Belső vizsgálat indult az MVM-nél az auditbotrány miatt

Az MVM-csoport különös informatikai beszerzésével már két cikkben is foglalkoztunk. Először ebben az írásban mutattuk be, hogy az MVM éves beszámolójának elfogadása körül lezajlott egy különös könyvvizsgálóváltás.

Majd egy következő írásban részleteiben is foglalkoztunk azzal, hogy az MVM svájci informatikai beszerzése miatt aggályai voltak a KPMG-nek.

 Az MVM, illetve a céget felügyelő kormánytag (Bártfai-Mager Andrea) az elmúlt hetekben nem voltak hajlandóak számunkra két, vélhetően nem túl bonyolult kérdést megválaszolni:

• Mire is kellett ez a 4,89 milliárd forintos informatikai beszerzés?
• Ki vagy kik voltak a szállítók, vagyis kiktől vette az MVM állami cég MVM International nevű svájci leányvállalata ezt az informatikai rendszert?

Források azért jelentkeztek

Miközben a legközvetlenebb illetékesek elzárkóznak a kérdéseinktől, sokakkal tudtunk háttérbeszélgetni. Ebben a cikkben az ügy körülményeit ismerő források beszámolóira hagyatkoztunk, és még folytatjuk az ügy feltárását.

Természetesen a legfontosabb az lenne, hogy kiderüljön, mire is kellett a 4,89 milliárd forintos beruházás, ki szállíthatta le az állami cég büdzséjéből megfinanszírozott svájci beszerzést, de e két fontos kérdésre egyelőre nem sikerült választ kapnunk. Ugyanakkor ha eredményes lesz a belső vizsgálat, annak lezárulta után talán a közvélemény is megismerheti az eredményeket.

Nem Orbán és nem Bártfai-Mager ügye

A különös az a történetben, hogy miközben egy ilyen horderejű költésnél mindenki a politika legmagasabb szintjein keresné a „megrendelőket”, illetve ha büdös a történet, akkor a felelősöket is, de itt úgy tűnik, nem ez történt.

Több kormányzati forrásunk is kiemelte: miközben korábban az a hír járta, hogy a miniszterelnök minden egymilliárd forintnál nagyobb állami ügyről tud, most nem ez történt.

ahogyan az MVM friss menedzsmentje is már csak örökölte az ügyet.

Éppen ezért akár reális esély is lehetne, hogy a négyszintű felelősi láncot komolyan számonkérje a politika. Igaz, a Fidesz nem arról híres, hogy a nyilvánosság előtt játszana le kínos ügyeket, nevezne meg felelősöket, kifelé mindig is összezárt a párt: nem szoktak olyan elszámoltatások végigszaladni a rendszeren, amelyekben korábbi fideszes vezetők is érintettek.

Márpedig ebben az ügyben, mint említettük, négy szinten is születtek jóváhagyások:

• az MVM International svájci cég volt a közvetlen beszerző;
• a cég anyavállalata, a budapesti MVM Zrt. tevékenyen részt vett az ügyben;
• a beszerzés mérete folytán az MVM-et felügyelő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) testületei is mindent szentesítettek;
• végül legfelül a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) is érintett az ügyben.

Milyen egy valódi IT-beszerzés?

Itt most egy pillanatra tegyünk egy kis általánosabb kitérőt, és nézzük meg az MVM-es munkatársak elmesélése alapján, hogy mennyire egyértelmű házon belül az, ha egy informatikai beszerzést nem a cég valós igényei, hanem egy fentről érkező kérés alapoz meg.

Ilyenkor az igények valóban a szakemberek, az MVM-es munkavállalók oldaláról jelentkeznek, a szoftverrel kapcsolatos specifikáció kialakításán sokan dolgoznak, sőt a cég neves szakértőket, visszatérően alkalmazott tanácsadókat is bevon a munkába.

Az állami cégeknek vannak saját informatikai osztályai vagy IT-vállalkozásai (az MVM esetében ilyen az MVM Informatika, illetve az MVM Net). Ezek az osztályok vagy cégek vagy részt vesznek a fejlesztésben, vagy legalábbis „bevonódnak”, tanácsot adnak.

