Hogy lehet csalni a kaszinóban?

A szingapúri és makaói kaszinókban nagyüzemben zajlik a kínai pénzmosás – írtuk előző kaszinókról szóló cikkünkben. Mostani írásunkban azt nézzük meg, hogy a magyar kaszinók világában mennyire képzelhetőek el hasonló esetek? Mennyit keresnek a hazai krupiék? Tudnak-e csalni? Mennyire szigorúan ellenőrzik őket?

A kaszinókban elméletileg rettentő sok pénzt lehet nyerni, igaz,

A nagy kaszinó-kifosztásokról szóló romantikus filmek azt általában pontosan jelzik, hogy a szerencsejáték-iparban rendkívül komolyan veszik a biztonságot. A csillogó díszletek mögött rengeteg biztonsági ember, temérdek kamera figyeli a játékosokat, a munkatársakat. Vannak-e olyanok, akik függetlennek mutatkoznak, de valójában összejátszanak, akad-e aki számolja a lapokat, nincsenek-e gyanús mozdulatok a rulettnél, a kártyaasztalnál?

Az elmúlt évtizedekben a globális kaszinóvilágban így is szinte minden elképzelhető csalási metódusra volt példa:

• nagyüzemben hamisított zsetonokra,
• kontrollált kockadobásra, amikor egy játékos hihetetlen ügyességgel megtanul szabályosan, de mégis irányítottan dobni,
• okos telefonos lézeres gurítás-mérőre,
• az osztó lapjait figyelő cselesen elrejtett minikamerára,
• úgynevezett „babrálásra”, amikor a csaló a kaszinóban használt kártyatípusból hoz magával egy paklit, és elrejt bizonyos lapokat, amelyeket megfelelő helyzetben játékba hoz,
• elektronikus kártyaszámoló gépezetre, amellyel a játékos a saját esélyeit tudja növelni,
• egy adott rulett kicsi mechanikai aszimmetriáit több ezer gurításból kiszámoló játékosra,

A sima lopás

Magyarországon is volt arra példa, hogy egy vezető budapesti kaszinóban dolgozó kasszás munkatárs egyszerűen a pénztárból ellopott 80 millió forintot. Azt gondolhatnánk, hogy a rengeteg kamera miatt ez azonnal beazonosítható, de ebben az esetben csak fél óra után tűnt fel, hogy a pénztáros előbb a mellényébe és a nadrágjába rejtett 80 millió forintot, majd szünetet kért, mondván, hogy szívna egy kis levegőt, mert rosszul van, és meglépett a pénzzel.

Úgy tudjuk, hogy

Ez ugyan egy olyan primitív „terv”, ahol legfeljebb a pénz gyors elrejtése, egy jól megtervezett külföldre szökés „vezethet sikerre”, de az elkövető személye napvilágra kerül, szinte biztosan lebukik.

A reklamálós trükk

Izgalmasabb eset volt, amikor egy játékos, egy a krupiék munkáját felügyelő supervisor és egy kamerás ellenőrzést folytató férfi fogott össze. A csalás lényege az volt, hogy a beépített játékos tétet rakott egy bonyolultabb rulett-formációra (úgynevezett szomszédra). Valójában ő csak bemondta a tétet (call betet), és a dealer (osztó) tette fel a zsetonokat. Amikor nyert a játékos, akkor csendben volt, ha nem, akkor egy-egy fontosabb bemondás után reklamált a krupiénál, hogy márpedig ő nem 17-est, hanem 27-est mondott, vagy valami hasonló teljesen

Miután a játékos és az osztó nem tudtak megegyezni, a teremfőnökhöz fordultak, aki pedig a kamerák felvételeivel ellenőrizte a szituációt. Természetesen a beépített emberek a játékosnak adtak igazat. Ennél az emlékezetes esetnél a biztonságiak és a rendőrök nagyon hamar leleplezték a csalást és munka közben bilincsben vitték el az egyik csalót a kaszinóból.

UV-s kontaktlencse

Olyan kísérletről Magyarországról is hallottunk, amikor egyedi technikával csaltak. Egy adott esetben a pókerhez használt speciális cinkelt kártyát juttattak el a beépített osztóhoz, míg a játékos olyan uv-s kontaktlencsét vett fel, amivel látta a kártyák hátsó lapján szabad szemmel nem látható jelöléseket.

Kártyaszámolás

A black jack világában ismert az, hogy javíthatók a nyerési esélyek akkor, ha valaki számolja a felhasznált kártyákat. Biztosra nem lehet ezzel menni, de az egyszerre hat pakli kártyával zajló játékban nem mindegy, hogy hány ment ki a hatosból, hetesből, vagy a 10 pontot érő figurákból. Aki ezt követi, sokkal jobb nyerési esélyekkel indul. Egy ismert hazai esetben a fejben nem olyan jól számoló kínai játékos a zsetonjai folyamatos átpakolgatásával rögzítette, hogy melyikből mennyi lap van még játékban. Hamar lebukott.

