A hadvezér, akinek mindig üres az íróasztala

Patai Mihályt a magyar üzleti életben mindenki ismeri, de mégis sokak számára titokzatos, rejtélyes ember, akinek MNB-alelnöki kinevezése, illetve tőzsdeelnöki megbízatása jó apropó arra, hogy bemutassuk.

Elöljáróban talán csak annyit, hogy Patai Mihályról folytatott beszélgetéseink többségénél valamiképpen mindig szóba kerül fegyelmezettsége, rendszeretete, legendás íróasztala. Az ugyanis mindig teljesen üres. Aki jobban ismeri, azt meséli, hogy minden, a szobája, a mailboxa, az öltözéke is ugyanilyen rendezett.

Sportos fellépése van, 7 éves kora óta naponta edz, kialakított menetrend szerint különböző helyszíneken súlyzózik , tornázik, másfél órás sétákat tesz. Nála teljesen kizárt egy hanyag testtartás, egy gyűrött ing. Az irodájában sem látni így, de ha nyáron, 40 fokban, 300 kilométert utazott, akkor is ugyanúgy néz majd ki.

Üzleti pályája során nem kerülték el a komoly pozíciók. Miután hosszú ideig vezette a piacvezető hazai biztosítót (Allianz Hungária), a válságot talán legjobban átvészelő hazai bank (UniCredit Hungary) élére került, de volt a Magyar Biztosítók Szövetségének, a Magyar Bankszövetségnek, illetve a Budapesti Értéktőzsdének is az elnöke, és a Bajnai Gordon miniszterelnökségét megelőző casting során még kormányfőjelöltként is emlegették.

Békéscsabai kezdetek

Patai Mihály 1953-ban Békéscsabán született, édesapja agrármérnök, tsz-vezető volt, édesanyja terményfelvásárlóként dolgozott. A család az egyedüli gyermek Mihállyal egy tanyán élt, amelyet szép lassan körbenőtt Békéscsaba.

A portré megrajzolásához főleg egykori kollégáit, bankártársait kérdeztük, de röviden Patai Mihállyal is tudtunk beszélni. Tőle tudjuk, hogy a tanya nagy gyümölcsöskertjében gyakorlatilag 3 éves kora óta mindig akadtak feladatai. Gyerekként ezt nem szerette, utólag azonban ennek is betudja munkabírását, fegyelmezettségét.

18 éves koráig a városban végezte iskoláit, közben 7 éves korától versenyszerűen vívott. Kitűnő tanuló és jó sportoló volt, 16 éves korában egy országos szűrés keretében még vadászpilóta-jelöltnek is kiválasztották, de őt nem ez a pálya vonzotta, nem vett részt a képzésen.

A kalocsai katonaévek után bejárta a kor fiatal közgazdászainak állomásait:

• Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem

• Pénzügykutató Intézet

• Pénzügyminisztérium

• Magyar Nemzeti Bank

A Pénzügykutató nagy csapata

A József nádor téri épületben (Pénzügyminisztérium és Pénzügykutató) Patai mellett felbukkant Matolcsy György, Csányi Sándor, Surányi György, Antal László, Csillag István és Bokros Lajos. Az összetartó és később külön-külön is nagyon sikeres csapatot az „átkosban” elsősorban Hetényi István haladó gondolkodású pénzügyminiszter karolta fel.

Patai már a rendszerváltás előtt több nemzetközi helyszínre is eljutott, és így három nyelvet is elsajátított. Tanult Moszkvában, illetve Bécsben, dolgozott rövidebb ideig Londonban és hosszabb ideig Washingtonban, az IMF-nél (Világbanknál).

Érdekesség, hogy három évig az olasz Mario Draghi mellett ült, aki ma az Európai Központi Bank elnöke. Barátságuk később abban is segített, hogy amikor Alessandro Profumo, az UniCredit vezetője a bankcsoporthoz hívta, Draghinál informálta le Patait.

Washingtoni kiküldetése miatt Patai „lemaradt” a hazai rendszerváltásról, mire az MDF-kormány idején hazajött, egykori pályatársai már rendkívül fontos vezető posztokban voltak, ő pedig elhatározta, hogy a makrokérdések után nem állami pozícióban, hanem a piacon helyezkedik el.