A lehetséges beszállítókról sokat beszélnek házon belül, ha végül sikerül valakivel szerződést kötni, a megrendelő büszkén bejelenti a milliárdos fejlesztés mérföldköveit, de az informatikai szállító is boldogan közli, hogy milyen fontos referenciát szerzett. Például tavaly a magyar energetikai vonatkozású informatikában volt egy látványos tendergyőzelem, IP Systems Zrt. nyerte az Ukrtransgaz által kiírt közbeszerzést, melynek keretében a rendszerirányítói és a gáztárolói feladatokat ellátó ukrán vállalatnak szállít integrált informatikai platformot több mint 2 millió euró értékben. Érdemes megfigyelni, az MVM 15,8 millió eurós beszerzéséhez képest milyen alacsony, csak nyolcadakkora ez az összeg, mégis a győztes szállító büszkén bejelentette, sok lap le is hozta a sikerhírt.

Fordított logika

Képzeljünk el most egy olyan beruházást, amit valaki fentről nyom. Ilyenkor megérkezik a felső vezetői vagy politikai megrendelés, és a cég operatív vezetése megkapja a feladatot, hogy ezt a beszerzést vigye sikerre, mert „fontos”.

A vezetők nagyon kínosan érzik magukat, senkinek nem adnak semmilyen információt, munkaidejük jelentős részében azon dolgoznak, hogy a nagy munka létjogosultságát valahogy igazolják, lepapírozzák.

A cél az, hogy készüljön egy rakás aláírt papír felülről, a felettes szervektől, de legyen mellette olyan tanácsadó, értékbecslő, jogász is, aki szakvéleményével, reputációjával szentesíti a beszerzést. A cégen belül senki nem akar beszélni a projektről, a cél az, hogy a közvélemény és a saját munkavállalók elől teljesen eltűnjön az egész.

Csakhogy a vállalatokban emberek dolgoznak, beszélnek egymással, van humoruk. Elkezdenek a vezetők háta mögött röhögcsélni a beszerzésről, viccek és pletykák keringenek, a bennfentesek jól szórakoznak azon, amikor például az MVM gyakran változó felső vezetésében mindig újabb és újabb ember érkezik, akinek megint valahogy el kell magyarázni, hogy ez egy szükséges, ez egy valódi projekt.

Ember nem tud róla

És akkor most beszéljünk a konkrét, 4,89 milliárdos projektről. Az MVM Zrt. Központi Termelés Megjelenítő (KTM) és felügyeleti rendszere a legtitokzatosabb projekt, amivel valaha is találkoztam ilyen bődületes értékben.

Természetesen szerettük volna az érintetteket megkérdezni, hogy mégis miért volt szükség arra a szerződésre, amelyben az MVM Zrt. megbízta az MVM International AG-t, hogy 15,8 millió euróért, akkori értéken 4,89 milliárd forintért rendelje meg a KTM-et, illetve  árulják már el, hogy a nagy értékű megoldást melyik cég szállította az MVM-nek.

A piacon azt hallottuk, hogy valójában az MVM-nek lennének valamilyen válaszai, de Bártfai-Mager Andrea felügyelő miniszter jóváhagyására kell várni. Ha így volt, akkor a zöld lámpa nem érkezett meg, mindenesetre a miniszter közeléből sem kaptunk választ, csak annyit, hogy zajlik a belső vizsgálat.

Igyekeztünk a beszerzés lebonyolítóit elérni mailben, mobilon, sms-ben, Linkedinen. Ők eltérő stratégiát választottak. Volt, aki egyáltalán nem reagált megkeresésünkre, a könyvvizsgálók és az ügyvédek korrekten jelezték, hogy nem beszélhetnek, és érthető módon a vonatkozó szakmai titoktartásra hivatkoztak, míg sokan vállalták a háttérbeszélgetést.

Itt a legviccesebb az volt, hogy az MVM-es és állami vezetők sora azt mesélte, hogy a projektre emlékeznek, de arra már nem, hogy ki is volt a szállító. Csak hogy értsük, ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy

A könyvvizsgálói feladat

Mint ismeretes, a KPMG auditorcég azért nem írta alá korlátozásmentesen az MVM éves beszámolóját, mert nem értette, hogy miért kellett a központból egy svájci leányvállalatnak kiadni egy hazai informatikai beszerzés megszervezését.

