Zürichig érnek az MVM kínos könyvvizsgálói botrányának a szálai

Chanel, Dior, Gucci, Prada – elegáns üzletek sorakoznak Európa legdrágább bevásárló utcájában. Egy felmérés szerint egész Európában ez az utca, vagyis az 1,4 kilométer hosszú zürichi Bahnhofstrasse ingatlanjai a legdrágábbak.

A sok drága üzlet és kávéház mellett azért irodák is vannak errefelé, például a legendásan jól eleresztett svájci bankok, az UBS, vagy a Credit Suisse is rendelkezik itt épületekkel.

Ki hinné, hogy ebben az utcában van bejegyezve egy magyar tulajdonú svájci cég is, amely ráadásul voltaképpen az adófizetőké, hiszen áttételesen a magyar állam a tulajdonosa? Itt, vagyis a Bahnhofstrasse 100. alatt van ugyanis a székhelye a Magyar Villamos Művek (MVM) Zürichben alapított cégének, az MVM International AG-nek.

Picike iroda

Azért túlzottan nagy irodára nem kell gondolni, a Regus Zürich Bahnhofstrasse épületben bérelhető irodák találhatók. Az egyikben, egy nagyon kicsi szobában, dolgozott Szarapka Lehel igazgató. Itthon nem egy kifejezetten ismert név, de azt hallottuk róla, hogy ritka értékes munkaerő, ugyanis egyszerre energetikai és informatikai szakember is.

Ebbe a pici irodába, ahol se tárgyaló, se titkárnő, és ehhez a 700 ezer svájci frank tőkével működő céghez vezetnek az MVM könyvvizsgálati balhéjának a szálai.

Akik korábban vezették a céget, azt mondják felfújt ügyről van szó, a kritikusok szerint azonban egy világítóan furcsa és átlátszó konstrukció matt került immár szégyenbélyeg az MVM nevére, ami után nehezebb lesz külföldön bármit vásárolni, konzorciális bankhitelt felvenni, vagy esetlegesen valaha is a tőzsdére lépnie az MVM-nek.

Miért van az MVM-nek svájci cége?

Kezdjük egy kicsit messzebbről a furcsa történetet. Sokakkal beszéltünk, mondanunk sem kell, hogy az érintettek mindvégig azt bizonygatták, hogy bár ők is tudják, hogy az ügy „gázos”, de nem ők a hunyók.

Állítólag magának a svájci entitásnak az eredeti, 2016-os alapítási céljai teljesen tisztességesek és validak voltak. Akadt, aki úgy fogalmazott, hogy értelmes célra jött létre a svájci társaság, csak aztán egészen másra használták.

De miért alapított az MVM Svájcban céget? Az MVM cégcsoport egyik legnagyobb cége, az MVM OVIT Országos Villamostávvezeték Zrt. Ez a nagy társaság 50-60 milliárd forintos éves forgalom mellett úgy tűnik, hogy eléggé „szenved”. A magas forgalomhoz érdemi nyereség nem párosul, nullszaldó, enyhe mínusz körül ketyeg el a cég. Hazai megrendelése nincs elég, a külföldi ügyletekbe rendre beletörik a bicskája.

Ahogy egyik forrásunk mondta: „régen könnyebb volt. Ha nem jött ki a matek, valamit építettünk Paksnak, vagy a MAVIR-nak, de ma már külföldre kell menni a megrendelésekért. Jó lenne Nyugat-Európában dolgozni, de annyira azért nem vagyunk jók, maradnak az egzotikus piacok”.

Csakhogy ez nehéz

El is indult a cég az arab világba. 2014-ben még büszkén jelentette be a társaság, hogy a jordán villamos művek, a National Electric Power Company (NEPCO) 14 milliárd forintos megbízást adott az OVIT-nak vezetékhálózatát építésére. Csak aztán az egészből nem üzlet, hanem nagy veszekedés és többmilliárdos mínusz lett.

Utána a cég Szaúd-Arábiában próbálkozott, és végül a szaúd-arábiai Arabian International Company (AIC)-val szerződött is, de itt is gondok lettek. Az olajár esése után Szaúd-Arábiában hirtelen már nem volt annyi pénz infrastrukturális fejlesztésekre.

A rossz tapasztalatok indokolták állítólag a svájci cég megalapítását. Erről azt hallottuk, hogy a veszekedések és a rendezetlen jogi helyzet miatt az MVM vezetése úgy vélte, hogy mivel a világ energiacégei, még az arabok is jelen vannak Svájcban, elsősorban Zugban, így ha az MVM is rendelkezne svájci céggel, akkor a kölcsönösen ismert és elfogadott svájci jogi környezetben könnyebb lenne rendezni a vitás kérdéseket.

