a második négy évben is folytatódott, viszont – ahogy az ábrán is látszik –

A beruházások alacsony szintjét akkoriban a kormány tevékenységének egyik legesleggyengébb pontjaként értékeltük. Sajnos a növekedés ellenére egyrészt még mindig nagyon messze vagyunk a kétezres évektől, amikor nem volt ritka a 25 százalékos GDP-arány sem. Másrészt a probléma ugyanaz, mint a legtöbb más mutatóval, mégpedig hogy

A legfrissebb adatok az Eurostat adatbázisában 2016-ig állnak rendelkezésre, ugyanakkor ez abból a szempontból pont érdekes, hogy a tavalyelőtti volt az az év, amikor se a magyar, se a régiós országokba nem jött ideiglenesen uniós forrás. Így az is látható, hogy milyen mértékben függ a teljes régió ezektől a pénzektől.

A sok beruházás azért is lenne fontos, hogy a cégek javítsák a hatékonyságukat, termelékenyebbé váljanak. A termelékenység egy több tényezőből összeálló érték, ami azt mutatja meg, mekkora gazdasági értéket termel egy dolgozó adott idő alatt. Alapvetően az határozza meg a nagyságát, mennyire képzett a munkaerő, mennyi tőke van a gazdaságban, és mennyire fejlett a technológiai színvonal egy ágazatban vagy nemzetgazdaságban. Ha tehát a cégek egységnyi munkával nagyobb értéket tudnak előállítani, akkor a bérek emelésére is több forrásuk marad.

Az EU 28 tagállamának átlagához képest Magyarország termelékenysége éppen a régiós átlag szintjén van, Csehország és Szlovákia jobb, Lengyelország és Románia viszont rosszabb nálunk.

Régiós összehasonlításban itt az látszik, hogy míg a nálunk termelékenyebb két ország nagyjából stagnál a maga szintjén, Románia és Lengyelország pedig viszonylag jó tempóban zárkózik fel,

A versenyképesség nem nagyon javul

A versenyképesség összességében nagyjából azt mutatja meg, hogy egy adott országban a cégek tevékenységét milyen tényezők határozzák meg, attól kezdve, hogy mondjuk mekkora probléma az infláció vagy a korrupció egy adott gazdaságban, odáig, hogy mennyire egyszerű jól képzett munkaerőt találni, vagy hogy mennyi papírmunkát jelent az adózás.

Attól függetlenül, hogy a Világbank Doing Business felmérését vagy a Világgazdasági Fórum listáját nézzük, inkább az látszik, hogy

Nem baj, ha jóval versenyképesebbek nem lettünk, legalább az iparunk hasít – lehetne erre mondani, csakhogy

legalábbis ha megnézzük az ipar teljes GDP-n belüli arányát, az látszik, hogy ebben az esetben inkább beszélhetünk a választópolgárok fülének jól csengő szlogenről, mint komolyabb gazdaságpolitikai elképzelésről.

Volt viszont olyan terület, ahol a nagy gazdaságpolitikai elképzelések legalább részben sikeresek voltak: az adósság elleni háborúban. Azonban az utolsó pillanatba belekavart egy csatavesztés, ugyanis a kormány elbukta az Eurostattal szembeni elszámolási vitáját, ami miatt az állami Eximbank kötelezettségeit is bele kell majd számítani az államháztartási hiányba és az államadósságba is. 

Az ábrán látszik, hogy ha az Eximbankot nem vesszük bele az államadósságba, akkor nyolc év alatt egész szépen, nyolc százalék körül csökkent a bruttó államadósságunk.

Ezzel együtt az államadósság körüli trendek inkább tekinthetőek sikeresnek. Az államadósság szerkezete is kedvezőbb lett, az államadósság-kezelő intézkedéseinek hatására ugyanis a magyar államadósság egyre nagyobb része vált lakossági tulajdonúvá. A devizaarány és a külföldi tulajdon kisebb aránya pedig kevésbé teszi függővé az állam finanszírozását a nemetközi gazdasági trendektől.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)