Talán azért, hogy a svájci cég vásárlására ne vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok? Vagy azért, hogy amennyiben valaki közérdekű adatigényléssel szeretné megismerni az óriási költés haszonélvezőit, akkor lehessen azt válaszolni, hogy az egy svájci cég, arra nem terjed ki a hazai törvény?

Nem kicsi tételről van szó, 4,89 milliárd forint ment ki valahová. Ebből az informatikai rendszerre olyan 4,6 milliárd forint, mert az MVM éves beszámolójából az látszik, hogy a svájci cégnek valamekkora működési költsége is volt, és 2017 végére körülbelül 200 millió forintja maradt is a bankszámlán.

A BDO könyvvizsgáló cég aztán aláírta az éves beszámolót, úgy ítélte meg, hogy az a számviteli törvénnyel összhangban van, a könyvvizsgálói sztenderdeknek mindenben megfelel, a további eljárások elvégése pedig nem az ő, hanem az irányítással megbízott személyek feladata.

Esemény utáni tabletták

Képzeljük el az audit körüli helyzetet: 2017-ben lezajlott a beszerzés, bejöttek a számlák, döntő többségében megtörténtek a kifizetések. 2018 májusában aztán kiderül, hogy a svájci sztori fennakadt az auditon.

Ez egy nehéz pillanat volt az MVM életében, hiszen a történteken már nem lehetett változtatni, de valamiképpen az események utáni gyógykezelésre volt szükség. Új könyvvizsgáló kellett, és olyan jogász, aki utólag ír valamit, ami szebb fényben tünteti fel ezt az egészet, segíthet megalapozni egy korlátozásmentes auditot.

Csakhogy ez nem is volt olyan könnyű, hiszen az MVM illetékes testületének (fb) neves, remélhetőleg svájci irodával is rendelkező jogi irodára volt szüksége, aki valahogy egy pozitív szakvéleményt kiprésel magából. Valamint kellett egy neves könyvvizsgáló is, ahol átcsúszhat a beszámoló, és az kínos lett volna, ha ez az auditor nem a legnagyobb hatból kerül ki. A big four, vagyis a KPMG, az EY, a Deloitte és a PwC különböző okok miatt nem jött szóba, azt hallottuk, hogy a BDO és a Mazars voltak a sorban következő, nagy presztízsű, nemzetközi házak.

Ám az igazán bennfentesek 2018 májusában már azt is pontosan tudták, hogy a feladatnak nemcsak óriási reputációs kockázata van, de a Fidesz legteteje sem feltétlenül fogja megsüvegelni azt, aki kiad egy ilyen papírt. Ne feledjük, ekkor már a 2018-as parlamenti választások után voltunk, lehetett tudni, hogy Seszták Miklós fejlesztési miniszter nem marad pozícióban.

Mit csináljak? Annyi az előterjesztés

A háttérbeszélgetések alapján egyértelművé vált, hogy közben az MVM operatív irányításában még az alacsonyabb szinteken is tudták, hogy „büdös” a sztori, de senki semmilyen lépésre vagy transzparenciára nem szánta el magát.

Az állami emberek nekünk valahogy úgy érveltek, azért nem emlékeznek, hogy ki is kapta a 4,89 milliárd forintos munkát, mert egy állami tisztviselőnek annyi mindent kell elolvasnia, aláírnia, képtelenség ennyi előterjesztést kezelni, főleg, ha az részben idegen nyelven (angolul) van.

Volt, aki azt is elmondta, hogy az MVM International vezetőit megnyugtathatta, hogy az informatikai ügyletet támogatta az MVM International anyavállalata (MVM), annak a tulajdonosa (MNV) és az illetékes minisztérium (NFM) is. Ennyi testület pedig csak nem tévedhet, ha lett volna bármi szabálytalanság, az valahol már feltűnt volna.

A helyzet foglyai

Az MVM-es vagy a céget belülről ismerő legtöbb forrásunk számára azonban tiszta volt a képlet. Aki több évet lehúzott egy állami nagyvállalatnál, az azonnal be tudja azonosítani egy valódi igényt kielégítő informatikai fejlesztést, és azt, amikor a gombhoz kell varrni a kabátot. Amikor előbb van meg a költési szándék, és utána kell hozzá gazdasági racionalitást fabrikálni.

