Legkegyetlenebb börtönével verhette át New Yorkot a tanácsadócég

A lassan száz éves McKinsey a világ egyik legjobb hírnevű stratégai tanácsadócége volt. Ha nem a legjobb. 

Amikor üzletemberek McKinsey-s partnerekkel, a menedzsment tanácsadás főpapjaival beszélgetnek, az olyan, mint amikor a katolikusok gyónáshoz járulnak.

- írta róluk nemrég az Economist. Ha nem is változik a beszélgetéstől semmi, egyszerűen a lelküknek esik jól.

Az utóbbi években viszont valami biztosan megváltozott a cégnél, mert egyre-másra érkeznek a velük kapcsolatos komoly botrányok. Először röviden ezt foglaljuk össze, aztán rátérünk a legújabbra, a félelmetes Rikers börtönszigeten végzett projektjükre, ahol lényegében szisztematikus adathamisítással vádolják őket. 

Sok a fajsúlyos botrány

Az elmúlt 10-15 évben évben valami komolyan megváltozhatott a szervezetnél, egyre-másra buknak is fajsúlyos botrányok körülöttük.  Már az se volt szép húzás, ahogy átalakították az Allstate biztosítót "Amerika legrosszabb biztosítójává". Ez persze az ügyfelek szempontjából volt csak a legrosszabb, a vállalat profitja az egekbe szállt.

Itt leegyszerűsítve az az egyszerű, de új üzleti modell állt a háttérben, hogy a károsult ügyfeleknek egy algoritmus alapján szándékosan alacsonyabb kártérítési összeget ajánlottak, mint ami reálisan járhatott volna nekik. Akik pedig ezt a pénzt nem fogadták el hamar, azokra elképesztően kemény jogi huzavona várt, amit a legtöbben nem kockáztattak meg. A módszert aztán több biztosító is követte, jobban megéri sok emberen egy keveset keresni könnyedén, mint fordítva.

Ahogy talán az  se volt elegáns húzás, ahogy sikeresen felpörgették az amerikai opioidválságot. A krízis jelentős részben az Oxycontin nevű gyógyszernek köszönhető. Gyártójának, a Purdue Pharmának legalább 2009-2014 közt volt tanácsadója a McKinsey. Nem is akármilyen, ők javasolták, hogy az anyagilag is erősen motivált értékesítési csapat dolgozza meg azokat az orvosokat, akik egyébként is hajlamosak más orvosokhoz képest lényegesen több Oxycontint felírni, hiszen 25-ször annyi terméket adnak  el, mint a többi orvos együtt.

Ez értelemszerűen együtt járt azzal, hogy sokaknak hosszabb ideig írták fel a veszélyes szert, illetve minél magasabb hatóanyag-tartalmú kiszerelések felé terelték őket. Kimondottan "turbocharge" (~ahogy a csövön kifér) értékesítési stratégiát javasoltak és hajtottak végre a cégnél, az egészségügyi kockázatokat a periratok szerint szándékosan eltussolva. 

Utóbbiak szerint a McKinsey aktív segítségével külön eljárásokat dolgoztak ki arra is, hogyan hátráltassák az USA Kábítószer-ellenes Hivatalának embereit. Vagy amikor már nyilvánvalóan kezdtek túl hangossá válni az Oxycontin miatt meghalt fiatalok szülei, akkor inkább hoztak élő ellen-betegeket, akik arról magyaráztak, hogy pont ez a fajta fájdalomcsillapítás megfelelő nekik.

A teljesség igénye nélkül az elmúlt években nagyon megégette magát a cég dél-afrikai korrupciós tanácsadással, kevésbé a korrupt mongol vasútépítési ügyükkel, a Valeant gyógyszercég lehúzását úgy kommentálta a FT, hogy "a McKinsey ujjlenyomatai vannak rajta mindenhol" vagy a McKinsey-t korábban csaknem tíz évig vezető Rajat Guptát 2012-ben lecsukták két évre bennfentes kereskedés miatt – igaz, ő azóta is politikai fogolynak tartja magát. 

Nemrég olyan embertelen körülményeket javasoltak a bevándorlók gyűjtőtáboraiban, amit a híresen könyörtelen ICE amerikai bevándorlási ügynökség sem mert teljesen végrehajtani. A WSJ arról készített összeállítást, hogy mintha a csődügyeknél is vékonyan fogna mostanság a ceruzájuk, ha összeférhetetlenséget kellene jelezni. Vagy épp Hasogdzsi feldarabolása után az se tűnt fel a lehető legjobb színben, hogy előtte Szaúd-Arábiának is segítettek azonosítani pár hangosabb szaúdi disszidenst. Korábban se voltak valószínűleg szentek, de mintha teljesen elszálltak volna az elmúlt időszakban.    

