Bertalan
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Megúszhatja az állam, hogy kirúgta a külföldi cafeteria-cégeket

DMOHA20161209028
2019.07.26. 11:10
Magyarország mázlista. Hazánk jogsértő módon ebrudalt ki 2012-ben három francia cafeteria-céget, és ezért elvileg rengeteg pénzt kellene fizetnünk, de úgy tűnik, ezt mégis megússzuk. A kalandos jogi történet lényege, hogy egy precedensértékű ítélet folyományaként egy uniós tagállam és egy uniós beruházó közti jogvitában immár nem hajthatók végre a külső választottbírósági döntések.

Az itt következő történet legfontosabb megállapítása, hogy jó esélye van Magyarországnak arra, hogy megússzon a francia cafeteria-cégek felé többmilliárd forintos kártérítési eljárásokat. Sajnos nem azért, mert nem tettünk semmi jogsértőt, hanem azért, mert összeakaszkodtak a különböző jogi rezsimek, és ahogyan a franciák nyertek, az immár nem érvényes, nem végrehajtható az unióban.

A beruházásvédelem

Muszáj egy kis elmélettel kezdenünk. Amikor egy külföldi invesztor befektet egy másik országban, akkor jogi biztosítékokat igyekszik szerezni.

Ha egy spanyol cég Kolumbiában talál jó befektetést, de tart attól, hogy a helyi politikában valamilyen kiszámíthatatlan fordulat jöhet, akár ki is sajátíthatják majd a cégét, akkor szívesebben bízná az esetleges későbbi jogviták rendezését egy független nemzetközi fórumra, mint a mindenkori kolumbiai igazság-szolgáltatásra.

Az országok természetesen nem lényegesek, de általában a fejlett államok kicsit mindig tartanak attól, hogy egy feltörekvő államban államosítás, a beruházást ellehetetlenítő adóintézkedés történik, és mivel a lokális bíróságokon aligha tudnának jogorvoslathoz jutni, külföldi fórumokat, a felek által közösen meghatározott választott bíróságokat keresnek.

Három nagyobb - eltérő szabályok szerint működő - nemzetközi beruházásvédelmi vitarendezési rendszert érdemes megemlíteni

  1. a Világbank mellett működő, washingtoni központú ICSID választott bíróságot,
  2. az UNCITRAL szabályzat szerint működő eseti választott bíróságokat és
  3. a párizsi ICC (International Chambers of Commerce) választott bíróságát.

A francia cafeteriacégek

És akkor jöjjön maga a konkrét eset. Magyarországon sokáig szinte egyeduralkodóak voltak a francia cafeteria (utalványos) cégek.

Ők, vagyis

  • az Edenred, 
  • a Sodexo és
  • a Le Chèque Déjeuner (ma már Groupe Up)

2012-ben kerültek nehéz helyzetbe, amikor a magyar állam ellehetetlenítette őket, mert adószabályaival csak az állami programoknak adott teret a piacon.

Amíg Magyarország még nem volt uniós tagállam, úgy állapodott meg a francia féllel, hogy a francia cégek vitás hazai beruházásai eseteiben a befektetők az ICSID bíróságához fordulhatnak. Az érintettek ezt is tették, úgy tudjuk, hogy voltak eljárások Washingtonban és Londonban is. Mindenesetre a részben hasonló, részben eltérő esetekben a bíróságok valóban megállapították a jogsértéseket.

Fizetünk, de mégsem

Egy esetben, az Edenred ügyében Magyarország már fizetett is, ám legnagyobb szerencsénkre, 2018-2019-re beérett egy Magyarországtól amúgy független folyamat, amelyben egy holland cég Szlovákiával pereskedett, ráadásul egy semleges (német) bíróság előtt. (Cikkünk végén kicsit részletesebben is bemutatjuk ezt az úgynevezett Achmea-ügyet.) Magyarország számára az a fontos mindebből, hogy az uniós tagállamok közötti választott bírósági ügyek gyakorlatilag megsemmisültek, amelyre Magyarország a perek során jó eséllyel építhetett is.

