Ilona
17 °C
31 °C
Index - In English In English Eng

Hogyan alakítják át a Corvinus Egyetemet?

2019.01.30. 10:51

A magyar egyetemek reformra szorulnak, és számos alternatíva van, ami segítené a nagyobb rugalmasságot és függetlenséget. A Corvinus átalakítása akár egy főpróba is lehet, de a egyetemfinanszírozási modelleket nem lehet egy az egyben átültetni, és már a Corvinus körül is sok a kérdőjel. Az alapítványi egyetemek sikerrel működnek Finnországban, de félő, hogy nálunk nem garantált, hogy független és szakmai alapokon összeállított igazgatótanács lesz az alapítványok élén.

Többek között ezeket a témákat is érintette a Mégis, kinek az egyeteme? Vita a Corvinus átalakítása kapcsán az egyetemfinanszírozás és -működtetés modelljeiről nevű fórum, ahol szakértők és érintettek mondhatták el véleményüket az esetleges egyetemreformokkal kapcsolatban kedd este. 

Nem új probléma

Nem egy kísérlet történt már az egyetemek működésének megreformálására Magyarországon, mondta el Derényi András (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet), de egyik sem hozott átfogó változást. Külön érdekesség: egyszer már lehetőség nyílt rá 2008-ban, hogy az egyetemek vállalkozói közintézetté nyilvánítsák magukat, és független piaci szereplőként folytassák, de ezzel egyetlen intézmény sem élt, és a 2010-es kormányváltással megszűnt a lehetőség is. Azonban az elmúlt két évtizedben folyamatos volt az igény, hogy a felsőoktatást kiszabadítsák a túlzott bürokrácia és az alacsony hatékonyság börtönéből. 

Ahogy változik az egyetem szerepe az életünkben – nő az igény arra, hogy ezek az intézmények ne csak szakembereket képezzenek, de társadalmi igényeket is kielégítsenek –, úgy nemzetközi szinten is átalakulási folyamatok figyelhetőek meg. Kováts Gergely (Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja) elmondta, hogy az egyetemeknek mozgástérre és autonómiára van szükségük. Ez nemcsak azért fontos, hogy a tudósok szabadon kutathassanak, de így a piaci igényekre is jobban tudnak reagálni. Az egyetemnek nemcsak autonómnak, de elszámoltathatónak is kell lennie, e két szempontnak kell egyensúlyba kerülnie a hatékony működéshez.

Kováts beszélt a finnekről is, akik a 2010-es évekre átfogóan megreformálták az egyetemeiket. Finnországban az intézmények választhattak, hogy alapítványként vagy vállalatként szeretnék folytatni. Mindkét esetben az állam megszűnt fenntartó lenni, és megmaradt az ágazat irányítójának. Az új független intézmények igazgatótanácsát úgy állították össze, hogy abban nem lehettek benne a finn állam képviselői. Ez a fajta önállósodás azonban nem jelenti azt, hogy az egyetemek többet nem kaptak az államtól pénzt, azonban rugalmasabban tudják beosztani az erőforrásaikat, valamint könnyebben kooperálnak a piaccal.

De valójában mik azok a tényezők, amik miatt a jelenlegi rendszer nem tartható fenn hosszú távon, vagy ha fenn is tartható, nem hatékony? Ezt a kérdéskört vizsgálta Kádár-Csoboth Péter (IFUA Horváth & Partners). A magyar egyetemek és főiskolák a következő tényezők miatt vannak hátrányban elmondása szerint:

  • Problémás a foglalkoztatottság, a közalkalmazotti viszony túl kötött, zárt oktatói karrierpályát eredményez.
  • Rossz a költségvetés logikája, az egyetemek, akár egy kormányhivatal, próbálják elkölteni az összes pénzt, amit kapnak.
  • Az intézmények csak kezelői az állami tulajdonnak, ezért nehezen hasznosítják azt. A beszerzési szabályok lehetetlenné teszik a hatékony működést.
  • Alulfinanszírozással próbálják meg az intézményeket saját bevétel szerzésére ösztönözni, de ezzel nem érnek el valós eredményt. A finanszírozás pedig álnormatív, nem fedezi az alapköltségeket sem.
  • Rosszul oszlik meg a felelősség. A kancellár felel az erőforrásokért, ő menedzseli az intézményt, de az erőforrások tényleges felhasználása alsóbb szinteken történik, ahol pedig kicsi  a tényleges hatalom, de a felelősség is.
  • Nincs teljesítményértékelés. A közalkalmazotti léthez tartozó tér nem ad lehetőséget a jutalmazásra, igaz, plusz mellékes feladatokkal pénzhez lehet jutni, de ez nem jelent motivációt.
  • Nincs tulajdonosi szemlélet. Az igazi fenntartó a minisztérium, de egyben ő az ágazat irányítója is, így nem tud fenntartóként megnyilvánulni. Kihasználatlanul maradnak olyan jogok, amikkel amúgy rendelkezik.
  • Az oktatók alulfizetettségét az elvárások csökkentésével kompenzálják, ez nagyon demotiváló és hosszú távon nem fenntartható.
  • A szabályozási környezet nagyon bürokratikus, nehezen értelmezhetőek és betarthatóak a szabályok. 
  • Az egyetemek nagy részben az oktatásra vannak megszervezve, pedig manapság a feladatkörük sokkal szélesebb. Az iparral történő együttműködés, a projektek kivitelezése és a társadalmi felelősségvállalás egész más struktúrát igényelne. 