Ahogy a folyamatot leírta nekünk egy most éppen kiszálló menedzser,

aki egy nagy állami vállalat vezető munkatársa lesz, vagy aki politikai alapon kap egy állami cégnél tisztséget, először nagyon boldog. Magas jövedelmet kap, komoly pozíciója lesz. Ha ráadásul becsületes is, elhatározza, hogy rajta aztán biztosan nem megy át semmilyen nemtelen kérdés. Csak aztán mindenki a helyzet foglya lesz. Jönnek a kisebb kérések, amin nem lenne érdemes a gazdával összeveszni. Csakhogy így egyre jobban sáros lesz a vezető, és ha később ellenállna, már nemcsak a saját egzisztenciáját bukná, de esetleg felelnie is kellene a korábbi aláírásaiért.

Ezért betörik, elfogadja a kiszolgáló szerepet. Ha egy cégnek van világos stratégiája, akkor a menedzsment esetleg tud azzal érvelni, hogy az adott ötlet, kérés nem illeszkedik az MVM publikus stratégiájába, ám ha a stratégia elmaszatolódik, akkor már sokkal nehezebb.

Végül minden felelős abban lesz érdekelt, hogy elkenje, legalizálja az ügyet. Bár az MVM informatikai érdekeltségei lennének hivatottak az informatikai munkákat elvégezni, de természetesen egy-egy feladatnál a cégvezetők úgy ítélhetik meg, hogy ahhoz nem állnak rendelkezésre a belső kapacitások, ilyenkor a belső szabályok szerint írásban le tudnak mondani a feladatról. Ám ezzel már ők is részesévé válnak az ügynek – hallottuk.

Hasonlóképpen, hiába kényszerül távozásra az MVM teljes korábbi menedzsmentje, ha az új vezetés nem tesz semmilyen feljelentést (mint korábban Kocsis István ügyei után az MVM fb-je), akkor máris magára húzta a történetet. Márpedig magára húzza, hiszen úgy tudjuk, hogy Tóth Bertalan, az MSZP elnöke közérdekű adatigényléssel fordult az MVM vezetéséhez. Márpedig az MVM üzleti titokra hivatkozva megtagadta a tájékoztatást, és – minő meglepetés – éppen azzal érvelt, hogy az MVM International AG külföldön bejegyzett szervezet, nem tartozik az infotörvény hatálya alá. Ennél jobban aligha lehetne bemutatni, hogy vajon miért is kellett ezt a teljesen magyar beszerzést külföldről bonyolítani.

Amikor aztán az újabb vezetői garnitúra is belekeveredik az ügyletbe, akkor már ez a csapat sem fog ellenállni, ha majd megint kell 500 millió forint a CÖF-nek – vázolta egy vezető.

A beszélgetéseken sokan próbálták bagatellizálni nekünk a CÖF 500 millióját, vagy a titokzatos informatikai ügy 4,89 milliárdját. De talán elég, ha annyit leírunk, hogy az MVM Zrt. összevont éves konszolidált adózott nyeresége 2017-ben 3,9 milliárd forint volt (2016-ban még 48,4 milliárd forint), nem olyan vitatható tételekről szól ez a cikk, amelyek eltörpülnek az MVM Zrt. főbb számaihoz képest, hanem a holding adózott profitjánál nagyobb tételről.

Egy nemzetközi tanácsadó segítségével megpróbáltuk elképzelni, hogy mi történne, ha kipattanna egy hasonló botrány, vagyis egy nagy állami energetikai vállalat éves beszámolóját egy big four tanácsadó nem írná alá Németországban. A szakember szerint a cég ilyenkor azonnal kommunikációs offenzívába kezdene a reputációja megőrzése érdekében. Ha újságírói kérdéseket kapna, a lehető legnagyobb transzparenciára törekedve, válaszolna.

Valószínűleg ha esetleg nem is kapna kérdéseket, akkor is közzétenne egy közleményt, amelyben igyekezne a helyzetet tisztázni. Ha az ország vezető, állami tulajdonú cégéről lenne szó, akkor szinte biztosan parlamenti vizsgálóbizottság is alakulna, ügyészségi vizsgálat is indulna.