Felhígulhattak

Érdemi változásnak tűnik, hogy míg 15 éve tiszteletteljes hümmögés fogadta, ha valaki a McKinsey-nél dolgozott, mostanra Pete Buttigieg elnökjelöltnek projektszinten (!) kellett részletesen magyarázkodnia az ottani időszakáról, pedig szinte pályakezdőként dolgozott csak nekik egy pár évet.

Az Economist szerint hirtelen nőtt túl sokat a vállalat: 2009-ben még csak 17 ezren voltak, mára 30 ezerre bővültek. Közülük rengeteg, valami üzleti szakot frissen végzett egyetemistával. A sztárságot jelentő partneri szinten 1250-en voltak, mára 2200-an. A vállalat tevékenységének fókusza is az USA-n kívülre tolódott, így pedig lényegesen nehezebb mindenhol azonos színvonalon irányítani egy céget.

Ehhez jön a tanácsadói iparág változása is, ahol az ügyfelek egyre kevésbé kérnek egy hadseregnyi öltönyös embert stratégiai tanácsadásra. Inkább csak új eszközök implementálását várják, ami szuperhatékonnyá és digitálissá teszi szervezetet.  Így jön a képbe a Rikers börtönsziget balul sikerült projektje is.   

This is the real shit

A felhőkarcolókkal szinte szemben, Manhattan szomszédságában, délről nézve a La Guardia reptér mellett fekszik a csendesnek tűnő Rikers sziget. De rögtön más színezetet kap a környék, ha úgy mondjuk, hogy a Fájdalom hídján keresztül lehet csak eljutni a Gladiátorképzőbe, a Sütőbe vagy más néven a Kínzás szigetére. 

A Rikers szigetet egy különösen rossz hírű, tízbörtönös komplexum foglalja el csaknem száz éve. Papíron 17 ezer fogvatartott férhet itt el, de az 1990-es években is volt, hogy több mint húszezren voltak bezsúfolva a régi börtönökbe, napjainkban 7-8 ezer embert tartanak itt. A jellemzően öreg, kicsi, nyirkos és az elmondások alapján különösen kevés természetes fénnyel operáló börtön arrafelé nem különösebben megszokott, és önmagában is elég kellemetlen hely lehet. De ami igazán elviselhetetlenné teszi, az az emberöltők alatt kialakult erőszak kultúrája. 

Döntően fiatalkorúak kerülnek ide, azok, akik előzetesben várják az ítéletet vagy akiket rövidebb börtönre ítéltek. Ez a helyi viszonyok közt azt jelenti, hogy döntően jelentéktelen bűnökért vagy akár teljesen ártatlanul kerülnek ide előzetesbe olyan fiatalok, akinek nincs pénzük óvadékra. Általában a bent lévők nagy részét, de akár a többségüket sem erőszakos bűnökkel vádolják. De ők is összekeverednek tényleg veszélyes bűnözőkkel, bandatagokkal és rengeteg olyan mentális beteggel, akiknek nem volt pénzük kezelésre.

Ez eleve nem egy stabil társaság, de az intézmény tényleges rendjét jóval inkább a fogvatartók szabják meg. Csak az a gond, hogy itt

2014-ben Bharara ügyész jelentése emelte ki az erőszak "mélyen beágyazott kultúráját" a börtönőrök és a rabok közt is. Egy szövetségi vizsgálóbizottság idén befejezett vizsgálata ugyanezt erősíti meg.

Egy volt börtönőr szerint volt olyan munkatársa, aki egy húzóra 4 kiló kokaint akart becsempészni a raboknak, és az őrök autójából ítélve elég megszokottan mehetett az üzletelés, sokan éjjeli szexért is csereberéltek a rabokkal. Néhány őr egyfajta Harcosok Klubját szervezett a rabokból, ahol szétverették és terrorizáltatták egymást a rabokkal apró előnyökért. Egyebek mellett külön szabály volt, hogy főleg csak az áldozatok törzsét bántsák, hogy kevésbé legyenek látványosak a nyomok. A dolog ott bukott ki, amikor a 18 éves Cristopher Robinsont véletlenül agyonverték, mert nem akart beállni a buliba. Az egyik eltört bordája átszúrta a tüdejét, 12 órát szenvedhetett, mielőtt a belső vérzéseibe belehalt.

Vagy az egyik elítélt orvoshoz akart menni, emiatt összeveszett Brian Coll börtönőrrel, mire egy őrtársa a földre szorította, Coll pedig addig rúgta teljes erőből a fejét, hogy az perceken belül belehalt a sérüléseibe. Ez az egyik orvosi rendelő folyosóján történt, ahol az ápoló a dulakodás hangjára kinyitotta a rendelő ajtaját, de azonnal visszazárta. Bent az orvos sem mert az ablakon se kinézni a hangokra, inkább papírmunkát kezdett intézni. Egyébként is nagyon sokat használták a magánzárkát büntetésképp, de egy mentálisan sérült, veterán, hajléktalan elítéltet egyenesen megfőztek, amikor hét napra lecsukták egy legalább 38 fokos zárkába.