Kádár-Csoboth Péter szerint problémát jelent az is, hogy miközben az informatika az oktatás alappillérévé vált, Magyarországon az eszközöket sokszor nem maguk az intézmények választják ki, hanem központilag kerülnek kiosztásra. Alapvetően amúgy járható útnak tartja, hogy az egyetemet egy alapítvány tartsa fenn, és az állam csak az ágazat irányítójaként lépjen fel. Ez a változat már máshol is működik, és nagyon hasonlít ahhoz, amit a Corvinus tervezett átszervezéséről jelenleg tudni, annyi eltéréssel, hogy az állam nem szűnik meg teljesen finanszírozónak lenni, míg a Corvinus esetén ez is felmerült. 

Az előadásokat követő beszélgetésen az derült ki, hogy bár most is vannak az egyetemek alá szervezve vállalatok, alapítványok, amik sokszor szép profitot is hoznak, de ez nem jelent valódi rendszert. Sokszor csak ügyeskedéssel, kiskapukon keresztül lehet működőképes szervezeteket létrehozni, ezért erre nem lehet egy rendszert alapozni. A reformok véghezvitele akár tíz évbe is beletelhet, és széleskörű társadalmi egyeztetést volna hozzá szükséges. A meghívott oktatók, hallgatók, és külső szakértők közül egyébként sokan kételyeiket fejezték ki afelől, hogy nálunk is megfelelő a tájékoztatás és a szereplők bevonása az új rendszer kialakításában a Corvinus esetén. 

De mi a helyzet a Corvinusszal?

Abban egyébként  Kádár-Csoboth Péter sem biztos, hogy a Corvinus esete hogyan illeszkedik a magyar felsőoktatás esetleges reformjába. Elképzelhetőnek tartja, hogy egy főpróbáról van szó, de hogy miért pont a Corvinust érinti, azt sem ő, sem Derényi András nem tudta megmondani. Fontosnak tartja, hogy legyenek kísérletek, és az intézményeknek legyen lehetősége kitalálni, hogyan szeretnének működni, de a bizonytalanság nem segít. A jelenlegi rendszert rossznak tartja, amihez nincs okunk ragaszkodni, de arra is figyelmeztet, hogy bár ki kell használni az egyetemekben rejlő piaci lehetőségeket, nem lehet csak azokra építkezni, hiszen az egyetemek fő célja nem a piac kiszolgálása. 

Több meghívott is reális veszélynek tartotta, hogy a Corvinus az átalakítás után csak az elit számára lesz elérhető ezzel is rontva a társadalmi mobilitást. Nagy Ákos (Hallgatói Szakszervezet) elmondta, hogy falakba ütköztek, amikor erről kérdezték Lánczi Andrást, a rektor visszakérdezett, hogy a „tehetségtelen szegények" egyetemének akarják-e a Corvinust. Toronyai Gábor szerint viszont vannak pozitív fejlemények is, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének az elnöke elmondta, hogy az elmúlt időben élénkült a szakszervezet tagsága, sok az új tag, és a régiek is aktívabbak. Kádár-Csoboth Péter szerint már most is az a helyzet, hogy a rossz családi hátterű embereknek kevés az esélye bekerülni a Corvinusra.

Azt minden résztvevő érthetetlennek tartotta, hogy a kormány miért reagált ennyire gyorsan a Matthias Corvinus Collegium (MCC) hallgatói által megfogalmazott követelésekre, állítólag az MCC hatpontos listája volt, ami elindította az egyetem átalakítását. Sem a hallgatók, sem a tanárok részéről nem gondolták, hogy komoly visszhangja lehet az MCC kiáltványának, mire pár napra rá jött a bejelentés az átszervezésről. Bihari Péter, az egyetem oktatója amúgy is aggályosnak tartja, hogy hiába ért mindenki egyet a nagy célokkal, túl nagy a bizonytalanság. Az emberek kénytelen spekulációkra hagyatkozni, amiket felsőbb szinten könnyen fölösleges pánikkeltésként állítanak be, azonban, ha kivárja az ember, hogy eljussanak hozzá a tények, akkor már túl késő beavatkozni. Bihari szerint az alapítványi forma önmagában még nem jelent garanciát a függetlenségre, hiszen a képzésekről továbbra is a kormány dönt, és az alapítványt is fel lehet tölteni a kormány akaratát teljesítő emberekkel. 

A résztvevők azt is megvitatták, hogy mennyiben lenne kivitelezhető, hogy az egyetem részvényeket kapjon az államtól, és ezekből tartsa fenn magát. Bihari szerint ha az egyetem a kiadásainak fedezéséhez szükséges 9 milliárd forintot kötvények hozamából szeretné fedezni, akkor az állami részvények közel negyedét kéne megkapnia, és ez még így sem jelentene számára stabil bevételt. A megoldást az államkötvényekben látja, amik kiszámíthatóak és nem terhelnék az államadósságot sem, hiszen az alapítvány formailag az államháztartás része lenne.