Itthon a K&H Banknál kezdett el dolgozni (1993–1995), illetve társadalmi munkában elvállalta – Fodor Gábor oktatási miniszter kérésére – a Nemzetközi Pető András Közalapítvány kuratóriumának elnöki posztját.

Az Allianz élén

A hazai biztosítói piac vezetőjét, az Allianz Hungáriát ekkor egy nagy szaktekintély, Uzonyi Tamás vezette, de már erősen gondolkodott a visszavonuláson. Patait már 1995-ben megkereste egy fejvadász, de végül 1996-ban került a cég élére.

A magyar biztosítói piac akkori toronymagas piacvezetőjének, az egykori Hungária Biztosító jogutódjának kétmillió ügyfele volt, hatalmas apparátusa, ügynökei, értékesítési helyei, sokféle terméke.

Ugyanakkor az egykori kollégák szerint a cég veszteséges volt, alacsony árakkal dolgozott, sok volt ebben a korban a gépkocsi-biztosításokkal kapcsolatos visszaélés és belső csapokon is folyt el a pénz.

Patai nyereségessé tette a céget, mindenhez hozzányúlt, addig sérthetetlennek gondolt régi bútordarabokat is eltávolított. A cégnél nagy tekintélye volt, egyik egykori kollégája szerint esemény volt, ha valaki együtt utazott vele a liftben, de az imponált a beosztottaknak, hogy Patai rengeteg kollégának tudta a nevét.

Egy anekdota szerint egyszer felrajzolta egy táblázatban, hogy melyik városban milyen takarítási díjakkal dolgozik a biztosító, és a legdrágább (vélhetően mutyis) cég négyszer annyiért dolgozott, mint a legolcsóbb. Pár hónap alatt magától megoldódott a túlárazott szerződés ügye, a kirendeltségvezető ezek után tudta, hogy lépnie kell.

A nagy bírság

Viszonylag sokan voltak, akik az Allianzban és később az UniCreditben is kollégái voltak, például Turcsányi Gyula (biztonsági vezető, majd Patai Mihály titkárságvezetője), illetve Sípos József (szóvivő, kommunikációs vezető).

Akik itt is, ott is látták, azt mesélik, hogy az autoriterebb vezetéssel jellemezhető biztosítós évekhez képest bankárként már kifejezetten „lelazult”. Más szerint nem ez történt, csak a milliárdos ügyletekkel foglalkozó, öntudatos bankárokhoz alkalmazkodott, hiszen „némelyiknek akkora öntudata van, hogy nehéz becsukni utána az ajtót”.

Az allianzos évek összességében sikert jelentettek pályáján, ahogy egyik kollégája mesélte, még az is belefért, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az Allianz 2003, 2004 és 2005 üzleti években folytatott versenykorlátozó gyakorlata miatt szinte hihetetlen mértékű, 5,3 milliárd forintos bírsággal sújtotta a biztosítót.

Az Allianz más biztosítókkal és gépjármű-kereskedőkkel egyeztetett a gépjármű-biztosítások értékesítését és a biztosító által elfogadott javítási díjakat illetően. Igyekeztünk egykori kollégákat kérdezni arról, hogy egy ekkora bírságot hogyan magyaráztak házon belül.

Több verziót is hallottunk:

• A GVH nem volt igazságos, csak a bevételre ment.

• Az eset megtörtént, de a GVH tolla túl vastagon fogott.

• Csúnya egy bírság volt, de a biztosítónak még így is megérte.

Az amúgy általában kemény ember hírében álló Patairól a biztosítói évekből egy meglepően humánus történetet is hallottunk. Az Allianz nagy informatikai fejlesztése során 15, nyugdíjhoz közeli adatrögzítő munkája vált feleslegessé. A vezetők a leépítés körülményeiről beszélgettek, mire Patai, tőle merőben szokatlan módon megkérdezte:

Elég nagy a nyereségünk, nem fér bele, hogy találjunk számukra valami értelmes munkát?

Az UniCredit felívelése

Elsőre talán érthetetlen volt, hogy 2006-ban Patai miért vált a piacvezető biztosító éléről, a hetedik legnagyobb hazai bankhoz. Azóta igazolódott a döntés, mert az UniCredit vezetése nagy elismerést hozott neki, a kis bank a válságot legjobban tűrő és egyre nagyobb piaci tortaszelettel bíró pénzintézet lett, és ezt a szakma is elismerte azzal, hogy már 2011-ben a Magyar Bankszövetség elnökévé választotta Patait.