A leghíresebb talán Kalief Browder ügye, akit 2010-ben 16 éves korában alaptalanul táskalopással vádoltak meg. Ennek ellenére bármiféle érdemi tárgyalás nélkül három évet töltött a Rikers szigeten, ebből kettőt magánzárkában. Sokszor megverték a rabok és az őrök is, akár a magánzárkában is. Húszévesen, több börtönbeli öngyilkossági kísérlet után súlyos mentális zavarokkal jött ki, leérettségizett, megpróbált főiskola mellett dolgozni, majd 2015-ben felakasztotta magát.

 Ha állatként bánsz az emberekkel, mit gondolsz, hogy fognak viselkedni? Állatként. 

- érvelt Vidal Guzman, Rikers-ellenes aktivista, aki ötévesen hajléktalan volt egy évig, 12 évesen már díler volt, 16 évesen pedig már be is került a Rikers-komplexumba.  

New York volt vezető börtönorvosa, Homer Venters szerint itt a börtönőrök az egészségügyi személyzetet is érdemben akadályozták vagy megfélemlítették.  Ventersék a foglyok túlzottan gyakori sérülései miatt összeraktak ezekből egy adatbázist, ami alapján a sérülések második leggyakoribb oka (a sima verekedés után) az elcsúszás volt. De arra gyanakodtak, hogy a sérülések időpontja és jellege miatt ezek inkább az őrök veréseinek feleltethetők meg, például más helyeken ritkábban töri el az ember az állkapcsát, ha elcsúszik.

Szóval itt tényleg nagyon kiélezett a helyzet, kevésen múlik az emberélet, de akár a súlyos mentális károsodás is, ami fokozott körültekintést igényelne a döntéshozóktól. A börtön ráadásul egy hatalmas, zárt betonkocka, lényegéből fakadóan kevéssé transzparens szervezet, ami miatt a visszaéléseknek sokkal inkább kitett intézmény.

Jön a Meki segíteni

A botrányt kirobbantó ProPublica alapján 2014 elején gondban volt a frissen megválasztott New York-i polgármester, Bill De Blasio. A legnagyobb börtönkomplexumukban, a Rikers szigeten aggasztó ütemben nőtt az erőszakos esetek száma, a rabok és az őrök részéről is. Az ügyészség jogi lépésekkel és külön vizsgálattal fenyegetőzött már, ha nem hoznak érdemi reformokat.

Anthony Shorris polgármester-helyettes vezérletével ezért egy tanácsadócéget akartak megbízni, hogy az csináljon nekik hatásos reformokat börtönügyben, döntően a Rikers szigeten. A McKinsey-nek hiába nem volt börtönös tapasztalata, mégis ők nyerték a megbízást.

Az már kezdésként fura megoldás volt, hogy a McKinsey-sek a város fő büntetés-végrehajtási embereivel is letöltették a Wickr alkalmazást, hogy azon is kommunikáljanak a projekt során. A Wickr mellett vannak más biztonságos kommunikációs appok is, ennek az volt a specialitása, hogy automatikusan törli a régi üzeneteket. Így közérdekű adatigényléssel már semmiképp nem lehet megtudni, hogy milyen dokumentumok és üzenetek cseréltek gazdát ezen a csatornán. 

A tanácsadócég el is kezdte felmérni a helyzetet a börtönben, de ezt sikerült úgy megoldaniuk, hogy erről a rabok, a klinikai dolgozók és több más érintett véleményét sem kérték ki. Pedig talán lehettek volna érdemi meglátásaik az erőszak okairól.  A tanácsadók  úgy kerültek a legközelebb a rabokhoz a problémafeltárási fázisban, hogy a biztonsági plexin keresztül megnézték őket.  Egy név nélkül nyilatkozó volt McKinsey-tanácsadó szerint mintha kicsit túlságosan is átvették volna az őrök narratíváját.

Egy évvel később, 2015 tavaszán nyilvánosan be is jelentették a 14 pontos tervüket, amiknek egy része a büntetés-végrehajtás régi kívánsága volt. A McKinsey megbízását kibővítették a tervek végrehajtására is. Shorris polgármester-helyettes viszont egyre türelmetlenebbül akart már valami tényleges eredményszerűséget is. Ezért gyorsan elindították neki a leggyorsabb eredményekkel kecsegtető "Restart"-ot.

