Álompályának tűnt, de fel kellett adniuk

Cikkünk megjelenése óta több észrevétel is érkezett szerkesztőségünkbe. Ezek tükrében frissítettük cikkünket:

“Az egyik elsőként induló programozóiskola, a Green Fox képzéséről 2019 nyaráig 550+ hallgató került ki. A végzetteknek több mint 90%-a helyezkedett el IT területen, többségében szoftverfejlesztőként. A végzetteknek a fizetéseket tekintve sem kellett csalódniuk: a kezdő, minimum bruttó 340 000 forintos bér után gyorsan lehet felfelé lépkedni a bérlétrán. 1-2 éven belül 20-25%-os növekedés jellemző, míg 3 év tapasztalattal már háromszoros fizetésért dolgoznak a képzésről kikerült fejlesztők. Az iskola egyébként már garanciát is nyújt az elhelyezkedésre: ha valaki a képzés után fél évig nem talál IT területen állást, annak visszatérítik a képzés teljes díját. Annak ellenére, hogy a jelentkezőknek nagyon alapos, többlécsős kiválasztáson kell végigmenniük ahhoz, hogy bekerüljenek a képzésre, és csak minden harmadik-negyedik jelentkező jut be. Ráadásul üzleti modellje szerint az iskola is motivált abban, hogy elhelyezze a végzetteket (a tandíj és a partnercégektől kapott közvetítési díj együttesen fedezi a képzést), elkerülhetetlen, hogy a több száz végzett hallgató között legyenek olyanok, akik végül nem tudnak érvényesülni a pályán. Rengeteg cikk szól az óriási szakemberhiányról, az IT-ban elérhető álomfizetésekről és arról, hogy programozói tudással a legjobb cégek kapkodnak az emberért, ami sok irreális elvárást táplál. IT területen valóban tisztességes fizetésért, jó helyeken lehet dolgozni, de látni kell, hogy ugyanúgy működik a munkaerőpiac, mint bármely más területen: az álláskeresés több hónapig tarthat, és ugyanúgy meg kell felelni a céges interjúkon is. Az iskola a képzés fenntarthatósága érdekében nemcsak abban motivált, hogy elhelyezze a hallgatóit, hanem abban is, hogy a partnerek elégedettek legyenek a hozzájuk közvetített juniorokkal, és később újabb embereket vegyenek fel. Ezt az úgynevezett matchmaking folyamat biztosítja: a technológia, a profil illeszkedése és a személyes benyomások alapján (az iskola több olyan eseményt szervez, ahol a cégek és a hallgatók személyesen találkozhatnak) a cégek választják ki, hogy kit hívnak be interjúzni, és végül kit vesznek fel. Ez a fejvadász szakma sajátosságaiból fakad, és másként nem is lenne működőképes.”

“A hallgatók közvetítése a fejvadász cégek gyakorlata szerint működik, a piaci normának megfelelően a hallgatók a végzést követő fél éves időszakban csak az iskolán keresztül mehetnek a partnerekhez. Így lehetséges, hogy azoknak a hallgatóknak, akik az elhelyezésben is kérik az iskola segítségét, kevesebb, önköltség alatti tandíjat kell fizetniük.”

Másfél éve mi is bemutattuk a hazai lehetőségeket, amiket állami és magáncégek nyújtanak azoknak, akik karrierjüket is feladva belevágnak egy új világba, és programozónak állnak. Úgy tűnik, ezen a téren szinte korlátlan a felvevőpiac, a mai napig húszezer körülire becsülik azon be nem töltött munkahelyek számát, ahova programozókat várnak nem kis pénzért.

Azóta már rengetegen elhelyezkedtek, sokaknak viszont csalódniuk kellett, mert a mesés kezdet után kiderült, a programozás sem fenékig tejfel, és az sem garancia semmire, ha az embernek sikerül elvégeznie egy 4-20 hónapos programozóiskolát. Az elmúlt hónapokban több emberrel beszéltünk, akik az egyik legnépszerűbb bootcamp, a Green Fox Akadémia elvégzése után próbáltak elhelyezkedni, és úgy érzik, nem ezt ígérték nekik.

