12 forinttal kezdődött: halálos gyújtogatások és szükségállapot Chilében

Kijárási tilalom, lángokban álló épületek, több mint tíz halott, harckocsik és katonai járművek az utcán. Ezek jellemzik az elmúlt pár napban Chile nagyobb városait. A tiltakozások azután robbantak ki a dél-amerikai országban, hogy a kormány bejelentette:

De valóban egy olyan áremelés miatt borultak lángba az utcák, amiért Magyarországon még egy vizes zsömlét sem kap az ember? A megmozdulások mögött mélyebb társadalmi elégedetlenség, valamint az országot 1990-ig, 17 éven át uraló katonai diktatúra árnya bújik meg. A Pinochet-érának nevezett katonai junta idején nem volt ritka, hogy a katonaság még a helyszínen brutálisan kivégezte a gerillagyanúba keveredett polgárokat.

Amikor október 19-én Sebastián Piñera elnök szükségállapotot hirdetett, amelyre nem volt példa a helyi rendszerváltás óta, az sokakban rossz emlékeket elevenített föl. Ráadásul, ahogy a hongkongi megmozdulásoknál is, itt is az emberek először egy konkrét ügy miatt vonultak az utcára, de hamar az általános elégedetlenség hangjai kerekedtek fölül. 

Lángoló utcák

A gyújtogatásokra, rongálásra és fosztogatásra válaszul a kormány éjjeli kijárási tilalmat rendelt el az ország négy nagyobb városában, Santiagóban, Valparaísóban, Coquimbóban és Biobíóban. Az indulatok azonban nem látszanak csillapodni, hétfőre megtörtént az első súlyosabb tragédia is, a dühös tömeg felgyújtott egy ruhagyárat, ahol öt ember meghalt, ezzel összesen 11-re emelkedett a halálos áldozatok száma, miközben máris több száz sebesült van.

A kormány bejelentette, hogy kiterjesztik a szükségállapotot további városokra, így innentől ezeken a területeken is akadályozhatja az állampolgárokat a rendőrség és a katonaság a szabad mozgásban és gyülekezésben. A boltok, bankok sok helyen zárva, a tömegközeledés akadozik, a repülőtéren emberek alszanak.

Közben Piñera elnök azt állítja, hogy a tiltakozások mögött bűnszervezetek állnak, és minden hazafit arra szólít fel, hogy lépjenek fel a „bűn és erőszak" ellen, valamint háborúnak nevezte az eseményeket, a tiltakozókat pedig ellenségnek.

Vanessa Buschschlüter, a BBC dél-amerikai ügyekre szakosodott elemzője szerint az elnök ezzel csak olajat öntött a tűzre, ugyanis a zavargások egyik oka eleve az volt, hogy 

Piñera-pillanatok

Annak ellenére, hogy a 2010-2014 között egyszer már az ország élén álló Piñera sikerrel visszaépítette a népszerűségét, és 2018-ban visszakerült az elnöki székbe, a neve sokakban bakikkal, szerencsétlen helyzetekkel és sértő elszólásokkal forrt össze, hasonlóan George W. Bush amerikai elnökhöz, akiről gyakran jelentek meg olyan felvételek, amiken valamilyen malőröket követett el. Ezeket a „bushizmus"-ok mintájára spanyolul „piñericosas"-nak nevezik.

Hagyományos vélekedés, hogy Chile a régió gazdaságilag egyik legstabilabb országa, azonban a lassuló gazdasági növekedés, a csökkenő fogyasztás, és egyre szélesülő társadalmi szakadék széleskörű elégedetlenséget szült.

Ilyen körülmények között a válság kezelését súlyosan nehezítette, hogy az elnöknek sikerült egy fentebb említett Piñera-pillanatot, avagy szerencsétlen PR-bakit is elkövetnie. Ugyanis miközben a felháborodott tömeg éppen tört-zúzott a metróban, az elnök éppen az egyik unokája születésnapi buliján vett részt. Bár az elnök szóvivője azzal védekezett, hogy a politikusnak is joga van a magánélethez, 

A mostani zavargások ráadásul nem függetlenek az előző Piñera-kormány idején zajló diáktüntetésektől, a BBC már a nyáron arról írt, hogy a szétrohadó állami iskolákba járó diákok között egyre több a radikális hang, és a diákokat rendszeresen átkutatják a rendőrök, ugyanis nem ritka hogy Molotov-koktéllal a táskájukban érkeznek iskolába.

Az egyik megkérdezett diák már akkor egy robbanásra kész kuktához hasonlította a helyzetet, ami most úgy látszik, elérte a robbanási pontot, ugyanis a tömegközlekedés árának emelése ellen először a diákok vonultak az utcára.

Számok helyett az emberek

A tüntetők Chile gazdasági berendezkedésének megreformálását követelik, ugyanis bár a számok szintjén rendben van a gazdaság, a társadalom alsó rétegei sokak szerint magára vannak hagyva, egyre durvább a leszakadás. 2000-ben a társadalom leggazdagabb 20 százaléka a GDP 61 százalékára rúgó összjövedelmet könyvelhetett el, míg a legszegényebb 20 százalék esetén ez csak 3,3 százalék volt. Az európai normákhoz mérve egy 2017-es ECLAC-jelentés szerint a chileiek 27 százaléka szegénynek számít, hiába produkált az ország 2009-et leszámítva folyamatos GDP-növekedést. Ezek mellett korrupciós ügyek, és a kórházi várólisták manipulálása tüzelik a közhangulatot. 

Ráadásul az említett jegyáremelést egy 10 százalékos villanyáremelés előzte meg, ezek pont a legszegényebbeket érintik a legérzékenyebben – a santiagói metrót közel ötször annyi ember használja naponta, mint a budapesti kettes vonalat. A tüntetések egyik jellegzetessége, hogy lábasokat vernek kanállal, így tiltakoznak a növekvő élelmiszerárak, valamint az alacsony bérek, az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai és az alacsony nyugdíjak ellen.

Jelenleg az utcákon páncélautók és felfegyverzett csapatok járőröznek.

– mondta a Reuters riporterének a 74 éves Carmen Araya, utalva a Pinochet diktatúráját lehetővé tévő puccsra.

(Borítókép: A tüntetők által felgyújtott metrószerelvények egyike a chilei fővárosban / Sebastian Brogca / Anadolu Agency / Getty Images)