Sokan, sokféleképpen magyarázzák, hogy az UniCredit miért viselte ilyen jól a 2008 utáni időszakot.

• Van, aki szerint ebben nagy szerepe volt annak, hogy ez a bank (korábbi nevein: Creditanstalt, Bank Austria, HVB, majd UniCredit) állandóan változott, integrálódott, nagy szerencséjére nem volt ideje agresszív portfólióépítésre.

• Más kiemeli, hogy Patai Mihály elődje, Matthias Kunsch patyolattiszta vállalati portfóliót hagyott örökségbe,  amelyet tisztaságot a vállalati üzletág, így  (az immár raiffeisenes) Kementzey Ferenc is ,egőrzött.

• Megint más az UniCredit konzervatív kockázatkezelési struktúráját, limitrendszerét is megemlíti, Patai maga is mindig értéknek gondolta, hogy a banknál nem lehetett aránytalanul sok szállodát, lakossági devizahitelt vagy lakóparkot felhalmozni.

Mindenesetre, miközben a kétezres évek elejének nagy hazai bankársztárjai a válság előtt óriási respektnek örvendtek, a válság során a Raiffeisen, az MKB, az Erste, illetve a CIB sorra elbuktak a merész projektfinanszírozások miatt, viszont a magyar UniCredit nemcsak a hazai bankok között, de az UniCredit-leányok között is az egyik legeredményesebb bank lett. Ezt persze a központban is értékelték, egyszer egy nagyszabású unicredites eseményen Patai előkelő helyre ülhetett, és a csoport vezérigazgatója nagyon megdicsérte: „Ilyen kiválóan unalmas cégeket szeretnék, amivel nekem nem is kell foglalkozni.”

Miniszterelnöki felkérés

Patai már ismert biztosítós és bankár volt, de nagyon keveset lehetett tudni a személyiségéről, a magánéletéről. A neve szinte csak akkor lett országosan is ismert, amikor Gyurcsány Ferenc lemondása után 2009-ben az MSZP kínos miniszterelnök-castingba kezdett. A történetről maga az érintett egyetlen szót sem szeretett volna mondani, így inkább a politikusi visszaemlékezésekre hagyatkozunk.

Az MSZP–SZDSZ-kormányzat részéről állítólag a Pető Intézet kapcsán megismert Fodor Gábor kereste fel Patai Mihályt, aki azt kérte elsőként, hogy a felkérés maradjon egyelőre titokban

Ám amikor az MSZP és az SZDSZ megfelelő plénumai elé került Patai lehetséges személye, pillanatok alatt kiszivárgott a neve a sajtóban. „Sok jót nem ígért, hogy már az első kérését, vagyis azt, hogy maradjon titokban a dolog, nem tudták a felkérő pártok teljesíteni” – hallottuk. Patai még aznap visszakozott. Talán a kiszivárgástól, a feladat reménytelenségétől, a kicsi mozgástértől, esetleg a sajtónyilvánosságtól, a miniszterelnök-keresés kínos felhangjaitól vagy az őt ért személyes támadásoktól rettent meg, ekkor jelent meg a sajtóban az az információ, hogy korábban Biszku Béla egyik lánya volt a felesége.

Család, hobbi

Patai Mihálynak általában a kollégái sem nagyon ismerik a magánéletét, legfeljebb annyit említenek meg, hogy Patai ismét megházasodott, illetve nagyon büszke a lányára, aki külföldön végzett, és egy oxfordi pszichiátriai intézetben dolgozik, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is sikeres. Róla még annyit hallottunk, hogy édesapjával ellentétben kifejezetten laza.

Patai szereti a zenét, meglepő módon elsősorban a heavy metalt, intenzív kultúrafogyasztó (szereti a szépirodalmat és a festészetet). Állítólag még a műgyűjtéssel is kacérkodott, de miután vett pár Szász Endre-képet és a rengeteget alkotó mester képei elkezdtek leértékelődni, felhagyott a gyűjtéssel.

Bankszövetségi vezető

Patai Mihály 2011. április 15-től a Magyar Bankszövetséget is elnökként vezette. Itt nehezebb a munkáját megítélni, hiszen Matolcsy Györggyel (Patai személyes barátjával) szemben a hazai bankok sok kudarcot is elszenvedtek a különböző bankadók, illetékek vagy a végtörlesztés formájában, és a bankszövetségi vezetők véleménye is megoszlott abban, hogy az elnök kihozta-e a maximumot a tárgyalásokból, csak éppen semmi játéktere nem volt, vagy lehetett volna-e ügyesebb.

