Ödön
1 °C
11 °C

Trükkös pénzgyár épült ki a lakossági állampapírokkal

D MTZ20120112002
2018.08.21. 07:35 Módosítva: 2018-08-21 08:57:41
Sikertörténet volt a magyar adósságfinanszírozás átalakítása. Az állam elérte, hogy külföldiek helyett egyre inkább a magyar lakosság finanszírozza az adósságunkat. Közben a vonzó feltételek között ügyesen lavírozó bankok, alapítványok, gazdag magánszemélyek nagyot kaszáltak. Az államnak ez nem tetszik, harcot hirdetett az adófizetői érdekeket sértő módszerek ellen, de a pénzügyi racionalitást nehéz megfékezni.

Ki ne álmodna csodálatos pénzszaporítási módszerekről, pénzügyi perpetuum mobiléről? Magyarországon nem csak álmodni lehetett erről az elmúlt években, olykor elég volt lehajolni a kockázatmentes szuperhozamokért. Nem mindenkinek volt erre lehetősége, inkább csak a hozzáértőknek, a pénzügyeseknek, a leggazdagabbaknak.

Vázoljuk fel a nagy módszer három pillérét!

  1. A bankok az elmúlt években a legjobb adósoknak már 1-1,5 százalékos kamattal is adtak hitelt.
  2. Az állam bizonyos lakossági állampapírokra, legyen a példánk a 12 hónapos 1MÁP, 2,5 százalékos kamatot is fizetett.
  3. Ráadásul a bank korábban 1 százalékos jutalékot is kapott egyes lakossági állampapírok eladásáért (mára ez a jutalék nagymértékben csökkent).

Kell ennél jobb üzlet? A banktól elkérem 1,5 százalékon a pénzt, majd beteszem az államhoz 2,5 százalékon.

Semmi kockázat, biztos marzs, és a bank is nagyon jól jár, mert hitelezett és még jutalékot is kapott.

Nem akármilyen sztori, csak éppen túlkapások, konfliktusok lettek belőle. Jó ideje a fenti helyzet miatt zajlik egy egészen különös adok-kapok a magyar adósságfinanszírozás kulcsszereplői között, amit korábban a Portfolio.hu is bemutatott. Az adósságkezelésért felelős állami cég, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) és a bankok komoly fegyverarzenált sorakoztattak fel.

A bankok egy része innovatív ötletekkel kereste, hogy miként találja meg a kiskapukat a lakossági állampapírok rendszerében, az ÁKK pedig egy idő után elkezdte megváltoztatni a szabályozókat, önkéntes önmérsékletet kért, levelet írt, volt, akit négyszemközti találkozókon dorgált, gentleman agreementeket ajánlott.

A nagy konverziós hadművelet

De kezdjük a történet elején! Magyarország, konkrétan a Magyar Nemzeti Bank (MNB), illetve az ÁKK a 2010-es államcsődközeli állapot idején megtanulta, hogy nem jó, ha az adósságszolgálat nagyon koncentrált, ha ki van téve a devizában finanszírozó külföldi intézmények kényének-kedvének. Ennek hátulütőit most éppen Törökország tapasztalhatja meg.

Megszületett a jelszó: önfinanszírozás. Az állam elhatározta, hogy átalakítja a magyar adósság szerkezetét, és japán, cseh, vagy éppen olasz mintára nagyobb szerepet szán a belföldieknek, főleg a lakosságnak.

Ha baj van, a sok magyar lakossági befektető nem szalad el egyszerre, ráadásul, ha sikerült a piacépítés, vagyis a lakosság megismeri és megkedveli az állampapírokat, akkor a tapasztalat szerint odaszokik, nem lesz annyira kamatérzékeny.

Zéró kamatok

Az állam akkor kezdett a hadműveletbe, amikor a piaci kamatszint zéró közelében volt, a bankok nem nagyon fizettek kamatot a betétek után. Az állam viszont szerette volna megnyerni a magyar lakosságot az állampapírok vásárlására, ezért a piacinál érdemben kedvezőbb kamatot kínált nekik, 2-3-4 százalékot – konstrukciótól függően –, gyakorlatilag jóval magasabbat, mint amennyiért a bankok ki tudták helyezni ebben az időben a forrásaikat.