Lehet, hogy ez volt a cég alapításának eredeti célja, de arról nem hallottunk, hogy valaha is sor került volna bármilyen svájci alapú szerződésre, vagy vitarendezésre az arab partnerekkel. Mindenesetre az MVM mindenféle neves tanácsadó bevonásával meggyőzte az állami főnököket, hogy kell svájci cég, és létre is jött az entitás.

Kínos múlt után

A nemzetközi nyitás, illetve a méretgazdaságosság miatt a külföldi terjeszkedés, cégalapítás minden energetikai cégnél logikus lehet, de az MVM-nél azért volt pikánsabb a helyzet, mert korábban volt egy nagyon kínos korszaka a vállalatnak. Ekkor mindenféle csatornán ömlött ki a pénz az akkor elég gazdag cégből, horvát, szerb, spanyol, ciprusi, még szamoai entitások felé is.

Egy ideig úgy tűnt, hogy mindenki okult is a botrányból. Transzparensebb lett a cég, angolszász hátterű jogi iroda, ügyvédek, könyvvizsgálók dolgozták ki a védelmi mechanizmusokat, jöhettek a testületi döntések, a kölcsönös ellenőrzések, a páros aláírások.

Ám, mint azt az MVM-től ma már távozottak háttérbeszélgetéseken megerősítették, egy idő után a politikát megint egyre nehezebb volt távol tartani a méretes energetikai társaságtól. Nagy értékű médiakampányok indultak, amelyek kormánypárti portálokat és lapokat támogatták, félmilliárd forint ment a Békemeneteket szervező civileknek, de a céget a legjobban az zavarta, ha mindenféle „baráti” beszállító is bejutott a rendszerbe. Az volt ezzel a legnagyobb baj – mesélték nekünk, hogy valójában erre már nem volt elegendő forrás.

Paks ugyan rendesen hozta a pénzt, de a csoporton belül rajta kívül más nem nagyon.

Abból lehet elvinni, ami van. Évtizedekig azt hittük, hogy az energiából mindig több kell a fogyasztóknak és az mindig drágább lesz. Csak aztán nem voltunk felkészülve arra, hogy az elmúlt években kevesebb energia kellett, és az árak is estek"

– hallottuk erről az időszakról.

A szerződés

Ez a környezet jellemezte 2017-et is, amikor egyszer csak egy nagyon furcsa szerződés is köttetett.

Az MVM-nek a nagyértékű szerződéskötéseit publikálnia kell. Ha megnézzük a 2017. április 1. és június 30. közötti időszak szerződéseiről szóló publikus információkat, akkor találjuk meg a különös és igen nagy értékű megállapodást.

Az MVM Zrt. eszerint szerződött az MVM International AG-vel, hogy 15,8 millió euróért, akkori értéken 4,89 milliárd forintért Központi Termelés Megjelenítő (KTM) és felügyeleti rendszer kialakítását rendeli meg. Vagyis, az MVM fizet és a pénz a svájci entitásnál landol, amelyik pedig majd szállít.

Ízlelgessük a helyzetet egy kicsit! Tehát az MVM Zrt-nek szüksége van egy informatikai megoldásra, amit valamiért nem ő maga tendereztet és rendel meg, hanem megkéri erre a saját svájci leányvállalatát. Azt a picike céget, amely az említett bérelhető irodákat működtető irodaházban vegetál.

Gyanús lett

Legalábbis gyanúsan hangzik. Természetesen nem csak szerintünk, abból még nem lett volna nagy botrány, hanem végül is ez lett a könyvvizsgáló véleménye is. Hiszen az érvényes auditori szerződéssel bíró KPMG egyszerűen nem írta alá azt az éves beszámolót, amiben ez a svájci deal is szerepelt.

Akik jobban ismerték az ügy körülményeit, nagyjából ugyanazt mondják:

• nem én voltam,
• a részleteket nem ismerem,
• maga a rendszer elkészült, nem értem mi a baj,
• ha Paks egyetlen napra leáll, akkor az 130 millió forint kiesés, ehhez képest nem drága az 5 milliárd forintos KTM-rendszer.

Lehet. Nyilván újságíróként nem tudjuk megítélni, hogy mennyit ért a szolgáltatás, nem lehet információnk arról sem, hogy az MVM International svájci cég milyen számlákat fogadott be, merre utalt pénzeket.