Az adóhivatal is elkezdene érdeklődni. A magyar adóhivatal azt nézhetné, hogy nem sérültek-e a transzferárképzési szabályok, vagyis nem a magyar adóhatóság elöl rejtett el nyereséget a cég a beszerzés Svájcba helyezésével, a svájci adóhatóság pedig azt nézhetné, hogy a svájci nyereségalapot nem csökkentette-e túlzott mértékben a befogadott számlákkal a cég.

Itthon ennek nyoma sincs. Az MVM vezetői nem próbálják meggyőzni a közvéleményt, nem adnak információt, amikor érdeklődni próbálunk.

Egyetlen politikai erő vagy egyetlen hatóság sem nyilatkozik publikusan, az egy szem belső vizsgálaton kívül nem hallottunk arról, hogy bárki érdemi vizsgálatot kezdeményezett volna. Igaz, Fónagy János miniszterhelyettes annyit már elismert egy parlamenti irat alapján, hogy bizonyos vizsgálatok lezárultak, mások még folyamatban vannak. Még azt is eltérően mesélték nekünk az állami tisztviselők, hogy pontosan mit vizsgálnak az MVM-nél, magukat a svájci ügyet is, vagy egyszerűen azt, hogy miként alakult ki az áldatlan auditori helyzet.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez így is marad, mert ahogy az egyik érintett harciasan megfogalmazta:

ennek most tényleg lesznek következményei.

Azt sem tudtuk meg, hogy mire kellett ez a rendszer. Az illetékesek arra utaltak, hogy segít integrálni az áramtermelést. Ahogy egy forrásunk mondta, sok pénzt megér, hogy ne kelljen leállnia Paksnak. Ezen azért eléggé felcsattant az egyik beszélgetőpartnerünk:

Teljesen hülyének néznek minket? Azért valaki nyugtasson meg, hogy nem ettől a rendszertől fog biztonságosan működni Paks. Eddig veszélyben voltunk?

Talán azért voltak informatikai rendszerek Pakson, talán a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, vagy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal eddig is odafigyelt. Azt ugyanakkor többen említették, hogy az MVM különböző termelési egységei között lehetnének szinergiák, közös beszerzésekkel, HR-rel költséget lehetne megtakarítani, de az erről szóló tanácsadói javaslatok egyáltalán nem egy nagy IT-rendszer bevezetéséről szóltak korábban. Más arra figyelmeztetett, hogy az áramtermelés (az MVM-csoport több cége) és a rendszerirányítás (Mavir) az Európai Unióban kötelezően szétválasztandó tevékenységek, akár ezt is sértheti a követőrendszer.

A KPMG bátorsága

A KPMG visszalépését többféleképpen értelmezték forrásaink. Egyesek szakmai bátorságot látnak benne, amivel az auditorcég a nagy kockázatot is vállalta. Mások arra emlékeztetnek, hogy a visszalépés mögött inkább a nemzetközi vezetés túlzott óvatossága állhat: a big four tag nagyon megégette magát korábban Dél-Afrikában, amikor belekeveredett Jacob Zuma korrupt elnök és a mögötte álló Gupta család zavaros ügyleteibe, azóta fokozottan figyelnek a potenciális problémákat hordozó esetekre.

Azt is igyekeztünk megérteni, hogy miként lehetett az, hogy a svájci cég önálló auditja még átcsúszott, a holdingé már nem. „A hülyeség alkotmányos jog, lehet drágán szolgáltatást és IT-rendszert venni. De ha a magyar MVM egy svájci cégtől vett magának rendszert, akkor a holdingszintű auditnál felmerülhet ennek a munkamegosztásnak az életszerűtlensége” – mesélte egy szakember.

Szokatlan erővonalak

Végül egy érdekes tapasztalat. Ebben az ügyben felborult a szokásos felállás, miszerint az újságíró kérdez, kutakodik egy állami beszerzés körül, a kormányzati emberek pedig hárítanak, értetlenkednek, visszatámadnak. Ilyen is akad, de ebben az ügyben a háttérbeszélgetéseken, a személyes találkozókon sokkal nyíltabban jött a pozitív visszajelzés: ez most tényleg egy komoly ügy. Ha valaki vagy valakik engedély nélkül lőnek ki pénzt a rendszerből, azt nagyon nem szokták szeretni, akárhogyan is hívják az adott politikai erőt.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)