Milliókkal húzhatnak le bebukott hiteles lakásokat kínáló, gyanús ingatlanosok

70 négyzetméteres belvárosi lakás 20 millióért? A 2019-es ingatlanpiaci helyzetben erre minden lakáskeresőnek felcsillanna a szeme, más kérdés, hogy ha ilyen hirdetést látunk, akkor minimális rutinnal is gyanút foghatunk, hogy valami nem kóser.

Az Indexen részletesen foglalkoztunk már egy újabban elterjedt, rafinált ingatlanos csalással, amellyel akár tízmilliókat is lerántanak megtévesztett emberekről. Van azonban egy másik gyanús szisztéma is, amibe mostanában beleütközhetnek az ingatlanra vadászók, és amivel szintén milliós nagyságrendű bukást kockáztat a naiv ügyfél:

Olvasói jelzések és ingatlanos cégek kitárgyalására létrejött fórumtopikok nyomán figyeltünk fel erre a módszerre, amellyel több gyanús cég is foglalkozik. Az első lépés az, hogy csalinak feltesznek hirdetéseket online apróhirdető oldalakra, amelyekben mai viszonyokhoz képest elképesztően olcsón, akár 200-300 ezer forintos négyzetméteráron kínálnak ingatlanokat.

A hirdetések szűkszavúak és képek sincsenek a lakásokról, viszont meg van adva egy telefonszám, amin érdeklődni lehet a részletekről. Ha valaki ezt felhívja, akkor röviden arról tájékoztatják, hogy ők egy közvetítőcég, ami bedőlt jelzáloghitellel terhelt lakások értékesítésében segít faktorálóknak, illetve követeléskezelőknek. További infót csak akkor lehet kihúzni, ha az ember befárad az irodába, és személyesen egyeztet az ügyintézőkkel.

Kétmilliós mézes madzag

A meredek része innentől jön, beszámolók szerint a találkozón azt vázolják fel az ügyfeleknek, hogy a lakások azért ilyen olcsók, mert ebben az ügyletben „nem a piac, hanem a felvett jelzáloghitel értéke határozza meg az árat”. A történet szerint a lakásokhoz már bedőlt hitelek tartoznak, amelyeket a bankoktól átvett egy faktorálócég, az ingatlanosok a pedig tulajdonképpen a faktorálók üzleti partnerei, az ő portfóliójukból árulnak ingatlanokat.

Ezekről az ingatlanokról viszont nem tudhat meg semmit az ügyfél egészen addig, ameddig be nem fizet egy 1-2 millió forintos közvetítői díjat a cégnek, állítólag ezért cserébe adják majd oda a listát, amelyből a vevő választhat. Egy érdeklődőtől a birtokunkba jutott az – ebben az esetben 2 millió forintról szóló – megbízási szerződés, amelyben a cég a következőket ígéri a pénzért cserébe:

• 2 millió forintos megbízási díjért felkutatnak a piaci ár legalább 20, de legfeljebb 40 százalékáért megvásárolható ingatlanokat, ezek listáját az ügyfél rendelkezésére bocsátják. (A lista és az ingatlanok értékesítésére vonatkozó megbízás a faktoringcégtől egyébként az ügyintézők tájékoztatása szerint „banktitok”, ezért nem mutathatják meg a szerződés aláírása előtt.)
• Az ügyfél kiválaszt egy ingatlant a listából, a cég pedig megnézi, „szerződhető-e az ingatlan”. Amennyiben nem szerződhető, úgy az ügyfél újabb ingatlant választhat (azt nem részletezik, mitől lesz valami szerződhető).
• Ha megtörténik a vásárlás, a megbízási díj beszámításra kerül a vételárba, azonban az ügyfél nem kerülheti meg a céget az ingatlan tulajdonosának közvetlen megkeresésével.
• A szerződés határozott időtartamra, 360 napra szól, elvileg ennyi időn belül kell megtörténnie a földhivatali bejegyzésnek, de közös megegyezéssel a szerződés hosszabbítható újabb 360 napra.
• A biztosítékot elméletileg az a pont jelenti, hogy ha 360 napon belül a cég nem küld ingatlanokat vagy az ügyfél nem igényli a szerződés meghosszabbítását, akkor a teljes megbízási díjat visszatérítik. Kivéve, ha az ügyfél kiszivárogtatja az ingatlanlistát vagy a cég megkerülésével próbálkozik, mert akkor nem jár vissza semmi.