Ennek az lett volna a lényege, hogy kategorizálják a rabokat, ezek alapján pedig egy algoritmus sorolja be őket egymás mellé a blokkokba, a potenciális erőszakot minimalizálandó. A Restart eleinte bámulatos eredményeket hozott, csakhogy utólag kiderült, hogy bevallottan kézzel is belenyúltak az algoritmus rendszerébe. Egyszerűen a békésebb rabokat rakták be a mintaprogramba, akiket túl durvának kategorizáltak, azzal eleve nem foglalkoztak. A McKinsey ezt később úgy kommentálta, hogy a potenciálisan bajkeverő rabokat csak eleinte zárták ki a programból, de csak azért, hogy időt adjanak a tanácsadóiknak "finomhangolni" a rendszert. Ezt a belenyúlós segítséget mindenesetre fél évvel később biztosan elfelejtették említeni a megbízónak a nyilvános értékelő prezentációjukban.    

A programot így kiterjesztették, de a problémás emberek kiszűrése tovább folytatódott. Sőt, a börtönőrök elkezdték kézzel átírni az algoritmus által adott kockázati pontszámokat is, hogy ne kerüljenek be olyan rabok a programba, akiket az algoritmus ellenére is túl zűrösnek ítéltek. A McKinsey azt állítja, hogy erről ők már nem tudtak. Amikor még így is megugrott az erőszak a Restarton belül, akkor egyszerűen teljesen kivették az erőszakra hajlamosabb 18-21 év közötti rabokat a mintaprogramból. Egy dokumentum metaadatai alapján ez utóbbiban biztosan segédkezett legalább egy McKinsey-tanácsadó. 

2015 végén a sikerekre való tekintettel New York újra meghosszabbította a McKinsey szerződését, de ezúttal a tanácsadócég már többet is belelátott a börtönökbe. Megrendeltették a várossal egy rakat adatelemző vagy titkosító szoftver kifejlesztését, de ezek közül jó néhánynál a börtönök infrastruktúrája vagy a személyzet felkészültsége is alapvetően alkalmatlan volt a valódi használatukra.

Közben a város egyre türelmetlenebb volt, hogy mit is vesznek a pénzükért. A projektsorozatban adtak a McKinsey-nek összesen 27,5 millió dollárt (mostani árfolyamon nagyjából 8,16 milliárd forintot), miközben a börtöneikben

Ez volt a fő mutató, amit leginkább csökkenteni kellett volna. A McKinsey azzal érvelt, hogy viszont a Restart programban 70 százalékkal kevesebb az erőszak, mint azon kívül.

Shorrisék addigra elég kényelmetlen politikai satuban is érezhették magukat: komoly pénzt fizettek ki a nagy dérrel-dúrral beharangozott reformokra, amik papíron szuper ígéretesen is álltak, csak a valóságban súlyosbodott látványosan a helyzet. Utóbbit az amerikai átláthatósági szabályok miatt nem is lehetett eltitkolni.   

New York városa végül megelégelte az eredménytelenséget, és 2017. április 30-ára végső határidőt adtak a projektsorozat befejezésére. Amikor a tanácsadócég leadta a végső anyagát, ott derült ki a büntetés-végrehajtás szakembereinek, hogy nem hihetőek a McKinsey által szállított adatok a Restart mintaprogramról se, mivel a bázisadatokat is jelentősen elrontották. Pont olyanformán kódolták véletlenül rosszul, hogy lényegesen nagyobbnak tűnjön az erőszakos esetek száma a kiindulási időszakban, amihez képest a csökkenést mérik.   

A végső anyagában egyébként a McKinsey többek közt azt javasolta, hogy szervezzék át a Rikers börtönkomplexumot, a folyamatok racionalizálásában pedig tudnának még segíteni.

A remény rabjai

A McKinsey anyagilag őrült jól megy, tavaly 10 milliárd dollár feletti volt az árbevételük. Kitartóan rengetegen próbálnak bejutni is hozzájuk, 800 ezren jelentkeztek 8 ezer állásra 2018-ban.  Többek közt a lassan száz éve épülő globális partneri hálózatuk miatt pedig teljesen elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben bármilyen botránytól hirtelen lényegesen rosszabbul menjen a vállalatnak. De valószínűleg változtatniuk kell valamit érdemben a saját vállalati működésükön is, ha megelőznék, hogy ciki legyen nekik dolgozni.

A reformokra szánt pénz és idő végül bántóan nagy kudarcot hozott, a Rikers szigeten lévő hírhedt börtönkomplexumot végleg bezárják, legkésőbb 2026-ig. A "brutalitás és embertelenség szimbóluma" helyett a mostani tervek szerint négy kisebb börtönt használnak majd. A megrendelő Anthony Shorris polgármester-helyettes egy kevésbé elegáns húzással 2017 végén átigazolt a McKinsey-hez senior tanácsadónak.

de a polgármester szóvivője szerint az azt megalapozó algoritmust és még pár felmerült új megoldást terveznek majd még használni az új börtönöknél.

(Borítókép: Rikers-sziget / John Moore / Getty Images)