Mielőtt az ő történeteikkel folytatódna a cikk, a megértéshez fontos tudnivaló, hogy ezek az iskolák rövid idő alatt rendkívül intenzív képzéssel olyan alaptudást nyújtanak, amivel már el lehet helyezkedni. Az iskolák között van olyan, amely eleve nem is iskolának indult, hanem például fejvadászcégként érzett rá arra, hogy milyen lehetőségek vannak a képzésben. A Green Fox is hasonló rendszerben működik: bevételük egyrészt a képzés díjából van, másrészt pedig a szerződött partnerektől, akik fejpénzt fizetnek az iskolának, ha az munkaerőt közvetít nekik. Ez is jelentős összeg.

A képzésben végzettekkel szigorú titoktartási kötelezettséget íratnak alá, így az alábbi történetek főszereplői nem a valódi nevükön nyilatkoznak, és a történet lényegét nem befolyásoló módon egy-két helyen megváltoztattuk az adatokat, hogy felismerhetetlenek maradjanak.

Ígéretes kezdés

Tamást a tavaly októberben induló és idén márciusban végződő képzésre vették fel. 

A képzési konstrukciók közül azt a verziót választottam, hogy a képzés elvégzése után az iskola segítsen munkát találni a partnercégeinél. Cserébe a képzés vége után három hónapig önállóan nem kereshetek munkát, csak az iskola által felajánlott pozíciókat fogadhatom el, valamint a képzés befejezése után egy évig önállóan csak az iskolán keresztül helyezkedhetek el a partnercégeknél. Ezek a feltételek nem ijesztettek meg, mivel előzetes érdeklődés alapján (illetve a szerződéskötéskor is) küldtek egy doksit, amiben több mint 60 magyarországi IT-cég volt feltüntetve mint partner, azaz mint potenciális leendő munkáltatóm. Köztük nagy nevek is, mint pl. a Google Magyarország. Eddig minden nagyon szuperül hangzott.

A leendő tanulóknak rendszeresen megrendezett infóesteken büszkén hirdették, hogy a frissen végzett programozók 90 százalék fölött kaptak az új végzettséghez passzoló munkát.

Bár konkrét állásgaranciát nem vállaltak – igazából most sem, csak ügyesen van megfogalmazva a vonatkozó rész –, ez az adat biztató volt, így belevágtam a képzésbe.

Tamás szerint nem sokkal a képzés indulása után tájékoztatták őket a majdani munkakeresés menetéről, de már ekkor is „árnyalták a reklámokban, tájékoztatókban szereplő adatokat: átlagosan 30 nap kell egy végzett hallgatónak az elhelyezkedésig, és hogy azokat is beleveszik a statisztikába, akik nem kértek elhelyezkedést. Azt is mondták, hogy a partnercégek összetétele változhat addig, mire mi odakerülünk. Ezeket az infókat két-három alkalommal elmondták.”

Kiszúrhat a hallgatókkal az egyéves kizárólagosság

A képzés futószalagon zajlik, még nem végeztek, amikor már indult a következő úgynevezett kohort, így a képzés felénél tartottak, amikor az előttük lévő csoport végzett. Az ő tapasztalataik pedig már komoly figyelmeztetést jelentettek, hiszen  volt lehetőségük érdeklődni náluk, hogy

És azt maguk is tapasztalták, hogy jó ideig három-négy valódi érdeklődőnél többet az iskola sem tudott felmutatni. Ez azért jócskán elmaradt a felvételi környékén küldött 60+-tól. Kiderült, hogy a listán szereplő cégek nem mindegyike a szó köznyelvi értelmében aktív partner.

A több mint 60 megnevezett és feltüntetett partner közül csak egy-két volt aktív státuszban, „emiatt volt szükség a salesosztálynak tárgyalások hadát lebonyolítani új cégekkel, hogy mire mi sorra kerülünk, legyen hova elhelyezni az 50+ frissen végzett, elhelyezést kérő fejlesztőt”.