A kormány olykor nem is tartotta be ígéreteit, az egyik ilyen „árulásnál”, 2012 novemberében le is mondott Patai, de aztán megint ő lett az elnök. Egyik vezetőtársa szerint eleinte nehezen viselte a kormányzat felől érkező csapásokat, de később fokozatosan megváltozott a véleménye, és elfogadhatónak ítélte a terheket. Azt is hallottuk, hogy olykor nem is a kormányzattal vívott csörték voltak számára megterhelőek, hanem a sok nagy egójú bankár konszenzusos véleményének kialakítása. Az MNB-alelnöki kinevezésével természetesen új bankszövetségi elnököt kell választani.

Nyugdíj helyett MNB

Amint elhagyta az UniCreditet, a piacon felerősödött az a pletyka, hogy az egyre jobb magyar–olasz politikai kapcsolatok révén valamiképpen az UniCredit is az államközeli bankportfólióba kerülhet. Patai ezt nem szerette volna megvárni.

Patai Mihály elmondása szerint azonban másról van szó, neki konkrét visszavonulási terve volt, 2020 áprilisáig szólt az UniCredit operatív vezetésére szóló megbízása, utána a bank örökös fb-elnöke lett volna a megbeszélt menetrend szerint, amikor Matolcsy György az MNB-be hívta. Patai húsz perc gondolkodási időt kért, még egy telefonhívást kapott, majd elvállalta.

Jegybanki alelnöki pozíciója ugyan nem az MNB kulcsterületeit (pénzügyi stabilitás, monetáris politika) érinti, mégis kinevezése után azonnal olyan horderejű ügyekbe csöppent bele, mint például az azonnali fizetési rendszer elindítása vagy elhalasztása, a digitalizáció, illetve a tőzsde felélesztése.

Azt hallottuk, hogy az is a feladata lesz, hogy az MNB nemzetközi kapcsolatrendszerét fejlessze, visszaépítse. A korábbi „kizavarások” (külföldi bankok, IMF) után ezen biztosan lehet mit fejleszteni. Olyan forrásunk is akadt, aki szerint ha a kormány által sokat emlegetett válság megérkezik, Matolcsy újra valamilyen gazdasági tárcát vihet, és akár a jegybankelnöki szék is megüresedik a jövőben.

A menedzser

Portréjának megrajzolásához sokakkal beszéltünk, és határozottan mondhatjuk, hogy kollégái, egykori beosztottjai közül a legtöbben nagyon pozitívan beszéltek róla, de kevesen érezték úgy, hogy valóban ismernék, senki nem mondta, hogy a viszonyuk bizalmas lenne.

Visszatérően hallottuk, hogy hatékony, célorientált cégvezető, aki sokat követel, de tiszteli a munkatársait és legfőképpen azok idejét, nemcsak az értekezletek kezdő, de a záró időpontját is komolyan veszi. Udvarias, nem játssza el a tévedhetetlent, mer kérdezni. Nyitott az ellenvéleményekre, de ha megszületett egy döntés, azt már mindenkinek képviselnie kell.

Célorientált alkat, aki amikor biztosítós volt egyáltalán nem kedvelte a hazai tőzsdét, a részvénytípusú befektetésekben inkább az életbiztosítások versenytársát látta, amikor azonban a BÉT egyik akkori tulajdonosához került, akkor el kezdte jobban érdekelni a tőkepiac.

Nem vagyok óvó bácsi

Patai egyik legtöbbet kiemelt tulajdonsága, hogy a nagyon bonyolult kérdéseket is leegyszerűsíti egyszerű döntésekre. Ha ő dönt, akkor gyors, de szereti, ha a vezetőtársainak delegálhat feladatokat.

Egy történet szerint egyszer az egyik vendége panaszkodott a földszinti recepciónál elhelyezett süppedős fotelekre. „Nem ügyfélbarát, nehéz belőlük felállni” – mondta. Amikor befejeződött a tárgyalás, Patai lekísérte a vendégét, beleült a székbe, megvizsgálta a fotelt. Két nap múlva már új bútorok érkeztek.