A gazdasági szakemberek, vagy a szakjogászok körében nem is lehet kérdéses, hogy a beruházásvédelmi eljárások nagyon fontosak és a rendszer régóta sikeresen működött. 

Ugyanakkor az Európai Unióban kialakult egy párhuzamos jogi univerzum, az EU jogrendszere.

Az Európai Bizottság nagyon leegyszerűsítve régóta azt mondta, hogy amennyiben egy uniós tagállam és egy másik tagállam beruházója vitázik, akkor kedves felek, tessenek bízni egymásban, a helyi, vagy az uniós jogrendben, ne független választott bíróságok, hanem a rendes tagállami bíróságok és az Európai Unió Bírósága legyen a mérvadó.

Vitatkoztak rendesen

Ez így természetesen elég egyszerűen hangzik, de a választott bírósági rendszer sem adja magát egykönnyen. Nyilván összetett szakmai vita alakult ki, de azért alighanem az is számított, hogy a neves jogi irodák az ilyen nagy ügyekben

900-1000 eurós óradíjakkal adnak ügyvédeket, a bírók pedig legalább 3000 dollár napidíjat számolnak el.

Annyi munkanapra, amennyit nem szégyellnek bevallani. Ez még akkor is brutálisan nagy összegnek tűnik, ha sokszor valóban eurómilliárdos ügyekben döntenek és ez tényleg a gazdasági jog csúcspozíciója, általában csak neves jogtudósok jutnak bírói székhez.

Jött a nagy fordulat

A már említett Achmea-ügy ítéletében mindenesetre arra született precedens, hogy a német szövetségi legfelsőbb bíróság kérelmére az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy amennyiben az uniós joghatóság és a választott bírósági joghatóság ütközne egy kétoldalú nemzetközi szerződésen alapuló ügyben, akkor az uniós jognak van primátusa.

Ez a bonyolult jogi mondat arról szól, hogy hiába egyezett meg egy uniós (Franciaország) és egy akkor még nem uniós állam (Magyarország) a választott bírósági joghatóságról, miután mi is csatlakoztunk az unióhoz, ránk is az uniós vitarendezési fórumoknak kell vonatkoznia.

Vissza a pénzt!

Magyarország most arra törekszik, hogy a még meg nem ítélt kártérítések fel se merüljenek, a már megítélt kártérítéseket ne kelljen kifizetni, illetve a már korábban elutalt pénzek pedig járjanak vissza. Van pár ügy, mert a három francia mellett hasonló választott bírósági ügyünk van például egy angol mezőgazdasági és egy portugál kekszcéggel is.

A helyzet valójában nem ennyire kristálytiszta, mert a tagállamoknak sok kérdést kell részletesen megbeszélni

  • Mi van a folyamatban levő ügyekkel?
  • Mi van, ha nem bilaterális, hanem multilaterális az egyezmény?
  • Hogyan juthatnak majd mégis pénzhez a károsultak?

Annyiban azonban most nekünk dolgozik az idő, hogy szinte lehetetlen lett ebben az új helyzetben végrehajtatni egy esetleges kedvezőtlen ítéletet. Valójában a mi ügyeinkben a bíróságok döntően be is várták az említett uniós döntést, de elméletileg is, ha most valamely bíróság Magyarország ellen ítélne, akkor a francia félnek egyrészt el kellene ismertetnie, hogy érvényes az ítélet, másrészt Magyarország önként aligha fizetne, így valamiképpen végre kellene hajtatni a döntést. Ez azért nem sikerülne egykönnyen, mert ha bármely tagállam a jövőben ilyen választott bírósági ítélet alapján fizetne, az ellen kötelezettségszegési eljárást indíthat a Bizottság.

Na de mi lesz a franciákkal?

A magyar állam egyelőre a jogi eljárások keretében vitatja a jogsértés tényét is, ugyanakkor azt több esetben már megállapították. Nagy kérdés, hogy amennyiben a jogsértések véglegesen is megállapítást nyernek a választott bírósági eljárásokban, úgy miképpen érvényesítheti az igazát a három francia cég?

