Bayer, Bayer, tényleg a tiéd lesz a világ leggyűlöltebb cége

Akarná bárki azt, hogy az övé legyen valami, amit mindenki, aki hallott róla, jobban utálja, mint Lázár János a hódmezővásárhelyi városháza mennyezetére szánt Márki-Zay Péter megáldja Rogán Antal fiait freskó ötletét? Naná, hogy akarná – ha egyszer ez a valami úgy termeli a pénzt, hogy azért még Mészáros Lőrinc is lehajolna.

Ez a gyűlöletes valami a Monsanto, amiről egy két évvel ezelőtti cikkben azt írtuk: „termékei már most is majdnem minden falat ételben ott vannak így vagy úgy”, és „ uralja a világpiacot az eladott génmódosított vetőmagok és a cégek ellen szervezett tüntetések területén is”. Oké, már maga az rejtély, hogy egy ilyen céget miért akarna bárki is eladni önszántából, de azért 66 milliárd dollár, azaz több mint 17 ezermilliárd forint (igen, 17 000 000 000 000 forint) elég jó oknak tűnik.

A német Bayer cégnek ennyit ér meg, hogy a tulajdonába kerüljön az amerikai vetőmagtermelő és agrárvegyipari cég. A Monsanto ennyiért eladó is volt, és márciusra az Európai Unió is rábólintott az üzletre, amiben azért látta az esélyt arra, hogy az így létrejövő gigavállalatnak a maga 140 ezer dolgozójával és 60 milliárd eurós árbevételével (ez 15 500 milliárd forint, a magyar GDP kábé fele) lesz némi versenytorzító hatása. Ezért ahhoz kötötte az üzletet, hogy a Bayer adja el agrárvegyipari üzletágának egy részét.

A németek találtak is rá vevőt, egy másik német céget, a BASF-et, amely 5,9 milliárd euróért (ez 1500 milliárd forint, majdnem annyi, mint a Kósa-botrányban emlegetett vagyon) veszi meg a Bayer vetőmagtermelő és növényvédelmi üzletágának jelentős részét. Az Európai Bizottság április 30-án ezt a tranzakciót is jóváhagyta, megállapítva, hogy az üzlet megfelel az uniós versenyjogi szabályoknak, így a Bayer eladhat egy kicsit magából, hogy megvegyen egy ugyanolyat sokkal nagyobb kiadásban.

Azt nem tudni, hogy a Monsanto nevet meghagyják-e, vagy a tranzakcióval meg is szüntetik, és mostantól a Bayer lesz a világ leggyűlöltebb cégneve. Már persze akkor, ha a tranzakcióra nemcsak Brüsszel bólint rá, hanem az Egyesült Államok, Kanada és néhány más nem EU-tagállam is (mondjuk az amerikai jóváhagyás nem tűnik kétségesnek).