Az önfinanszírozási akció végül sikeres volt, a lakosság valóban szépen vette a különböző kincstárjegyeket, lakossági államkötvényeket, változó kamatozású konstrukciókat, négy év alatt megnégyszereződött a lakossági állampapírok mennyisége, és 2018 közepére 7355 milliárd forintra duzzadt az állomány.

A bankok is jól jártak

Igen ám, de az ÁKK olyan vonzó paraméterrendszert hozott létre, hogy a bankok elkezdték keresni azokat a módszereket, hogy ők is részesüljenek a kedvezőre árazott konstrukcióból.

Kérdéseinkkel megkerestük a nyolc vezető lakossági bankot és az ÁKK-t is, írásban inkább csak szűkszavú, sokszor hárító válaszokat kaptunk, így a történetet inkább háttérbeszélgetések alapján dolgoztuk fel. Sok bankárral beszéltünk, és ők teljesen eltérően ítélték meg a saját szerepüket.

  • Az, aki nyakig benne volt a bizniszben, azt magyarázta, hogy az állam versenyt támasztott a bankok betétgyűjtésének, erre reagálni kellett, és ami nem tilos, azt miért ne lehetne megtenni?
  • Aki pedig szándékoltan kimaradt ebből az üzletből, azzal érvelt, hogy a bankok és az ÁKK partnerek, nem ellenségek, ő megértette az ÁKK és az MNB céljait, és nem próbált meg bátor innovációval nyerészkedni a lakossági állampapíron.

Mindenesetre végül nagy hadakozás lett, az állam megpróbálta elkergetni a bankokat a piacról, de ők azért elég rafináltak voltak.

A termék

Az állam a magas kamatot kínáló lakossági állampapírokat bankok közvetítésével adta el magánszemélyeknek, alapítványoknak és önkormányzatoknak. A bankok ugyan közvetlenül nem vehettek maguknak lakossági állampapírt, de közvetve igen. A bankoknak ugyanis a szerződéses kötelezettségeik szerint másodpiaci árjegyzést is kellett kínálni az ügyfeleiknek.

Így az ügyfelek a lakossági állampapírok lejárata előtt is visszaadhatták a papírjaikat, amennyiben a pénzükre szükségük volt a lejárat előtt. Ha a bank megint eladta volna ezeket a visszavett papírokat, arra már nem kapott volna jutalékot, de nem is akarta értékesíteni, hiszen így nála ketyegett a piacinál magasabb, 2,5 százalékos kamat.

Nézzünk meg pár trükköt számokkal is. Emlékeztetőül: az egyéves piaci kamat 0,5 százalék körül volt, vagyis a bankok ilyen betéti kamatot fizettek, a mindenki számára megvehető diszkontkincstárjegyek is ennyit tejeltek, viszont az állam 2,5 százalékot fizetett a lakossági papírok után.

Egyes számú trükk: vedd meg, add el!

Tételezzük fel, hogy a bank maga is örülne, ha lenne 2,5 százalékot fizető papírja. Ezért megkér egy „baráti” magánszemélyt, vagy egy „baráti” alapítványt, hogy a bank hiteléből vásároljon ilyen állampapírokat. Majd miután az illető megvette a papírokat, adja el a banknak, hiszen a másodpiacon a bank már vehet lakossági állampapírt. A baráti közreműködő ezek után visszafizeti a bank hitelét, az egész ügyletért valami pénzt megtart, a bank viszont nagyon jól jár.

  • Egyrészt 1 százalékos jutalékot is kapott az állampapírok különös értékesítéséért.
  • Másrészt a futamidő alatt az ő könyveiben ketyegett a 2,5 százalékos kamat.
  • Összességében tehát a példánkban használt egyéves papíron 3,5 százalékos hozamot realizált, pedig a piacon csak 0,5 százalék volt a kockázatmentes hozam.

