Fekete lyukba ömlöttek a kutatásra költött százmilliárdok

Júniusban leváltották a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) éléről Pálinkás Józsefet, aki három éven át vezette az intézményt. Pálinkás régi motoros mind a tudományos életben, mind a jobboldali értelmiség berkeiben, 2001–2002-ben az első Orbán-kormány oktatási minisztere, 2008 és 2014 között pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Vagyis elvileg egyesíti magában mindazt, ami miatt valaki kézenfekvő választás lehet a kutatás-fejlesztés irányítására egy Fidesz kormányozta országban – a választások után mégis mennie kellett. 

Az intézkedés mögött sokan politikai okokat sejtenek, előfordult ugyanis, hogy Pálinkás József nem volt hajlandó beleállni a kormány aktuális szalmabábpüfölésébe, például a CEU kapcsán finom hangvételű kritikát fogalmazott meg (vagy legalábbis sokan annak vették, hogy kimondta: az akadémiai közegben nem talált pozitív fogadtatásra az egyetem elleni fellépés). Van azonban egy másik kézenfekvő magyarázat is arra, miért került lapátra a hazai K+F feje: 

és erre most már hivatalos adatok is vannak. Az Európai Bizottság június végén publikált European Innovation Scoreboardja (EIS) szerint némileg még romlott is az innováció hazai helyzete 2010-hez képest. Ez nem túlságosan hízelgő Pálinkás József tevékenységére nézve (sem), akinek vezényletével – a G7 összesítése szerint – 685 milliárd forint elköltéséről döntött részben vagy egészben az NKFIH az elmúlt három évben.

Nem látszik, mire ment el ennyi pénz

Az Európai Bizottság évente felméri, hogyan teljesítenek a tagállamok kutatás-fejlesztés és innováció terén, illetve hogy áll az EU nemzetközi összehasonlításban ugyanezzel. Az EIS-ben különböző részterületekre vetítve állapítják meg, mit tud az adott állam az uniós átlaghoz és saját korábbi állapotához képest. A 2018-as eredmények elég rossznak mutatják a magyar helyzetet, a 2017-es adatok alapján az összesített innovációs pontszámunk 

Számszerűen ez azt jelenti, hogy 2010-ben az uniós átlagpontszám 100 volt, a magyar pedig 69,7, 2017-re viszont az uniós felkúszott 105,8-ra, míg a magyar enyhe romlással 69,6-on állapodott meg.  Ez az eredmény az uniós rangsor 21. helyezéséhez elég, ami kéthelynyi visszacsúszás a 2010-es szinthez viszonyítva. 

Alig néhány pozitívum 

A EIS-ben 27 olyan részterületet értékelnek, amelyek közvetve hatással vannak arra, mennyire lehet innovatív egy ország. Ebbe a keretbe beletartozik az akadémiai szféra teljesítményétől a kisvállalkozások fejlesztéséig minden, ennek megfelelően az oktatás állapotától kezdve a köz- és a magánszféra K+F-ráfordításain át az innovatívként kategorizált cégekben foglalkoztatottak számáig mindent pontoznak.

Magyarország esetében az a lesújtó helyzet állt elő, hogy a mért területek túlnyomó részében stagnálás vagy hanyatlás mutatkozik. Az alábbi táblázat mutatja, mire volt elég az Orbán-kormányok eddigi tevékenysége innováció terén: az első oszlopban a 2010-es pontszámaink látszódnak a 2010-es uniós értékhez (ez mindenhol 100) viszonyítva, a másodikban a 2017-es számaink szintén a 2010-es unióshoz mérten, az utolsóban pedig a 2017-es értékek a 2017-es unióssal összevetve. 

A táblázatból kiolvasható, hogy Magyarország kiemelkedően teljesít mobil szélessávú internetelérés terén: ez az érték mindenhonnan nézve pozitívan alakult, hiszen a saját korábbi szintünkhöz képest is hatalmasat fejlődött, és az EU-t is bőven lepipáljuk vele. 

