Egy főváros, ami pár éven belül kibocsátásmentes lehet

A résztvevő országok elég gyalázatosan állnak a párizsi klímacélok teljesítésével, a nagyvállalatok többségénél is valószínűtlen, hogy tartsák a vállalásaikat (amelyek ugye azt az egyre kevésbé elérhető célt szolgálnák, hogy a melegedést 1,5 Celsius fok alatt tartsuk). A világ teljes szén-dioxid-kibocsátása az óriási éghajlatváltozás-ellenes felbuzdulás ellenére 2018-ban 33,1 milliárd tonnával rekordot döntött, sok okunk nincs tehát az optimizmusra. De mégis van egy front, ahol nagy sebességgel terjednek a karbonmentesítésre irányuló jó gyakorlatok, ez pedig a nagyvárosok szintje.

30 bezzegváros

A C40 nevű kezdeményezésben 94 város vesz részt valamilyen formában, és közülük jó néhány már valódi eredményt tud felmutatni kibocsátás-csökkentés terén: az idei évre 30-ra nőtt azoknak a városoknak a száma, amelyek üvegházgáz-kibocsátása 2015 előtt volt a csúcson, és azóta legalább 10 százalékkal csökkent. A listán már tavaly 26-an voltak, 2019-ben hozzájuk csatlakozott Athén, Velence, Lisszabon és Austin, így már mintegy 58 millió ember lakik olyan városokban, amelyek hatékonyan zöldítik a működésüket,

Közülük is a legelőrébb Koppenhága jár, aminek különlegessége, hogy már a klímapara totális eluralkodása előtt ambiciózus terveket kovácsolt a környezetkímélő üzemmódról. A dán főváros - ahol idén októberben a C40 városok konferenciáját is rendezték - 6 évvel ezelőtt úgy döntött, megvalósítja a teljes karbonsemlegességet 2025-re.

Koppenhága esetében úgy tűnik, ez nem csak üres duma – bár az innovatív, zöld arculatra felhúzott városmarketing és a hozzá kapcsolódó munkahelyteremtés nyilván erős tényező a képletben –, a dánoknak 61 százalékkal sikerült visszafogniuk az ühg-kibocsátásukat a saját 1991-es csúcsukhoz képest. Az elmúlt évtizedben 2 millió tonnával csökkent a CO2-kibocsátás, ráadásul úgy, hogy közben a város 100 ezer új lakossal és 20 ezer új munkahellyel lett nagyobb. Hogy csinálják?

Használják a fölös energiát 

A dán főváros projektjének egyik legizgalmasabb része a távfűtési rendszer, ami a hulladékhő hasznosítására épül, és kimagasló hatékonyságának köszönhetően 665 ezer szén-dioxid-ekvivalensnek megfelelő kibocsátást spórol meg Koppenhágának minden évben.

A városlakók 97 százalékát meleggel ellátó módszer ráadásul nem is új, 1984-ben döntöttek a technológia bevezetéséről a városvezetők. Néhány évvel később már az elektromos áramtermelés közben keletkező (sok más helyen feleslegként kárba vesző) hő gondoskodott a koppenhágaiak fűtéséről, amelyet egy 1300 kilométer hosszú csőrendszeren keresztül juttatnak el a lakásokba.

Ehhez új típusú erőművek elterjedésére is szükség volt, és az energiaszektorban a váltás nem magától zajlott le. Az állam ösztönzőként kedvezőbb adókulcsokat vezetett be a kombinált hő- és villamosenergia erőművek számára, ami nagyban segítette az elterjedésüket. A fűtés környezetkímélő mivolta ellenére dán viszonylatban nem is drága, egy háztartás 1400 euró körüli rezsit fizet rá egy év alatt.

A hulladékhő felhasználása önmagában is nagy eredmény, de a nyolcvanas évek óta maga az áramtermelés is sokat zöldült; míg régen szén égetéséből nyerték az áramot, manapság már főként biogázt és biomasszát tüzelnek el igen hatékony (akár a fűtőanyagok 94 százalékát hasznosító) erőművekben, az ühg-kibocsátás 1995 és 2000 közötti komoly visszaesése nagyrészt ennek a váltásnak a számlájára írható.

Biciklizés az 5 perces városban

Amszterdam mellett Koppenhága az EU másik biciklis fővárosa, ahol ráadásul a tömegközlekedés is kimagaslóan jó és könnyen hozzáférhető. A biciklizés nem az utóbbi években virágzott fel, hanem fokozatosan terjedt el az 1970-es évek óta. Az akkori olajválságok arra késztették a tervezőket, hogy újragondolják a városi közlekedést az alapoktól, és az autóközpontúság felől a biciklizés irányába tolják el várost. Ez olyan jól sikerült, hogy

A tervezés továbbra is ezt az irányt támogatja, csak az elmúlt évtizedben 12 új gyalogos- és kerékpároshíd épült meg, a közlekedési lámpák a bicikliseknek kedvező ritmusra vannak beállítva, és folyamatosan fejlődik a bringás-infrastruktúra többek között biciklissztrádákkal a még gyorsabb haladásért.

A Fast Companynek nyilatkozva Frank Jensen polgármester azt mondta, úton vannak afelé, hogy a világ legzöldebb és leginkább kerékpárosbarát városa legyenek, a stratégia egyik kulcseleme a közösségi közlekedés vonzóvá tétele.