Tamásék záróvizsgája után három hónapos várakozás következett. Szerinte voltak olyanok, akik egy-két hét után el tudtak helyezkedni, azonban „ők inkább a kisebbség”.

Eközben viszont Tamás és még néhányan egyetlen megkeresést sem kaptak az iskolától.

Hozzátenném, hogy a vizsgáim/záróvizsga eredményeim alapján az adott kohort élmezőnyében voltam, nem arról volt szó esetemben, hogy éppen átcsúsztam a minimális szinttel. Telt az idő, megkeresés továbbra sem jött.

Szerinte információt sem kaptak, és a reklámokhoz képest messze nem azt kapták, amire számítottak.

A nagy semmittevésben és várakozásban már egyesek megélhetése is kezdett felborulni. Információkat kértünk arról, hogy hogyan áll elhelyezkedés szempontjából a mi kohortunk és az egyel előttünk lévő kohort. A válasz pár nap múlva érkezett meg: ezeket az adatokat nem adják ki, mert belsős információ, de nyugodjunk meg, mert minden erejükkel azon vannak, hogy mindenkinek találjanak helyet.

Később kiderült, hogy az előttük végzettek 60 százalékát sikerült elhelyeznie az iskolának, az ő csoportjuk – kohortjuk – viszont 50 százalék alatt állt.

A reklámozott 90 százalékot bőven nem teljesítették. Három hónappal később jelezték, hogy letelt az exkluzivitási időszak, kereshetünk munkát (nekem ekkor már volt munkaszerződésem – még a röghöz kötött időszak alatt szerződtem egy általam talált céghez), valamint emlékeztettek arra, hogy a partnercégekhez a végzéstől számított egy évig nem mehetek önállóan dolgozni, csak az iskolán keresztül.

Tamás szerint ezzel az egyéves kikötéssel az iskola a saját hallgatóit zárja ki egy csomó helyről, mert kevés a realitása annak, hogy egy junior programozói állást felajánló cég két jelentkező közül a Green Fox-osat válassza, tudva, hogy még több százezer forintot kell fizetni jutalékként. „Merthogy a szerződésemben benne van, hogy ha partnercéghez az iskolát megkerülve megyek dolgozni, akkor kártérítést vagyok köteles fizetni az iskolának a szerződés megszegéséért (gyakorlatilag velem fizettetnék meg az elmaradt fejvadászdíjat)”.

Nem tartom fairnek azt sem, hogy 60-70 partnercéggel reklámozza magát az iskola, ellenben ezek közül valósan max. 10 az, ami egy adott kohortban aktív státuszú. De azért mind a 70-ről – kis túlzással – le vagy tiltva egy évig.

A képzés díját vagy előre, vagy utólag, részletfizetéssel lehet rendezni. Tamás szerint először az utólagos részletfizetést választókat helyezték munkába, amiben az a logika, hogy „náluk nagyobb a kockázat, az előre fizetők meg már úgyis rendezték a számlát, talán ők nem élveznek akkora prioritást”.

Junior pozícióra is tapasztalattal keresnek

Zsuzsa is arról beszélt először, hogy a képzéssel elégedett, „alapos kiválasztási folyamaton megy keresztül minden jelentkező, nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, vagy a folyamatos csapatépítő alkalmaknak, coacholásoknak, de a csapat nagyon jól működött együtt, egészen közvetlen kapcsolat alakult ki mindenki között”. 

De a képzés után jött a „negatívum: egyértelműen az álláskeresés, illetve az általuk beígért állásszerzés segítése”.

Márciusban végeztem, és még most sincs munkám. 

