Össztűz a műtrágyakirályra

Bige László Tibor az ország öt leggazdagabb emberének egyike. Családjának sok vállalkozása van, amelyek jellemzően a Bige Holding nevet viselik, de a csoport legértékesebb ékköve, a péti Nitrogénművek megtartotta önálló nevét. A társaság és százmilliárd forintos nagyságrendű vagyon felett diszponáló tulajdonosa azonban most nincsen könnyű helyzetben.

A rendőrség a múlt héten nagy erőkkel, állítólag 300 rendőrrel vizsgálódott a csoport szolnoki üzemében, a sajtóban arról is felreppent egy hír, hogy a vállalkozó nyíregyházi otthonánál is rendőröket láttak, erről Bige László azt mondta az őt elérő Napi.hu-nak, hogy nem tartózkodnak rendőrök a házánál, de várja őket szívesen.z

Ráadásul az üzleti környezet sem kedvező, a gáz, mint fő input ára emelkedik, a műtrágya ára alacsony szinten stabilizálódott, a Nitrogénművek kötvényeinek az ára talán ezért is esik folyamatosan.

Természetesen könnyen lehet, hogy minden hatóság csak végzi a dolgát, a GVH a verseny tisztaságán őrködik, a rendőrök valóban pusztán egy környezetszennyezési ügyben nyomoznak, de a találgatások szintjén az is felmerülhet, hogy a különc, sem a NER-hez, sem más üzleti körhöz nem tartozó, az évek során sok üzleti ellenfelet, sőt ellenséget begyűjtő, pereskedő, öntörvényű üzletember valamiképpen szervezett össztűz alá került.

Ha pedig így van, akkor akár újra kiéleződhet a top 5 magyar milliárdosi körön belüli legnagyobb ellentét, Csányi Sándor az OTP első embere és Bige László ugyanis az elmúlt tíz évben hol nyíltan, hol csak a kulisszák mögött, de folyamatosan háborúztak.

A konfliktus régi eredetű, de ha nagyon leegyszerűsítenénk a mai agráriumra, akkor a legnagyobb hazai agrárcég, a Csányi tulajdonolta nádudvari KITE agrárintegrátor vállalkozás és a piacvezető hazai műtrágyacég, vagyis a Nitrogénművek ma már deklaráltan ellenfelek. Csányinak nincsen műtrágyagyártása, míg Bigének nincsen érdemi integrátori partnere, ezért inkább maga próbál építeni egyet.

Ki ez az ember?

A nagyváradi születésű Bige László 1984-ben családegyesítés révén költözött át Magyarországra. Édesanyja ekkor már itt élt, míg nővére Hollandiában talált új otthonra. Bige a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Dombrádra költözött, a Tisza partján fekvő kis településen kajak-kenu edzőként dolgozott.

Szerette a munkáját, de mivel alig keresett vele pénzt, így szomszédja, Gizi néni segítségével céget alapított, és feleségével együtt kicsiben kereskedni kezdett – mesélte el pár évvel ezelőtt. A remek üzleti érzékkel megáldott, „rafkós” Bige gyorsan nőtte ki magát amolyan mindennel kereskedő seftesből, komoly nemzetközi export-import vállalkozóvá. Eleinte nővére segítségével holland használt ruhával, majd zöldséggel, gyümölccsel és hússal kereskedett a kétszemélyes vállalkozás, de már a kezdeteknél nemzetközi ügyletek is jellemezték a kis vállalkozást.

Győz a román forradalom

Az üzlet akkor lépett szintet, amikor 1989-ben Romániában győzött a forradalom. A magyar piacon már korábban is szabadabban lehetett üzletelni, a vállalkozó sikeres is volt valamennyire, de a szűzterületnek számító Romániában még nagyobb profittal lehetett dolgozni. Bige Nyugatról használt autógumikat vitt be Romániába, illetve Oroszországba, míg visszafelé Spanyolországba vitt bárányokat. Hamarosan egyre nagyobb értékben kereskedett, a termékkör kibővült többféle alapanyaggal, gyapjúval, acéllal, papírral is.

A máig Nyíregyházán, igaz értelemszerűen ugrásszerűen javuló körülmények között élő üzletember 1991-ben megalapította a B&H Kft.-t és ekkor találkozott először a műtrágyaiparral, amely a korábban Erdélyben (Kolozsváron) gyógyszerész-vegyészmérnöknek tanult férfi legjövedelmezőbb üzleti területe lett később.

később utóbbi óriási üzlet lett, főleg az üvegipar és a mosószer-gyártás vásárolta, a Bige által behozott anyagot. A cég terjeszkedett, létszáma és forgalma is gyorsan nőtt, a kilencvenes évek elején már milliárdos árbevétele volt, és Bige László lett a magyar-román kereskedelmi reláció legnagyobb játékosa.

