Jön a lakossági szuperkamat, de mi a trükk mögötte?

DSZZS20111124109
2019.04.04. 18:16
Mind a lakosság, mind az állam szempontjából sok előnye van a júniustól, szuperkedvező kamattal kínált új lakossági állampapírnak. Ám nem árt, ha a teljes képet ismerjük, mert a termékkel már közvetlenül mi futjuk az infláció kockázatát, és a program adófizetői költségeit sem ismerjük.

Minden eddiginél vonzóbb lakossági állampapírt jelentett be Varga Mihály pénzügyminiszter.

A 3,5 százalékos kamatról induló és egészen 6 százalékos kamatig javuló ötéves állampapír tényleg sok előnnyel bír, de vannak azért tisztázandó kérdések is.

Kezdjük a pozitívumokkal:

  • A megtakarítók számára ma valóban vonzónak tűnő reálhozamot biztosít. Nem igazán tud majd tisztességes szolgáltató erre a hozampályára ráígérni, legfeljebb azt javasolhatja az ügyfélnek, hogy képezzen portfóliót, amiben legyen inflációkövető, részvénypiaci vagy más devizában denominált elem is, de magát az új állampapírt nem nagyon lehet majd kihagyni.
  • Tovább segíti a régóta megfogalmazott önfinanszírozási célt, vagyis a magyar államadósságot a magyar lakossági megtakarítók finanszírozzák.
  • Előcsalogathat a párnacihából valamennyit az 5-6000 milliárd forintnyi készpénzállományból, amely jelenleg nem dolgozik a magyar gazdaságban.

Kérdések

Mielőtt alaposabban is elmerengenénk a struktúráról, fontos azt is rögzíteni, hogy még elég sok mindent nem tudunk.

  • Milyen feltételek mellett lehet a papírokat a lejárat előtti visszaváltani?
  • A kamatok növekedése csak az adott új periódusban igaz, vagy visszamenőlegesen?
  • A bevont forgalmazók (bankok, lakástakarék-pénztárak) milyen jutalékot kapnak majd az értékesítésért?

Ha a sejtéseinkre hagyatkozunk, akkor úgy értelmezzük a konstrukciót, hogy a visszaváltásnál a már megszolgált kamatokat nem lehet elveszíteni, vagyis az a termék üzenete, hogy „kedves befektető gyere hozzánk, bármely időtávra is van pénzed, legfeljebb menet közben kiszállsz!”.

Azt is gondoljuk, hogy nem lesz visszamenőlegesen javuló kamatozás, vagyis az emelkedő kamatozás arra az időszakra jár csak, amikortól felugrik a kamat. A kamat amúgy

  • fél év után 3,5 százalék,
  • az első év végén 4 százalék,
  • majd ezt követően évente további fél-fél százalékpontos emelkedéssel az ötéves futamidő lejártával 6 százalék.

A jutalékokról pedig sejtésünk sincsen.

A kormányzati trükkök

Egy kicsit gondolkodjunk el azon, hogy az önfinanszírozás vagy a készpénz-előcsalogatás nemes céljai mellett mi járhat a profi, nagyon pontosan kimért állami program megalkotóinak az agyában.

Például az infláció.

Eddig a magyar lakossági állampapírok kínálatából a Prémium inflációkövető papírok voltak a legvonzóbbnak, ám a mostanában érvényes megemelkedett infláció mellett ezek magasabb terhet is jelentenek az államnak.

Figyeljük meg, hogy az új, rögzített kamatozású sorozattal

az állam szép fokozatosan áthelyezi az infláció kockázatát a maga térfeléről a lakosság oldalára!

Bár az állam a Prémium papírok oldalon továbbra is az alacsony inflációban lesz érdekelt, de ennél az új terméknél már pont az infláció segít neki.

Rögtön természetesen nem módosulhat a kockázatviselés, de három év alatt ez egy érdemi átpörgetés és stratégiaváltás. Három év múlva sokkal jobban fáj majd nekünk az infláció, mint az államnak.

Csalogató elinflálás

Ez pedig nagyon fontos. Természetesen bízhatunk abban, hogy az MNB elkötelezett marad a 3 százalékos inflációs cél tartásában, de ha már szinte minden magyar államadósság forintban merül fel, az infláció egyre kevésbé lesz az állam ellensége. Ha forintban merül fel az adósság, akkor

a kormányzat számára nagy csábítás lehet elinflálni az adósságot,

dollárban, euróban ezt nem tudná megtenni, reméljük, forintban sem fogja, de fix kamatozású állampapírok esetében a kormánynak az infláció kész főnyeremény.

Képzeljük el egy egyszerű példán, a magyar államnak kamatot kell fizetnie 100 forint lakossági állampapírra, és vannak ezt fedező adóbevételei is, amelyek a megelőző évben szintén 100-at tettek ki. Ha az államnak mindenképpen fix 5 százalékot kell fizetnie, akkor jobbnak tűnhet a 7 százalékos infláció, amelynél 7 százalékkal nőnek az állam adóbevételei, mint a 3 százalékos, ahol csak 3-mal. Ez összetett rendszer, de a példa azt megmutatja, hogy mi is az elinflálás pozitív oldala.

Költségvetési fókusz

Az új lakossági állampapír kifizetéseiben is van egy érdekes kormányzati elképzelés. A progresszió indokolható, de mégis ha a közeljövőben 3-3,5 százalékos inflációt feltételezünk, akkor érdemes észrevenni, hogy egy 2019-ben megvett új kötvény eleinte könnyít a költségvetés terhein, ahhoz képest, mintha prémium állampapírt kellene kibocsátani. Az új terméknek eleinte 3,5-4 százalék a kamata, az inflációkövető papírnak az 1,4 százalékos kamatprémium miatt inkább 4,4-4,9 százalék.