Zsuzsa meglátása szerint habár konkrétan garanciát nem vállaltak arra, hogy általuk állást kapnak, de „a képzés előtti tájékoztató találkozókon, a weboldalukon, különböző cikkekben, illetve a képzés alatt is folyamatosan olyan statisztikákat és adatokat közöltek velünk, amelyek miatt joggal hihettük azt, hogy a képzés után majdnem biztos, hogy kapunk állást rajtuk keresztül. Általában azt kommunikálják, hogy a képzést elvégző hallgatók 90 százaléka kapott állást. Ez messze nincs köszönő viszonyban a valósággal, a mi évfolyamunkban talán max. 60 százalék körül lehet, de lehet, hogy sokat mondtam”. 

A záróvizsgát követő három hónap alatt rengeteg partnercéget ígértek. 

A három hónap alatt 0, azaz nulla megkeresést kaptam, pedig jeleztem az iskolának, hogy a partnercégek közül melyik érdekelne, többször konzultáltam az illetékesekkel is, hogy mire számíthatok, hiába. Semmi konkrétat nem tudtak mondani, csak annyit, hogy kiküldték a profilomat, visszajelzésre várnak. A három hónap lejárta után, június elején elkezdtem aktívan állást keresni. Sajnos beleestem a pályakezdők ördögi körébe: tapasztalat nélkül nem nagyon vesznek fel sehova, de ha nem tudok elhelyezkedni, akkor hogyan szerezzek tapasztalatot? 

Sok esetben bár junior pozícióra kerestek valakit, de olyat, aki már rendelkezik tapasztalattal, mert jelenleg nincs kapacitásuk egy teljesen pályakezdővel foglalkozni, mentorálni, fejleszteni, írták neki. Volt, ahol eljutott az első, második, majd harmadik körig, és a szakmai tesztek is jól sikerültek, végül azonban ezekből a jelentkezésekből sem lett szerződés. „Az okát nem tudom.” 

Zsuzsa 10+ év munkatapasztalattal rendelkezik, így sok tapasztalata van állásinterjúkkal, és mint írja, eddig sosem jelentett gondot egy új állás megszerzése,

de itt, valamiért nagyon leragadtam, és egyelőre nem látom a kiutat. A tavaly októberi iskolakezdés óta nincs keresetem, leszámítva azt a néhány megbízásos programozói munkát, amit a végzés óta ismerősöknek fusiban megcsinálok. A képzés majdnem 1,5 milliós díja és a lassan 11 hónapnyi megélhetés finanszírozása teljesen padlóra tett anyagilag. Elkeserítőnek érzem a helyzetet, mert az iskola által közölt statisztikák és adatok alapján arra számítottunk, hogy a végzés után két-három hónappal már lesz munkánk. Nem lett, nem csak nekem, többeknek sem. 

Zsuzsa most azt mondja, úgy érzi, hogy nagyon nehéz elindulni ebben a szakmában, és hogy jól jönne az iskola ajánlása a partnercégek felé. Ezek a partnercégek jól tudják, hogy pályaváltó, teljesen kezdő szakembereket kapnak az iskolától.

Ha egy partnercég egy éven belül alkalmaz egy Green Fox-os juniort, díjfizetési kötelezettsége van az iskola felé. Zsuzsa maga is tud olyan cégről, ahova azért nem vették fel, mert a vezetőség leállíttatta a Green Fox-os hallgatók felvételét a büdzsére hivatkozva. 

Zoltán hasonló tapasztalatokról számolt be, ő azt mondta, a Green Fox rendszere a végzetteknek akkor lenne megfelelő, ha az iskola megfelelő mennyiségű partnercéggel rendelkezne, vagy csak annyi hallgatóval indítanának évfolyamot, amennyit el tudnak helyezni, esetleg ha „nem etetnék a leendő és meglévő hallgatókat fals, elferdített és kozmetikázott adatokkal arról, hogy mekkora eséllyel segítik munkához a frissen végzett hallgatókat”. 

Nem jöttek a cégektől fejlesztőkre vadászni

Attila tavaly döntött úgy, hogy feladja addigi mérnöki karrierjét, és programozásra adja a fejét. Azt mondta, a fizetést találta vonzónak. 