Vegyes sikerek

Ebben az időben, vegyes eredményekkel ugyan, de több romániai céget is létrehozott. A Szatmárnémetiben alapított Chemical Impex Srl sikeresebb lett, ugyanakkor a malmokat, kenyérgyárakat is birtokló sepsiszentgyörgyi Mopaco SA sok nehézséget és összességben inkább kudarcot hozott. Itthon közben megvette a nagykállói fafeldolgozót a helyi téesztől és logisztikai központot épített.

A következő nagy fordulat, vagyis az újabb szintugrás a kilencvenes évek közepéhez kötődik, amikor először 1996-ban meghirdették a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek privatizációját. Ebben a ma már nem így hívott szolnoki üzemben volt a napokban a nagy razzia. Mindenesetre két évtizede ez a cég egy jó nagy, igaz rossz anyagi helyzetben levő üzem volt, ahol NPK-típusú (azaz nitrogént, foszfort, káliumot tartalmazó) műtrágyagyártás, valamint kénsav-, foszforsav- és szintetikus kriolit gyártás zajlott.

Nem ment könnyen, nem ment egyedül

Bige László sokáig nem tudta megszerezni a céget, végül több próbálkozás után 1,1 milliárd forintért ő lett a befutó, és úgy tudni, hogy ebben az OTP segítette. Bige László régóta szenvedélyes vadász, és bár a szolnoki üzem megszerzése idején még nem sokan ismerhették őt a közéletből, de állítólag Medgyessy Péterhez, illetve Csányi Sándorhoz régi vadászbarátság fűzte. E cikkünk elkészítéséhez nem sikerült a felekkel beszélnünk, így azt sem tudtuk tisztázni, hogy ekkor már valóban baráti kapcsolatban álltak-e.

Mindenesetre Bige ekkor még kifejezetten jó viszonyt ápolhatott az OTP-vel, és a hitelezői viszonyt valószínűsíti az is, hogy a deal után a szolnoki cég vezetésében OTP-s tisztviselők is helyet kaptak.

Bige tehát megszerzett egy értékes magyar iparvállalatot, csakhogy innen egy igazán nehéz időszaka következett. A műtrágyagyártás piaci környezete nem volt jó, százmilliók mentek el a hitelek törlesztésére, a szükséges környezetvédelmi beruházásokra, kármentesítésre. Bige Lászlót különösen bosszantotta, hogy el kellett tartania egy, a munkások lakhatását biztosító, közműveket alig fizető lakótelepet, de végül elérte, hogy az állam visszavásárolja a lakásokat tőle. A szolnoki cég kapcsán rendőrségi ügye is volt a vállalkozónak, de tisztázta magát.

Aztán egy kicsit kezdett anyagilag megint jobban állni, Nyíregyháza környéki földeket vett és nagy tételben kezdett el gyümölcsöt termeszteni (Alma Trade Kft.). A társaság ma is megvan, de ma már a családtagok a tulajdonosok.

A péti üzlet

2002-ben jött el Bige László élete lehetősége, vagyis a péti Nitrogénművek megvásárlása. Ahogy korábban Szolnokon is az OTP hitele segíthette, úgy a hatalmas péti műtrágyagyár megszerzése sem sikerülhetett volna, ha nincsen iránta bizalom a Mol–OTP-világban.

A péti cég főtulajdonosa ugyanis a Mol volt, amely 2002-ben elhatározta, hogy a főprofiljába nem illeszkedő nyolcvan leányvállalatát eladja. míg a vevőt ezúttal is az OTP hitele is segítette, így a Nitrogénművek vezetésébe is bekerültek az OTP tisztségviselői.

Ezzel a 20,8 millió dollárért (mai áron is alig 6 milliárd forintért) megvett céggel Bige a hazai műtrágya-tömeggyártás legerősebb embere lett.

Az első két év azonban ezúttal is elképesztően nehéz volt. 2002-től 2004-ig ugyanis még védővám nélkül jöhetett az orosz gyárakból a műtrágya. Ezzel nem lehetett versenyezni, hiszen a nitrogéngyártás meghatározó alapanyaga,

és bár a fajlagos szállítási költsége is magas a műtrágyának, vagyis nem éri meg messzire szállítani, de ekkora gyártási előnyt nehéz volt megverni.

