Valami történik a krumplival

A burgonya olyan, mint a tuba. Csak akkor vesszük észre, ha nincs a rezesbandában

– egy magyar burgonyatermelő gazda (forrás: Burgonya Világ).

Az Index olvasóit eléggé felzaklatta, amikor nemrég megírtuk, hogy idén nagyjából legfeljebb február elejéig elfogy a magyar krumpli, és innentől kezdve a következő termés boltokba kerüléséig importot kell enni. Az áruk származási helyére nagyon odafigyelő olvasóinkat már nem érhette nagy újdonságként ez a jelenség, ahogy az is feltűnhetett minden burgonyavásárlónak, hogy a krumpli ára a többi élelmiszerhez képest az elmúlt években jóval meredekebben nőtt.

Mielőtt azonban az okokra térnénk, nézzük meg, hogy pontosan mi történt a magyar krumplival az elmúlt években. Az első ábránkon látható, hogy a hatvanas évektől kezdve a magyar burgonyatermelés leépült: amíg a hatvanas években még évi 2-3 millió tonnát is megtermelt a magyar mezőgazdaság, a 2000-es évek elejére fokozatosan évi 1 millió tonna alá csökkent az éves termelés, 2017-ben pedig már csak 341 ezer tonna volt.

A KSH adatai alapján a vetésterület is jelentősen csökkent: a negyvenes évek közepén még 315 ezer hektáron termesztettek az országban burgonyát, tavaly már csak 14,7 ezer hektáron, bár a termésátlag csaknem ötszörösére nőtt.

És bár a fogyasztás is csökkent, azért nem annyira radikálisan, mint ahogy a termesztés. Az ábrán látszik, hogy a kilencvenes évek elején még csaknem másfélszer annyi krumplit evett meg évente átlagosan a lakosság, mint tavaly, amikor nagyjából 30 kiló volt az egy főre eső fogyasztás.

Közben ugyanakkor többet is költünk burgonyára, ugyanis miközben a fogyasztás mennyisége nem változott, a krumpli sokat drágult. 

Sőt, valójában, ha más alapélelmiszerekhez képest nézzük meg, azt látjuk, hogy 2002 óta csak a borsó ára nőtt meredekebben.

Az ábrák alapján felmerül egy csomó kérdés:

• Miért csökken a termés?
• Mi az oka a drágulásnak? Miért nem importálunk olcsóbb burgonyát, ami ellensúlyozza a drágulást?
• Csak Magyarországon drágul a burgonya, vagy az EU-ban is?
• És egyáltalán miért szorulunk importra, ha a magyar termés csaknem teljesen fedezi a magyar fogyasztást?

Azért, hogy megértsük, hogy mi miért történik mostanában a magyar krumplival, Kecskés Gáborral, az az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács elnökével beszélgettünk, valamint áttekintettük a Burgonya Világ szakfolyóirat decemberi számát, és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elemzését is elolvastuk.

Miért van hátrányban a magyar gazda?

Kezdjük azzal, hogy miért csökken Magyarországon a termés. Itt valójában egyszerre két trendről van szó, ugyanis az Európai Unióban is jelentősen csökkent a termés, de a magyar termés visszaesése jóval látványosabb. 

A kettő összefüggésben van, ugyanis a magyar termelők egész egyszerűen nem annyira versenyképesek, mint a nyugati-európaiak. Ennek okait taglalja a Burgonya Világ decemberi számának egyik cikke is. Eszerint amíg a magyar gazdák hektáronként nagyjából 26 tonna burgonyát takarítanak be, a legnagyobb európai termelők ennél jóval többet, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Angliában 44 és 58 tonna között alakul a hektáronkénti átlag. Mindez meglátszik az összesített éves termésen is, ahogy az az ábra alapján is kiderül.

Az ábráról viszont még két további trend is leolvasható:

• egyrészt hogy még a nagy európai termelők összesített termése is rendre csökkent az elmúlt 18 évben;
• másrészt feltűnő, hogy az egyetlen nagyobb kelet-európai szereplő, Lengyelország termése arányaiban jobban csökkent, mint a nyugat-európai országoké.