Sok irányból átgondoltam, mert nem olcsó, és arra jutottam, hogy megéri, még ha sokat is kérnek érte.

A végső lökést az adta, hogy a képzés itt csak négy hónapos, és a munkakeresést is belekalkulálva félévnyi fizetés esik így ki. Az infóest, mint Attila mondta, bullshit volt. A képzést érdekesnek találta, vonzó volt az ottani légkör, a lazaság és az Andrássy úti palotából átalakított iroda is. 

Neki arra volt szüksége, hogy a képzésen egy „big picture”-t kapjon, hogy hogyan kell fejleszteni egy weblapot. Ahogy haladt az idő, Attila szerint egyre inkább feltűntek dolgok. Például hogy többször is hangsúlyozták, hogy amikor végeznek, „nagyon-nagyon juniorok” lesznek, tehát a kezdők között is kezdők.

Voltak könnyebb és nehezebb időszakok, mint például amikor egy egész hétvégét végig kellett tanulnia, de úgy érzi, jó alapot adott az ottani képzés. A cég salesesei beszéltek nekik arról, hogy hogyan fog kinézni az egész elhelyezkedés: péntekenként vannak a találkozók, amikor összegzik a hetet, hogy ki mit tanult, és erre bejárnak a cégek, amelyek fejlesztőket keresnek. A sales arról is beszélt nekik, hogy sokszor fognak a cégek képviselőinek prezentálni, tehát folyamatos lesz az ismerkedés a cégekkel, 

ehhez képest nem jöttek ilyen arcok.

Amikor rákérdeztek, hogy miért nem jönnek a cégek, akkor azt mondták nekik, hogy túl sok az ember, aztán a tanfolyam utolsó hónapjában Attila kapkodás jeleit vélte felfedezni a cégnél.

„A sales nem volt aktív, csendben volt, és csak az utolsó egy hónapban adtak dátumokat, amikor a cégek képviselővel össze lehet futni, ilyen volt a 24 órás hackathon, ami jó alkalom arra, hogy programozás közben lássák a juniorokat, a másik alkalom a talent speed date”, ami kicsit a rapid randikhoz hasonlatos. Attila szerint az első céggel való találkozóra a végzés után három héttel került sor. Addig viszont nem tudott más céghez fordulni.

Aggódtam, hogy nem lesz aktív álláskeresés. Túl kevés volt a cég, olyan tíz körül, ezek nagy része Budapest és akörüli cég, de volt túl nagy és szörnyű cég, amely robotokként dolgozó programozókat keresett.

A fizetés a másik csalódás, amit Attila megtapasztalt. A programozók jövedelmét szerinte mindenki a piaci viszonyokra ismeri, ami kezdőként is 300 ezer forint nettó, de Attila az első interjúkon szembesülhetett vele, hogy ez az elvárás inkább túlzó, amikor egy banki ügyfél HR-ese ezzel szembesítette.

Attila azóta több mint száz munkahelyre küldte el az önéletrajzát, tehát április óta ennyi munkahelyet célzott meg junior programozóként. Nem fejlesztőnek, hanem projektmenedzsernek jelentkezett, ami a régi szakmájával is korrelál. 

Ehhez képest a legelső kérdések egyike minden helyen, ahonnan reakciót kapott, az volt, hogy van-e tapasztalata, amit frissen végzett programozóként egyszerűen nem tud felmutatni. Amikor az egyik helyen felvetette, hogy a négy hónapos képzés talán tapasztalatnak is mondható, a HR-es szigorú arccal megjegyezte,

tehát munkatapasztalat nincs.

Attila szerint nemcsak ez nincs rendben, de a cégnél az utólagos kapcsolattartás se nagyon működik, miközben a tanfolyam alatt pszichológus is foglalkozik velük, hogy felkészüljenek a várható munkára, kétszer igényelni is lehet külön a pszichológussal való találkozót.

Én feladtam az IT-ben az álláskeresést, mert a terület nem jött össze, és visszamegyek az eredeti szakmámba, mondta Attila.