Bige azonban 19-re lapot húzott és bejött. Komoly, több tízmilliárdos beruházással fejleszteni kezdett (az MFB és az OTP hiteléből), és a műtrágyapiac, 2004 után beköszöntő jobb éveiben mindez bombaüzletnek bizonyult, nagy nyereséggel lehetett értékesíteni a megnövelt kapacitásokkal előállított műtrágyát.

Az üzlet jobbra fordulását sok szerencsés körülmény segítette, de elsősorban az, hogy az unió tagjai lettünk. Bige kedvezőbb áron tudott földgázt venni, a magyar gazdák az uniós támogatások révén növelték a műtrágya-felhasználást és az EU-n kívüli, elsősorban orosz versenytermékeket védővámok tartották távol a hazai piactól. Ez volt az aranykor, dőlt a lé, Bige a leggazdagabb magyarok közé került.

Egy különös hitel

Ebben az időszakban történt azonban valami, amiről transzparens információkat nem nagyon lehetett olvasni, és a feleknek biztosan máig teljesen eltérő narratívái élnek egymás mellett, de az biztos, hogy ez a homályba vesző konfliktus örökre megváltoztatta a korábban jóban levő vadásztársak, Csányi Sándor és Bige László viszonyát. És elindított egy olyan ellentétet, amely a következő másfél évtizedben hitelszerződés-bontáshoz, pereskedéshez, vagy a KITE agrárintegrátor cégért vívott öldöklő versenyfutáshoz vezetett a két üzletember között.

Fogalmazzunk úgy, hogy Bige László és Csányi Sándor üzleti környezete között olyan szerződés született, amellyel Bige segítséget is kapott, de az őt segítő üzleti kör egy opciós lehetőség révén potenciális Nitrogénművek-tulajdonhoz is jutott.

Ez az egész ügy végül csak évekkel később , 2008-ban vált transzparenssé, de a konfliktus gyökere alighanem 2003-ig datálódik vissza. Egy szélesebb körben különösebben nem ismert vállalkozó, a korábban dzsessz-zongorista és istálló-tulajdonosi múlttal is rendelkező Rozsnyói György 200 millió forintos magánhitelt nyújtott Bigééknek, amiért cserébe opciós jogot formált a Nitrogénművek 50 százalékos tulajdonrészére.

Később Rozsnyói ezt az opciót le szerette volna hívni, mire Bige László azt állította, hogy

és nem fogja átengedni neki a cégét pár napi profitjáért cserébe, sőt a sajtóban strómanokat, szicíliai módszereket is emlegetett.

Maga Rozsnyói György több ügyvéd kíséretében úgy nyilatkozott anno a Figyelőnek, hogy bár személyesen valóban nem ismerte Bige Lászlót, de tanácsadói hívták fel a figyelmet a kölcsön lehetőségére és barátja, Ecsedi Ferenc is segítette az üzletet. Ecsedi Ferenc több szálon is kötődött az OTP-hez vagy Csányi Sándor egyéb érdekeltségeihez. Rozsnyói úr kifejezetten zokon vette, hogy Bige nem is állt szóba vele, és a furcsa hitelszerződés ügye bírósági útra terelődött. 

Van olyan helyzet, amit ugyan le lehet papírozni, de a papír egészen mást ér, ha a felek jóban vannak, vagy ha a felek ellenségesek egymással.

2008: a nagy összeveszés

Ez a hitel mindenesetre tényleg furcsa volt, 200 millió forint, személyes ismeretség nélkül? Nagyon úgy tűnt, hogy Rozsnyói György valójában nem önálló entitás volt, hanem csak amolyan előretolt helyőrség nagyobb erők biztosítékképzési játékában.

De a hitel sokáig nem került bele a hírekbe, csakhogy 2008-ban valami nagyon megromlott Bige és az OTP között. A bank hirtelen megvonta a forgóeszközhiteleit a cégtől, ugyanakkor Bige más banktól sem tudott hitelt felvenni, mert a fedezetei már az OTP hitel mögött voltak.

Két olvasata volt az ügynek, Bige arról nyilatkozott, hogy egyesek valódi jogosultság nélkül a cégét akarják, de volt aki úgy értelmezte nekünk a helyzetet, hogy Bige nemtelen eszközökkel önállósította magát az őt korábban segítő üzleti körtől. A tisztánlátást nehezítette, hogy miközben Bige László gyakran kifakadhatott a sajtóban és éles szavakkal bírálhatta az OTP gyakorlatát, addig az OTP-t kötötte a banktitok, így nem fejthette ki az álláspontját.