A bankok szerint ez a fenti gyakorlat nem volt tömeges, de azért sokan hallottak arról, hogy egyesek kifejezetten pénzszerzési céllal hoztak létre olyan alapítványokat, amelyek jegyezhettek az állampapírokból, majd azt eladták a banknak.

Kettes számú trükk: a lombardhitel

A következő módszerrel leginkább a leggazdagabb banki ügyfelek jártak jól. Ha egy jó adósnak a bankja 1 százalékon ad kölcsönt, de ő abból 2,5 százalékos biztos hozamot tud elérni, annyi hitelt érdemes felvenni, amennyi csak a csövön kifér. A hiteleknek azért van némi önerőszükséglete, de a bankok és a privátbanki ügyfelek kitaláltak egy remek módszert a nagy kaszálásra.

A gazdag privátbanki ügyfél vett 100 millió forintért piaci kamat felett fizető lakossági állampapírt. Ez eleve nem volt rossz befektetés, de ha a megvásárolt állampapírokat odaadta a banknak hitelfedezetként, akkor erre a kiváló fedezetre (az állampapír nem kockázatos) kapott akár 80 százaléknyi (80 millió forintnyi) lombardhitelt. Ebből a hitelből is állampapírt vett. A hitel kamata csak 1-1,5 százalék volt, az ügyfél 2,5 százalékos kamatozású állampapírt vett, amit akár újabb hitel fedezeteként is odaadhatott. Nem folytatjuk,

ezzel a módszerrel a gazdag magánszemélyek a saját betett pénzre akár 10 százalékos biztos hozamot is el tudtak érni.

A bank pedig jó adósnak, jó fedezettel nyújthatott hitelt és még minden állampapír-eladás után jutalékot is kapott.

Ez az igazi pénzügyi perpetuum mobile. A bank is, és az ügyfél is kockázatmentesen keresett a piacinál magasabb kamatot. Minél mohóbb volt valaki annál többször megtehette, hogy a frissen megvásárolt állampapírokat hitel fedezetéül adta, és abból is papírt vett.

Az ÁKK megelégelte

A bankhitel kamata alacsonyabb volt, mint az állampapír hozama, a bank is jól járt, a csókos ügyfél is jól járt. Az állam ugyan nem járt annyira jól, de mivel ő maga alakította ki a saját feltételrendszerét, végül is tudatosan vállalta ezt a költséget az önfinanszírozás célja miatt. Ám egy idő után, 2017 elején elszakadt valami, az ÁKK elkezdte megelégelni ezeket a mechanizmusokat. Talán azért, mert

  • rájött, hogy amennyiben a lakossági papírok tömegesen vannak a bankoknál, ráadásul olykor külföldi bankoknál, akkor megint kialakul a koncentrált adósságkitettség;
  • esetleg a politikát zavarta, hogy az ÁKK milyen sok jutalékot fizet a bankoknak;
  • vagy visszajutott hozzá, hogy a fél piac arról beszél, hogy milyen trükkökkel nyerészkednek az ügyesebbek a magyar adósságkonverzión.

Innentől, gyakorlatilag az elmúlt másfél évben az ÁKK mindent megtett azért, hogy a pénzcsapokat elzárja.