Miért csinálna ilyet bárki ma?

Ami első körben szemet szúrhat, az a piaci ár 20-40 százalékáért megkapható ingatlan: ez olyan elképesztően alacsony összeg, hogy tényleg maximum akkor jöhetne ki, ha csak a bebukott jelzáloghitelt kellene kifizetnünk. De miért adna oda bárki a piacon kapható pénz kevesebb mint a feléért egy nagyvárosi lakást 2019-ben, amikor a lakásvásárlók egymást tapossák már 5-10 százalékos engedményért is? A cégek itt többféle verziót is használnak porhintésnek.

Beszéltünk olyan érdeklődővel, akinek azzal a mesével próbálták eloszlatni a kételyeit, hogy a lakástulajdonos adós „megegyezett a bankkal” abban, hogy rövid időn belül visszafizeti a tartozását egy összegben, de mivel csak egy év múlva tud kiköltözni, kénytelen ennyire sokat engedni az árból. Talán nem kell részletekbe menően magyarázni, ez miért teljesen abszurd: a mostani pörgésben jóval kisebb árengedménnyel is napok alatt meg lehet szabadulni egy nagyvárosi, pláne budapesti ingatlantól, ha valakinek ez a szándéka. Az illetőnek az elmúlt évek őrült drágulása miatt jó eséllyel még marad is pénze a hitel visszafizetése után, akármennyire is elszállt a tartozás a devizás őrület idején. 

A másik szöveg szerint azért ilyen alacsony az ár, mert a bank egy nagyobb csomagban már eladta a fennálló követelését egy faktorálócégnek jóval olcsóbban, mint amennyi az eredetileg felvett jelzáloghitel volt. A faktorálócég – az ingatlanos közvetítő partnerségével – egyesével értékesíti a lakásokat, és hogyha 10-20 százalékos (azaz néhány millió forintos) hasznot realizál egy-egy lakáson, az is bőven megéri neki. Csakhogy ez a verzió is sok sebből vérzik.

Befektetésnek jó lehetett

Egyrészt amikor a bankok értékesítik problémás követeléseiket, akkor nem konkrét lakásokat adnak el, hanem a jelzáloghiteleket, amelyeknek a fedezete egy-egy ingatlan. Magyarán a faktorálócég sem árulhat ilyen módon, illetve összegért konkrétan lakásokat, csak a jelzálogjogot adhatja esetleg tovább.

Beszéltünk olyan, faktorálásban jártas jogásszal, aki azt mondta, a válság idején – amikor néhány év alatt durván bezuhantak az ingatlanárak és elapadt a kereslet – ez egy létező üzleti lehetőség volt, amivel befektetőként megérte élni. Ha a befektető megvásárolta a jelzálogjogot, akkor már csak meg kellett várnia, hogy a folyamat eljusson a végrehajtásig (magyarán kirakják az adóst a lakásából), és az ingatlan árverésre kerüljön. Ekkor többféleképpen is jól lehetett járni:

• vagy nem érkezett magasabb árajánlat az ingatlanra, mint a megvásárolt jelzálog összege, ekkor automatikusan a befektetőre szállt az ingatlan a jelzálogjog fejében (ne feledjük, a devizahitelek elszállása miatt olykor a jelzálog összege már nagyobb volt, mint az ingatlan aktuális piaci ára), és már csak várnia kellett pár évet, hogy visszakússzanak az ingatlanárak a korábbi szintre;
• vagy jött magasabb ajánlat, amire nem akart ráígérni; ez esetben az ingatlan nem lett az övé, de néhány millió forintot még így is nyerhetett az üzleten, ha például alacsonyabb áron vásárolta a követelést, mint a tőketartozás eredeti összege.