Kevés dologgal lehet viszont úgy felbosszantani, mint amikor azt várják tőle, hogy ő tegyen igazságot két részleg, például a vállalati és a lakossági ágazat vitájában.

Nem vagyok óvó bácsi, ti pedig nem vagytok óvodások

– vallja. Feltéve persze, ha férfiak veszekednek, mert konzervatív szemlélete alapján egy-két közvetlen kolléganője kivételével minden női munkatársát magázza.

Még az Allianzból hallottuk, hogy egy frissen kinevezett üzletági vezető panaszkodott nála, hogy a vezetőtársai nem fogadják el, nem együttműködőek. Patai megállt, és közelről ránézett: „Ne haragudj, de úgy látom, hogy nem véres az orrod. Addig pedig ne gyere ide, amíg nem vívtad meg a csatáidat.”

Mind az Allianzból, mind az UniCreditből hallottunk arról történeteket, hogy folyamatosan, kikacsintás nélkül vallja, hogy a magyar leányvállalat első emberének legfontosabb feladata a tulajdonos kiszolgálása.

Nem a munkavállalókat képviselem a tulajdonossal szemben, hanem a tulajdonost a részérdekekkel szemben

– mutatkozott be állítólag 2006-ban az UniCreditben.

Munkaebédek

A kimért, mindig elegáns külső valójában jó humorú társasági embert takar. Patai szereti a hadvezérekről, hadviselésekről szóló könyveket, e témában kifejezetten jártas. Sokszor „munkaebédel”, szinte egyetlen napot nem hagy ki, hogy a kedvenc helyein (korábban elsősorban a Fausto's Ristorantéban) ebédeljen üzletfeleivel, politikusokkal, bankártársaival, vagy sokszor saját munkatársaival. Ezeken a helyen „saját” asztala volt/van. A legenda szerint a Fausto'sban még az is előfordult, hogy a Medgyessy-kormányzat szerette volna lefoglalni az éttermet, de a tulajdonos kijelentette, hogy azt nem lehet, az „elnök úr” már lefoglalta a szokásos asztalát.

Amúgy nem volt az a barátkozós bankvezető, aki váratlanul lejár az egyes osztályokra, a trading roomba érdeklődni. Nála ugyanis az ilyen látogatásoknak is megvolt a maga rendje, ment az osztályokra, a fiókokba, de nem Mátyás királyként, hanem előre bejelentett menetrend szerint.

Azt nem tudjuk, hogy mennyire vannak és kik a személyes barátai, hallottuk Matolcsy György jegybankelnök, Bayer József (Axel-Springer, CIG) milliárdos, illetve a már említett Fodor Gábor nevét is mint a közvetlenebb kapcsolatait.

Botrányok

Személyét, szakmai pályáját nagyjából elkerülték a botrányok. Az Allianz GVH-s elmarasztalása ugyan az ő vezetői időszakát érintette, de már csak akkor pattant ki, amikor távozott.

Az UniCreditnek nem voltak kifelé ügyei, belül is legfeljebb egy-egy személyes döntését sérelmezték a kollégák (például amikor a fáma szerint egy évtizedes közmegbecsülésnek örvendő HR-vezetőnek azért kellett mennie, hogy legyen helye egy olasz menedzsernek), de összességében Patai személyes reputációja szinte sértetlen.

Ami szaftosabb téma a médiába vele kapcsolatban bekerült, az jellemzően Matolcsy György jegybankelnökhöz fűződő barátságából adódott.

Patairól egyébként azt tartják, hogy személyes kapcsolatait nem politikai alapon válogatja meg, Matolcsyval akkor is jóban volt, amikor utóbbinak nem volt pozíciója, sőt ebben az időszakban az UniCredit tanácsadóként is alkalmazta.

Ezt is emlegette a sajtó, de még sokkal inkább azt a kérdést feszegette, hogy Patai Mihály bankszövetségi elnök adott-e használatra vagy bérbe a budai Várban egy lakást a bankokat felügyelő MNB elnökének, vagyis Matolcsynak. A témát elég lassan és kissé vérszegény módon cáfolta, cáfolgatta a két érintett.

Nem ő a number one

Patai Mihály visszatérően emlegetett gondolata, hogy

nem a vezérigazgatónak kell a banküzemhez a legjobban értenie.