Célgurítás viszont nincs

Forrásaink ugyanakkor azt nagyon határozottan állították nekünk, hogy a krupié nem tud célzottan gurítani. A rendkívül finom golyóscsapágyon forgó „cilinder” még kisebb akadályokkal, úgynevezett „gyémántokkal” is ki van díszítve, lehetetlen belőni, hogy mi jöjjön ki.

A krupié, vagyis a dealer

A krupié, vagy dealer (osztó) és a többi kaszinós munkakör nem álommeló. Forrásaink szerint a kaszinókban dolgozó munkatársaktól jó esetben sokat várnak el a munkáltatók:

Más kérdés, hogy mostanában mintha lejjebb adtak volna a kaszinók az elvárásaikból, sokan mentek el ugyanis külföldre a képzettebb munkatársak közül. A krupiék nem keresnek rosszul, de azért a jövedelem még a teljes javadalmazási csomagból 30-50 százalékot kitevő borravalóval sem kiugró. Az elsajátított készségek legnagyobb előnye inkább az, hogy utána könnyebb már külföldön is munkát vállalni.

Az európai nagyvárosokban ugyanis egy öt napos pókerverseny, vagyis nagyjából egy munkahét alatt 600-800 eurót is meg tud keresni egy dealer. Igen ám, de a szállás, étkezés, utazás költségei miatt az ilyen idénymunka azért nem feltétlenül akkora üzlet mint a szakma legjobb állásai, a hajó, vagy egy fix állás egy nyugati kaszinóban.

Az óceánjárón végezhető munkából több típus is van. A nagy „cruise” cégek, vagyis az egyhetes, tíz napos európai, karibi, vagy más utazásokat szervező társaságok közül a legismertebbek, az Aida Cruise Line, a Celebrities, a Disney Cruises, a Dream, a Royal, a Star.

Ezek nem kifejezetten kaszinóhajók, de a hajóúton nyújtott sokféle szolgáltatás között van szerencsejáték is. Itt a dealer általában 6-9 hónapra szerződhet, körülbelül 1000 euró/dollár körüli alapbért és 4-500 euró/dollár borravalót kereshet. Mindez nagyban függ attól, hogy milyen hajón van az ember, Ázsiában például kevésbé jellemző a jatt.

Látszólag ez a fizetés nem extra magas, de vannak előnyei, például az, hogy a munkatárs szállást és étkezést is kap, ezért a bére szinte nettó megtakarításnak számítható. És az adózás is kedvező, a tengeren szerzett jövedelem után, ugyanis szinte semennyit nem kell adózni.

Az arab világ, illetve Izrael partjainál jellemzőek a nagy kaszinóhajók, amelyek kissé álságosan elhagyják a szigorú szerencsejáték-szabályozással működő országok partjait és a nyílt vizeken már játszhatnak, de a keresetek itt is hasonlóak, ráadásul ebben kockázat is lehet, Izraelben például illegális tevékenységnek számít az ilyen hajón vállalt munka.

A hazai fizetések nem magasak, és a munkatársaknak sok „magyaros” elemet is el kell tűrniük. De a munkavállaláshoz egy-két hónapos tanfolyam is szükséges, hallottunk olyanról, ahol a későbbi munkavállalás esetén ez ingyenes, de olyanról is, amikor fizetős. A jellemző hazai arány az 50 százalék alapbér és 50 százalék borravaló, összességében pedig a jövedelem csúcsa egy hónap alatt mintegy 350 ezer forint.

A borravalót soha nem közvetlenül kapja meg a dealer. Nem is lehet játékos és a krupié között kézből-kézbe mozdulat. A borravalót mindig az asztalra kell letenni, hogy mindent lásson a kamera, és azt a dealer besöpri egy tip box nevű, a borravalóknak fenntartott perselybe. A munkatársak a pénzszámlálás után egy összetett rendszer alapján osztják fel egymás között a borravalót (mivel a pénzt a főnökök kezelik, így ha lopják a borravalót, azt a többiek nem tudják meg). Ez a jövedelem az adóhatóság számára sem látható, cashben, borítékban érkezik.

A zsetonszámlálás nagyon szigorú szabályok szerint zajlik. A számlálószobába mindenki csak egyedi engedéllyel mehet fel/be, és megfelelő szögből mindent rögzít a kamera. A szakma megkülönbözteti a soft count-ot, vagyis az egyes asztaloknál összegyűlt zsetonok megszámolását és a hard count nevű számolást, amelyik a játékgépek kazettáit jelenti.