Ezt még pontosan nem lehet tudni, de egyikük már pénzénél van, itt Magyarországnak kell küzdenie,

a másik két elzavart cég viszont sokkal rosszabb pozícióba került.

Vagy meg tudnak egyezni peren kívül a magyar állammal, vagy új jogi rezsimben kell új eljárást indítaniuk, de szinte biztos, hogy csak nagyságrendekkel kisebb kártérítésben reménykedhetnek. Hiszen miközben az ICSID-eljárásban a kártérítés a befektetés teljes értékére szólt, vagyis egy kisajátítás miatt a végtelenített jövőbeli cash-flow az értékelés alapja, addig egy uniós eljárásban csak nagyságrendekkel kisebb összeg, az úgynevezett bizonyítható károkozás merülhet fel.

A Mol kimarad

Érdekesség, hogy van még egy méretes magyar vonatkozású beruházásvédelmi eljárás, de erre más megítélés vonatkozik. Ebben a Mol pereli a horvát államot Washingtonban. Elsőre úgy tűnhetne, hogy ez is okafogyottá vált az új európai fellépéssel, de meglepő módon: nem.

Az európai joghatóság ugyanis csak a két európai uniós tagállam közötti szerződésen alapuló vitára vonatkozik, a multilaterális egyezményekre nem. Márpedig a Mol egy nagy nemzetközi egyezményre, az Energia Chartára hivatkozva perelte be Horvátországot, ez az ügy így folytatódhat Washingtonban.

Magyarország rövid távon mindenképpen nyertese ennek a történetnek. Ugyanakkor az unión belüli működőtőke-áramlás akár komoly kárvallottja is lehet a fejleményeknek. Ha egy dán befektető nem fog megbízni a román jogrendszerben, vajon lesznek-e dán befektetések Romániában?

Ha ugyanis az európai befektetők komfortérzete nagymértékben csökken, akkor ez európai kooperációkat foghat vissza, vagy újra megindulhat a székhelybiznisz, és az európai cégek csak azért költöznek majd Panamára, hogy nemzetközi választott bíróságokban bízhassanak. Ez nagyon negatív hatású fordulat lenne.

Az Achmea-ügy

  1. 2004-ben Szlovákia megnyitotta az egészségbiztosítási piacát a magángazdaság előtt. Egy holland biztosítási csoporthoz tartozó vállalkozás, az Achmea ekkor leányvállalatot alapított Szlovákiában, hogy ott magán egészségbiztosítási szolgáltatásokat kínáljon.
  2. 2006-ban Szlovákia visszafordította az egészségbiztosítási piac liberalizációját, és megtiltotta az egészségbiztosítási tevékenységből származó nyereség felosztását.
  3. 2008-ban az Achmea választottbírósági eljárást indított Szlovákiával szemben a hágai Állandó Választott bíróság (Permanent Court of Arbitration) előtt azon az alapon, hogy a fent említett tilalom ellentétes e megállapodással, és ez az intézkedés vagyoni kárt okozott számára.
  4. 2012-ben a választott bíróság megállapította, hogy Szlovákia valóban megsértette az igazságos és méltányos elbánás elve) és 4. cikkét (nyereség és osztalék szabad áramlása), és arra kötelezte Pozsonyt, hogy 22,1 millió euró összegű kártérítést fizessen az Achmeának.
  5. Szlovákia ezt követően e választott bírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránti keresetet nyújtott be a német bíróságokhoz arra tekintettel, hogy a holland-szlovák választott bírósági kikötés ellentétes az EU több rendelkezésével.
  6. Az ügyben benyújtott fellebbezést elbíráló Bundesgerichtshof (német szövetségi legfelsőbb bíróság) előzetes kérdést intézett az EUB-hez és született egy precedensértékű ítélet az uniós bíróság primátusáról.

(Borítókép: Mohai Balázs/MTI)