Ez 2013-ban még működhetett, ma azonban teljesen más az ingatlanpiaci szituáció, és sem a bankok, sem a faktorálók nem olyan hülyék, hogy harmadik félnek bagóért továbbadják a jelzálogjogokat. De még ha árulnának is így jelzálogjogokat egyes embereknek, akkor sem lenne semmi esély arra, hogy az árverésen ne érkezzen magasabb ajánlat az ingatlanra, és a jelzálogjog tulajdonosaként a piaci ár töredékéért hozzájuthassunk egy lakáshoz. 

Az árverések ugyanis nyilvánosak, és bárki láthatja őket a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar honlapján, ahol előleg befizetése után licitálhat is. A hatályos végrehajtási törvény szerint nem lehet kikiáltási ár alatt elhozni egy ingatlant első árverésen, a piac sem ebbe az irányba mutat, továbbá érdekközösség van az adós és a végrehajtást kérő között abban, hogy a lakás a lehető legmagasabb áron menjen el.

Maradna tehát az a lehetőség, hogy befektetőként realizálhatunk némi hasznot a követelés ára és a tartozás összege közötti különbségen. Ám a már felvázolt okból valószínűtlen, hogy a faktorálók ne maguk akarnák ezt a nyereséget learatni. Ráadásul ha a megbízási szerződés szövegében ingatlanok, és nem jelzálogjogok szerepelnek, akkor már a kiindulási pont sem stimmel. 

Így árulják a bukott hiteles lakásokat

Megkérdeztük Balogh Lászlót, az Ingatlan.com szakértőjét, találkoztak-e a már a felvázolt megtévesztő szisztémával. Balogh azt mondta, a drágulással egyenes arányban ütik fel a fejüket a hirdetőoldalakon az ellenállhatatlannak tűnő ajánlatok, és minden olyan, ahol ennyire kedvezőnek tűnik az ajánlat, eleve nagyon gyanús. A bukott jelzáloggal terhelt ingatlanok értékesítésének három típusa van, és több esetben jobb óvatosnak lenni.

• A legtisztább, amikor a bank vagy bank által létrehozott külön faktorálócég saját maga hirdeti a terhelt ingatlant, ilyenkor nincs közvetítő, a hitelt kihelyező bank célja, hogy minél magasabb, lehetőleg piaci áron adjon túl a lakáson. 
• De van olyan is, amikor a faktoráló kiszervezi az értékesítést egy közvetítőcégnek, ilyen esetben a vevőnek jó ügyvédi háttérre van szüksége, ha nem akar megszívni például egy jutalékos ügyeskedést.
• És előfordul, hogy trükkös emberek azt az információs aszimmetriát használják ki, hogy sokan nem ismerik az árverési oldalakat, és sok pénzért cserébe szednek össze olyan információkat, amelyek egyébként bárki számára publikusak.

A szomorú az egészben, hogy nyilván azok hajlamosak bedőlni a túl szép, hogy igaz legyen típusú átveréseknek, akiknek eleve nincs annyi pénzük, hogy ki tudják fizetni a piaci árat, mondta Balogh. Ha pedig sikerül őket csőbe húzni, akkor még azt a kevés tőkét is elbukhatják, ami adott esetben elég lenne legalább egy hitel önrészéhez. 

Az Ingatlan.com-on az utóbbi időben már megjelölik azokat a hirdetéseket, amelyek követelésértékesítésre vonatkoznak, az igazi csalók azonban jellemzően nem náluk, hanem kevésbé ellenőrzött hirdetőoldalakon próbálkoznak. Találunk olyan, csalinak kitett hirdetéseket, amelyekből kiindulva el lehetett jutni a fent részletezett módszerrel dolgozó cégekhez.