Óvintézkedések

A hazai szerencsejáték-ipar régóta összeforrt a biztonsággal. A hőskor „gépes” vállalkozói közül volt, aki több ezer gépet működtetett itthon, egy másik emblematikus arc pedig a Balkánon (még Albániában is) dolgozott sikerrel. Akik ennyi pénzt termelnek, ráadásul olykor kemény helyeken, azoknak ezt meg is kell védeni. A kaszinó világa mindig is összeforrt a védelemmel, akár a maffiával is.

Ahogy egyik forrásunk mesélte, a kaszinókban ugyan megfelelő ruhában kell megjelenni, vannak olyanok, akikről tudni lehet, hogy senki nem fog rájuk szólni. A túlzásokat azonban lekapcsolja a „ház”, ilyen eset volt, amikor egy állandóan a kaszinóban pénzt költő bróker atlétában érkezett, így még ő sem játszhatott, hiába méltatlankodott emiatt.

A szerencsejáték-iparban nincs könnyű munka, a kaszinók 0-24 óráig vannak nyitva, a műszakok változóak, de jellemzően sok az éjszakázás. Egy-egy asztal csak akkor zárható, ha ott éppen nincs játékos,

Holtidő szinte nincs, a hétköznapokon azért a kora hajnal ilyen, de sokszor reggel hétkor is vannak a kaszinókban olyanok, akik még az esti játékból maradtak, ahogy a kaszinósok mondják „beragadtak”.

Van olyan hazai kaszinó, ahol egy nap akár kétezer játékos is megfordul, mindenkit azonosítanak, meg kell mutatni a személyit. Az ugyanakkor vicces, hogy körözött bűnözők könnyedén bejuthatnak, a rendszer inkább a kitiltott játékosokat, a korábbi munkavállalókat szűri ki, az ő távoltartásukat ugyanis komolyan veszik a kaszinók.

Ebben a világban nem jellemzőek a széles munkavállalói jogok, nincs érdemi cafeteria, a kaszinó nem tudja például a dohányosoknak biztosítani a cigiszünetet. A munkatársaknak általában el kell tűrni a vendégek bődületes kirohanásait, sok a problémás alak, és a krupiéknak ilyenkor már előre összerándul a gyomruk, mert mindenkit, az arab, vagy a kínai játékosokat is tökéletesen ismerik már, és vannak, akik egy-egy osztás, vagy gurítás miatt teljesen el tudják veszíteni a fejüket.

Általában mindezt büntetlen tehetik, bár hallottunk azért olyan esetről is, amikor éppen a hölgy osztó barátja volt a supervisor, és amikor az egyik kedves vendég egy vállalhatatlan felszólítással kommentált egy osztást, azonnal szólt a pit bossnak (teremfőnöknek), aki leállította a játékot.

Ennek a szakmának is megvan a hierarchiája

• a szakképzés után eleinte még csak trainee-nek hívják az asztalnál dolgozókat
• ha megkapaszkodnak a szakmában, krupié, vagy dealer lesz a játékot vezető munkatárs neve,
• aki kiemelkedik ebből a csapatból, az amolyan kisfőnök lehet, ilyen a dealer inspector (DI)
• felettük állnak, a supervisiorok, vagy más néven chef-ek
• ennél is fontosabb poszt a pit boss, vagy teremfőnök, aki vitás esetekben kerül elő, zsetonokat vitet az asztalokba, fel-alá járkál, és ügyel a terem megfelelő működésére, láthatóan nagyon fontos ember.
• az ő felügyeletük a menedzserek dolga,
• végül a menedzserek vezetője a házigazgató.

Pénzmosás

Ma Budapesten forintos, illetve eurós játéklehetőség van, a dolláros kikopott. A pénzmosás nem jellemző, bár az 500 eurósokkal érkező játékos nagy címletű bankjegyei erősen gyanúsak. Ezt a pénzt a mai napig „Bin Laden”-ként emlegetik, hiszen főleg a maffia és a terroristák használják túl nagy értéke miatt. Igaz, ez a címlet lassan kiszorul az európai készpénzforgalomból.

de úgy próbálják elkerülni, hogy nyereményigazolást csak a tényleges nyereményről adnak ki. Ezt viszonylag könnyen nyomon tudja követni a kaszinó, hiszen a játékosokat "trackelik". Ez érinti a készpénzváltást, a nagy értékű zsetonok mozgását (kapott egyet, nála van egy, kiváltott egyet). Ha például valaki visszatér ugyanaznap a kaszinóba, akkor az első játéknál hozott nyeremény-igazolását is hoznia kell. Természetesen a bonyolultabb szisztémák, amikor többen összejátszanak a nyereményigazolás érdekében, sikeresek lehetnek.

(Borítókép: Krupié az Onyx Casinóban Nyíregyházán 2014. október 14-én. Fotó: Balázs Attila/MTI)