Jelenleg is zajlik Koppenhága egyik ipari rozsdaövezete, Nordhavn rehabilitációja, amelynek során a fenntarthatóság is szempont, a közlekedésfejlesztésben például az "5 perces város" alapelvből indulnak ki.

Ennek lényege, hogy a várostervezéskor odafigyelnek arra, hogy minden lakóegységtől 5 perces távolságon belül legyenek a legfontosabb szolgáltatások (pl. bolt, óvoda) – ha ezt betartják, az önmagában erősen visszaveti az autóhasználatot a negyeden belül. De hogy a környéken lakóknak messzebbi kiruccanásoknál se érje meg kocsival menni, egy metróvonal is épül, ami 2020-as megnyitása után összeköti majd Nordhavnt a belvárossal.

Jensenék negatív ösztönzőket is bevetnének a levegőtisztaság érdekében (több német városhoz és pl. Bukaresthez hasonlóan), tervben van a szennyező dízelautók kitiltása a Koppenhága bizonyos részeiből. Ez már egy több éves ötlet, csakhogy az előző dán kormány nem támogatta, azóta viszont liberálisabb vezetése lett az országnak, az önkormányzat ezért most abban reménykedik, hogy a behajtáskorlátozó intézkedés is zöld utat kaphat.

Megújulós kísérleti városrész

A kombinált hő- és villamosenergia erőműveken felül az utóbbi években Koppenhága korszerű megújuló-energiás projektekben is utazik. Eddig 62, összesen 158 MW kapacitású szélturbina készült el, 2025-ig ezt 460 MW-ra tervezik felhúzni. A belvárostól nem messze 2017-ben egy új erőművet nyitottak, amely háztartási hulladék eltüzeléséből állít elő energiát, évente 400 ezer tonna szemetet égetnek el itt 70 ezer háztartást látva el árammal. Ez már tényleg szinte túlzásnak hat, de a két éve átadott komplexum sípályát és egy nagy zöldfelületet is kapott az oldalába, így a városlakók szabadidős tevékenységekhez is használhatják. A tervek között szerepel a geotermikus források hasznosítása is, de ezen a téren egyelőre csak egy kísérleti projekt fut.

Az energiahasználat zöldítése viszont igazából nem képzelhető el a pazarlás visszafogása nélkül, hiába termeljük megújulóból a hőt vagy az áramot, ha annak jelentős részét aztán elherdáljuk. Ezért Koppenhágának épületenergia-hatékonysági programja is van, melynek célja egyrészt a régi házak korszerűsítése, másrészt az, hogy az újonnan épülőket már eleve nagyon szigorú energetikai standardok szerint kivitelezzék.

A Nordhaven városrész – amelyet a helyi várostervezők gyakorlatilag egy óriási léptékű kísérleti laborként tartanak számon – új épületeit szenzorokkal látják el, amelyekből a mérnökök és kutatók egy csomó információt nyernek az energiahasználatról, így a tervezés még hatékonyabbá válhat. Az épületenergetikai fejlesztések nagyon sokba kerülnek, a karbonsemlegesség eléréséhez szükséges, becslések szerint összesen 400 millió dolláros költség mintegy felét ezek teszik ki, de hosszabb távon a pazarlás megfékezése miatt még így is megéri mindez. 

A húsról is leszoktatnák az embereket

Nem tartozik ugyan szorosan a városüzemeltetéshez, de a koppenhágai vezetés azt is célul tűzte ki, hogy a lakók életvitelét, például táplálkozását zöldítse. Ennek keretében kórházakban, iskolákban, óvodákban visszavágták a felszolgált hús mennyiségét a menzákon. A program része az élelmiszerhulladék visszaszorítása is, és a városvezetők abban reménykednek, hogy egyfajta hólabda-effektus révén a gyakorlataik átterjednek más városokra és az emberek hétköznapjaira is hatással lesznek. 

Ha ennek segítségével sikerül szemléletváltás felé tolni a városiakat, az nem kis lépés, ugyanis Dánia a zöld imázsa és a kiemelkedően progresszív energetikai megoldásai ellenére egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátásban csak az EU középmezőnyében található, és az átlagos dán ökológiai lábnyoma kifejezetten nagy. Ebben a jómód miatti sok fogyasztás, ezen belül a nagy környezetterhelésű marhahúsevés is szerepet játszik.

Ahogy ezek az adatok is mutatják, a városi szintű fellépés – legyen bármilyen jól kommunikálható is a C40-hez hasonló szervezeteken keresztül –, önmagában biztos nem lesz elég a klímaváltozás elleni harc hatékonnyá tételéhez, hiszen az üvegházgáz-kibocsátásunk nagyobb része nem a városi létünkből, hanem egyéb fogyasztásainkból fakad. A lényeges változáshoz az egyéni erőfeszítések mellett teljes iparágak radikális reformjára lenne szükség, amit meg aztán különösen naiv lenne a városoktól várni a kormányok helyett.

(Borítókép: A Koppenhágában található hulladéküzem, amelynek tetején mesterséges sípályát alakítottak ki. - fotó:  Steffen Trumpf / picture alliance / Getty Images)