Szintén pozitív a trend nemzetközi közös publikációknál, ami a tudományos kutatás javuló színvonalát mutatja, hiszen ha magyarok közösen publikálnak külföldiekkel, akkor a kutatásaink megfelelnek a nemzetközi eredményességi elvárásoknak. Itt még mindig el vagyunk maradva az EU-átlagtól, de magunkhoz képest nagyot javultunk 2010 óta. 

Sötétzöld mezőbe került és javult is a gyorsan növekvő cégeknél foglalkoztatottak számára vonatkozó érték, ebből a mutatóból azonban nem látszik, mely cégek növekednek gyorsan. Az igazi magyar sikert az jelentené, ha egyre több hazai cég kerülne erre a pályára, ez azonban nem tűnik valószínűnek, főleg, ha mellé tesszük a hazai kis- és középvállalatok (a táblázatban SMEs, azaz a small and medium-sized enterprises) innovációs teljesítményére vonatkozó lelombozó eredményeket. A gyorsan növekvő cégeknél foglalkoztatottak mutatóját inkább a multinacionális vállalatok közvetlen működőtőke-befektetései húzhatják felfelé, nem pedig az, hogy magyar cégek új piacokra törnének az újításaik segítségével. 

Innovációs fekete lyuk

Itt nagyjából a végére is értünk a felsorolható pozitív tendenciáknak. A 27 pontozott részterületből 12-nél, a tíz főkategória felénél rontott Magyarország 2010-hez képest. Különösen rondán néz ki az állami szektor kutatás-fejlesztési ráfordításainak romlása (55,7 pont 2010-ben, 24,8 pont 2017-ben), és a kkv-ink innovációs mutatói (brutális csökkenés minden részterületen, tartósan beragadtunk az EU-átlaghoz képest 50 százalék alatt teljesítők mezőnyébe). Különösen annak tükrében fájdalmas ez az eredmény, hogy utóbbiak K+F-támogatására több tízmilliárd forintnyi uniós támogatást költöttünk el az elmúlt években. 

Az export még mindig erősségeink közé tartozik, de még ez az erősség is gyengül a friss adatok szerint. Az is látszik, hogy az értéket a high-tech termékek exportja húzza fel, ami itthon szinte kizárólagosan a multik tevékenységét jelenti. High-tech exportnak számít a teljes IT- és autóipar, amit külföldi tulajdonú vállalatok visznek a hátukon (Nokia, Microsoft, Bosch, Audi, Mercedes stb.), tehát valójában ez a mutató nem köthető a magyar K+F+I-tevékenységhez. Ezt támasztják alá a szintén a jelentésben közölt adatok a külföldi működőtőke-beruházásokról és a K+F-re legnagyobb összegeket költő vállalatokról is:

	Magyarország	EU
Külföldi működőtőke-beruházás (a GDP százalékában)	19,8	3,6
10 millió főre jutó, a legnagyobb K+F-ráfordítással rendelkező cégek közé tartozó cég	1	19,7

Arányosan az EU-átlag sokszorosa a hozzánk áramló beruházás, miközben a K+F-re sokat költő cégek száma a töredéke.

vagyis alacsonyabb hozzáadott értékű munkákkal csatlakozunk be a nemzetközi kereskedelembe. Ez természetesen részint öröklött adottság, és nem egyszerű gazdaságpolitikai feladat kikormányozni az országot az összeszerelő üzem pozíciójából. De az elmúlt években mégiscsak sok százmilliárd forintot öntött a magyar állam K+F+I-be, ezért nem lenne túlzó elvárás, hogy egy kis pozitív irányú elmozdulást lássunk abba az irányba, hogy legyen végre Magyarországon érdemi vállalati fejlesztés.

Ehhez képest a new to market mutató – ez az új piacra lépő cégek/fejlesztések eladásait méri –, ami inkább hazai K+F+I-ről szól, zuhan, csakúgy, mint a kutatás-fejlesztésre fordított teljes hazai összeg. Ez utóbbi 2013-ban még 1,39 százalékát tette ki a GDP-nek, 2017-ben pedig már csak 1,21 százalékát. Ezzel a nemzeti össztermék arányában mért K+F-kiadások szempontjából a 16. helyen áll Magyarország az uniós rangsorban. 

