Vigyázzon, nem csitul a klasszikus telefonkönyves lehúzás

Túlzott önbizalomra és kockázatvállalási hajlandóságra vall még a lehúzós iparágon belül is, ha valaki az ország legolvasottabb hírportálját próbálja meg csőbe húzni a régi „internetes telefonkönyves” trükkel.

Mégis ez történt: a Megyei Telefonkönyv Kft. megtámadta az Index.hu Zrt.-t az ősrégi módszerrel. Érdemes most meg is osztanunk, hogy más vállalkozások se járjanak pórul.

Erőszakos telefonos rábeszélés lehet a kulcs

A fent említett Megyei Telefonkönyv Kft. küldött egy aláíratlan szerződést és egy díjbekérőt (ez egy számlának látszó dolog, de csak úgynevezett proforma számla), és azzal nagyjából egy időben egy rámenős nő kezdte el hívogatni a szerkesztőségi titkárainkat azzal, hogy az ügyvezetővel szeretne beszélni „a hátralék miatt”.

Ez a szerződés és a díjbekérő egy múltbeli teljesítésre vonatkozott, ami szerint az Index egy évig megjelent a Megyei Telefonkönyv felületein, mindez pedig most csak 30 ezer forint plusz áfába kerül nekünk. Még pontosabban egy lemondó nyilatkozattal fogadtuk volna el az egészet, ami szerint kifizetjük az eddigi fáradozásaikat, és akkor ezentúl nem kérjük többé az értékes szolgáltatást.  

A teljes dokumentumot eléri a képre kattintva.

Amikor elmondtuk a telefonáló hölgynek, hogy teljesen biztosan semmi közünk hozzájuk, akkor elkezdte sorolni a nyilvános cégadatainkat, azt bizonyítandó, hogy a szerződés adatai a gépben vannak, nem a kisujjából szopta ki, hogy szerződéses kapcsolatban állnak velünk. És hogy ugye nem képzeljük komolyan, hogy ők ingyen feltöltötték volna az adatainkat, hiszen ez egy fizetős szolgáltatás.

Csak pont azt nem látja, hogy ki írta alá azt a szerződést, mert az az információ egy papíron szerepel. Amikor kollégánk megnyugtatta, hogy küldje csak el azt az aláírt szerződést, majd kezelni fogjuk, figyelmeztette, hogy csak akkor küldi el, ha ezt mi valóban át is vesszük, mert ez neki „költségbe kerül”.

A nem létező aláírt szerződés soha nem érkezett meg, pedig a hölgy későbbi hívásai alapján ők elküldték az amúgy teljesen ismeretlen „MTA-futárszolgálattal”, és olyan nincs, hogy azért nem fizetünk, mert nem vesszük át a küldeményüket. A sokadik hívásra viszont már abbahagyták az érvelést kollégáink, és elhajtották a nőt. 

Jól jövedelmező üzletág lehet

A Megyei Telefonkönyv Kft. egy régi iparági motoros, Csenteri Zoltán tulajdonában van. Ráadásul egy egész hasonló céghálója lehet, csak a saját nevén több mint tíz olyan kft.-je van, aminek nevében valami tudakozó vagy telefonkönyvszerű dolog szerepel. A teljesség igénye nélkül övé:

• a Telefonkönyv Kft.,
• a Cégtelefonkönyv Kft., 
• az Első Magyar Telefonkönyv Terjesztő Kft., 
• a Kistérségi Telefonkönyv Kft.,
• a Megyei Telefonkönyv Kft.,
• az Országos Szakmai Telefonkönyv Kft. 
• és az Uniós Tudakozó Szolgáltató Kft.

A tudakozós, telefonkönyves és hasonló nevű cégeinek együttes tavalyi árbevétele majdnem 120 millió forint volt. Persze azt nem tudni, hogy mindegyik cége ilyen vagy csak ilyen tevékenységet végez-e. Mindenesetre szépen eloszlott ez az árbevétel, egyik cég sem ment 15 milliós árbevétel fölé tavaly. 

Egyébként kívülről nehéz teljesen bemutatni a potenciálisan összefüggő cégeket, például testvére, Csenteri Áron nevén is van egy Régió Telefonkönyv Kft. vagy a Magyar Céggyűjtő Média Kft.. Ráadásul a telefonkönyves bizniszben is előfordul strómanok használata. 

Csenteri mindenesetre nem először van a hírekben hasonlóan megkérdőjelezhető értékesítési módszerű cégével, már 2011-ben panaszkodtak rá más vállalatok. 

A Megyei Telefonkönyv Kft. a megadott telefonszámukon számos próbálkozásunk ellenére soha nem volt elérhető. Írásban küldtünk kérdéseket a megadott emailcímre, illetve Csenteri Zoltán több más, hasonló nevű cégének emailcímére. Amint válaszolnak, közreadjuk. 

A GVH okosítana

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) többször is szót emelt a trükkös szerződéskötések ellen. Legfrissebben egy 2015-ös tájékoztatójukat találtam csak meg, de ebben is elég részletesen felhívják a figyelmet arra, hogy ne hagyjuk magunkat átverni kisebb értékű kamuszámlákkal se.  

Itt említik, hogy 2012-ben hat ügyben meszeltek el cégeket, hasonló problémák miatt: ezek a huncut vállalkozók jellemzően „díjbekérő számlát küldtek más vállalkozások számára egy céginformációs adatbázisban történő megjelenésre tekintettel, a megkeresett cégek azonban ezt a szolgáltatást nem rendelték meg. (...)  Ezekben az ügyekben az eljáró Versenytanács megállapította, hogy az eljárás alá vontak megtévesztő reklámozási gyakorlatot folytattak, amikor a potenciális ügyfelekhez eljuttatott küldeményeik azt a látszatot keltették, hogy azok egy már megkötött szerződés alapján kibocsátott számlák.”

Egyéb problémák mellett pedig azt is külön kiemelik, hogy

Általában pedig azt sem érdemes elfelejteni, hogy a gyakorlott, gátlástalanabb értékesítők nagy pszichológiai nyomást tudnak telefonon is kifejteni, ahol hülyének, szerződésszegőnek vagy más súlyosan negatív figurának állítják be az alanyt, ha nem egyezik bele a kérésükbe. Szintén nem ismeretlen, hogy korábbi, nem létező szóbeli szerződésre hivatkoznak.

A GVH azt mondja, hogy ne hagyjuk magunkat rábeszélni olyasmikre, amiket nem akarunk, nyugodtan kérjen mindenki írásban mindent. Utána pedig olvassuk el azt alaposan, ne szerződjünk félig átnézett papírok vagy nem egyértelmű feltételek alapján.

Azt is jó lehet tudni, hogy úgy tűnik, hogy az ilyen telefonkönyves vagy mondjuk  „atipikus üzleti ajánlatokkal” főleg a közepesebb cégeket szokták eredményesen zaklatni. A mikrovállalkozások valószínűleg nagyon is utánajárnak minden váratlan 30-50 ezer forintos számlának, a nagy cégekről, multikról pedig sokkal inkább lepattan a telefonos meggyőzési stratégia.