Azt tapasztalhattuk, hogy a már eltávolítottakra sokan mutogatnak, ki-ki vérmérséklete szerinti megjegyzéseket használ, butaság volt, menedzsmenthiba történt, átlátszó volt az egész, sejthető volt, hogy ez nem csúszhat át az auditoron – mondták a forrásaink.

Majdnem átment

Pedig állítólag majdnem átcsúszott. Csak aztán mégsem, és nagyon hirtelen az ügyfél (MVM) és auditor (KPMG) viszonyában erős hangvételű veszekedés és levelezés indult.

A felelősséget mindenki dobálta, mint a forró krumplit.

• „Tudta az MNV, tudta az NFM” – mondják, akik az államra kennék.
• "Ez nem volt leegyeztetve fent sem" – szólnak, akik a menedzsmentre mutogatnak.

Mindenesetre május végére kiderült, hogy ezt a furcsa ügyletsorozatot nem tudja elfogadni a KPMG.

Volt olyan forrásunk, aki szerint az is gond volt, hogy a hazai energetikai állami irányító, NFM-es, MNV-s, MVM-es, NKM-es vezetők külön táborokra szakadtak. Talán amúgy sem lehetett volna megúszni botrány nélkül a történetet, de egységes fellépés nélkül erre már végképp nem maradt esély.

Könyvvizsgálat

A KPMG hazai vezetése is egyfajta harapófogóba került. Természetesen mindig, minden könyvvizsgáló elmondja, hogy szigorú szakmai sztenderdek alapján dolgozik, nincs mérlegelési lehetősége. Ugyanakkor az MVM vezetése és egyes állami emberek eléggé ráfordultak a KPMG-re, főleg azt kifogásolták, hogy amennyiben az MVM Zrt. tagvállalatainak, még az ominózus svájci cégnek is van elfogadott auditja, akkor hogy a bánatba lehetséges, hogy a holding nem kap pecsétet.

A hazai KPMG ugyanakkor eddigre már külföldieket is bevont az ügybe, a cég globális reputációját féltő európai főnökök felé is riportolni kellett, már nem volt visszaút.

Politikai szál

Azok, akik a történetet politikai síkra szeretnék terelni, leginkább azt furcsállják, hogy miért volt a svájci cégben igazgatótanácsi tag egy Mihalovics Péter Árpád nevű ember.

Seszták Miklós kabinetfőnökét is így hívták, és valóban ő lehetett a svájci cég képviselője, mert arról is hallottunk, hogy a politikai kapcsolatokra kényes svájci bankoknál külön nehézséget jelentett ebben az időben, az úgynevezett PEP, vagyis politically exposed person szerepvállalása.

A svájci cég igazgatótanácsában Mihalovics és az említett Szarapka Lehel mellett helyet kapott még Csanády Zsolt, az MVM korábbi jogi vezetője, és volt tisztsége még Zsuga János vezérigazgatónak is. Csanády és Zsuga már nincs az MVM-nél.

Többen érezhetően próbálták eltolni maguktól a svájci ügyet - hallottuk, ők úgy mozogtak, hogy ne kelljen semmit aláírni, ne kelljen ott lenni azokon a testületi üléseken, ahol erről van szó, ha lehet semmilyen részletet ne kelljen megismerni – ezt a politikát vázolták egyesek a számunkra.

A politikában a könyvvizsgálat idejére Seszták Miklós már nagyon meggyengült. Korábban sok jó pontot szerzett, mint fő „simicskátlanító”, de a ciklus végén elfogyott a levegő körülötte. Azt hallottuk, hogy eddigre az NFM és az MVM vezetése között is megromlott a viszony. Az eredeti stratégia szerint az MVM a megújuló energiaforrások, a külföldi terjeszkedés és a folyamatos hatékonyság-javulás irányába indult volna, ám ebből a külföld valahogy lekerült a naprendről.

Hiába volt nagyon kedvező a sok likviditás miatt a hitelpiac és az alacsony olaj-, gáz- és áramárak miatt olcsóak az eszközök. Hiába lett volna érdemes sok mindent megvenni, de amikor az állami aktorok hónapok alatt válaszolnak csak egy levélre, akkor esély sincs a terjeszkedésre.

A botrány hangos, és erős felhatalmazást is ad az újaknak, ugyanakkor jó sok kérdés felmerül:

• Lesz-e bármilyen hazai vizsgálat az ügyben?
• És nemzetközi, olyasmi, mint ami a Microsoft és a magyar állam viszonyát térképezte fel?
• Ki fejlesztette a szoftvert?
• Működik-e már a rendszer?

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)