A Bige-csoportnak hirtelen sok frontja lett, pereskedni kezdett az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi Szolgáltató (EMFESZ) Kft.-vel is, mert szerinte a szerződéses partner önhatalmúlag elrugaszkodott a két cég közötti 10 + 5 éves, hosszú távú gázszállítási szerződés képletétől.

A műtrágyagyár gáz- és pénzellátási zavarai miatt végül is 2008-ban leállt. látszott, hogy nagy harc kezdődött, és úgy tűnt, hogy ebben Bige nem győzhet. Végül Bigének Gyurcsány Ferenc kormánya segített, az MFB anyagi segítsége lendítette ki a patthelyzetből.

Külön világ

Mindez a sok, régmúltba vesző információ sokféle aktuális összeesküvés-elmélet terjedését is magyarázza. Hivatalos kérdéseket nagyon nincs értelme feltenni, hiszen minden hatóság nyilván ragaszkodik ahhoz, hogy munkáját igazságosan és szakszerűen végzi, nem céljuk egy üzletember ellehetetlenítése, összehangolt vizsgálata.

Ugyanakkor valóban adott egy nagyon értékes vertikum, a műtrágyaipar és bizonyos savgyártások, amely sokakat érdekelne, de amelynek mai gazdája határozottan nem a jobboldaltól eredeztetheti vagyonát. Nincsenek szövetségesei, annál több az üzleti ellenfele.

Saját megfogalmazása szerint mindent önerőből ért el, de valójában abban, hogy a felszín felett tudott maradni, a baloldal idején kapott állami hitel is segített neki, ugyanakkor a korábbi támogatóival tisztázatlan körülmények között szembefordult.

Bige valójában mindig is sziget maradt, a fővárosi elittel nem találta a hangot, sosem vágyott fel a fővárosba, és bár rengeteg bankkal volt kapcsolata, a hitelek vagy bizonyos devizaügyletek miatt a finanszírozóival is voltak konfliktusai.

Kevés sajtó

Bige László amúgy szereti a társaságot, teniszezik, vadászik, nem veti meg a luxust, a méregdrága autó, vagy a helikopter a mindennapjai része, de olyan nagyon sokat azért nem szerepel a sajtóban.

Talán egyedül 2004-ben kapott nagyobb fényt, amikor januárban

Erről olykor nyilatkozott is, és soha nem látott kivetnivalót a meghívásban.

A Rozsnyói Györggyel folytatott különböző pereiről később nem nagyon lehetett olvasni a nyilvánosság előtt, de mivel a Nitrogénműveknek Bige maradt a tulajdonosa, a fő kérdésben, vagyis az opció lehívhatóságában biztosan Bige nyert, hiszen ő maradt birtokon belül.

Agrárintegráció

Bige László mindenesetre komoly értéket rakott össze, még ha eközben nagyon el is adósodott. Felhúzta Európa legnagyobb és legkorszerűbb savüzemét, hatalmas új műtrágya-gyárat, korszerű csomagológyárat, hűtőtornyot, polietilén-zsák gyárat is épített.

Az üzlete sokáig elég jól hasított, de a hitelei elég magas kamattal mentek, igazi high-yield, vagyis bóvlikötvényeket kellett kibocsátania. Mindez akkor kezdett gondot okozni, amikor kedvezőtlenül alakultak a gáz és más alapanyagok (káliumklorid, monoamonfoszfát) árai, de a műtrágya már nem drágult, sőt.

Bige László ekkor mindenképpen előre akart lépni, ami Magyarországon csakis egyet jelenthetett, a vertikum legfontosabb cégtípusai közül, vagyis az agrárintegrátorok közül kellett volna szereznie egyet. A magyar agrárágazatban ugyanis egy speciális „állatfajta”, az integrátorcég veszi a legtöbb műtrágyát, mezőgépet, vetőmagot és növényvédőszert, amelyeket aztán ez a központi szereplő ad el a gazdáknak, akik a szezon végén terménnyel fizetnek. Gyakorlatilag az integrátor értékesít és elszámol, az értékesített output áraiból levonja a beadott inputok árait és a megmaradt nyereségen osztozik a gazdákkal.

A KITE

Bige László tehát integrátort szeretett volna venni. Úgy tűnt, hogy ez sikerülhet is neki, mert a legnagyobb magyar agrárcég, a nádudvari KITE 2013-ban eladóvá vált. Abban biztosak lehetünk, hogy ekkor már Csányi Sándor erősen szemmel tartotta Bige László mozgását, mindenesetre egy emlékezetes harc végén Csányi Sándor valahogy elhappolta a KITE-t Bige László elől.