Vagyis a konverzióval a kormányzat ezzel biztosít magának egy könnyebb és egy nehezebb időszakot. Vagyis rövid távon csökkent a lakossági kamatterhein, középtávon emel. A politikát ide nem nagyon érdemes belekeverni, de egy konverzió esetén a 2022-es választásokig most könnyebb lesz a lakossági állampapírokat finanszírozni, utána két évig nehezebb.

A jutalék

A magyar lakossági állampapír-forgalmazás különös sajátossága, hogy nem szoktunk arról beszélni, hogy az mennyibe kerül. Amennyiben nem a parazitaként kezelt (mert díjat szedő) közvetítők, vagyis a bankok, a biztosítók, a nyugdíjpénztárak, vagy a befektetési alapkezelők juttatják el a lakossághoz az állampapírokat, akkor ennek látszólag nincsen költsége.

A kincstárnál a lakosság valóban nem fizet a számlavezetésért, a vételért és az eladásért, de attól még van költsége a lakossági állampapírok forgalmazásának. Ez lehet a kincstári hálózat, vagyis az infrastruktúra fenntartása, a külső értékesítőknek kifizetett (immár elég alacsony) jutalék, vagy a marketing, azaz az ÁKK reklámjai.

Keresztfinanszírozás

Ez állami pénzbe kerül, vagyis

az adófizetők keresztfinanszírozzák azokat az ügyfeleket, akik pénzt tudnak elhelyezni az államnál.

Végül is némi demagógiával a szegények (az összes adófizető) finanszírozzák a képzetteket és a gazdagokat, vagyis azokat, akik eléggé edukáltak és eléggé gazdagok ehhez a termékhez.

Azt is hallani, hogy az új lakossági állampapír forgalmazásába bevonják a lakás-takarékpénztárak munka nélkül maradt hálózatát is. Ez visszafogott jutalékszint mellett eléggé illuzórikusnak tűnik. Képzeljük el, hogy a mai rendszerben 10 bázispont a jutalék, vagyis egymillió forint lakossági állampapír lekötése esetén az ügynök és a cége összesen kap ezer forintot. Ha taxival kell menni az ügyfélhez, ez már nem éri meg, villamossal nullszaldó, éljen az egészséges gyaloglás, akkor az ezer forint tiszta nyereség.

Biztosan ki lehet azért találni rendszereket (állományfüggő, évenként járó jutalék, vagy magasabb jutalék), de ez vagy nagyon megdrágítja a rendszert, vagy az ügynöknek nem éri meg foglalkozni a termékkel. Ha esetleg egy ötéves időtávra évenként jár 10 pont, az már értelmes kompromisszumnak tűnik, de az ügynöki gondolkodás rövid távú, az ügynök évi ezer forintért sem fog ügyfeleket felhajtani. Ha pedig egy szolgáltató elég bátor és valamiképpen előfinanszírozza az ügynököt, akkor kockázat, mert mi van, ha az ügynök már megkapta az ötéves jutalékát és mégis megváltozik a jogszabályi környezet?

Kit bánthat és kit nem?

Honnan érkezhet pénz a termékbe? Vannak a gazdagok, akiknek van sok pénze és mozgatják az állományaikat. Tőlük például igen. Van egy támogatandó réteg, aki még nem gazdag, de jó esetben vagyont épít, nyugdíjbiztosítással, pénztári befizetéssel (korábban LTP-vel) rendszeresen félrerak. A szakma abban bízik, hogy előbbi rendszereket – a megfelelő állami kedvezmények fenntartása mellett – nem sérti az új termék.

Az állományjellegű befektetéseket, NYESZ, pénzpiaci alap, egyszeri díjas biztosítás viszont eléggé megtépázhatja. Ahogy nyilván a bankbetéteket is, ahol hozam sincs, de mégis tényleg nagyon sok pénz pihen bennük. A szakemberek ezt az élénkülő lakáspiaccal magyarázzák, sokan tartanak nulla kamatozású betétben is pénzt, mert várnak arra, hogy lakást vehessenek.

Sikerre ítélve

Varga Mihály pénzügyminiszter és Barcza György ÁKK-vezér korábban arról beszélt, hogy öt év alatt megdupláznák a lakossági állampapírok állományát. Ez a termék ebben a folyamatban segíthet. Bízunk benne, hogy az új vonzó megtakarítás nem drágítja el nagyon a magyar adósságfinanszírozást és nem öli meg a rendszeres öngondoskodásra nevelő termékek piacát. A készpénzállomány előcsalogatása is hasznos lenne, más kérdés, hogy a tranzakciós jutalék csökkentése nélkül erre azért most sincsen túl sok esély.

Nem is lehet kérdés, hogy a termék sikeres lesz, a nagy kérdés az, hogy milyen forrásokat tud becsatornázni az államadósság finanszírozásába.

Az az állami elképzelés, miszerint a lakossági forrás közvetlenül, a kincstári számlákon keresztül vonzóbb, mint a közvetítőkön (nyugdíjpénztár, unit-linked biztosítás) egyfelől érthető, ugyanakkor valójában ezek a 10-15-20 éves elkötelezettségek talán még biztosabb adósságfinanszírozást jelentenek, mint az ötéves lakossági papír. Ám az állam továbbra sem bírt megbarátkozni a pénzügyi közvetítőrendszer nyereségével.