Szerinte teljesen végiglőtte a területeket, volt, ahova botor módon kétszer is bejelentkezett, amitől pedig óvták, hogy ne tűnjön túlságosan agresszívnak. Azt mondták, 400-450 bruttó a reális, a nettó 300-330 ezres elvárás pedig lement 260 ezerre.

A cégeket nem érdekli a múltad, hogy van-e valamilyen munkatapasztalatod, csak azt látják, hogy 0 kilométeres vagy, és biorobotot keresnek. Abból pedig évekig nem tudsz kikecmeregni.

Attila egyszer látott a Green Foxnál egy listát, amely a velük szerződésben lévő cégekkel volt tele, de szerinte ezek nagy része olyan, amelyekkel a Green Fox akkor lehetett kapcsolatban, amikor még el sem indult az ő képzésük. Úgy látja, hogy a saját csoportjából 20-25 százalékot sikerült a Green Foxnak elhelyezni másfél hónap alatt.

Ő úgy hallotta, hogy voltak olyanok, akiknél az iskola egyszerűen elengedte a szerződést, mielőtt kitör a „parasztlázadás”. 

Eléggé csalódtam a Green Foxban. Az ember befizet másfél millió forintot, amiért már elvárhatjuk a prémiumszolgáltatást, és nem arról van szó, hogy aranypohárban szolgálnak ki, de volt olyan, hogy egyszerűen asztaluk sem volt, ami egy általános iskolában talán még elmegy, de az, hogy van babzsák meg kávégép, 2019-ben, ez az IT-szektorban alap.

A kiközvetítésben átlagon aluliak, csend volt, nem tudjuk, hogy egy céges találkozó után milyenek a visszajelzések, kit vettek fel, ki tetszett a cégeknek. Káosz volt, csúnyán elbaszta a végét a Green Fox víziójának. Ezt mindig elkúrják.

Green Fox: 94 százalék elhelyezkedett az IT-ban

Találomra megkerestem néhány céget is, amelyeket a Green Fox feltüntet a honlapján, és ahova csak az ő közvetítésükkel lehetne eljutni. Voltak, akik a szerződésre hivatkozva nem kívántak nyilatkozni, de például a MÁV azt írta, hogy „egyszeri alkalomra, két pozíció betöltésére, alkalmazásfejlesztő és rendszerintegrációs munkatárs alkalmazására vonatkozott a szerződés. A MÁV Szolgáltató Központ Zrt. két fővel létesített munkaviszonyt ez év májusában, akik a munka betöltéséhez szükséges szakértelemmel rendelkeznek, szaktudásukkal elégedettek vagyunk.”

A Green Fox Akadémiával való együttműködése keretében a CIB Banknál egy junior programozó dolgozott egy évre szóló szerződéssel, tájékoztatott a CIB Bank. A Raiffeisen Bank kérdésünkre arról tájékoztatott, hogy „a Green Foxxal egy ideje nem volt ilyen jellegű” együttműködésük.

Kérdéseimre a Green Fox azt írta, hogy 2015-ben 20 fős csoporttal indultak, azóta két havonta, egymással két és fél hónapos átfedésben, jellemzően 60-80 fővel indulnak a Junior programozó képzések. Az elmúlt két évben 480-an végezték el a Junior programozó képzést. Emellett további mintegy 100 főt képeztek vállalati, úgynevezett in-house képzéseken.

Hallgatóink elhelyezkedését a végzést követően fél évvel követjük nyomon, a legfrissebb adatunk szerint az oklevelet szerzők 94 százaléka dolgozik IT-területen. 

Tapasztalataik szerint az általuk elhelyezett hallgatóknak átlagosan másfél hónapig tart az elhelyezkedés, „de nagy a szórás: volt olyan junior programozó, aki gyakorlatilag a képzést követő héten ajánlatot kapott, és olyan is, aki úgy döntött, hogy néhány hónapot pihen, mielőtt munkába állna.”