Kecskés Gábor, az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács elnöke erről az Indexnek azt mondta, hogy a magyar burgonya év eleji „elfogyásának" jelensége azóta jellemző, mióta Magyarország az európai egységes piac tagja, tehát a nyugati konkurenciának való kitettség az egész régióban érezteti a hatását.

Egyrészt jobb minőségű vetőburgonyát ültetnek (nagyobb arányban engedhetik meg maguknak az ún. fémzárolt vetőburgonyát, míg a magyar gazdáknak sokszor csak utántermesztett rakó burgonyára van pénzük), és a világrekorder magyar áfa is drágítja a piacra kerülő terméket. Ezenkívül a nyugati burgonyatermesztés technológiailag is fejlettebb, „magasabb szinten gépesített", amit egyre kevésbé ellensúlyoz az alacsonyabb kelet-európai bérszínvonal a termelési költségek szempontjából, sőt az utóbbi időben már a munkaerőhiány is problémát okoz a magyar mezőgazdaságban is.

A magyar termelőknek az is hátrányt jelent, hogy a magyar piacon kevesebb fajta növényvédő szerből lehet válogatni (aminek az az oka, hogy a magyar engedélyeztetési rendszer bonyolultabb), emiatt gyorsan kialakulhat szerrezisztencia a károsítókban, amitől tovább romlik a magyar termelők hatékonysága.

Nyugat-Európában később van a betakarítás, és a klíma is kedvezőbb az áru tárolásához, ezért a magyar termelők ebből a szempontból is hátrányban vannak. Ez egyébként konkrétan azt jelenti, hogy a levegő páratartalma alacsonyabb Magyarországon a tárolás számára optimálisnál, emiatt a burgonya gyakran vizet veszít, és a héj alatt foltos lesz, tehát romlik a minősége.

Ha viszont a magyar népességszámot felszorozzuk az éves fogyasztással, akkor a magyar termés nagyjából fedezi a magyar fogyasztást. Felmerül tehát a kérdés:

A jelenséget a külkereskedelem magyarázza, ugyanis tavaly a NAK adatai alapján nagyjából 5-10 ezer tonna burgonyát exportáltak magyar cégek Romániába és Csehországba, miközben 22-28 ezer tonna import is érkezett az országba, a legnagyobb mennyiségben Franciaországból, Hollandiából és Szlovákiából. A betakarítás eltérő időpontja arra is magyarázatot ad, hogy miért exportálnak a magyar termelők, ugyanis a exportált burgonya egy része pont abban az időszakban kerül Nyugat-Európába, amikor ott még nem áll rendelkezésre helyi áru. Az exportált magyar burgonya elég nagy részét élelmiszeripari alapanyagként hasznosítják a nyugati cégek.

Emellett feldolgozott, fogyasztásra kész krumpliból is sokat importál Magyarország, tavaly nagyjából 40-46 ezer tonnát, leginkább Hollandiából és Lengyelországból. Magyarország is exportál krumplit ilyen formában, érdekes módon pont leginkább Lengyelországba és Hollandiába.

Van viszont a csökkenésnek egy olyan oka is, ami egyszerre áll fenn a magyar és az európai piacon is, ez pedig a fogyasztók ízlésének változása. A fiatalabb generáció egyrészt Kecskés szerint már nem szívesen bajlódik a krumplihámozással, ha tehetik inkább csak étteremben esznek burgonyát tartalmazó ételeket. Másrészt pedig egyre népszerűbb az egészséges táplálkozás, és a burgonyát sokan kerülik a szénhidráttartalma miatt. Ez pedig nem csak a magyar piacon érzékelhető, az angolszász gazdasági sajtó egyik kedvenc témája volt az elmúlt pár évben, hogy a mai fiatalok egész iparágakat csinálnak ki a fogyasztási szokásaikkal, és a listáról a krumpli sem maradt le.

Drágul, és a klímaváltozás miatt még tovább drágulhat

A kereslet visszaesésén kívül viszont van egy talán még fontosabb és jóval ijesztőbb ok is a termés csökkenése mögött. Valószínűleg az olvasók is emlékeznek a tavaly nyári brutális hőségekre, ami miatt például szokatlanul sok helyen voltak erdőtüzek Európa-szerte. Ezt – mint ahogy egyre több ijesztő természeti jelenséget mostanában – a klímaváltozás okozta. Azonban a klímaváltozásnak sokkal közvetettebb hatásai is vannak, és hát az a nagy helyzet, hogy a burgonyadrágulás is ezek közé tartozik.