Cikkünk megjelenése után levelet kaptunk egy jogtanácsostól, akinek több, a cikkben ismertetett módszerrel lehúzott ügyfele is van. Gombolai Éva azt írta, minden ügyet egyedileg kell vizsgálni, illetve arra sincs rálátás, hogy az összes szerződés közül hány végződik az ügyfél számára rosszul. Ugyanakkor a társaságukhoz befutott panaszok alapján "a kutya ott van elásva, hogy a közvetítők szóbeli tájékoztatása sok esetben eltér a több oldalas szerződések tartalmától". Jellemző hogy a több milliós közvetítői díj kifizetése után vagy nem is történik semmi (a cég megszakít minden kommunikációt), vagy egy sorban arról tájékoztatják az ügyfelet, hogy a bank nem járult hozzá az ügylethez, így válasszon másik ingatlant. Szóban előzetesen erre az esetre a közvetítői díj visszautalására adnak ígéretet, de a szerződések már azt tartalmazzák, hogy az ügyfél vállalja a kockázatot. Gombolai szerint a D.A.S. Jogvédelmi Biztosítónál jelenleg több eljárás van ezzel kapcsolatban folyamatban.

Gyanúsabb nem is lehetne

Érdekes módon az ilyen társaságok névvel vállalják a tevékenységüket a hirdetőoldalakon, ám honlapjuk például nincsen, ami rögtön gyanút kelthet, hiszen ha tiszta a tevékenységük, akkor miért ne lenne érdekük ennek részleteit transzparens módon bárki előtt feltárni? Beszámolók szerint a honlap hiányára vonatkozó kérdéseket azzal hárítják az ügyintézők, hogy „nem szeretnének ennek az üzleti lehetőségnek nagy hírverést”, de ennek némileg ellentmond, hogy a legnagyobb látogatottságú hirdetési oldalakon helyezik el a csalihirdetéseiket, vagyis nem igazán adnak annak a látszatára, hogy csak egy kiválasztott befektetői körnek lenne elérhető ez az ajánlat.

Olyan érdeklődő is akadt, aki egy kis nyomozással megtalálta az egyik listában szereplő ingatlant, és letöltötte a tulajdoni lapot, amelyen látszott, hogy valóban van rajta bejegyzett jelzálog. Csakhogy az továbbra is a bank nevén volt, vagyis a már megtörtént eseményként hirdetett faktorálás még biztosan nem valósult meg.

Kerestük az egyik céget, amellyel kapcsolatban több jelzés is érkezett, de telefonon nem voltak hajlandóak bővebb felvilágosítást adni az ügyintézők az üzleti modellről. Ehelyett egy emailcímet adtak meg, amelyre elküldtük kérdéseinket, de válasz már nem érkezett rájuk, és villámgyorsan letörölték a korábban a Jófogáson fellelhető csalihirdetésüket is, amire konkrétan rákérdeztünk. A  céggel kapcsolatban kerestük az OTP Faktoringot, ugyanis érdeklődők beszámolója szerint többek között őket emlegették mint üzleti partnert, de az OTP-től azt a tájékoztatást kaptuk, hogy semmiféle kapcsolatban nem állnak a társasággal.

A szisztémáról megkérdeztük továbbá a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt szolgáltatók Szövetségét (MAKISZ) is, arra voltunk kíváncsiak, előfordulhat-e, hogy minden gyanús jel ellenére legális tevékenységet folytatnak ezek a magukat közvetítőcégként pozicionáló társaságok. A MAKISZ megkeresésünkre arról tájékoztatott: „A piac jó részét lefedő nagy szereplők nem ismernek ilyen gyakorlatot, így ez atipikus, csalásgyanús ügynek tűnik.”

Ha tehát olyan hirdetéssel találkoznak, amelyben az itt bemutatotthoz hasonló hivatkozással mélyen a piaci ár alatt ígérnek lakásokat, akkor kezdjenek el erősen gyanakodni. Ha pedig nem tudnak ellenállni a csábításnak, akkor legalább egy profi ingatlanjogászt fogadjanak, mielőtt még szerződést kötnének, mert könnyen milliókat lehet így bukni; azoknál a cégeknél, amelyek mostanában kezdtek tevékenykedni, még nincsenek olyan áldozatok, akik rájöttek az árverésre (hiszen a megbízási szerződés minimum egy évre szól), de online fórumokban már több olyan áldozat is felbukkant, aki egy-két éve dőlt be hasonló sztoriknak, és benyelték a pénzét.