Azt látjuk egyébként, hogy az elhelyezkedési időre mind a munkaerőpiaci szezonalitás, mind az egyes partnereknél zajló felvételi folyamat átfutási ideje hatással van. Nagyon változó ugyanis, hogy egy-egy cég esetében mennyi időt vesz igénybe a kiválasztási folyamat, hiszen partnereink között hazai kkv-k és multinacionális cégek is vannak. 

Összességében több mint 90 cégnél helyeztek el hallgatókat, és szerintük ezekkel a cégekkel „aktív kapcsolatot ápolunk."

Az aktív álláshelyek számára vonatkozóan sajnos nincs pontos adatunk, ez az általános álláspiaci trendeknek megfelelően gyakorlatilag napról napra változik, emellett sok esetben nem junior fejlesztőket keresnek a partnereink. Azt látjuk, hogy az elmúlt 2 évben a partnereink több mint kétharmadnál helyeztünk el hallgatókat, az elmúlt három évfolyamban pedig egyharmadánál. Ezt a listát egyébként folyamatosan frissítjük honlapunkon is. 

„A hallgatóink szerződés szerint a képzést követő fél éven belül a Green Foxon keresztül jelentkezhetnek a partnereinkhez, ebben minden támogatást megadunk nekik az exkluzivitási időszakot követően is. Elkészítjük a szakmai CV-jüket, vannak a hallgatók és cégek „egymásra találását” támogató eseményeink, és a végzést követően a további fejlődésre is terepet adunk. A féléves kitételre azért van szükség, mert ha valaki felvételizik egy partnerünkhöz, az érinti az adott céggel való szerződésünket, és így tudjuk biztosítani a transzparenciát. Az elhelyezés támogatására egyébként nagy hangsúlyt fektetünk, külön dedikált csapat foglalkozik ezzel a területtel, hiszen az üzleti modellünk szerint a tandíjak és a partnereinktől az elhelyezett hallgatókért kapott bevételek együttesen biztosítják a képzésünk fenntarthatóságát”.

Az iparági főszereplők óvatosabbá váltak

A területre rálátó, neve elhallgatását kérő szakember szerint általános dekonjunktúra van a szektorban. Korábban a cégek abban a reményben, hogy a területen további megrendelések várhatók, bevállalták, hogy teljesen kezdőket is alkalmaztak, majd fél évig gyakorlatilag belső képzést nyújtottak nekik anélkül, hogy a tényleges munkába bevonnák őket, mert tudták, hogy később találnak majd nekik feladatot. Most, egy fél éve viszont ezt már nem vállalják be, mert nem látják a közeljövő nagy megrendeléseit.

A megrendelők mintha megtorpantak volna. A megrendelések sorozatos lemondása dominószerűen végigmegy a szakmán, és ez nem Magyarország-specifikus, hanem külföldön is óvatossá váltak a legnagyobb megrendelők. A hazai szoftverfejlesztő cégek átcsoportosítással oldják meg a munkákat, ami persze a már programozóként dolgozóknak jelent jelentős túlórát.

További problémát jelent, hogy az olyan iskolák, mint amilyen a Green Fox is, általános szoftverfejlesztőket képeznek, amire egyre kevesebb szükség van, és már látható, hogy ezen a területen évek múlva jelentős lesz a robotizáció, az automatizálódás. Specifikus ismereteket nyújtó képzésekre lenne szükség, amiből Magyarországon nem állunk nagyon jól.

A szoftverfejlesztés egyszerűsödik, integrálódik.

Miközben az utóbbi években a külföldre dolgozó legnagyobb szoftverfejlesztő cégek generáltak komoly keresletet szoftverfejlesztőkre, az ígéretes lehetőségek beszűkültek, és elindult egy specializálódás.

Persze megszűnni nem fog az igény, hiszen jelenleg is több ezren dolgoznak ebben a pozícióban, és a többség képzi magát, tehát a mögöttük kialakult űrt továbbra is juniorok fogják betölteni, de az exponenciális növekedés lelassult

– mondja a szakember.