Az EU nekiment Kínának, Magyarország fülét-farkát behúzta

Az európai uniós országok pekingi nagykövetei egy közös jelentésben támadtak neki Kína fő külpolitikai-gazdasági projektjének, az Egy övezet, egy út (korábban Új Selyemút) néven ismert, egyelőre elég képlékeny, hivatalosan Kína és Európa, illetve Kína és a Közel-Kelet és Afrika gazdasági összekötését hirdető stratégiának. A Handelsblatt német üzleti lap által megszerzett jelentés szerint

• a terv átláthatatlan,
• ellenmond az EU kereskedelmi elveinek és érdekeinek,
• a kínai cégek pozíciójának tisztességtelen erősítését célozza,
• Peking megpróbálja megosztani az EU-t,
• az egész projekttel végső soron csak saját belső problémáit akarja rásrófolni a világra,
• más szóval "saját javára akarja formálni a globalizációt",
• aminek az európai cégek vesztesei lesznek.

A jelentés egyfelől azért érdekes, mert bár akadémiai és gazdasági körökben a fentiek már jó néhányszor megfogalmazódtak, hivatalosan az Európai Unió, illetve az uniós tagországok nem mentek neki még ilyen keményen Peking világgazdasági ambícióinak. Másfelől figyelemre méltó, hogy a jelentést a Handelsblatt szerint a 28 EU-tagország közül 27 pekingi nagykövete aláírta, 

Túl látványosan gazsulálunk, kevés eredménnyel

Magyarországról már eddig is lehetett tudni, hogy nem riad vissza, ha arról van szó, hogy Kína érdekeit képviselje Brüsszelben. Ennek a legegyértelműbb jele az volt, amikor a magyar kormány 2016 nyarán kvázi megakadályozta, hogy az EU egy közös nyilatkozatban kicsit megdorgálja Pekinget, amiért utóbbi elkezdte elég látványosan bekebelezni a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalának számító Dél-kínai-tengert, és eközben nagy ívben tesz a nemzetközi jogra.

Ám a mostani eset annyiban erősebb az előzőnél, hogy 2016-ban Magyarország mellett két másik uniós ország is ellenezte a lépést: az eladósodott Görögország, amely az utóbbi időben kényszerűségből ugyan, de kvázi kiárusította magát a kínaiaknak; illetve a szintén kínai beruházásokban bízó Horvátország. A mostani esetben ugyanakkor Magyarországon kívül az összes uniós tagállam az aláírók között van, tehát még a görögök és horvátok is beadták a derekukat.

A magyar kormány korábban nyíltan is elismerte, hogy mindezt a kínai pénz fejében teszi, ám a jelek szerint a kínaiak politikai érdekeinek kiszolgálása nem fizet valami jól: korábban részletesen is foglalkoztunk vele, hogy a keleti nyitásnak egyelőre édes kevés gazdasági hozadéka van.

Szálka a nyugatiak szemében

Azzal már korábban is részletesen foglalkoztunk, hogy nem feltétlenül jó stratégia ennyire látványosan gazsulálni Kínának egy olyan időszakban, amikor az EU-Kína kapcsolatokat egyre több vitás ügy terheli. Akkor azt írtuk: a brüsszeli és német gazdasági sajtó szerint a nyugati országok az uniós szabályok aláásására tett kísérletnek értékelik a Pekinghez való látványos közeledést, aggodalommal figyelik a különböző kínai külgazdasági terveket, és attól tartanak, hogy Kína megpróbálja megosztani Európát, amiben egyes kommentárok szerint Orbán a kommunisták táskahordozója.

Nagyjából ezek a félelmek köszönnek vissza a mostani jelentésben is a Handelsblatt cikke szerint. Az uniós nagykövetek számos bírálatot fogalmaztak meg Peking Egy övezet, egy út nevű stratégiájával kapcsolatban. Az egyik fő problémájuk, hogy Kína láthatóan elég homályosan üzletel szerte a világban, és külföldi gazdasági fellépésével aláássa azokat az alapvető átláthatósági, környezetvédelmi és közbeszerzési szabályokat, amelyeket az EU próbál belső és külső piacain is fenntartani.

A másik, gyakran előkerülő probléma, hogy Kína nemcsak gazdaságpolitikáján, hanem külpolitikáján keresztül is erőteljesen próbálja megtámogatni cégei külföldi térhódítását, és a bírálatok szerint ezt gyakran a helyi és más külföldi, köztük európai cégek rovására teszi. (Persze a fentiek jelentős része az európai cégekre is igaz szokott lenni, bár ettől még tény, hogy Peking az utóbbi időben sokkal erősebb eszközökkel nyomja vállalatait a világban és Európán belül is, mint az EU, ami miatt az európai cégek gyakran rosszul járnak.)

Nekünk tetszik, Európának nem

A bírált projekt, az Egy övezet, egy út hivatalos célja, hogy Kínát jelentős infrastrukturális, elsősorban vasúti és kikötői fejlesztéseken keresztül gazdaságilag közelebb hozza Európához, Közép-Ázsiához, a Közel-Kelethez és Afrikához. A pekingi narratíva szerint ezzel mindenki jól jár, Kína az egész térség fejlődését szolgálja. Ám az uniós jelentés szerint a dolog valódi célja, hogy a kínai belgazdasági problémákat exportálják: kiszervezzék a kínai építőipar túlkapacitását, új exportpiacokra törjenek be, és biztosítsák nyersanyagokhoz való hozzáférésüket. Más szóval a beruházások nagy részét kínai cégek fogják végezni, kínai hitelből, és az egész csak a kínai külgazdasági célok előmozdítására lesz jó, ahogy például a méregdrága Budapest-Belgrád vasútvonal esetében.

A magyar kormány által gyakran körberajongott projektről itt írtunk hosszabban. A Handelsblatt szerint az Európai Bizottság jelenleg is dolgozik egy közös uniós stratégián a Kínával kapcsolatos problémák kezelésére, és a vitás kérdéseket a júliusi Kína-EU-csúcson is fel fogják vetni. Ahogy egy magas rangú uniós diplomata mondta a lapnak, nem arról van szó, hogy nem lehet együttműködni a kínaiakkal, de a mostaninál keményebben kell védeni az európai érdekeket velük szemben.

Ebben viszont a magyar kormány láthatóan nem partner Brüsszelben, sőt a német bírálatok szerint egyre inkább a kínaiak trójai falovának tűnik. Ha pedig nem változik meg a budapesti álláspont, az vélhetően komolyabb tüske lehet egyes uniós gazdasági körök szemében, mint bármilyen sorosozós plakátkampány vagy civillistázás.

Borítókép: Szarka Bálint / Index.