Papír nélküli bevándorlókkal tekertetik a biciklit a francia futárok

Ki gondolta, hogy az egész európai politikát meghatározó bevándorlási hullám és a gazdaságot egyre inkább átalakító sharing economy találkozása valami elkeserítő dolog lesz? Hogy a dolgozók jogait és lobbierejét egyre inkább leépítő szolgáltatások – mint az Uber és társai – olyan láncolatokat hoznak majd létre, aminek a végén kiszolgáltatott migránsok fognak éhbérért gürizni? Pedig pont erről szól a New York Times nemrég megjelent riportja. Egész pontosan arról, hogy

Párizsba pár éve robbantak be az olyan kajafutár szolgáltatások, mint az Uber Eats, a londoni székhelyű Deliveroo vagy a francia Glovo. Ezek a szolgáltatások, ahogy itthon a Netpincér Go vagy a Wolt, úgy működnek, hogy a kajafutárok nem az éttermeknek dolgoznak, hanem gyakorlatilag egyéni vállalkozók, akik az alkalmazáson keresztül megkapják a rendelést, hogy melyik étteremből milyen címre kell elvinni az ételt. A futárok pedig annál jobb értékelést kapnak a vásárlóktól, minél hamarabb kiviszik az ételt, úgyhogy a biciklis vagy motoros futárok igyekeznek a lehető legrövidebb utat megtalálni, és olyan gyorsan tekerni, ahogy csak lehet.

Csakhogy a francia városokban ezek a tekerő emberek egyre inkább nem azok, akik regisztrálva vannak az Uber Eats-nél és konkurenciáinál, hanem kamaszkorú bevándorlók. A „futárok” több appnál is regisztrálnak, majd a Facebookon, a WhatsApp-on és más fórumokon azt kiközvetítik az „alvállalkozóiknak”, akik aztán megkapják a pénz jó esetben 70 százalékát, rosszabb esetben felét. Jelentkezőből pedig van elég, az elmúlt évek bevándorlási hullámával ugyanis nagyon sok migráns jött Franciaországba, akinek vagy nincsenek papírjai, vagy nem elég idős ahhoz, hogy hivatalosan munkát vállaljon, vagy a menedékkérelmének elbírálására vár, ami alatt nem dolgozhatna legálisan.

Ilyen „alvállalkozó” a 18 éves Aymen, aki pár hónapja érkezett Tunéziából, ahonnan először Líbiába ment, majd hajón jutott Olaszországig, onnan pedig egy vonaton rejtőzködve jutott el Párizsba. Ő nagyjából a felét keresi annak, amennyit hivatalosan kapna az Uber Eats szolgáltatásokon keresztül, de mivel nincs munkavállalási engedélye, ezért nagyjából a futárkodás és a drogdílerkedés között választhat. Ha lennének papírjai, akkor legszívesebben halpiacon dolgozna, de nincsenek, így futárkodik. Ezzel, napi 13 órát dolgozva úgy 200 eurót, vagyis 64 ezer forintot keres egy héten.

Ez viszont francia viszonylatban kevés, pont ezért nem csinálják már ezt a bejelentkezett futárok. Ők is arra panaszkodnak, hogy a cégek olyan szinten csökkentették a rátájukat, hogy már nem tudnak megélni belőle. A New York Times-nak nyilatkozó futárok szerint

a cégek vagy a pénzösszeget vagy a fizetési rendszert változtatják folyamatosan, aminek a végén a futárok keresnek kevesebbet. A cégek pedig ezzel párhuzamosan egyre több futárt alkalmaznak, ami szintén lejjebb viszi az árakat. 

Ez nem egy ismeretlen folyamat, hasonló zajlott le több városban a sofőröknél: az Uber, Lyft és hasonló cégek kezdetben nagyon jó feltételeket kínáltak a sofőrjeiknek, majd miután kiépült a piac, kialakult egy stabil felhasználói kör és lett elég sofőr, aki stabilan ezzel kereste a kenyerét, a cégek visszavágták a tarifákat.

Ahogy például arról korábban írtunk, Los Angelesben például az Uber nem sokkal a Lyft piacra lépése után közel a felére csökkentette a viteldíjait. A sofőröknek, vagy jelen esetben a kajafutároknak pedig nem sok opciójuk marad, mert a sharing economy modellben ők mind egyéni vállalkozók, nem alkalmazottak, így a megszoksz vagy megszöksz taktikát alkalmazhatják leginkább.

A futárok először nem az ilyen privát megoldásokkal próbálkoztak: a Deliveroo futárai 2017-ben sztrájkoltak, miután a cég megváltoztatta az árazási rendszerét, aminek eredményeként csökkent a futárok fizetése, az Uber Eats rendszerében szállítók pedig a tavalyi foci-vb alatt szüntették be a munkát a csökkenő fizetségre és rossz munkakörülményekre hivatkozva.

De mostanában sokan úgy vannak vele, hogy jobban megéri kiszervezni a munkát. A Times beszélt olyan futárral, aki 12 embernek is kiadta az identitását a forgalom egy részéért cserébe.

A cégek szerint persze nincs semmi gond, az amerikai lapnak mind azt nyilatkozták, hogy nem igaz, amit a futárok a ráták csökkentéséről állítanak. A munka illegális kiszervezéséről pedig mindegyik társaság azt nyilatkozta, hogy nagyon komolyan veszik a kérdést, monitorozzák a helyzetet és zéró toleranciával állnak a dologhoz, és rögtön letiltják a platformjukról azokat, akik illegálisan kiszervezik a munkát. Ennek ellenére a Glovo nevű cégnél például azt nyilatkozták a New York Times-nak, hogy a heti kiszállításaiknak akár 5 százalékát is kitehetik az ilyen kiszervezések.

És nem csak Franciaországban terjed ez a fajta kizsákmányolás, Nagy-Britanniában és Spanyolországban is tapasztalható ilyesmi. Ameddig pedig a cégek nem lépnek valamit, hogy ne érje meg az amúgy sem túl gazdag futáraiknak még szegényebb embereknek még kevesebb pénzért kiszervezni a munkát, addig túl sok mindent nem lehet tenni ezzel a folyamattal. Lehet, hogy letiltják a futárokat, akik ezt csinálják, de belőlük és valamilyen megélhetést kereső migránsokból sem lesz kevesebb a jövőben.