Kecskés Gábor az Indexnek azt mondta, a tavalyi aszály miatt az összes szántóföldön termesztett zöldség, például a sárgarépa és a petrezselyem is jelentősen megdrágult. A tavaly nyári aszályt nagy esőzések követték, ami így együtt katasztrofális hatással volt a termésre. Azonban Kecskés elmondása az európai klíma változása miatt szélsőségebbé váló időjárás Magyarországon és Európában hosszabb távon is hozzájárul a burgonyatermelés visszaszorulásához.

Ahogy azt a tárolás kapcsán már megemlítettük, a magyar klíma hagyományosan egyébként nem tekinthető optimálisnak burgonyatermesztés szempontjából, mert Nyugat- és Észak-Európával szemben – ahol nagyobb az évi átlagos csapadékmennyiség – Magyarországon biztonságos burgonyatermesztés csak öntözés mellett lehetséges. 

Az elkövetkezendő években azonban Magyarországtól nyugatabbra és északabbra is felkészülhetnek a termelők arra, hogy csak öntözéssel tudják majd ugyanazokat a terméshozamokat elérni, ugyanis a klímaváltozás hatására a szokásos éves csapadékmennyiség csökkenése várható.

A Leedsi Egyetem kutatóinak tanulmánya alapján a tavaly nyárihoz hasonló hőhullámok előfordulásának esélye harmincszorosára nőtt a klímaváltozás miatt, de az Independentnek nyilatkozó gazdák azt is megemlítették, hogy az elmúlt tíz évben a gyakoribbá váló árvizek és viharok is komolyabb károkat okoztak nekik.

A klímaváltozás miatt szélsőségesebbé váló időjárás azért jelent teljesen újszerű helyzetet a gazdáknak, mert az eddig is benne volt a pakliban, hogy egy-egy évben rosszabb lesz a termés, azonban két-három egymást követő aszályos nyár már könnyen olyan pénzügyi kihívás, amire nem lehet igazán felkészülni. Arra a kérdésre, hogy ha Magyarországon váltanak a gazdák, akkor mit termesztenek burgonya helyett, Kecskés azt mondta, leggyakrabban búzát, kukoricát, napraforgót vagy repcét kezdenek termeszteni.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének adait böngészve látszik, hogy a világ teljes burgonyatermesztése még az utóbbi pár évben is nőni tudott, amihez nagyrészt Ázsia (és ezen belül egyébként főleg Kína) és kisebb részt Afrika növekvő termésmennyisége járult hozzá.

Amikor Kecskés Gábort arról kérdeztük, hogy ez mennyire tudja esetleg ellensúlyozni a csökkenő európai termés miatt növekvő árakat, azt mondta, hogy a távol-keleti burgonya a távolság miatt nem jön szóba, viszont Európába Afrikából és a Közel-Keletről importálnak, de ott sem annyira alacsonyak az árak, hogy jelentősen ellensúlyozzák az európai áru drágulását. A közel-keleti és afrikai szántóföldeken egyébként mostanában van a betakarítás, Nyugat-Európában nagy kereslet is van az innen érkező árura.

Az Economist cikke szerint mindenesetre valamennyire megoldás lehet a drágulás ellensúlyozására az EU-n kívüli import, csakhogy azt jelentősen megnehezítheti az uniós kereskedelempolitikát jellemzően elég könnyen befolyásoló nyugati agrárlobbi. Enélkül viszont marad az öntözőberendezések beszerzése, ami viszont drága és nem megy egyik pillanatról a másikra, szóval ha tippelnünk kéne, inkább arra számítanánk, hogy érdemes felkészülni, hogy a következő pár évben még ki fog tartani a drágulás Európában.

Több évtizedes távlatban pedig ugyanerre lehet számítani a világban is, legalábbis a European Journal of Agronomy októberi számában megjelent tanulmánya jelenlegi burgonyatermesztési technológia változatlansága mellett csökkenő globális terméshozammal számol, addig pedig a jelenlegi előrejelzések szerint még tuti nőni fog a bolygó népessége, ami változatlan táplálkozási szokások mellett így szintén drágulást vetít előre.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)