Ez utóbbit ő valóban meg is éli.

Ahogy Patai mondta egyszer „a vezérigazgató nem lehet okos, pláne nem zseni, vagy kreatív, az ilyen bankvezérek sorra megbuktak.”

Viszont az első embernek tudnia kell dönteni, tudnia kell jó kollégákat kiválasztania, és képviselnie kell a tulajdonosa érdekeit. Valóban vallja, hogy nem az a feladata, hogy mindenbe beleszóljon, hanem az, hogy mindenhol a terület legjobbjai dolgozzanak. Aki Patainál önállóságot kap, az valóban élvezheti ezt, igaz, a nagy önállóság egy magas elvárásokat megfogalmazó vezető alatt azt is jelenti, hogy hibázni nem sokszor lehet.

Egyszer már járt itt

Patai Mihály nem először lesz tőzsdeelnök. A tőzsdével először akkor került intenzívebb kapcsolatba, amikor az UniCredit is részesévé vált a Budapesti Értéktőzsde felvásárlásának.

A régi történet során néhány ügyes „tőzsdés”, így Pintér Zoltán, a Buda-Cash első embere, Albrecht Ottó (Cashline), Leisztinger Tamás és Korányi G. Tamás fantáziát látott a Budapesti Értéktőzsde felvásárlásában, ezt meg is valósították, és végül osztrák entitások (osztrák bankok, letétkezelők és a Bécsi Értéktőzsde) felé szálltak ki óriási haszonnal.

Az UniCredit is tulajdonos lett, és a BÉT elnökévé Szalay-Berzeviczy Attilát választották, aki „civilben” Patai egyik beosztottja volt, mert az UniCreditben a letétkezelést vezette.

Meglepő módon Patai végül éppen őt követte a tőzsde elnöki posztján. Viharos időszakban, mert a 2008-as nagy világégés közepén jártunk, a Lehman-csőd után. Az UniCredit már éppen hátrébb lépett a történetből, a Wiener Börse lett a vezető tulajdonos, de ezt csak azzal a feltétellel vállalta, ha a jó kapcsolatrendszerrel rendelkező Patai lesz az új elnök.

Nehéz időszakban

A tőzsde elnökeként elsősorban Mohai György akkori vezérigazgatóval volt munkakapcsolata, de érdekesség, hogy a mai vezérigazgató, Végh Richárd is a tőzsdén dolgozott ekkor.

Patai időszaka tőzsdei szempontból nem volt könnyű, nagy áresések jellemezték, olykor kuruc–labanc ellentétek alakultak ki az osztrákok tulajdonolta, de magyarok dominálta hazai tőkepiacon, nagy feladat volt a XETRA-rendszer bevezetése, de a tőzsde jól vezetett intézmény volt, az igazgatósági ülések nagyon rövidek voltak, az előzetesen egyeztetett menetrend szerint zajlott minden, Patai nagy fegyelmet tudott tartani.

Vezetői stílusa

Ahol Patai megjelenik, ott nem kérdés, hogy ki a főnök, de nincs kiabálás, nincs idegeskedés, szervezetten és flottul működik minden. A mai BÉT-en sem kérdés (eddig sem volt az), hogy az MNB szava lesz a döntő.

Természetesen Pataival kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy miként tud valaki a jelenlegi jobboldali kormányzatban ennyire fontos MNB-s, BÉT-es pozíciókat kapni, akinek korábban a baloldal kormányfőjelöltjeként is felmerült a neve.

Ahogy azonban egyik beszélgetőpartnerünk mondta, vannak olyan alkatú vezetők – legyen a példánk Schmitt Pál, akit minden politikai rendszer elfogadott, az átkosban MOB-főtitkár, Horn Gyulánál nagykövet, Orbán Viktornál köztársasági elnök lehetett –, akik kellően politikusak a saját pályájukon, de kellően apolitikusak a közéletben, ráadásul nyelveket beszélnek, volt gyerekszobájuk, kifogástalanul öltözködnek, rugalmasak.

A szintén udvarias, elegáns és nyelveket beszélő Patai már személyisége folytán is biztosan erős és felkészült képviselője lesz a tőzsdén az MNB-nek. Nem fog a piac szereplőivel lelkizni, nem fog bizalmaskodni, vélhetően nem is kapkod, vagy újít állandóan, de az MNB gondolatait markánsan és erősen közvetíti.