Közben az uniós összkép javult

Nem Magyarország az egyetlen, ami a mérés alapján leszerepelt, illetve rossz vágányra került innovációban, és ahelyett hogy fejlődne, inkább rontott a pontszámán. A 27 EU-tagállam közül tíz járt így a 2010–2017-es összehasonlításban, legtöbbjük az unió keleti részén található, de néhány nyugati ország (pl. Németország és Portugália) is lejjebb csúszott magához képest. A legdurvább rontást Romániánál és Ciprusnál látjuk, Magyarország a romló teljesítményűek közül még a legjobbnak számít -0,1 pontjával. 

Az EU szempontjából megnyugtató,hogy a javítók oldalára azért több tagállam került, és a javulások mértéke is nagyobb volt átlagban a rontásokénál.

A legnagyobb, több mint 20 pontos menetelést Litvánia vitte véghez – igaz, volt honnan fejlődni, az első ábráról leolvasható, hogy még ezzel is épphogy csak beelőzték Magyarországot a teljes rangsorban. 

A jelentésben azt is megnézték, mi az EU helyzete a világban az innováció szempontjából. Az adatok alapján az unió pontosan középen helyezkedik el fej-fej mellett az Amerikai Egyesült Államokkal, egyelőre jócskán megelőzve Kínát. A fejlesztésben világelső Dél-Korea, ahol az innovációs index értéke 2017-ben meghaladta a 125 pontot. 

Igazi kihívás előtt az új minisztérium

A European Innovation Scoreboardból kirajzolódó kép alapján nem jelenthető ki egyértelműen, hogy Pálinkás József leváltásához kizárólag személyes vagy politikai ellentétek, netán az uniós forrásokon való marakodás vezethettek: a hazai K+F+I siralmas helyzete miatt akár szakmai szempontok is indokolhatták a személycserét.

Az akadémiai közeg tetejéről jövő Pálinkás az NKFIH élén is megmaradt régi vágású tudósnak, aki beszámolók szerint nagyobb hangsúlyt szeretett fektetni az alapkutatásokra, a piaci folyamatoktól elzártan működő tudományos életre, mint a vállalati kutatás-fejlesztés támogatására, az IT-szektor pedig egyáltalán nem érdekelte. Az akadémiai területen láthattuk is, hogy volt némi előrelépés (hiszen növekedtek például a magyar szerzők nemzetközi közös publikációi), azonban ez édeskevés ahhoz, hogy Magyarország kiverekedje magát az innovációs gödörből. 

Ahhoz azonban, hogy az állam érdemben tudjon javítani a teljesítményen, az NKFIH vezetésének lecserélésénél többre lesz szükség. A hazai K+F+I-nek több rákfenéje is ismert a terület működésre rálátók körében, és ezek közül csak az egyik – és nem is biztos, hogy a legnagyobb jelentőségű – a pénzosztást belengő korrupció. 

A haveri cégek felé csordogáló néhány milliárdnál nagyobb baj (és erre nagyobb ráhatása is van lehetne az NKFIH-nak), hogy a támogatások odaítélésénél még mindig nem komolyan vett szempont, hogy a tervezett fejlesztések eladhatóságát piackutatással támasszák alá a pályázók. Márpedig hiába fejlesztünk ki valamit, ha az nem egy valós igényre válaszol. Szintén probléma, hogy a kis- és középvállalatoknak nem csak a kutatás-fejlesztési szakaszban kellene segítség: sokszor a piacra lépéshez, az új termék bevezetéséhez szükséges tudás is hiányzik ezeknél a cégeknél. Hiába támogatjuk új termékek létrehozását, ha azokat aztán nem tudjuk megfelelően marketingelni, eladni.

Az eredmények most visszaigazolták, hogy ebben a formában nem vezet eredményre nagy halom közpénz ráborítása a területre. Még úgy sem, ha saját hivatalt teszünk mögé. A hazai K+F+I-koncepció alakítóinak – ez jelenleg leginkább a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium – többek közt ezeket a szempontokat is figyelembe véve új alapokra kell helyezniük mindent, ha érdemi javulást akarnak felmutatni.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)