A viszony ezzel aligha javult, Bige ugyan összerakott egy saját integrátort, Genezis néven, de a KITE-ügy több szempontból is húsig hatolt,

• egyrészt a KITE nem lett az övé,
• másrészt azé az ellenfeléé, vagyis Csányié lett, akiről borítékolható volt, hogy aligha Bigétől szeretné a jövőben beszerezni a műtrágyát,
• harmadrészt más integrátor-cégekkel is romlott a viszony, így bár a Nitrogénművek ma is piacvezető a hazai gazdák műtrágya-ellátásában, de a részaránya visszaesett.

Az utolsó békeévben még a Nitrogénművek bevételeinek az ötöde a KITE-től érkezett, vagyis a forgalom kiesése nagy érvágás volt.

Indul a műtrágyaháború

Az agrárintegrátor piacon új fokozatba kapcsolt a műtrágyaháború. A KITE, az IKR és a Genezis harcolt, nevesítve

Csányinak van a legnagyobb integrátora, de nincs műtrágyája, Babišnak van mindkettő, mert övé a szlovákiai Duslo gyár, de ő azért mégiscsak külföldi, míg Bigének van műtrágyája, de az integrációs kezdeményezése azért kisebb, számára fontos lenne, hogy ne csak direkt eladása legyen a gazdák felé.

A felek küzdőszelleme bizonyára erős, ahogyan a háttérben az eszközök is változatosak lehetnek, mindenesetre valamiképpen a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) érdeklődését is felkeltette a piac, és versenyfelügyeleti eljárást indított egy rakás hazai műtrágya-értékesítővel szemben. A GVH 2017. szeptember 13-án, egyidejű helyszíni kutatással kezdett, több Bige-cégnél is rajtaütött, de a KITE-nél is, ám ez az egész összességében vélhetően Bigének fájt jobban, nem Csányinak, hiszen a KITE-nél a Csányi előtti időszakot vizsgálták.

A magyar felhasználás évente 1,1-1,2 millió tonna, a GVH alapvetően azt vizsgálja, hogy az értékesítők nem fogtak-e össze árkartellben például területfelosztással és az árak magasan tartásával a vevőikkel szemben, illetve nem fogtak-e össze az importtermékek, elsősorban Babiš termékeinek összehangolt kiszorítása érdekében úgynevezett versenyárakkal (kedvezményes árakkal).

Finanszírozás

A nemzetközi áralakulás, a sok veszekedés és hazai vizsgálat azért jött rosszkor Bigének, mert a finanszírozása is drága maradt és az árkörnyezet sem javult. Amikor 2013-ban Bige nemzetközi kötvényt bocsátott ki a cége finanszírozására, merész üzleti terveket fogalmazott meg 2015-2017 között például adózás előtti eredménynek 26, majd 27, végül 34 milliárd forintos kerekített adózás előtti nyereséget jósolt, de mivel a műtrágya alacsonyabb árszinten stabilizálódott, a valóság csak 7 (2015), 1 (2016) és 10 milliárd forint (2017) lett.

Új hitelre volt szüksége és Bige végül elég drágán tudta refinanszírozni a cégét. 200 millió dollár értékben bocsátott ki dollárkötvényt, amire dollárban 7,85 százalékos  kamatot kell fizetnie. A piac most eléggé bizonytalan, a Nitrogénművek pár hónapja még 100 százalékon jegyzett kötvényeit már csak 93 százalékon adják-veszik.

Ez persze most nem feltétlenül kell, hogy érdekelje a kibocsátót, ezért a befektetők feje fáj csak. Ráadásul, a nagy leárazás nem feltétlenül Bige cégének szól csak, az egész világon lejjebb értékelték októberben a high-yield kötvényeket.

Ám a rossz árkörnyezet azért zavarja a befektetőket, ahogy az is, hogy a legutóbbi negyedéves eredmény-ismertetés után elmaradt a szokásos elemzői kérdezz-felelek Bige Lászlóval, és a Q/A szekció helyett csak írásban lehetett elküldeni a kérdéseket – mesélik a befektetők.

Bige Lászlónak ellenfele van bőven, a 2017. végi 117 milliárd forintos kötelezettség-állomány a tavalyi év (immár javuló) 10 milliárdos eredményszintjéhez képest magas, nem nagyon teszi lehetővé a befektetőknek ígért hitelleépítést.

Bige László már sok mindent túlélt, látszólag most sem izgulja magát halálra, de azért kívülről úgy tűnik, hogy az eleve nehéz finanszírozási és üzleti helyzetben levő cégnek most nagyon nem segít, ha a versenyhivatal és a rendőrség is fogást keres rajta.

(Borítókép:  Balázs Attila / MTI)