  1. Az ÁKK bejelentette, hogy az önfinanszírozási terv sikeres volt, a lakossági állampapírok állománya már elérte a kívánatos szintet. Csökkentette a bankoknak fizetett jutalékokat, a korábbi 1 százalékok helyett még a hosszabb papíroknál is legfeljebb 0,8 százalékot fizet, a rövidebb papíroknál még jobban levitte a banki jutalékokat.
  2. Határozottan megkérte a bankokat, hogy hagyjanak fel a lombardhitelezéssel, majd erre egy formális szabályt is hozott, a bankok ügyfélkörében található lakossági állampapír-állomány legfeljebb 10 százalékát fogadhatták be a bankok hitelfedezetként.
  3. Az alapítványokat, önkormányzatokat vagy teljesen kitiltotta az aukciókról, vagy ahová még jelentkezhettek, ott nem fogadta el az ő vásárlási szándékaikat.
  4. A banki forgalmazóknak leveleket írt az ÁKK, amelyben azt kérte, hogy a bankok „önként és dalolva” építsék le a saját számlás állományaikat. Egyes bankok jelezték számunkra, hogy korábban éppen az ÁKK nem adott lehetőséget arra, hogy a bankok visszaadják az ÁKK-nak a náluk landoló lakossági állampapírokat.
  5. Volt némi ellenállás, egyes bankok nem fogadtak szót maguktól, ahol az ÁKK vonakodást tapasztalt, ott a treasury-vezetőkkel négyszemközt is elbeszélgettek az ÁKK-ban.

Egyes bankok korábban 50-100-200 milliárd forintos állományt is felépítettek lakossági állampapírokból, most ezt elkezdték leépíteni. A banki vezetők szerint az ÁKK kéréseinek ugyanis illik eleget tenni, hiszen senki nem akarja a jó kapcsolatokat kockáztatni. Az például mindenkinek nagy üzletvesztés lenne, ha kiesne az állampapírok elsődleges forgalmazói köréből. De a bankok nem azért vannak tele okos pénzügyesekkel, hogy ne találjanak ki továbbra is jó megoldásokat.

Hármas számú trükk: a háromlépcsős ügylet

Ahogy az egyik bankár mesélte, üzleti elképzeléseket azért mindig lehet arra építeni, ha olcsóbb a hitel, mint a vele elérhető biztos hozam. Hallgassuk őt:

Adott egy neves vállalati ügyfelem, akinek örömmel nyújtok akár 6 milliárd forint forgóeszközhitelt is, amiért 1 százalékos kamatot kérek. A vállalkozás kölcsönadja ezt a pénzt a saját magánszemély tulajdonosának, 1,5 százalékos kamaton. Végül a magánszemély vállalkozó már megveheti a lakossági állampapírt 2,5 százalékos kamaton.”

Minden feltétel teljesült, nem kerültek be a papírok a banki könyvekbe, a bank nem lombardhitelt nyújtott, mert az ügylet három lába eltünteti a valós szándékot.

Közben mindenki jól járt és senki, semmilyen kockázatot nem futott, de mind a bank (ne feledjük, ő ha kisebb jutalékot is kap már, de azért kap), mind a vállalkozás, mind a vállalkozást birtokló magánszemély zsebre vágott pár tízmilliót.

Ki fizeti a révészt?

Magyarország feltalálta a pénzcsinálási perpetuum mobilét? Vagy azért van valami bökkenő ebben a sok nagy nyereségben? Van bizony, mégpedig az, hogy

az állam, vagyis az Államadósság Kezelő Központ magas kamatfizetése valójában adófizetői veszteségként is értékelhető.

Csak ki állítja le a rendszert? Amíg van olyan befektetés, ami garantáltan 2,5 százalékot hoz, és van olyan ügyfél, aki 1-1,5 százalékon tud hitelt felvenni, addig valamiképpen találkozni fog a hitel és a befektetés, és innen már tényleg csak a képzelet szab határokat annak, hogy mennyi pénzt keressenek a szerencsések.

A bulinak akkor lesz vége, ha a lakossági állampapírok kamata már nem haladja meg a piaci kamatokat. De egyelőre ez nem látszik, sőt, a nyáron 50 ponttal éppen kamatot is emelt az ÁKK a példánkban használt 1MÁP esetében. Ha rápillantunk a friss adatokra, ma Magyarországon az egyéves 1MÁP 2,5 százalékot fizet, míg az egyéves piaci referenciahozam, a D190731 diszkontkincstárjegy hozama 0,52 százalék. A különbség majdnem 200 bázispont.

Borítókép: Máthé Zoltán / MTI.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?